Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-07-03 / 37. szám

812 Most kihúztuk a kocsi alól, levettük róla a szerszámot és tüstént összeállítottunk egy Rarey-féle levető szerszámot, az elszakadt szerszám-részekből és más kéznél levő szíjak segítségével, én meg azonnal Rarey könyve szerint kezdtem elővenni a mént. Ez gyönyörűen védte magát, mintegy oroszlán, többször felágaskodott és nem tudván kinyújtani a felkötött első lábait, térdeivel vagdalt félém : végre mégis le tudtam,fektetni. Ezután egy jó ideig csöndesen hagytam feküdni. Mikor végre felkelésrre indítottam, meglehetősen zavarodva és lassankint hazafelé kezdett ballagni, mert elég ügyetlen voltam elfelejteni, hogy más tárgynak hiányában az elszakadt farmatringot csatoltuk vezetöszár helyett a csikózablába és ez rövidsége folytán könnyen kicsúszott a kezemből, ugy, hogy a ló szabadon járt. Már azt gondoltam, hogy el van rontva az egész Ieczke és hogy ez hiába lett végrehajtva. Pedig annyival inkább, mert a ménnek egy egészen különös tulajdona volt. Soha nem volt szabad öt egészen elereszteni. На р. o. az agarászatnál leugrottam róla a kutyák közé, hogy tölök elvegyem a nyulat, mindig erősen kezemben kellett tartanom a szárakat, mert máskép azonnal megfordult, jókedvüleg kirúgott és akármily messze voltunk is onnanhazulról, egyenes vonalban, mindenen keresztül, haza szaladt az istállójába. Most mit csináljak, ismervén ezt a szokást? Eleinte ugyanazon irányban jártam paralell a lóval, reményelvén, hogy a lépéseimnek csöndes gyorsításával elvágom neki a hazafelé vezető utat, de ekkor a mén is gyorsította lépéseit ugy, hogy egy pillanatot sem veszíthettem ! . . . ekkor egyszerre eszembe jutott, hogy megállják és öl nevénél erősen megszólítsam : «Merops» ! és ime a mén megállott és felém fordult ugy, hogy könnyen odaléphettem és megfoghattam a kantárszárt. Ez a hatás mindazokban, kik e lovat jól ismertük, nagy bámulatot ébresztett. A mén azonnal megint be lett fogva és igen jól és csöndesen ment, pedig a rugó szerszám nélkül. Mindamellett ugyanezen mén, két hét után egy mély lyukat rúgott a lejembe, jobb karomat eltörte és az egyik ujjamat lerúgta kezemről, a kisebb sértéseket nem is számítva. Az öreg kocsisom, élete végéig azt állította, hogy ez tiszta boszuállás lett volna a ló részéről ; én nem osztottam nézetét, a dolog pedig következőképen történt : Az épen elbeszélt befogás után nem voltam képes a leczkéket folytatni, mert a Rarey-féle munka, részemről annyi lehajlást és ugrálást vett igénybe, hogy másnap régi derékbajom épen a Ieczke kezdetén olyan váratlan rohammal lepett meg, hogy haza vittek és két hétig feküdnöm kellett. Alig hogy felkeltem, azt jelentették, hogy a ménnek egy lába fáj. Elsántikáltam hozzá, hogy megvizsgáljam ; de erös eső lévén egy uj angol kautsuk köpönyeget és kalapot vettem magamra, melytől a ló azután roppantul megijedett. Ámbár tüstént magamhoz húztam a fejét, hogy meg ne rúghasson, mégis oly nehezen és ügyetlenül mozdultam meg, hogy utat-módot. talált engem a fal felé eldönteni. Most hátat fordított és addig rúgott, felém, mig embereim e lármára bejöttek az udvarból. Ezen nem jól sikerült látogatás után megint legalább egy hónapig voltam az ágyhoz kötve. Csak később tudtam meg Riller tábornoktól, a ki sokáig parancsnok volt Kisbéren, hogy a katonaságnál próbák lettek téve. kautsukköpönyegekkel, de hogy a dolog azért nem lett elfogadva, mert a lovaknak egy bizonyos perczen tje tökéletessen megbolondult a kautsukköpönyegek közeledésénél. A szag volt-e az oka vagy más valami, azt többé nem tudta mondani. Egy Russel nevü nyugalmazott kapitányról is azt hallottam, hogy öt Gráczban. egy régi igen bizodalmas vadászlova csaknem agyon ütötte volna, egy ilyen köpönyeg miatt. Az ilyeneket jó tudni. Mihelyt megint némileg lábra kerültem. kocsisomnak kellett szemeim előtt elővenni a. mént, pedig épen иду, mint ö azt első nap tőlem látta. Ezen Ieczke után, Rarey tanácsa szerint, H lábon lett befogva (az egyik első láb fellévén kötve) és igy csak 5, legfellebb 15 perczig lett fel és alá hajtva egy jó puha gyepen. Az ilyenféle befogás előtt, Rarey szerint, a lovat egy párszor szabadon kell kézen vezetni 3 lábon, hogy beleszokjék, máskép kinzás volna a befogás. Két hétig igy folytatott gyakorlás után készen volt a mén és még sok évig jó szolgálatot tett kocsiban és nyereg alatt. Mielőtt a második esetre megyek át, még el kell beszélnem, hogy a Meropsnak ezen leczkéit egy más lónak helyrehozásására is használtam. Ez már három ismeretes házban volt és mindig el lett adva, mert ugy rúgott, hogy nem tudták attól elszoktatni. Ez engem érdekelt és azért meg is vettem, mert derékI bajomnak ezen utolsó rohama előtt, megint nőtt a kedvem próbákat tenni. Ez a ló nem is lett Rarey szerint földre vetve, de csak 3 lábon befogva, hogy igy is kipróbáljam Rarey systhemáját. Ez rendesen mindjárt Merops után lett elővéve, j Igen érdekes volt a viseletnek különbségére figyelni a két lónál. Merops lassan ment és folyvást rúgni próbált. A másik meg dühösen szaladni kívánt. Kocsisomnak az volt az utasítása, hogy minden rúgásnál rögtön egyet reá húzzon az illető lóra, de lia elöl emelkedik, dicsérje meg, 1 ha pedig szaladni kiván. ereszsze neki, mert ! messze ugy sem mehet 3 lábon. A másik ló azért nem is tudott erősen rúgni, mig Meropsnak mégis egyszer sikerült így* egyetlenegy első lábra támaszkodva egészen felrúgni a magas rúdra, mi tanúságot ad e lónak ügyességéről. Egészben egyik sem birta soká folytatni csintalanságait és 5 j meg 15 perez között mindenik lecsöndesedett és megadta magát, i Két hét múlva mind a kettő meg volt gyó' gyitva, pedig ugy, hogy nemsokára összefogva I tettek jó szolgálatot. De most menjünk át a 2-dik esetre, mely ! talán még jellemzőbb az elsőnél. Egyszer őszkor ai.

on jelentést kaptam a Somogymegyében lévő ménesünkből, hogy egy I lèves mén azzal tiinik ki, hogy folyvást haI rap és rug és hogy kellemetlen tulajdonai ! épen nem engednek. I E lovat rögtön Sopronmegyébe hozattam, I hol akkor laktam. De a télre Velenczébe ! küldetvén az orvosok által, átadtam e csikót [ az öreg kocsisomnak, kinek egy különös taI lentuma volt, túlérzékeny lovaknak a jó kedI vét megnyerni és őket csöndesiteni. ! Nem adtam neki más utasítást, mint azt : I hogy jól ellássa a csikót, egy boxban, minden ' nap ereszsze ki a paddockban és azonkivül jól ] bánjon vele és szeliditse, a mennyire lehet. Nagyon biztam az eredményben, mert addig minden ló az ö kezeiben, kivált a bizodalmas jámborság szempontjából, előmeneteleket szokott felmutatni ; annál jobban csodálj tam, hogy egy félév után visszatérvén, épen semmi különbséget nem találtam ezen állatnak kellemetlen indulatában. Azért megint egyszer Rareyhez fordultam. Én még oly rosszul voltam, hogy magam épen nem tehettem semmit, azért csak egy pamlagról vezethettem a kocsisomnak munkáját. A mén, mely most már kétéves volt. a mennyire lehetett, barátságos eljárás mellett, lett mindennap kétszer Rarey módja szerint leterítve, ugy mint azt a kocsis körülbelül egy év előtt Meropssal véghez vinni tanulta. A ledöntés ulán egy jó ideig fekve maradt. Minden ilyen Ieczke után különösen csöndesen, sőt jámborul viselte magát a csikó ; de íhár tudván, hogy az ilyen hatás alig tart tovább egy napnál, egy egész hétig mindennap kétszer lett lefektetve. A lefekvés napról-napra könnyebben ment, ugy, hogy a hét végén minden küzdelem nélkül lehetett leteríteni. Azonkivül oly feltűnő előmeneteleket tett a jámborságban, hogy embereim már egészen meggyógyitottnak tekintették. De én még nem biztam benne és még egy 2-dik hétig naponta egyszer szemeim előtt ismételtem a leczkét, de akkor én is bezártnak nyilatkoztattam a cyclust. Ezen kétéves csikó, mely addig mindig kellemetlen, türelmetlen és goromba volt, ezen naptól fogva többé semmi okot nem adott panaszra ; és mi több : Feleségem egyszer Pozsonyban lévén, a ligetbe kocsizott. Az illető mén, akkor már tökéletesen öéves ló, mint nyerges volt befogva. A kocsis nem látott egy sűrűben burkolt nagy gyökeret és ugy nekiment az egyik kerékkel, hogy leszakadt a kisafa és a ménnek lábaira esett. Ez egy kicsit megijedt, de a mellett oly csöndesen viselte magát, hogy a megállás, kiszállás és kifogás egész rendesen lejárt a nélkül, hogy a csikó a legcsekélyebb kellemetlenséget követte volna el. Ez mégis egy nagyon feltűnő és egy eredmény volt. ! Azért ha czélt akarunk érni egy ilyen eljárással, akkor épen folytatólag kell ezt alkalmazni, ugy is elég és a valószínűséget túlhaladja, ha ilyen rövid folytat is már a czélhoz vezethet. A főhiba, melyet oly számtalan emberek elkövetnek az idomitásnak megfigyelésénél az : hogy röstelik : a distingválást és itt két igen fontos és nagyon különböző tényező között a külömbséget nem látván ezeket folyvást összecserélik, ezek pedig : 1-ször, az eszközök, melyek segítségével egy állattal érthetővé teszszük akaratunkat s ezt egyszersmind reá erőszakoljuk 2-szor, ezen állatnak gyakoroltatása és nevelése. Egy ügyes ballet-tánczos talán valaha csak egy intelligens paraszt-legény lehetett, de ne héz lesz nála a volt paraszt-fiunak nyomait kitalálni. Nem csak a lépései azok, melyek öt attól különböztetik, hanem az egész magatartása minden mozdulata, az izlése, söt az egész életfelfogása és végre még a képének kifejezése is annyira megváltoztak, hogy senki képes nem leend, benne felismerni a volt parasztlegényt. Kisebb mértékben hasonló különbséget fogunk észrevenni, ha egy jól átidomított lovat összehasonlítunk azon csikókkal, melyeket a legelön találunk. Ha az előbbi egyszer'jól ki van képezve és czéljának megfelel, azaz: ha egy középszerű lovas alatt is csinosan jár. a nélkül hogy gyorsan megromoljon, vagy mindenféle csintalanságokat elkövessen, akkor szükségképen egy egészen más teremtmény lett belőle, az egész testalkotása, minden izma és magatartása annyira változtak hogy ha megint kieresztik a ménesbe, még akkor is ki fog tűnni társai közt, mikor a jobb tartásnak minden nyomát elvesztette. Az ilyen tökéletes átváltozás csak folytonos gyakorlásnak és rendszeres nevelésnek a következése. Az emiitett methodusok csak is az idomitásnak első felét tanítják, t. i. az akaratnak közlését és keresztülvitelét; azért igazságtalan volna ugyanezen methodusoktól a második felét nem is praetendálni. Ezen praetentió pedig az egyediili oka a sok csalódásnak, melyek előfordulnak. A ló és az emiitett lánczos közt való összehasonlításnál, egyébaránt még egy nagyon fontos körülményt kell említenem. A tánczosnál a 2-dik rész vagy tényező képezi a fődolgot mig az első nála alig veendő tekintetbe, mert egy embernek könnyen lehet