Vadász- és Versenylap 35. évfolyam, 1891

1891-07-19 / 40. szám

306 VADÁSZ- LS VERSENY-LAP 1891. augusztus 18. vieto és The Deernster, 10:1 Simonian, 40:1 Marten­hurst. — Xyakkoszszal nyerve ; fél hoszszal hátrább a harmadik. Martenhurst rcssz negyedik. Mimi utolsó — Érték : 5047 iont a nverönek. The Kiiiehtoii Pli.te. 800 sov. áévesek. 1000 met. Mr. E. Weewer p m Master M Grat h Lurgan —Miss Wallee 811 Mr. B. Willyams p к Belle of Mr. H. Milner sga m Pilgrim's Holbeach 1 Hampton 88 M. Cannon 2 Progress 910 J. Watts 3 T. Cannon 0 J. Osborne 0 Mr. D. Baird Palatine 811 Sir R. Jardine MMleham 871 Fogadások : 5:2 Palatine és Pilgrim's Progress, 3:1 Belle of Hampton. 10:1 Master M'Grath. — Könnyen három hoszszal nyerve; fejhoszszal hátrább a har­madik. — Érték : 750 font a nyerőnek. ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Földmivelésügyi m. kir. miniszter. 37233. sz. 2/6. TARCZA. Felhívás. A földmivelésügyi m. kir. minisztérium or­szágos lótenyésztési osztálya részéről ezennel felhivatnak mindama tenyésztők, kiknek bir­tokában három és félévet betöltött, de a nyol- | czadik évet még meg nem haladt ménló van és azt eladni óhajtják, hogy ebbeli szándéku­kat annak kitüntetésével, hogy a ménló, mely vármegyében, mely városban, községben vagy pusztán áll, továbbá az eladási árt is az alul­írott osztálynál (50 kros bélyeggel ellátóit be­adványban) legkésőbb f. é. augusztus 20-ig jelentsék be. Az eladandó mének a bejelentések mérvéhez és a bejelentők lakóhelyeihez képest, ugy mint a mult évben ismét egyes központokon fognak bizottságilag megszemléltetni és a vételár tekintetében létrejött egyezkedés után azonnal megvásároltatni és átvétetni. 165 ctmternél alacsonyabb mének, tekintettel a méntelepek­ben már meglevő anyagra, vásároltatni nem fognak, kivéve, ha az egyed kitűnő minősége a megszerzést kívánatossá teszi. A megvásá­rolt mének vételára csak 1892. évi január hó első felében fog amaz adóhivatalnál utalványoz­tatni, melyet az eladó a vásárlás alkalmával kijelölend. A Királyhágón túli megyékből bejelentendő mének, иду mint tavaly is as erdélyi gazdasági egyesület által f. év augusztus 28., 29., és 30-án rendezendő kiállítás alkalmával, tehát csak is Kolozsvárott és pedig a lókiállitás első napján fognak szemle alá vétetni, a melyre tájékoztatá­sul a nevezett egyesület részéről közzéteendő programm szolgáland. Budapest, 1891 julius 10-én. Füldmivelési m. hir. minisztérium. A régi és uj iskola idomárjai. (Vége.) A Mr. Rice «History of the British Turf» czimü munkája azt mondja, hogy Mr. Thomas Dawson Middlehamben volt az ujabb kori javított idomitási rendszernek a megalapítója. Mindenesetre ő volt az első, a ki a régi rend­szer tévedéseit fölismerte s azoknak megfele­lően járt el. Ő fölmentette lovait a sok gyógy- , szer és túlságos izzasztás és a viz élvezetének I korlátozása alól s gondoskodott arról, hogy ezek helyett kellő mennyiségű ó-zabot s erős munkát kapjanak. Mathew, Joseph és John Dawson, az ő művészetüket middlehami idő­sebb bátvjoktól tanulták, hol sok éven át kö­rülbelő! 120 ló állt trainingben. melyek közül 40—50 ló a Mr. Dawson tulajdona volt. Mathew Dawson mai napig is nein csak ugy jellemzi «Tom bácsi»-t, mint orákulumot min­denben a mi csak lóra vonatkozik, banem mint az eddig szokásos, hibás training-rend­szer nagyérdemű reformátorát. Ama különböző elbánás, melyet Tom Dawson a különböző temperü lovakkal szemben alkal­I mázott, különösen kitűnik ama modorból a melylyel «Charles XII.»-t és «Blue Bonnet»-et, idomitotta. A Yarburgh őrnagy által 1836-ban nevelt «Charles XII.» Voltairenek a fia volt, Black­locktól egy Prime Minister-kanczától, melynek anyja Orvilletöl származott. Jobb vér soha sem keringett angol versenylónak az ereiben. Mikor tehát Charles XII. hires holtversenyét futotta Euclid-del a doncasteri St. Legerben 1839-ben, Tom Dawson ama nézetben volt, hogy John Scott, a ki akkor a mént idomitotta nagyon kiméivé bánt vele. A St. Leger után Charles XII. Mr. A John­stone-nak a birtokába került, ki ezt Middlehambe Dawson hoz adta, kinek a gondozása alatt sok versenyt nyert. Mikor ez a mén 1843-ban a turftől e'bucsuzott, 34 indulásból 19 győzel­met lehetett nyereménylisztájára följegyezni. Minthogy «Charles XII.» nagy evő és külö­nösen lomha állat volt, pár nap alatt több mun­kát szükségelt, mint Blue Bonnet az egész hét folyamán végezhetett. Mindamellett is utóbbi oly kitűnően volt idomítva, hogy egy — kevés­sel a St. Leger előtt végbe ment trialben 8 stone teherrel, a 8 stone 12 fontot vivő Char­les Xll-t könnyen meg tudta verni. Miképen idomították tehát ezt a két állatot, — melyek közül az egyik nagyevő, a másik túl­ságosan finom kancza volt — 1842-ben a Doncasterben volt kötelezettségeikre? Azt, hogy mind a kettő versenyképességének tető­fokán volt, bizonyltja a kanczának a St. Le­gerben való győzelme s az öreg méné a Doncaster-Cupben. Az a groom, a ki fiatal korában Blue Bonnetet lovagolta a munkában, csak nem rég halt meg Londonban s ez azt állította, hogy Charles XII. két hét leforgása alatt mindig öt izzasztót kapott s a többi idő alatt hosszú galopokban részesült, mig ellen­ben a kanczát «gyapotba göngyölgették.» Ha mind a két ló fél századdal később jő a világra, akkor bizonynyal a mén már három­éves korában bevégezte volna verseny-carriere­jét s a kancza mindannyiszor nyirfalevélként remegett volna, ha a jockey egy newmar­keti 6 furlong-versenyben a sarkantyút olda­lába döfi, hogy «au qui vive» tarthassa fenn. Éppen abban az időben, mikor Tom Daw­son megkezdte tevékenységét Middlehamben, határozta el magát Robert Robson oly pályára, mely neki szép vagyont és nagy becsületet szerzett. Hét Derby-győztes : Waxy, Tyrant, Pope, Whalebone és Whisker (az egyetlen testvérek, melyek valaha Derbyt nyertek), Azor és Emilius kerültek ki 1793—1823-ig a Robson leivesi és newmarketi istállóiból s ezeknek egyike sem vett részt, mint kétéves, versenyekben. Az idomár művészete és a ló­ismerő éles látása azonban soha sem érvénye­sült jobban, mint Whalebonenak (1810) és Emiliusnak (1873) Robson által való ido­mitásánál. Előbbi tudvalevőleg Sir Her cules apja s noha első csikaja a tizenkilencze­dik század egyik legkitűnőbb apalovának, gránitból volt az,utóbbi gyapotból. Ennek követ­keztében Whalebone minden héten két 8-mért­földes izzasztót kapott, mig Emiliusnak egész életében sem volt egyetlenegy izzasztóra sem szüksége, habár legkitűnőbb fia Pantaloon, Wil­liam Chifnay által, a Robsonnak Whalebone idomitásánál követett eljárása szerint idomít­tatott. Egy még tisztább képét nvujtja amaz előnyöknek, melyeket egyes esetekben izzasztó­val egybekötött erős idomitással értek el, West Australian, mely kipróbálatlanul s igen vastagon indult a Two Thousandben és a Derby ben s mind a két versenyben mint győztes érkezett be. Ugyanabban az évben őszszel Anson tábornok utasította John Scott idomárt, hogy a mént a St. Legerre erősebb munkába vegye. Ennek az volt a következése, hogy West Australian a mezőnyt a doncasteri nagy versenyben distan­ceolhatta. A mén szeptemberben, a St. Leger napján valószínűleg jobb volt 1 stonenal, mint májusban a Derby napon ; mig Ormonde felől I az ellenkezőt lehet állítani. I Anson tábornok, ki sokkal nagyobb befolyás­j sal volt John Scottra, mint valamennyi ké­sőbbi gazdája, nagyon buzgón ragaszkodott ama rendszerhez, hogy a hároméveseknek ; erős traininget kell adni, a mig a ló jászolá­; nak a tartalmát teljesen elfogyasztja. Nem, I szenved kétséget, hogy a tábornok sok ujabb­: kori Derby-győztesünket csak félig idomított­nak tartaná. Semmi esetre sem nagyon hí­zelgő a mi angol idomitási művészetünkre, hogy «Bismarck», melyet Cambridgeshireben töl kellett tartani, Buenos Ayresbe érkezve semmiféle távolság sem volt inye ellen. Eme példák elégségesek lehetnek ama nagy különbség megvilágítására, mely a Lord George­aera turfje és a mi modern versenysportunk közt mutatkozik. E szerint csak mellékesen emiitjük meg, hogy az 1889-ben lefutott 1623 verseny közül, körülbelől 800, az 5 és 6 fur­long (1000 és 1200 meter) távolságú volt. Col. Eorester.nek 1869-ben a Jockey-Club által elfogadott reform-javaslata, hogy kétéves ló május elsejéig nyilvános versenyben részt ne vehessen, már rég feledésbe ment. Mai napság oly sokféle az érdek, mely miatt az 5 és 6 furlong távú versenyek ép oly szük­ségesek, mint a levegő a tüdőnek. Gondoljuk meg csak: vájjon mi lenne Lin­colnból a Brocklesby-, Northamptonból az Althorp- Park-, az Epsom Springből a Hyde­Park Plate és a Leicester Springből az Ex­celsior Breeder Foal Stakes nélkül ! Azonkivül az uralkodó rendszert a fiatal idomárok közül támogatják azok, a kiknek nem áll érdekük­ben valamely lovat a Cesarewitchre vagy Doncaster Cupre idomitani s kik közül, teljes életében talán egyetlenegy sem idomított stayert. Félreértés kikerülése tekintetéből határozot­tan megjegyezzük, hogy még mindig van né­hány oly régi idomár, kik épugy mint fentebb fölsorolt elődeik, értenek hozzá, miképen kell valamely lovat hosszú távolságra előkészíteni. A régi iskola emez utolsó képviselői közül T. Jennings, Matthew Dawson és John Dawson foglalják el a legelőbbkelő helyeket. Előbbi egyéb kitűnő stayerek közül a nagyon nehezen idomíthatott Verneuilt hozta briliáns kondi­czióba, ennek ascoti kötelezettségei alkalmával. Matthew Dawson 1867-ben Julius-szal s test­vére John 1878-ban Jesterrel aratta diadalát. A versenyeknek átalános szaporodása s az úgynevezett «short cuts» mellett azonban ön­kénytelenül keletkezik minden komoly meg­figyelőnél az az aggodalom, hogy a stayer ido­mításának a. művészete nemsokára elenyész­hetik. S ha ez egyszer elenyészett, akkor egyszersmind telivér lovainknak legbecse­sebb tulajdonságának elenyészése fölött kell keseregnünk. VEGYES. Gróf Festeties Tassilo tulajdonához tartozó ! «Coureur» kétéves mén (Eberhard— Coquine) mult ' kedden Newmarketben a Soltykoff Stakesben 1000 meterre indult s 10-es mezőnyben Bellinzona, (apja Necromancer, anyja Hasty Girl) után a második lett; Coureur állva maradt ez évi Szt-László-dijban, ugy mint hároméves is startolási jogosultsággal bir min­den nagyobb tenyészversenyeinkhen. Versenylovaink formája cz. kis könyvünk az 1891. évben lefolyt versenyekről, most áll megjelenés alatt ; hasznos és nélkülözhetlen minden turf-láto­gatóra és versenybarátra nézve. Kapható kiadó­hivatalunkban Casino épület, áia 1 frt. Br. Dewitz Ottó a nálunk is jól ismert urlovas két évben egymás után nyerte Boroszlóban az «Ezüstló dij»-at ; ez évben Erbherr, a mult évben Rochsburg hátán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom