Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-04-10 / 15. szám

1892. április 10. VADÁSZ• ÉS VERSENY-LAP 139' a mennyiben az ma helyesen lehetséges, — s teszszük ezt annyival is inkább, mert Bécsben olv nagyszámú könyv lett nyitva e classicus futamra, mint eddig soha, és hogy azok, kik e könyvek előnyeivel vagy hátrányaival élni kívánnak, a lehető tájékozást a futam előtt már megszerezhessék maguknak ; következő lovak startolására számítunk : 1 Benczúr 65 k. E. Goodway 2, mo . Щ k. F. Hibberd. *3. Orvif 60 k. R. Adams 4. Mac Intosh 58 к. V 5. Micsoda 55 k. ? 6. Morisco 55 k. Huxtable 7. Masseur 54 к. С. Gray 8. Goldschopf 52^ к. F. Hesp 9. Botond 52i к. T. Carlyle 10. Hires 51 к. S. Bulford 11. Marsala 47 к. F. Pache 12. Safety 45 к. Wallace ] 3 Feo 39 к. J. Pache *!4. Tökfilkó 39 к. ? H5. Mágnes 39 к. ? A többiek indulásában nem igen bizunk, mint Eretnek 64, Garlic 62J, Advance Flag 56, Gigerl 55, Judica 54, Khalif 54, Hogytetszik 50. Mehetne 44, Pannika 39 kilo ; — az első beteg, Garlic ereje aligha érvényesülne 1200 meteren. Advance Flag, Gigerl nem igen előnyösen mutatták be magukat Prágában, Judica nem tavaszi ló; Khalifnál jobbnak tartjuk istálló-társát Micsodát, Hogytetsziknél és Mehetnénél jobbnak Botondot, — Pannikánál, ugy tudjuk, tévedés történt a törlésnél: Springal helyett maradt állva. — Nézetünk szerint, a felsorolt társaságnál nagyobb esélylyel birnak a starter-lisztában felsorolt lovak. Mindenekelőtt megjegyezni kívánjuk, hogy kitünö társaság az, mely e futamban együtt van, melyhez hasonló még sohasem gyűlt össze e handicap startjánál s azért annyi nagyság között nem könnyű a választás. Első sorban is két részre osztjuk fel a társaságot, háromévesekre és idősebbekre ; a fiatalabb évjáratból Hires és Feo az, mely nemcsak számot tesz, de fontos szerepre lehet e futamban hivatva. Hires legsebesebb volt rövid futamokra a mult évben a kétévesek között ; Feo egyszer második volt Híres után s most 24 fontot kap Hírestől. Minden melléktekintet nélkül, egyedül a rideg papirosforma után számítva, azt kellene mondanunk, Feoé a verseny, annyival is inkább, mert istállójának még három figyelemre méltó lova van a versenyben, Advance-Flag, Orvif és Garlic, melyek közül az elöl nevezett, prágai nem egészen dicsteljes futása előtt, sokak bizalmát első sorban birta s patkóihoz már némi pénz is lett kötve az előleges fogadásoknál : ha most Reeves kezei alól Feo megy a starthoz, visszaemlékezve, hogy a múltévben is ez az istálló, Orvif győzelmével, megnyitotta e futamban a győzelmi lehetőséget a hároméveseknek, — nem tudjuk, nem hibáznék-e az, ki Feo győzelmi esélyét számításon kivül hagyja ; Feo ellen egyedül az alacsony teher-skála szól ; — magas teherskálában nem hiszszük, hogy Feonak bármelyik kortársa 1200 meterre 24 fontot cedálhasson; Hires remekül van 51 kilójával a teherben, a magas terhüektöl, a korterhen kivül, a nemet nem véve handicapnél számításba, egész 10 fontig kap. — mely teherkülönbözetet Hires magas classisánál, legyözhetlennek keli tartanunk ; — egyedül bizonyos agályaink vannak arra nézve, hogy Híresnek nem lesz-e az ut hosszú; ha 1000 meteres volna a futam. Hirest az adott viszonyok között verhetlennek tartanánk. — Hires temperéröl a fáma nem egészen épületes dolgokat cseveg; azt mondják, magában dolgozik s társaságban szeret elszaladni ; — de mind ez lehet, hogy egyszerű ráfogás és *-gal jegyzettek indulása bizonytalan. fontoskodás ; — mi részünkről legelső sorban a győzelmi esélyt a hároméveseknek adjuk. Az idősebb évjáratban ott van Illo, Mac Intosch, Micsoda, Masseur és Goldsehopf; ezek már egyszer nyilvános formában oly magasan álltak, hogy ha bármelyik legmagasabb ; formáját tudja vinni a starthoz, győzelme elmaradhatlan: a reájok kimért teher nem a legmagasabb forma után van számitva, s egészen helyesen ; mert idősebb lovaknál ritka ! eset az, hogy megtalálják elvesztett régi nagy formájukat és azt számítás alapjául venni nem lehet, — igy e kiszámíthatatlan régi nagysá- l gok esélyeit latolgatni nem kívánjuk, éppen azért, mert kiszámíthatatlan. Benczúr kitünö sebes ló, nagy formát mutatott a mult évben ; — mondjuk, hogy oly magas classis ló, mint Királyné volt s ezzel eléggé megdicsértük ; de a társaságot, mely melléje áll, sokkal magasabbnak tartjuk, mint a melyet, ugyanebben a futamban Királyné megvert, — bü ló, mult évben is vitt már győzelmesen magas terhet, de a 65 kilót oly tehernek tartjuk, hogy csak egyszer volt és soká nem lesz, mig e terhet az első helyre tudja egy ló behozni a Przedswit-Handicapban. Botond jó előkészítést kapott erre a versenyre. Kortársától Benczúrtól 25 fontot kap a futamban, biztosan legmagasabb formájához fog futni ; a versenyben jó hely esélye van, de ezt a handicapet csak nagy classis ló nyerheti s ez fog hiányozni, azt hiszszük, Botondnál. Majd még a verseny előtt visszatérünk e futam jelöltjei esélyeinek megbeszéléséhez ; a mai helyzetre vonatkozó részleteket elmondtuk leplezetlenül és nagy örömünkre szolgálna, ha sport-körök nézetével találkoztunk volna, nem számitva e sikamlós téren a 'csalhatatlanságra, egyedül azok nézetére helyezvén súlyt, kik a versenyek esélyeire nézve, eombinatióknak tért engednek ; s nem törődünk azok ítéletével, kik a versenyeket üres időtöltésnek s azok lefolyását tiszta véletlenségnek tekintik s a versenyfogadásokat büntetendő liazard-játéknak tartják, s gúnyosan megmosolyogják a versenyekről irt combinatiókat, mert ha oly erös a hazard-játék theoriájához való vonzalmuk, az esetben nekik tipíil Mágnest ajánljuk s azoknak, kik ellenségei egész sport-ügyünknek s lenézik telivértenyésztésünket s engesztelhetlenül üldöznek bennünket mindenkor, a hol csak tér nyilik, ezeknek a hazard-játék theoriásainak, ott van Tökfilkó. Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből. XIII. A hátralépés. Ez régi dolog, de nézetem szerint mindig sokkal kevesebbet gyakorolta tik, mint kellene és mi több, eléggé ki nem használtatik. A hátralépés nemcsak hasznos dolog, melyet minden jól idomitott lónak tudnia kell, hanem azonkivül még egy nagy segítség az idomitásban és pedig sokkal nagyobb, mint az általánosan el van ismerve. Egy ló, mely jól, egyformán és erőltetés nélkül hátralép a nélkül, hogy siessen és a mellett jól betartja az egyenes vonalat, az mindenesetre jó egyensúlyban vagyon és kétségkívül már az engedelmességnek nagy fokát birja. Nem is fogjuk ezt máshol látni, mint jól idomitott paripáknál és jól betanitott kocsilovaknál. Az idomítás kifejti a jó hátralépést, de más oldalról a helyes hátralépés megint elösegiti az idomitást. Hogy melyik erösebb ezen két kölcsönös egymásra való hatás között, azt nehéz meghatározni. Annyival nehezebb, mert a legtöbb idomitók csak akkor foglalatoskodnak tüzetesebben a hátralépéssel, mikor - az idomitás már egy bizonyos fokú magasságra jutott, minélfogva a két hatás közül csak az egyiket vehetik észre. Nekem ezen kölcsönös két hatás már régen feltűnt, ugy, hogy végre azon gondolatra jöttem, hogy egy igen korán kezdett és kényes figyelemmel kezelt hátraléptetéssel nagyon gyorsítani lehetne azt idomitást. Azért ezt lassankint ki is próbáltam. Egyes feltűnő eredményeknek magyarázatába itt nem ereszkedhetem, mert egészségem akkor már nem engedte, hogy magam tegyem meg a próbákat és még a cselédeimet sem voltam mindig képes ellenőrizni. Ezen nagy kellemetlenségnek daczára még is volt alkalmam egészben annyi tapasztalásokat gyűjteni, hogy most határozottan bizonyíthatom azon eljárásnak hasznosságát és ajánlhatom annak végrehajtását. A hátralépésnek ezen korán való gyakorlása nagy és néha igazán csodálatos segitség az idomitásban, de azért még sem merném ajánlani a nélkül, hogy előbb határozottan meg ne penditsek egy igen különös elvet, melyet ilyen eljárásoknál mindig szem előtt kell tartanunk, ha kudarczot vallani nem kívánunk. A tanításnak vagy idomitásnak minden nemében egy áltálján elismert elv az, hogy mindig a könnyebb gyakorlatokkal kell kezdeni a leczkéket és csak azon mértékben szabad átmenni a nehezebbekre, a melyben a tanítványnak elömenetei ezt lehetővé teszik. Ha most bizonyos okoknál fogva mindjárt a leczkéknek kezdeténél fonunk bele nehezebb gyakorlatokat, ez határozott ellentétben áll az épen emiitett általános elvvel és következetlenségnek látszik. Ilyen következetlenséget akkor is követek el, mikor egészen gyakorlatlan kezdőknek lovaglási leczkéket adván, azokat már az első hétnek végén, a barriéren hagyom keresztül menni. Pedig igazán igy szoktam eljárni. Ilyen látszólagos inconsequentiáknak csak ugy lehet élét elvenni, ha mi a hibát valamivel pótoljuk. Ezt pedig ugy tehetjük, hogy mi az illető nehezebb gyakorlatot (mint p. o. a barrière ugrást) oly igen csekély lépcsőfokokra osztjuk és a gyakorlatot oly minimalis végrehajtásokkal kezdjük, hogy ez megszűnik egy nehéz gyakorlat lenni. Ebből szükségképen az következik : hogy az, ki az ilyenféle eljárást utánozni akarná a nélkül, hogy az emiitett különös elvet jól megértette és folyvást szem előtt tartotta volna, az mindig csak ezen eljárásnak baloldalait, de sohasem fogja annak gyümölcseit aratni. Épen igy áll a dolog a hátralépéssel is. Csikóknál, melyeknek idomitása még csak kezdetben vagyon, a hátralépést nem lehet a könnyebb leezkék közé számitani, azért mentül korábban kivánjuk azt alkalmazni mint külön leczkét, annál kissebb lépesözetekre kell osztanunk a gyakorlatot, ugy, hogy igazán könnyű leczke váljék belőle. A ki ezt kezdettől fogva tökéletesen át nem látja és elvül el nem fogadja, az ne is kezdje el ezen eljárást, mert máskép egészen hamis eredményeket fog elérni. Nálam a kővetkező az eljárás : A kocsisaimnak és lovászomnak meg van hagyva: hogy minden uj csikó mentül előbb a hátralépésben gyakoroltassák. Minden leczke után az illetőnek az a feladata, hogy a lovat, mikor az egészen megcsendesedett, barátságos uton arra vigye, hogy az egy lépést tegyen hátrafelé, minekelőtte az istállóba vezettetik. Határozottan mondom egy lépést. í*