Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-07-10 / 38. szám

319 közben, az ügynek megnyerni s áthozni öt a pénzügyminisztériumból. A forró idők s hirtelen légváltozások azonban a megboldogultnak egésségére hátrányosak lettek ; Mezőhegyesen a szemle második napján rosszul lett. ágyba kellett feküdnie, agy-szélhiidés érte s 4 napi agónia után — a nemes élet fáklyája kialudt. Gróf D'Orsay őrnagy, a mezöhegyesi ménes parancsnoka mindent elkövetett megmentésére, de hiába. Ö hozta fel aztán holt testét baracskai curiájára — hol most örök álmát aluszsza. * * A temetés. Megható volt az a részvét, mely a megboldogult iránt temetésénél nyilvánult. Eljöttek az ország legjobbjai : miniszterek, tanácsosok, orsz. képviselők, tábornokok, ezredesek, tiszttársai stb. A társadalom minden osztálya és az ország minden részéből képviselve volt. A fővárosból egy külön vonat közel 400 gyászolót röpített ki, élükön gr. Bethlen András és Wekerle Sándor miniszterek, a férfias tetterőnek másban is becsülöi. Eljött a megboldogult hajdani főnöke gr. Széchenyi Pál is, hasonló érzelmekkel régi segédkezöje iránt. Ott volt gr. Zichy Nándor ő exja fiával Aladárral együtt s vele az orsz. lótenyésztés számos tagja ; Melczer Andor (a vén oroszlán) Borsodból sietett ide a gyászhírre (ugy a hogy állt és volt). Beniczky Gábor egy nagy kocsijzási tournéje (négyes fogattal) közben a Dunántul véletlenül messze (lenn Somogyban) hallott a hirröl s rögtön rudat fordított s hajtott éjjel-nappal, hogy jókor érkezhessék; Kovásznál Zsigmond, gr. Szápáry Iván, Milkovszky Imre Győrből, Juhász Bálint stb. Aztán Harkányi Frigyes (a kötelesség és munkásság mintaképe), aztán Horváth János altábornagy (a mezöhegyesi törzs-fajok alakitója), ménesek tisztikarainak élén ; Zoltán Elek tábornok — honvéd lovasságunk e- legfőbb tisztje is elhozta tisztelete-adóját annak, ki fegyvereinek legfőbb tényezőjét a jó paripákat teremté ; — ott volt továbbá Bed'ó Albert az orsz. föerdömester, Hyeronimy Károly (jövendő egyik miniszterünk) Tormay Béla min. tanácsos, a tenyésztés egy másik ágában méltó társa az elhunytnak ; együtt voltak a földmivelésügyi minisztériumból jó barátai, munkásságának legfőbb istápjai : Nagy Gábor, Schmidt József min. tanácsosok, Luczenbacher Miklós, gr. Szápáry Péter, Szily Zsigmond, Baranyai Péter, Urányi föszámtanársos stb. stb. Más részről a ménesek és méntelepek tisztikara fényes egyenruhában ; egyik felöl gróf Pállfy ezredes, a fogarasi ménes kiváló parancsnoka, ki Rottler József gazd. igazgatóval együtt sietett lel a határszélről, hogy régi jó barátját még egyszer láthassa ; — Horvátországból Komposch őrnagy zágrábi telepparancsnok; Szepsi-Szt-Györgyröl Szlavik őrnagy, Debreczenböl Fadlallah, Nagy-Körösről Subicz őrnagy, Mezőhegyesről gróf D'Orsay parancsnok és Glusek F. jószág-igazgató stb. Nem a commandó — a szeretet hozta ezeket mindannyit ! Bocsássanak meg, a kiket tel nem jegyezhettünk ... de oly számosan voltak, hogy ez mentse ki e leirás hiányát. A baracskai kis reform, templom (hol a holttest virág-erdő közt pihent) vajmi sziik volt e nagy társaság befogadására.Fehérmegye jó öreg huszárjaikivontkarddalállták a tiszteletörséget. Rég lehetett az (vagy talán mégsoha és— soká nem is lesz) hogy ily fényes társaság gyűlt volna össze benne. Árnyékoltan sütött be itt-ott egy napsugár és csillogott a fegyveres férfiak, koszorúk és szines szalagokon, — közbe zúgott az orgona s meghatóan szép volt a gyászének, mely a gyülekezőket fogadá, — áhítattal hallgatá azt a szomorú szivek sokasága ; s meghatottan állt fel a gyülekezet, midőn a megboldogultnak családja jelent meg s özvegye nem fojthatá el zokogását; vele együtt sok szem (kemény férfiaké) könyezett. A megboldogultnak bátyja Kozma Sándor föállamügyész támogatta az alélkodót, s leánya és veje, velők együll jöttek be : Havas Imre főügyész és Horváth Béla, majd Fehérmegye főispánja br. Fiáth Ferencz és alispánja Sárközy Aurél követték, aztán Zsedénvi p. ü. f, Tichv százados, br. Döry Andor, Urányi számtanácsos és (önök, Bezerédy István, Bábolnáról Paczolt József alezredes parancsnok és Lobinger igazgató ; Kisbérről (hol Kolozsváry őrnagy nagy betegen fekszik) Pichler R. és Nick Ede igazgató ; a régi Tattersalltól Békeífy K. és Niemann urak stb. Ezenkívül Baracska, Pöttend és Nyék nemes asszonyai és urai s az egész környék. Az egyházi beszéd és búcsúzó után megemelték a nagy halottat — s négy fogatú díszkocsira tették. Megindult a menet a temetőbe. Az egész nagy és diszes közönség gyalog követte. Sírjánál gróf Zichy Nándor tartá a búcsúztató beszédet, egyszerű volt az szavakban, de tartalmas eszmékben. «A munkásságot, a szorgalmat dicsöité a megboldogultban, melylyel hazája és embertársai jólétét elösegité. Fölemlité nagy jellemfenségét, humanizmusát, melylyel tiszttársait, alárendeltjeit — mintegy magához felemelő. «Tanuljunk — úgymond tőle — emberszeretetet és becsülést, mert a szeretet, a becsülés — melylyel ö környezetét magához és közvetítésével egymáshoz öleié és becsvágyra irtgerlé — adá meg azt a nagy tevékenységi eröt — melylyel eszméit a közgazdászat, de különösen a lótenyésztés emelésére a közjó érdekében megvalósítania sikerült. — Nem vész el az ilyen ember teljesen reánk nézve ; eszméi és alkotásaiban folyvást él ; elporlik teste, de hiszszük, hogy nagy lelke fenmarad, és hiszszük, hogy egy túlvilági életben meglátjuk egymást»,—mély megindulás fogá el a szónokot és a hallgatóságot ... Ez volt nagyjából eszméje a terjedelmesbb és több jeles tulajdonságaira a megboldogultnak — kiterjesztett búcsúztató. . . Hét óra felé volt az idö — s a nyugvó napnak utolsó sugarai könnyező arczokon csillogtak. A koporsó leeresztetett a mélységbe s a föld rögei hullottak rá. Eltemettük az édes anyaföldbe azt, a kit oly kimondhatatlanul szerettünk. S. J. F. * Koszorúkat küldtek számtalanon, mi csak a tudtunkkal küldötteket emiitjük. — Ilyen a Magyar Lovaregylelé (babér és cserágak, széles veres és kék szalagokon arany betűkkel : «Tisztelete jeléül a Magyar Lovaregylet», — mely ezenkivül részvét iratot intézett az özvegyhez. Az országos lótenv. 9-es bizottmány, a Vad.- és Verseny-Lap szerkesztősége, aztán Londonból rendelt koszorút gróf Batthyány Elemér, pálma-levelek, széles szalma-sárga szalaggal («A telivérek törzshonából — gróf Batthyány Elemér») stb. * A MAGYAR LOVAREGYLET az alábbi «Részvétnyilatkozatot» küldé az elhunyt özvegyének : Méltóságos Özv. leveldi Kozma Ferenczné szül. Domokos Judith úrnőnek. Mélyen tisztelt Méltóságos Asszony! Ama nagy veszteséget, mely méltóságodat és családját érte, — az ország legjobbjai mellett alólirt testület is mélyen érzi, melynek megboldogult férje tiszteletbeli tagja volt. Elévülhetlenek az érdemek, melyeket nemes férje — Méltóságos leveldi Kozma Ferencz ur — az országos érdekek mellett, különösen a testületünk által fejlesztett telivér tenyésztés ügyének előmozdítására szóval és tettel mindig tanusitott. De nemcsak az a veszteség érzete, mely a boldogult elhunytával országos lótenyésztésünket érte — késztet e nyilatkozatra : hanem az ő kiváló egyedisége, kit mielőtt még egyletünk tagjává lett: már becsülni, tisztelni és szeretni tanultunk. őzt mondják, hogy a megosztott bánat — enyhitöleg liât a vesztesekre ; méltóságod bánatában e haza jobbjainak nagyobbrésze esztozik ; vajha envhitöleg hathatna a mély részvét — melynek legőszintébb kifejezésével maradunk Méltóságodnak Budapest 1892 Julius hó 7-én igaz tisztelett «A Magyar Lovaregylet» A külföldön távol levő elnök Gróf Batthyány Elemér ö méltósága megbízásából Sárkány Ján. Ferencz egyleti titkár. HIVATALOS. Versenyhatárnapok 1892-re. Augusztus. Budapest 7., 9., 11., 14., 15., 18., 20, 21 Tata 28 Szeptember. Bécs ._ 4., 6., 8., 11., 13., 15. 18 Alag 8. Budapest 25., 27., 29. Október. Budapest... ... 2., 4.. 6., 9., 11. Bécs 13., 16., 18., 20., 23. Pardubitz .. ... ... 30. Nevezési zárlatok. Julius. 31. I napi Kétévesek eladóv 1000 frt. 950™/ ... Nevezés — « Handicap 1500 frt. 1000™/ — « Eladóverseny. 1000 frt. 950"/ ... _ ... — . Gátverseny. 1000 frt. 2400™/ — . Welter Handicap 1000 frt. 1300*7 — II. napi Igazgatósági dij 4500 frt 1300™/ — VlIInapi Nyári Handicap 5000 frt. 1600™/ Kisb.jel. TELIVÉREK ÈS VERSENYEK. Verseny-határnapok e lapok 7-dik számában. Ausztria és Magyarország főbb versenyeinek határnapjai e lapok 7-dik számában. Angol és Franeziaország főbb versenyeinek határnapjai e lapok 2-dik számában. Németország főbb versenyeinek határnapja e lapok 8. számában Kétéveseink. (Folytatása.) Mult számunkban a következő lovakat soroltuk első osztályú kétéveseink közé, ugy mint : a két gr. Esterházy-féle kanczát Lássuk-ot és Nem szabad ot, továbbá Erist, Dornrösehen-t, Népdal-t, Hihetetlen-t, Szélvész-t és Timpany-t, végre Clifford-ot, Massenet-1 és Leidi-t. Látni való, hogy számosak ama kétéves csikók, melyek megközelítőleg egyenlő jóságnak. És csakugyan e tizenegy lovat a papiroson kevés fonttal össze lehet egymással hozni, mely körülmény arra enged következtetni, hogy kétéveseink általában nem tartozhatnak magas osztályhoz, mely véleményt támogatni látszik az is, hogy kétéveseink első classisát túlnyomóan a gyöngébb nem képviseli. Mindazonáltal a kétévesek classisára nézve már ma dönlö véleményt mondani kissé korai volna, mert még be kell várni ama versenyeket, melyekben azok idősebb lovainkkal találkozni fognak s erre az alkalom már a budapesti augusztusi versenyek alatt meglesz ,reményelvén, hogy ez a versenyév aligha fog elmulni ugy, mint a tavalyi, midőn a kísérleti versenyekben az akkor hároméves Benczúrral és Varunával egy kétéves sem mert kiállni s a bécsi Austria-Preisban War-Horn a startnál állva maradt. Az idén a Sommer-Yersucbs-Rennenben ugyan két kétévesünk, Lássuk és Eris, már megpróbálkozott egy háromévessel Or-cleannel s akkor ez utóbbi egyszerűen soha nem is volt versenyben, pedig Or-clean nem tartozhatik évjáratának legrosszabb iovai közé. Alig hiszszük tehát, hogy idei kétéveseink annyira mélyen fognak állani pl. a mostani 1*