Vadász- és Versenylap 35. évfolyam, 1891

1891-03-01 / 9. szám

1891 márczius Vadast- és Verseny-Lap 83 valójában a sportislenek különös kegyelmében kel lennünk, hogy az istállók készületlenségén kivül minden baj elvonuljon felettünk s már egy hónap múlva zöld pázsiton kezdhessük meg a versenyeket, de a reménység a sport emberei kebelében is él es márczius 1-én már csapatostul érkeztek meg a futamok fecskéi a bejelentések, melyek hirdetik, hogy itt van a tavasz, itt vannak a versenyek. «A Szt-István-dij» a mi büszkeségünk, a legremekebb magyar sport-alkotás, most negyedízben záratott el. A külföldi nevezéseket — melyeket e perczben még nem tudunk — nem számítva 105 nevezéssel zárult, életre hívásának első évében 96, a második évben 1890 évre 100, ez évre 116, nevezés érkezett, ez a negyedik évi aláírás, mely ténylegesen 1892. év augusztus havában tartandó futásra érvényes, ujabbi tanúbizonysága annak, hogy a versenyistálló-tulajdonosok eléggé támogatják a legnagyobb magyar dijat, melynek létrehozásához ők is pénzügyi áldozattal járulnak hozzá; a versenyistálló-tulajdonosok felismerték, hogy ily nagy dij a magyar fővárosban csak ebben az alakban s csakis a a kiirt propositió szerint tartható fent, melynek lényege abból áll, hogy e nagy díjhoz hozzá járulnak, a versenyistálló-tulajdonosok, a turfközönség és a magyar lovaregylet. Az erőknek ily helyes felhasználásával a SztIstván-dij jövője teljesen biztosítva van s fent lóg addig állani, mig a magyar Metropolban versenyek léteznek, a felhasználható erőknek közös összhatása s a propositiók teherviszonvainak ügyes és szellemes összeállítása nélkül, a legnagyobb magyar-dij ott állna ama nagy kérdés előtt hogy : «lenni vagy nem lenni». Gróf Batthyány Elemér volt az, a ki e nagy magyar dijat kezdeményezte és megalkotta ; a sikeren kivül, mely alkotását követte, még erkölcsi elégtételt is nyert, mert a szomszédból jövő kritika, mely a magas beiratási dijak iránt volt különösen érzékeny, egészen elnémult, sőt Bécsben a beiratási dijak elméletét mint igen czélszerü s a sport emelésére szolgáló tényezőt elfogadták és egész évi propositióknál eléggé felhasználták. Még egy másik elégtétele is meg fog jönni gr. Batthyány Elemérnek és a Magyar Lovaregyletnek, a másik neheztelés, mely a nagy magyar dij ellen felhangzott, abból állt, hogy rossz lónak van készitve a Szt. István-dij. 1889. évben megnyerte Resolute 45 kilo, második Duchess 54 kilo, harmadik Biró 59 kilo alatt. 1890. évben megnyerte Lord Ernest 55| kilo, második Weatherby 54 kilo, harmadik Advance Flag 48£ kilo alatt. Resolute, nyerése idején, gyenge osztályú lónak tartatott, de későbbi futásaiban bemutatta, hogy a maga distantiájára magas osztályú ló, sőt jó osztályú lovak voltak az utána helyezettek is. A mult évi Szt.-István-dij nyertese Lord Ernest is a maga distantiájára magas osztályú ló volt ; utóbbi angolországi formái nem igen szólnak ugyan mellette, de ez a csorba még kiköszörülhető a tavaszszal s mi ezt várjuk is; de kétségtelen, hogy magas nyilvános forma az a Szt. István-dijon kivül, midőn Lord Ernest 62, Királyné 60£ kilo alatt egy mértföldre majdnem holtversenyt futott nyolcz hoszszal elszaladva Leadingmantől és Moerostól, nem volt nekünk lovunk, mely Királynét egy mértföldre igy megnyújtani tudta volna.Derbynyerőnk eddig csak egy volt, mely a Szt. István-dijban indult de Aspirant nem ahhoz az évjárathoz tartozott, melyre nagyon büszkék lehetnénk ; azonban határozott nézetünk, hogy magas osztályú Derbynyerőnek az előirt poenalitások mellett a Szt. Istvándij győzelme mindig nyitva áll és pl. Triumph vagy Fenék győzelmesen vettek volna részt e nagy futamban, mig néhány éyi gyakorlat be fogja bizonyítani, hogy a % ez ijjei, ugy a most elzárt 1892. évi sőt, minden évben csak jó ló fogja megnyerni a Szt-István-dijat ; s ez nagy elégtétel lesz a Magyar Lovaregylet igazgatóságának. A most elzárt nevezés között van: 5éves 5, 4éves 28 és 3éves 72 az évet a futáskor számítván. * * * A bécsi márczius elsei nevezések közül az 5000 frtos, 1200 meter távú «PrzedswitHandicap» csak 37 aláírással zárult, tehát hattal kevesebb az idén az e versenyre jogosult lovak száma, mint tavaly. Ezek közt van három 6éves. hat öéves, tizenöt 4éves és tizenhárom 3éves. A szeptemberben futandó 20,000 frtos «Jubiläumspreis»-ra 63 nevezés érkezett be s igy 15-tel kevesebb mint a mult évben ugyané versenyre; köztük van Németországból a graditzi kir. főménes «Peter-je s a br. Fürstenberg «Nickel »-je. Az októberi meetingen futandó «HenckelMemorial» (1000 frt, 1300 meter) 111 aláírással zárult el. Ebben is kötelezvék Németországból lovak, igy a graditzi ménesből, br. Fürstenberg, Capt. Joe, May, br. Oppenheim istállóiból. A fentemiitett versenyekre vonatkozó nevezéseket lapunk más helyén közöljük. Egy látogatás a kisbéri telepen.*) Egy oroszországi tél leírása elhalványul ama tapasztalatokkal szemben, a melyeket Milne és én szereztünk, mikor átutaztunk Kisbérre egy oly hideg reggel, a minők alkalmával a nyulak megfagynak vaczkaikban és fagyott madarak fekszenek a havon az útszéli árkokban. Milnenek csak egy kocsi-lova volt,de azt sem lehetett volna erre a nagy kocsiutra használni ; attól tartottunk, hogy majd kidől s mivel az útszéli házak és korcsmák, a hol etetni lehetne, nincsenek sürün elhelyezve és mi egy éjjelezéstől ily szibériai hőmérsékletnél féltünk, volt elég bátorságom arra, hogy gr. Esterházy Miklóstól kérjek rendelkezésemre egy szánkát és egy pár lovat. A mint kérésemet előadtam, már az engedély meg is volt s a meghatározott időben egy pár kitűnő félvér várt minket a kapunál, oly kitűnőek, hogy a fél continenst be lehetett volna velük járni. A dér a fákon és a ház előtti szalmaágyon járkáló lovak sövényén megfagyó pára bizonyították a nagy hideget, és ha nem lett volna annyi prémes bandánk, a mennyi még az északi sarkra is elég, talán haboztunk volna és a hőmérő megszemlélése után talán elhalasztottuk volna utunkat. Elegendő takaróink is voltak és felhúzva meleg hó-czipőimet, a melyek oly kitűnően szolgáltak engem Oroszországban, Milnet gomboltam be egy kabátba, a melyben ugy ült, mint egy meleg dunyhában, csak az az orra hegye kandikált ki. Én is felvettem a bundámat s hajtottunk Tóvároson át ki a szabadba ; hideg volt, hogy majd kifagyott a szemünk. Elhagytuk a helységet s csak most volt alkalmam fogalmat szerezni magamnak az Esterházy - birtokok nagyságáról, a melyek gazdájukat Magyarország egyik leggazdagabb mágnásává teszik. Láthattuk útközben a szőllőket, a szép kaszálókat, a hol a jó szénát termelik és szántóföldeket, a hol ősz elején a földig lógnak a súlyos kalászok. Ház azonban kevés van és távol egymástól, hiába kerestünk volna oly gyakori korcsmát, hívogató czégérrel mint azt Anglia nyújtja a fáradt utazónak. Kérdeztem is Milnet, hogy hol fogunk meg*) E közleményt az angol «The Sportsman» febr. 12-diki számából vettük át ; a jelentést Mr. Ory a Sportsman párisi levelezője irta, ki febr. hó dereka körűi kirándulást tett Tatára, Kisbérre s elragadtatással beszél ugy a tatai training-telepekről mint Kisbérről ; elbeszélése átlag helyes s eléggé jól lett informálva ; néhol megesik rajta is egy kis lapsus a személy- és helynevek körül, de átlag véve csak örülhetünk, hogy a külföld ily bő ismertetést nyer telivértenyésztésünkről. Szerk. állni, hogy a lovakat megabrakoltassuk és mi is mozgásba hozhassuk elzsibbadt lábainkban a vérkeringést. Végre egy düledező pajtaszerü épülethez értünk, a minőket .Írország némely hanyatló járásában találhatunk. Útitársam mesélte, hogy vándor - czigá

nyok (landloupers) gyilkoltak meg itt egy egész családot és kipusztították a házat egy oly zsákmányért, a melyért a zsibvásáron sem kaphattak többet 1—2 forintnál. Benyitottunk s egy vénasszony üdvözölt, a belső szobába vezetve bennünket, a hol egy fiatalabb nő volt, lábainál ugrándozó gyermekével. Az idősebbik németül néhány szót váltott és Milne erre bevallotta nekem, hogy gondos élete-párja egy üveg erős ó-bort tett a szekérbe, néhány u. n. bookmaker-saudwich és egy kisebb üveg «éltető viz» kíséretében és kiment, hogy behozza. A whisky ellentállt a fagynak, de a bor kökéményre fagyott, szilánkokra repesztve az üveget, ugy hogy Milne egy darabban hozhatta a bort a szobába s egy tálban helyezte el, hogy telolvaszsza. Kellően felfrissülve s kocsisunknak is juttatva egy adag jó «schnaps»-ot, folytattuk utunkat. Útközben egy puskalövést hallottunk és valami kutyához hasonlót láttunk szaladni a havon. «Agárkutya ez?» kérdém Milnet, a. ki mosolyogva monda : «Az ám, hanemi irlandi» s néhány perez múlva egy disznókondához érkeztünk, a milyentől a tékozló fiu is megijedt volna. Hosszú lábuk volt, mint az agárkutyának és mikor kanászuk kutyaként a szájában tartva a lelőtt varjut, közéjük érkezett, egész bajvívás keletkezett a madárért, a melynek lecsilapitására egy külön adag verést kellett kiosztani a kondának. Milne és én megengedjük bárkinek, hogy ránk hivatkozzék mint kutforrásokra ez ügyben s ha majd jövő karácsonyra odaát lesz Newmarketen, talán más ily orosz dolgot is mesélhet az én barátom Magyarországról. Az ő nagy prémes bundája és sapkája daczára sem hiszem, hogy valaha hidegebb sétakocsizása lett volna mint a mienk volt, mikor nekem minduntalan az orromat kellett dörgölnöm, hogy meg ne fagyjon. Végre mégis elértük Kisbért, behajtva a nagy, régi park kapuján, a mely egykoron a Batthyány herczeg (csak gróf volt. Fordító) kastélyához vezetett, a ki az uri birtok tulajdonosa és Magyarország egyik leghatalmasabb mágnása volt. Kisbéren csak egy vendéglő van, de az állami méntelep parancsnoka, rendkivül gyakorolja a vendégszeretetet ; a kastélyban termeket bocsátott vendégei rendelkezésére: a vendéglő konyhája oly étkeket szolgáltat, a melyek egy epicureus tetszését is megnyernék és a borok kifogástalanok, különösen az úgynevezett «Kisbéri» az, a melyet élvezettel lehet inni. Itt Zichy Béla gróffal találkoztunk, a ki Reevesnél trainiroztat Marcheggen és jött, hogy megtekintse az apaméneket, a melyeket részint a magyar kormány vásárolt, részint pedig magánszemélyek érdekeit szolgálják, mert az állam magánosoknak oly előnyös feltételeket nyújt, a minőket egy magántelepen sem kaphatnának. Liwehr (?) őrnagyhoz fordultunk, a ki rögtön rendelkezésünkre állt és végig vezetett a telepen, a mely a maga nemében egyike a legnagyobbaknak Európában s legalább egy hét volna szükséges, hogy részleteit megtekinthessük. Kisbér terjedelmes és gyönyörű parkban fekszik, a mely lombos fáival nyáron és őszszel remek látványt nyújthat az utazónak. Ha visszatekintünk ama napokra, mikor Magyarország egy bátor kísérletet tett függetlensége megszerzésére és mikor Kossuth Lajos neve lebegett minden hazafi ajkán, a Batthyányak vagyonuk jó részét áldozták a mozgalomnak. Kisbér, a családi kastély, nagy pompának volt a szintere és a termek, a melyek most a parancsnoknak és alantasainak lakásokul, a színház, a mely most lovardául 2*