Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890

1890-03-15 / 11. szám

92 A training harmadik időszaka. (Mutatvány Bányafy Frigyesnek : A használati, fényűzési, vadász- és versenyló ápolása és gondozása. stb.» czimü közelébb megjelent müvéből.) Az első időszak alatt edzettek meg az izmok és csuklók s a zsirfelesleg el lett távolitva: a másodikban javult a lélekzés : a harmadik időszaknak tehát az a feladata van, hogy az elért eredményeket ne csak fentartsa. hanem folytatott, rendszeres eljárás és munka által a tökély legmagasabb fokára emelje. — Ez időszak főrészét izzasztások és vágták képezik. Az idomító tehát folyvást szem előtt tartsa, hogy az izzasztás és a vágta merően különbözzenek egymástól, az első egy átalakítási mozzanat, melynek czélja minden felesleges és káros anyagot a testből eltávolítani, a másik egy nevelési és erősítési gyakorlat, melynek az a feladata, hogy egy hasznavehető izomrendszert kiíejleszszen és a lovat erejének a legelőnyösebb és egyúttal legtakarékosabb módon való kihasználására oktassa. De miután az izomzatnak már most is ama szilárdsággal kell birnia, mely arra szükséges, hogy a harmadik időszak fokozott fáradságát — miáltal a lélekzésben a legnagyobb tökély éretik el — kibírja, ennélfogva oda kell hatni, hogy a ló gyomra oly anyagokkal tele ne tömessék, melyek a könnvii lélekzést megakadályozzák. Ez anyagok alatt széna és szalma értendő és hogy az emiitett czélt elérjük, czélszerü időnkint, különösen éjjelenkint, a szájkosarat alkalmazni és pedig a legtöbb lónál rögtön a szénaadag elköltése után. Könnyű bordájú, kevésbbé mohó evőknél a szájkosár mindjárt az esteli zabolás használandó, azonkívül e lovaktól a szénaadag fele is elvonandó, de azért annál több zabot kapnak. A láikus is be fogja látni, hogy az idomító egész figyelme ezentúl a lélekzés legtökéletesebb kifejlesztésére összpontosítandó, mert kellő lélekzés nélkül nincs cselekvőképesség. miután általában oly izomerőltetés nem létezik, mely többé-kevésbbé, közvetlenül vagy közvetve ez egész izomzatot, kivált pedig a tüdő izmait igénybe ne venné. Ha az ember anélkül, hogy helyéről megmozdulna, egy terhet fölemel, a teher súlya szerint, valamint a szükséges megerőltetéshez mérten, a mint mondani szokás, lélegzetét veszti. A tüdő még nagyobbb mértékben hevül föl, ha ily alkalommal még oly csekély mozgás is történik egy helyről a másikra. Kivált a leggyorsabb mozgásnál a teher befolyásának a tüdőre tulajdonítandó, hogy futtatásnál egészen jelentéktelen teherkülönbözetek dönthetnek, pedig a tapasztalatlanok nem akarják elhinni, hogy egy font kevesebb vagy több okozója lehet a nyerésnek vagy vesztésnek. Minden idomító oda igyekszik, hogy vágfatisi gyakorlataihoz dombbal biró terepet kapjon, liogy jó felrohanata legyen és nincs megelégedve, ha ezt ki nem viheti. A hiányzó felrohanata azonban teherszaporitás által kiegyenlíthető, miután csak ez idézi elő a testtagok fokozott vagy kevesbített erőltetését és •a lüdöizmokra való befolyást. A lélekzés kifejlesztésére tehát a hoszszabbra nyújtott vágta-gyakorlatok rendes erőltetésein és az izzasztásokon kivül terhek viselése is szükséges, ami azonban a legnagyobb gonddal a tüdő minősége, a ló jó állapotára, izomerejére, korára stb., valamint a belovaglandó távolságokra, végül az időjárás állal a gyakorló-pálya puha vagy kemény talajára gyakorolt befolyásra való tekintettel, szabályozandó. Az izzasztások ez időszakban annyiszor ismétlendők s ilyenkor annyi takaró teendő fel, amint azt a második időszakban szerzétt tapasztalatok czélszerünek tüntetik föl. A lépésijén mozgás abban a mértékben rövidítendő meg. a melyben a vágták és izzasztások szaporittatnak. Egy nagyon hosszura nyúlt lépés-mozgás ebben az időszakban nem czélszerü többé, mert az izomzat edzése és kifejlesztéséből álló czéljának ez időszakban már elértnek kell lennie. nagyon kiterjedt lépésben való mozgás most már csak hátrányára válnék a gyorsaság kifejlesztésének. Nem túlságosan vastag lónál az izzasztások abban az esetben most már egészen beszüntethetök is volnának, ha ez feltételét képezné annak, hogy a ló lábai a gyors vág tatást kibírhassák ; de miután a gyakorlat azt tanítja, hogy az ebben az időszakban szükségessé váló gyors munka a lábakat eltompítja és megtámadja, lassú menetütemben és több takaró alatt érendő el az, a mit egyébként erősebb vágtatásnál a gyorsított menetütem előidézne és azért szabálynak tekinthető, hogy I az utolsó időszakban egy hosszú és mérsékelt gyors vágtatás (izzasztás) minden 8 —10 nap szükséges, uj zsiradékgyüjtések megakadályodályozására. a nélkül, hogy a lábak egészségének rovására túlságos követeléseket emelnénk. A training emez időszakában a vágtatásnak az a czélja van, hogv a lovat legnagyobb gyorsaságának kifejlesztéséhez állandóan nyugodt modorban hozzászoktassa, mely ment legyen az előretolakodástól és felhevüléstől, mialatt a training végczélja : a ló össszes erőit a versenyfuttatásnál előirt távolság bátrahagyására edzeni és fokozni, folyton szem előtt tarlatik. Az e körüli eljárás és lehetőség, hogy e czél eléressék, a ló vérmérsékletétől, korától, valamint ama távolságtól van feltételezve, melyet az illető ló leggyorsabb menetütemében hátrahagyni képes. Úgyszintén időnkint rövidebb vágták teendők meg. melyek alatt a ló különösen arra szoktatandó, hogy a vágtát megváltoztassa, mert a lófuttatásnál nagyon oktalan igyekezet lenne a lovakat egy lábról a másikra változtatni. melynél nagyon sok idő elpazaroltatnék. azért az idomító feladata, hogy a versenylovat kezdettől arra szoktassa, hogy még a leggyorsabb vágtában is tudjon lábon változ tatni. A lónak sohasem szabad ugyanegy lábon egészen a kifárasztásig haladni, miután kénytelen abban a pillanatban, ha azt az ellenfél követeli s az igazi versenyzés kezdődik, a futtatást azon a lábon megtenni, a melyet éppen használ, a mennyiben akkor változtatásra már nincs idő. Már az első időszaknál említtetett, hogy az idomító kötelessége jó vezetőlóról gondoskodni ; vezetés a harmadik időszakban annál szükségesebb, a mennyiben itt a legnagyobb gyorsaság kifejlesztendő, azaz kiképezendő : a lovaknak tanulniok kell magukat egészen kinyújtani és a lábakat jól kiterjesztve, a lehető legkevesebb önerőltetéssel nagy térséget hátrahagyni, vagyis verseny-nyelven, sok térséget fedezni, vagy mezőt venni. Ha jó vezető ló vágtat a lovak élén. vagy a trialnél a megpróbálandó ló mellett van, akkor az idomitónak csak fél munkája van és arra is képes, hogy nagyobb biztonsággal fáradozásainak eredményeit előre következtetheti. Vezető ló hiányában ügyesebb idomító szükségeltetik, hogy a versenyvágtatás gyakorlatait a maga tökélyére emelje. A naponkinti vágtatások hosszúsága rendesen a közelgő lófuttatás hosszúsága szerint határozandó meg. De az egész távolság nem naponta, hanem inkább csak 2—3-szor hetenkint a ló mérsékletéhez és erejéhez képest vágtatva teendő meg. Ha a ló erős testalkatú s a bekövetkezendő lóverseny hosszúsága nem túlságos, abban az esetben a hosszú vágták távolsága rendesen valamivel hosszabbra nyújtandó, mint amennyit az előbbié kitesz. Az izzasztás napjának kivételével, melyen csak lépésben mozgás gyakorlatidé, naponkint 1—2-szer 1200—1800 méternyi távolságig a körülményekhez mért gyorsasággal rövid vágtatási gyakorlatok tartandók meg. A vágták a rövid verseny vágtával (can- ter) kezdendők meg; ezt követi a fél gyors (half speed), átmenetként a háromnegyed gyors vágtára (three parts speed), mely ütemben rendesen a pálya utolsó oldala a gyakorlat befejezte előtt hátrahagyatik. A repülő verseny vágta (brenthing pace) a ló testalkatához képest hetenkint egyszer, legfeljebb kétszer rendesen az izzasztást megelőző napon gyakorlandó ; e gyakorlat mindenkor a legnagyobb elővigvázatot igényli. Néha megengedtetik, hogy a vágtatás vége felé a hátul vágtató lovak a vezető ló közelébe juthassanak, sőt mellette el is haladhassanak. mihez az idomító ugy a vezető ló lovasának, valamint a többi lovon ülő lovászgyerekeknek a szükséges utasítást adja, megmondván nekik, hogy melyik ponton kezdjék meg a megközelítést, hogy a vezető ló mellett elnyargaljanak e, vagy csak annak hevederéig érjenek-e, végül hogy az elől vágtató ló lovasa őket előre bocsássa-e, vagy a verseny vége felé a futtatást gyorsitsa-e? Az utolsó lü nap munkája rendesen egy izzasztással kezdődik. Ha az idomító azt gondolja, hogy lovának könnyebbnek kellene lennie húsban, erős izzasztást ad neki takarók alatt ; ha ellenben ugy vélekednék, hogy tanítványának a bordákon több hússal kellene birnia. akkor csak könnyű, takarók nélküli izzasztást alkalmaztat. Tagadhatatlan, hogy az izzasztáshoz szükséges, hosszú, egyenlő vágtatás ez időpontig (de ne később, mint egy héttel a verseny előtt) nagyon czélszerü. Rendkívül vastag vagy olyan lovaknál, melyeknek a gyakran ismételt izzasztási vágták szemmel láthatólag jól esnek, az utolsó izzasztási vágta kivételesen a negyedik napra, a verseny előtt elhalasztható. Az izzasztás után a vágták a megszokott módon egészen a versenyt megelőző napig folytattatnak. Teljesen a ló vérmérséklete, kora és' egész természete határozza meg, hogy az utolsó napon megtartandó vágta könnyű vagy fárasztó legyen. Két nappal a verseny előtt rendesen egy hosszú, kinyújtott, az utolsó napon pedig csak egy rövidke, nagyon gyors vágta alkahnaztatik abból a czélból, hogy a lélekzési szervek s az összes pórusok kinyíljanak. Végül megjegyzendő, hogy a lovas minden I vágtatási gyakorlat befejeztével, miután néhány i lépést lovagolt, lováról leszáll, kis ideig csenI desen állva marad és aztán megint felül, ha más könnyebb lovas őt fel nem váltja. Emez eljárás czélja a ló megnyugtatása, lehűtése s a csuklók körül támadt nedvek elpárolgasa. Magától érthető, hogy kedvezőtlen időjárásnál ez elmarad. A lábszáraknak kézzel, szénacsutakkal és kefével való dörzsölése a training egész folyama alatt nagyon czélszerü, de az előkészülés utolsó idejében nélkülözhetlen. Minden lábszár naponta \ óráig dörzsölendő. E műtét által a lábak épségére gyakorolt jótékony befolyás oly nevezetes, miszerint bebizonyított tényt képez, hogy olyan lovak, melyeknek lábai rendesen és gondosan ledörzsöltetnek, a legfárasztóbb munkát is könnyebben kitartják. Az abrak mennyiségét illetőleg bizonyos mérték meg nem határozható de átlag mégis szabálynak tekinthető, hogy a lovak az első időszakban kerekszámban naponta 0—8 kilogrammnyi zabbal jól kijönnek, mig a második időszakban az adag a harmadikban pedig 9 kilogrammra felemelendő, a mihez a körülményekhez képest még £ kilogramm tört hab is hozzá keverhető, mely a négynapi abrakba egyformán felosztandó.