Vadász- és Versenylap 35. évfolyam, 1891

1891-02-08 / 6. szám

1891 február 1. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 59 Az ausztriai Jockey-Club directoriumának határozata szerint, ama trainereknek, a kik a bécsi pályán idomitani akarnak, e végett a nevezett Club directoriumához engedélyért kell folyamodniok, melyet 5 frt lefizetése után a .lockey-Club főtitkársága fog kiszolgáltatni. * * >.­Az «Union-Club» elhatározta, hogy vala­mennyi jockeynek és üzleti lovasnak, a ki 1891-ben Németországban az Union-Club pályáin, vagy az ezzel szövetséges verseny­egyletek pályáin lovagolni akar, a szabály­zatnak a trainerekre és jockeykre vonatkozó 8. §-a értelmében ebben az évben a lovag­lási engedélyért az Union-Club főtitkárságá­hoz írásban kell' folyamodni, minden folyamod­ványhoz az engedélyért 5 márkát csatolva. Ama joekeyk, kik csak ápril 1-je után folya­modnak engedélyért, 10 márkát fiz etnek. Derby-könyv 1891 Bécsben. (Mr. Prince.) 35 Birokra 30 Hősnő 50 Fortély 40 Czimbalmos 50 Prätendent 50 Piemysl 50 Montreal 50 Number 13 35 Or-vif 60 Lissa 70 Schillersdorf 70 Ricardo ö Mac Intosh 5 Peter 6 Ehrenmann 6 Allegro 8 Csővár 9 Moriseo 15 Gigerl 20 Achilles 20 Theseus 25 Donizetti 25 Hippokrene 12 Varuna 25 Crossbow II. a többi egész 100-ig. E. В. Murát Wien, I., Weihburggasse 32, Hochparterre Nr. 2. Iîécsi Derby 1891. 4 Mac Intosh 35 Bowist 5 Peter 40 Praetendent 7 Csővár 40 Hősnő 7 Álnok 40 Almádi 7 Ehrenmann 40 Remus 8 Moriseo 50 Premysl 10 General Consul 50 Lissa 12 Gigerl 50 Felhő 12 Allegro 66 Dragonier 14 Theseus 66 Botond 20 Ginster 66 Ricardo 20 Varuna 66 Merry Lad 25 Crossbow 66 Bankó 25 Birokra 66 Zalán 33 Hippokrene 100 Day 33 Donizetti 100 Csufondár a többi 200-ig. Helyre 1, 2, 3. )-ede az oddsnak Véletlenségek a gyepen. (Angolból.) A mult év őszén a portiandi herczeg Me­moirja megnyerve a Doncaster St Legert, nagy boszuságot okozott számos fogadónak, a kik a lovat ugyan favorizálták volna, mivel azon­ban ez 8—9 napon át nem végezett munkát nem merték pénzüket rá bizni. — Szolgáljon ezeknek szomorú vigasztalásukra, hogy lehe­tetlen a turf esélyeit ösmerni; ők azonban még a turf történetét sem ösmerik. Nincs olyan nagy verseny, melyben egy vagy több startoló ne volna tultrainirozva ; nyernek ver­senyt olyan lovak, a melyeket félig trainiro­zottaknak nevezünk ; oly állatok ezek, a melyek nem birtak annyi galopot végezni, a mennyit végeztettek volna velük, ha nem lép közbe a természet és nem gondoskodik számukra egy periodikus nyugalomról s kétségkívül eme pihe­nésnek köszönhetik azután az ilyen lovak későbbi győzelmeiket. Hosszú a sora ama nye­rőknek, a melyek ez utóbbi kategóriába tar­toznak s a mennyire csak az élők emlékezete terjed, találunk lovakat, a melyek a reménye­ket és számításokat megzavarva, önmaguknak hírnevet szereztek. Lássunk néhány példát. Ilyen volt Lord Berner «Phosphorus»-ának az esete, a mely 1837-ben megnyerte a Derbyt, a nélkül, hogy a versenyelőlti 8 — 10 napon elhagyta volna az istállót. (Phosphorus későbbi éveiben a németországi harzburgi ménesben, a mi Kisbérünk mostani hazájában, volt fel­állítva mint fedező mén). Egy félszázaddal ezelőtt még nem vezetett vasút Epsomba s a nagy eventek favoritjai már több héttel az epsomi nyári meeting kez­dete elölt érkeztek Banstead Downs, Leather­head, Mickleham és más szomszédos helysé­gekbe. Számos Derby-nyerő töltött napokat a környék vendéglőiben, a minők a Swan-Hotel Leatherhead-ben, a The Running Horseshez czimzett vendégfogadó Micklehamben (a kapu felett egy régi czégér Cadland és The Colonel 1828-iki holtversenyét ábrázolja), a The Shoul­der of Mutton Ashteadben és a The Cock Luttonban ; a leatherheadi The Swan volt az a vendéglő, a hoi John Scott lakott rendesen, mikor a szomszédos síkságon a végső «touch»-ot adta az ő Derby és Oaks favoritjainak és a The Swanból indult ki Bill Scott az nap éjje­lén, mikor Running Bein megnyerte az 1844­diki Derbyt — a XlX-ik század egyik leg­emlékezetesebb versenyét ; e versenyben Mr. Lichtwald 2 lovat indított, a verseny közben az egyik lova, Running Bein ugy megrúgta a másikat, Leandert, hogy ennek lába tört, miért is közvetlen a Derby után, melyet, mint említve lett, Running Rein nyert meg, Lean­dert agyonlőtték és a Tattenham fordulónál elásták. Bill Scottnak az a gyanúja volt, hogy Leander nem három, hanem 4éves s azért a mint beesteledett, a whitewalh hires jockey Markwell és néhány más ismerőse társasá­gában kisietett és kiásta a lovat, de boszan­kodva és csalatkozva vette észre, hogy a cadaver állkapcsai le vannak fürészelve ; meg­előzte őt már valaki más! Micklehamben voltak elhelyezve rendesen Ting Edwards lovai, többek között Cedric, Middleton, Mameluke, Bay Middleton és Cobwebb; A suttoni «The Cock»-kal is számos kitűnő ló szerencséje van összefüggésben. Azonban térjünk vissza Phosphorusra ! Egy héttel a Derby előtt az a bir terjedt el, hogy gödörbe lépve; bokában megsértette a lábát s nem is hagyhatta el boxját mindaddig, mig nem a nagy versenyre nyergelték fel a valódi tény az, hogy a ló navicular-csontja megbete­gedett. Mikor az inditó a lovakat elbocsátá, George Edwards érezte, hogy paripája sántit a kőkemény talajon s ijedtében sarkantyúit erősen az oldalába verte. A szegény állat a sarkantyú által okozott fájdalomtól, megfeled­kezve lábfájdalmairól — egészséges állapotban különben is valóban jó ló lévén — Lord Suffield «Caravan»-jának kivételével csakhamar az egész mezőnyt lerázta s a két ló között hosszú és elkeseredett küzdelem keletkezett. A küzdelem vége Phosphorusnak biztos győ­zelme volt, a melyet a legkitűnőbb lovasok egyike, a minő csak valaha a nyeregben ült, lovagolt nagy kitartással és ügyességgel. A ver­seny még élő szemtanúi között van Mr J. Osborne is, a ki akkor Rous kapitány, a ké­sőbbi admirális társaságában lovagolt ki a Derbyt nézni. Nem sokkal azután, 1842-ben Mr Bowes Meteorja megnyerte a Two Thou­sand-ot a nélkül, hogy a verseny előtt több héten át valósággal galopolt volna és Bili Scott a finish minden galopugrásánál azt hitte, hogy lovának utolsó mozgása az. Harmadik példa gyanánt a kitűnő lovat, «King Tom«-ot említhetjük fel, a mely Andover Derbyjében mint nagyon jó második érkezve be, fényesen bizonyitá, mily csodákat képes végezni egy jó ló még akkor is, ha kevés munkát végzett. Két héttel az 1854-iki Derby előtt a Kingnél, Russleyben trainigben levő King Tom egy reggeli galopnál nagy erővel nekiütközött egy más lónak, —- legalább igy ment hire a dolognak. Báró Rotschild Mayer rendkívül sze­retve ezt a lovát, nagy összegekkel fogadta s ezért visszautasítva a traîner ajánlatát, hogy törüljék a lovat, elhatározta, hogy indítani fogja, ha három lábon is. S King Tom va­lóban indult is a versenyben Charltonnal a nyeregben. A remek rush, a melylyel King Tom jött, mikor a távoszlopnál ö és Andover előretörtek a többiek közül, néhány pillanatra megfélemlité Andover lovasát, Alfred Dayt s rettegés fogott el nem egyet az akkori idők hires bookmakerjei közül is. Negyedik példánk, Mr Chaplin H;rmitjének esete bizonyára e sorok sok olvasójának még friss emlékezetében lesz. Az eset maga röviden ez : A különben is spekulácziót előidéző Der­byk közül az 1867 idiki arról volt nevezetes, hogy akkor lettek kötve talán a legnagyobb fogadások ; néhány nappal a verseny előtt Hermit orrvérzést kapott. Majdnem ugyanaz időben The Rake-nek. a mely valószínűleg meg­nyerte volna a versenyt, tüdővérzése támadt. Mindketten startolták, The Rake «was nowhere» seholsem volt, mint az angol mondja, Hermit ellenben győzött. Kevésbbé ismert dolog az, hogy Mr Chaplin törültetni akarta lovát a Derbyből s csak Lord Calthorpe rábeszélésére inditotta. Senkisem remélte azonban Rloss istállójából és az azzal összeköttetésben levők közül, hogy a ló az első 10 között ^érkezik be. Az általános nézet az volt és még most is az, hogy Hermit az ő kényszerpihenése nélkül sem 1867, sem más évben nem nvert volna Derbyt. Nem szándékunk sok más hasonló példánál időzni, csak Iroquois és Merry Hampton ese­teit emiitjük még. Mindkettő a St. Legerre lett elörekészitve, de a praeparatiót léibe kel­lett szakítani, Iroquoisnak sikerült megnverni a versenyt 1881-ben; Merry Hampton 1887-ben csak jó második lelt Kilwarlin mögött. Van egy régi közmondás : A legjobb gene­ralis az, a ki a legkevesebb hibát követi el. Ezt bátran alkalmazhatjuk a turf embereire is; itt gyakran fordulnak elő hibás nézetek. Az 1848—49-iki télen Lord Eglinton abban a véleményben volt, hogy Elthiron jobb ló mint The Flying Dutchman, mig az 1850—51-diki télen Sir Josef Rawley azt várta, hogy The Ban hároméves korában jobb lesz Teddington és Aphrodite-nél. Szerencsére a versenyügy kitűnő támogatói hamar kigyógyultak illusióik­ból, mihelyt a trialek kimulatták, hogy The Flying Dutchman és Teddington mennyivel állnak a közönséges mérték felett. Gyakran a legeszesebb és legóvatosabb em­berek is követnek el bibákat. A tévedések egy ilyen példája talán megvigasztalja némileg azokat, a kik a St. Leger előtt kihagyták Me­moirt a számításaikból. A goodwoodi Stewards Cup 1840-ben lett alapítva s már 3 év múlva egyike volt Anglia legnagyobb «betting race»­jeinek, a melynek megnyerésére törekedett Lord George Bentinck, a kinek ambitiója volt, hogy 1843-ban a versenyt African nevü lová­val nyerje meg és nagy fogadásokat kötött, ugy hogy a ló 3:1 odds-szal indult. A ver­senyt megelőző napon György lordnak a szö­vetségese, az elhunyt Duke of Richmond el­határozta, hogy 4éves kanczáját Balena-t szintén indítja a Stewards Cup-ben, ámbár a kancza az otthoni trialben a handicapben reá szabott teher alatt valamivel rosszabbnak bi­zonyult be Africannél. Mivel azonban a trial­ben nagyon közel egymás mellett érkeztek be Balenat elég veszélyes ellenfélnek gondolták és mivel jó áron kapható, György lord ezt is nagyobb összegért vette, hogy esetleges vesz­teségét Atricanen fedezze. A versenynapon nagy fogadásokat kötött, hogy Richmond her­czeg 3éves The Whaler-e meg fogja nyerni a következő napon a Goodwood Stakes-et. The Whaler lovasául az emiitelt versenyre a kis Kitchener, a ki akkoriban nem volt nehezebb 3 stonenál (20 kilo) lett kiszemelve. Abban a véleményben, hogy a kis fiúnak nőne az ön­bizalma, ha a Goodwood Stakes előtt egy más nagy versenyben, még pedig nagy mee­zőnyben lovagolna, György lord megparancsolta a trainerének, John Kentnek, hogy hozassa el és indítsa a Stewards Cupben a szövetségesek 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom