Vadász- és Versenylap 35. évfolyam, 1891

1891-09-27 / 56. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 415 vért képzelni sem tudnak, mint például : Prado, Aspirant, Triumph, Névtelen, St. Wolf- gang, Vép s slb. Az egész versenyügy előttük egy kihosszabbított «ringelspiel» ; de ezekkel az urakkal nem foglalkozunk soká, mert az egész faj kihalóban van s majd a helyét elfoglaló uj nemzedék felismeri, hogy versenyek nélkül nincs telivértenyésztés és annak kipróbálása s telivértenyésztés nélkül nem lehet az országos lótenyésztést emelni. A másik ellenei a versenyügynek már gonoszabbak és veszélyesebbek : a moralitás köpönyegébe öltözve szórják nyilaikat, a versenyügygvel az egész világon különböző alakban összeköttetésben levő fogadási kérdések ellen. — Korunk átalában a materiáliznius kora s csak mint fényes, de elvonuló villámlás tűnik tel néha az idealizmus: a moralitási szempontok nem igen domborodnak ki a társadalmi alkotásokban. A börze abban az alakban, melyben egész Európában fentáll, hol az effectiv eladás a kivétel, a dilferentia, a játék a lényeg : a kislulri. a nyilvános és félnvilvános játékházak, a különbözö «Ring» consortiumok. a denuncians honorálása, — a családok legbensőbb titkainak kiszimatolása, agentiák nyilvános felállítása erre a czélra s a titkok üzletszerü árulása, — ebben a korban, melyben a. kis gyermekek gyilkolását «angyal-csinálás»-nak nevezik stb, ez az egész kor eljátszotta jogát, a moralitást hangoztatni e hivatalos és társadalmi eltévelyedések között ; a mi sport-fogadásunk és to'.alisateurünk kimagasló, legalább is félig szent intézmény, melyet az osztálygyülőlet tajtékjától habzó szájjal az szid legjobban, a ki talán a börzén milliomokat játszott össze ; de be kell ismerni még legnagyobb ellenségünknek is, hogy a totalisateurnek igen fontos államgazdasági, a lótenyésztés emelésének előmozditási háttere van, s a beszedett forintok nem egyebek, mint előnyös módú behajtása annak az önkéntes adónak, melynek a társadalom és a vele élők alávetették magokat, mely lótenyésztési czélokra, minden levonás nélkül rendeltetéséhez vezettetik, mely önkéntes adót a társadalom más uton nem fogná fizetni. Az a szárnyas szó, hogy a totalisateur haz&rd-játák, melyet oly kedvteléssel használnak ellenünk, tévedésen alapul és valótlan, mert jogi szempontból véve, hazard-játék az, melyet törvényeink határozottan annak jelölnek meg. A versenyfogadások nemcsak hogy nincsenek törvényeinkben eltiltva, hanem Európa minden államában, Angliában, a republikákban, Francziaországban, Svájczban, ugy Oroszországban is egyformán megengedett és nyilvános dolog, sőt még birói itelet is van e kérdésben. A brüszeli legfőbb törvényszék egy fogadási eset alkalmából, melyben a fogadást vesztett, a bookmakei't mint hazard-játékost kérte megbüntettetni, a bookmakert ez alól a vád alól felmentette s kimondotta, hogy nem lehet hazard-játék üzéséért elmarasztalni, inert versenyekre kötött fogadás nem képez hazárdjátékot. Különös, hogy politikai életünkből a legszabadelvübb emberek ellenesei a versenyfogadásoknak : a szabadság magában véve mindig bizonyos mértékű veszélylyel jár, a kit járszalagon vezetnek, kevésbbé van kitéve az elesés veszélyének, mint a kinek a szabad mozgás biztosítva van. — De hogy illik ez össze : szabadság — és az egyént korlátozni egy fogadás megkötésénél ? V Ismertünk gazdag egyéniséget, a kit apró, értékes műtárgyak iránti előszeretete annyira vitt. hogy tönkre ment ; ez műtárgyakkal hazardírozott. A versenyeknél is lehet hazardírozni, — egészben véve mégis egy nagy combinátio. a szellemi erőnek ama működése, mely arra az erős meggyőződésre vezet, hogy az apró részletek csoportosítása s figyelembevétele mellett, egyik lónak a nyerési esélye magasan áll s annak győzelmét elmaradhat1 annak tartjuk s e meggyőződésünket pénzünkkel is megpecsételjük. Á tévedés — eltekintve teljesen a pénzügyi résztől — lehangoló s benső, hogy ugy mondjuk, szellemi fájdalmat okoz, mig a heives comhináczió, az elért siker, teljesen felemel ; szellemileg többnek érezzük magunkat: ez a lelki hely/et nyilvánul minden verseny-combináliónál, fogadással vagy a nélkül, magában, önállólag. De fizikális eszközök használása is közel hozhat a nyerési esélyek megítéléséhez. Villámszerkezettel összeköttetésben levő chronometer és moment-fotogral'gép visszaadhatja, hogy egy ló galopp-ugrása hány cc-ntimeter és ; mennyi galopp-ugrást végez egy másodpercz j alatt : a talajt és levegőnyomást figyelembe ! venni és ehhez helyesen megitélni a ló mo- mentan dispositióját, idegrendszerét s az utolsó galopp-ugrásoknál küzdési bátorságát, jórészben kizárná a csalódásokat. Mind eme segédeszközök híján, szemünkön és értelmi erőnkön keresztül szerezzük a behatásokat s azok alapjan képződik meggyőződésünk és elhatározásunk : kétségtelen, hogy megfigyeléseinkben s combinátióinkban csalódunk : de mily távol fekszik mindezektől az egész dolognak hazard ' jellege. Ismerünk igen előkelő és tisztességes egyéniségeket, a kik a turfón fogadnak és hazárdjátékot soha sem játszanának s ha a totalisa- teur hazard-játék volna, nem tennének reá soha, már csak azért sem, mert a hazardjátéknak ellenségei lévén, nem birnák eltűrni, hogy valaki róluk azt mondhatná, liogv hazardot játszottak. Azok számát, a kik a turfón különböző alakban és magasságban fogadnak, ugy megközelitőleg összeállítottuk s ugy találjuk, hogy az egész kettős birodalomban 18000-en fogadnak, ebből a Lajtán túlra esik 15000 és Magyarországra 3000 egyén; elenyésző'eg csekély szám azzal szemben, hogy Angliában, Francziaés Németországban e kérdés kifejlődve van és ezt nemcsak szám szerint értjük, hanem az egész lakosság százaléka után számitva és reméljük, hogy a sport iránti érzék nálunk fejlődésben van. a lóversenyek támogatása emelkedni fog és annál jobban, mentül több jogosulatlan támadás intéztetik ellene. Védelmünk alá kell vennünk azt a néhány ezer honpolgárt, a kik a versenyeknél fogadnak s nem engedhetjük ezekre a hazárdjátékos bélyegéi sütni, annyival inkább, mert ott hazárdjátékot nem űznek ; s e felfogás uralkodó és elfogadott egész Európában, sőt az egész világon, — és nem is lesz soha egyetlen államban sem azzá téve, daczára annak, hogy a magyar napi lapok egy resze oly kedvteléssel nevezi hazardiátéknak a fogadásokat. Nem szeretünk napi lapok sportreferenseivel eszmecserébe bocsátkozni ; nekünk alapfelfogásunk a lóverseny-ügyről eltérő attól, mely a napi lapok hasábjaira sokszor letéve van; de nem zárkózhatunk el egészen, hogy a Budapesti Hírlapban megjelent sportczikkre néhány megjegyzést ne tegyünk. «Nézzük csak. A mai lóversenyeket az ezeken folyó hazárdjátékok miatt a közvélemény, a kormány, az országgyűlés elitélte egyformán, tehát a nemzetre hasznosak nem lehetnek». Mennyi hatalmi erőnek kell abban összpontosítva lenni, a mi ennyi egyforma elitélés után is fentáll és fejlődik. Olvastuk újra e nagyot mondó szavakat s ugy találtuk, hogy ez oly izetlenség, melynek minden szava nélkülözi az igazságot. «Hazardjáték foly». Csak az törtörténik a versenytereken, a mi Európa minden más versenyein : csak az arányokban van a különbség: igy ebből a vádból csak nagyon kis rész a miénk. De hol van Európa, mely eltűri mindenütt a hazard játékot : hogy van, hogy egyetlen nagyhatalom sem szólal fel ellene, csak a magyar sportreferens és az minden törvényes tényező hozzájárulása nélkül hatalmi szavával kimondja, hogv a versenytereken hazard játék foly, és most ezt mindenki elfogadni köteles. Ön absolut hatalom mal uralkodik és konfiskálta a szabadságot. A «közvélemény, a kormány, az országgyűlés elitélte egyformán». A nagy közönség közvéleményére teljes súlyt helyezünk. A lóversenyekkel szemben a nagy közönség közvéleménye egy nagy tényben nyilvánul, mely abból áll : felkeresi, vagy elhanyagolja a versenytereket : a Magyar Lovaregylet vezetése alatt álló pályák és versenyterek, totalisateur, fejlődésben vannak műiden tekintetben: a nagy közönség mindig jobban támogatja. Ezt a tényt fogadjuk mi el a nagy közönség közvéleményének. Hogy a kormány és országgyűlés elitélte a mai lóversenyeket, erre vonatkozó kormányrendelet vagy országgyűlési határozat, vaev törvény, kijelentjük, hogy nem létezik. Mert akkor ez intézkedést egyszerűen végre kellene hajtani. Gróf Széchenyi Istvánra és munkáira hivatkozva történik támadás a lóversenyek és fogadások ellen. A legnagyobb magyar Angliában járva, onnét hozta ! magával magvar földön a lóversenyügy meghonosításának eszméjét, ott pedig a fogadás lényeges és elválaszthatatlan része a versenyügynek s nem igen kellemes helyzetbe kerülne az, a ki Angliában a verseny fogadások betiltását kívánná. Gróf Széchenyi István a lovakról irt munkájában határozottan a fogadások mellett nyilatkozott következő soraival : «A mi pedig a fogadásokat illeti, azokról ki akarom vélekedésemel egyenesen mondani. A fogadásokhoz való kedv, egy nemzetben több hasznot, mint kárt okoz.» Hogy gróf Széchenyi Islván a totalisateurre nem gondolt, miután az még feltalálva nem volt, nagyon természetes, — de a Könyvfogadás volt, és már akkor Angliában többen sok pénzt vesztettek versenyfogadásokon ; — sa könyvfogadás a tevőre nézve mindig veszélyesebb és hátrányosabb fogadási mód, mint a totalisa- teur, sőt a legelőnyösebb az amerikai rendszer a «Pool» fogadás,— mert a bookmaker, különösen nálunk, sokkal magasabb százalékra állitja össze könyvét, mint a totalisaíeurgépeknél számított percent. Igen természetes, hogy a ki a hátrányosabb fogadási módot elfogadta, az nem ellenezhette volna az előnyösebh fogadási módot, a totalisateurt. azaz a kölcsönös fogadást (pari mutuelt) sem. A gróf Széchenyi István által rendezett első versenyek nagy része Sweep Stakes volt s ez nem egyéb fogadási versenyeknél. A külföldi, különsen a német irodalom, nem egészen jóakarattól vezéreltetve, sokszor megtámadta a legnagyobb magyar dijat a SzentIstván-dijat ; — de hogy lehet egy gyékényen árulni ezekkel az urakkal magyar érdekek szempontjából, ezen csak bámulni tudunk. A magyar napi sajtó egyik része azt tanácsolta, hogy a Szt. István-dijat törülni kell s a 40,000 frt díjjal magyar Derbyt kell alakítani. A Derby és a Szt. István dij propositióinak lényege teljesen eltérő egymástól, — de egy főpontban a pénzügyi kérdésben teljesen azonosak, t. i. hogy bármelyik propositió kiírásánál a Lovaregyletnek nincs meg az a 40,000 frt kitűzött dija; még azt be kell szerezni és ha a Derby-propsitiókra akarja kiadni, a tenyészverseny tételei alacsonyabbak lévén, azokból a dij nem jöhet be : be kellene tehát venni versenybelépti dijakból s esetleg több totalisateur-gépek felállításának bevételeiből, teliAt egyszerűen a turíközönségtől. A Szt-István-dij propositiói azonosok az angol Eclipse Stakessel, a tételek magasak ; a benevezett lovaknak állvamaradási díjtételei fokozatosak ; a nyerési esélyek különböző 2