Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890

1890-02-15 / 7. szám

62 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1890 február 15. bizonyos, nem csak nehánv meternyi, de több kilométernyi, söt száz kilométernyi távolság­ból is, a közeg érzékenységéhez és fogékony­ságához képest és kétségkívül a delejező aka­raterejének mérvéhez képest is. Másrészt pedig a tér nem az, a minek mi képzeljük. A távol­ság Páris és London között nagy egy gyalogo­lóra nézve, söt ez az ut meg se volt tehető a hajók feltalálása előtt, azonban épenséggel semmi a villamosságra nézve. A távolság a föld és a hold között nagy, ha a mi közleke­dési eszközeinket tekintjük, de épenséggel semmi a vonzásra nézve. A föltétlen szem­pontjából tekintve, az a tér, a mely bennünket a Siriustól elválaszt, nem nagyobb része a végtelenségnek, mint az ut Paristól Versaille- sig vagy a tér jobb és bal szemünk között. Sőt mi több, az a távolság, a melyet fen­forogni vélünk a föld és a hold, vagy a föld és a Mars. sőt a föld és a Sirius között, puszi a képzelet, a melyet megfigyeléseink elég­telensége okoz. A hold folytonosan behat a földre és minduntalan kizökkenti pályájából. A Mars vonzása szintén érezhető a mi boly­gonkon és viszont a föld is befolyásolja a Mars pályáját. Sőt magára a napra is beha­tunk és megmozgatjuk ugy, mintha megérin­tenők. A mi a vonzást illeti, a bold a földet havonkint közös nehezedési központjuk körül forogtatja, a mely pont 1700 kilométernyire tér el a földgolyó felületétől, viszont a föld a napot évenkint mozgatja közös nehezedési központjuk körül, a mely 456 kilométernyire fekszik a nap központjától ; valamennyi világ örökösen behat egyik a másikra, ugy, hogy nincsen köztük valóságos elszigetelés. A tér, a helyett, hogy üresség lenne, mely elválasztja a világokat egymástól, inkább érintkezési kö­zeg. Ha már most a vonzás a föld és test­vérei között a végtelenségben, valóságos örö­kös és kétségbevonhatatlan érintkezést létesit, melyet a csillagászati megfigyelés pontossága konstatált, ugy nem látjuk be, hogy minő jogon állitják a pozitivisták, hogy két, egymás­tól többé-kevésbbé távol levő lény között akár a földön, akár két különböző világon, nem lehetséges az érintkezésnek valamely módja. Két agyvelő, mely egyformán rezdül meg több kilométernyi távolságban, miért ne befolyá­soltathatnék ugyanama psicbikai erő által? Az agyvelőből kiindult mozgás nem érheti-e az étheren át, miként a vonzás, azt az agy­velőt, mely valamely tetszés szerinti távolság­ban működik, egészen ugy, mint a hang egy szobán át megrezegteti egy zongora vagy he­gedű húrjait? Ne feledjük, hogy agyvelőink csupa apró részecsekből állnak, melyek nem érintik egymást, és melyek örökös rezgésben vannak. És miért beszéljünk az agy velőről ? A gon­dolat, az akarat, a psicbikai erő, bármilyen legyen is a természete, nem befolyásolhat-e bizonyos távolságból egy lényt, melyet szim­páthikus és az értelmi rokonság elválasztha­tatlan kötelékei fűznek hozzá ? A sziv dobo­gása nem hatol-e rögtön el ahhoz a szivhez, a mely együtt dobog a mienkkel ? Föltehetjük-e a fent leirt megjelenési ese­tekben, hogy a halott lelke valósággal testi alakot öltött a megfigyelő szomszédságában ? A7 esetek legtöbbjében ez a föltevés nem lát­szik szükségesnek. Almainkban oly egyéneket vélünk látni, a kik épenséggel nincsenek külön­ben is behunyt szemeink előtt. Tökéletesen látjuk őket, épugy, mint fényes nappal ; beszé­lünk velük és halljuk őket. Bizonyára nem a reczehártyánk, sem a látóidegünk az, a mely őket látja, valamint nem a fülünk az, a mely őket hallja. Csupán az agyvelő sejtecskéi van­nak működésben. Némely jelenség lehet objektiv, külső, lé­nyegi, mások meg lehetnek szubjektivek ; ebben az esetben a nyilvánuló lény távolból hatna arra a lényre, a mely látja és az agyra való ez a behatás a belső látományt idézné elő, a mely külsőnek látszik, mint az álomban, a mely azonban tisztán szubjektív és belső lehet. Valamint egy gondolat, egy visszaemléke­zés szellemünkben fölidéz egy képet, a mely nagyon nyilvánvaló és nagyon élénk szint ölt­het, ugy az a lény is, a mely egy más lényre behat, megjelentethet benne egy képei, a mely egy pillanatra a valóság látszatát fogja kelteni. Ma mar ezeket a tényeket a hipnotizmus és a suggestio terén kísérletek utján konstatálhat­juk, pedig ezek a tudományok még csak fejlő­désük első korát élik és mégis már olyan ered­ményekre vezettek, melyek épugy lélektani, mint élettani szempontokból a legnagyobb figye­lemre méltók. Nem a reozehártya az, mely tényleges valóság által érintetik, hanem az agy­velőnek optikai részeesei azok. melyek valamely psiclukai erő által izgalomba hozatnak. Az ér­telmi lény maga az, a mely befolyásoltatott. Milyen módon ? azt nem tudjuk, Ilyenek a legészszerübb inductiók, melye­ket, ugy látszik, következtetni lehetne ama je­lenségekből, melyekkel az imént foglalkoztunk, melyeket ma még képtelenek vagyunk megma­gyarázni, de a melyek nagyon régiek, mert valamennyi nemzet története, a legrégibb őskor­tól fogva, felmutat idevágó példákat, melyeket nehéz lenne tagadni. De hogyan, fogják mondani, lehet-e, sza­bad-e a kísérleti rendszer és a pozitív tudo­mány századában föltételeznünk, hogy egy hal­dokló vagy egy halott érintkezésbe lépjen tá­vollevő élő lényekkel? Micsoda egy halott? Az összes földkerekségen minden másod­perczben egy emberi lény hal meg, egy napra tehát 86,400, egy évre körülbelül 31 millió s igy egy századra 3 milliárd halott esik. Tíz század alatt 30 milliárdnál több holttest adatik át az anyaföldnek. Ha tekintetbe veszszük, hogy ha mentül tovább szállunk vissza az emberiség történetében, annál ritkább népességgel találko­zunk, ugy azt találjuk, hogy tízezer év óta leg­alább kétszáz milliárd emberi test alkottatott a föld és a légkör által táplálkozás és lélegzés folytán s ugyanannyi került vissza a földbe. A légeny-, köneny- és szén-részecskék, melyek­ből ezek a testek állottak, gyarapították a föl­det, mely őket visszajuttatta a légkörbe. Igen, ez a föld, a melyet mi lakunk, rész­ben abból a sok milliárd agyvelőből alakult, a mely gondolkodott, abból a sok milliárd szer­vezetből, a mely élt. Őseink fölött járunk, valahogy ők mi fölöttünk fognak járni. A gon­dolkodók homlokai, a szemek, a melyek néz­tek, mosolyogtak, sirtak, a szájak, melyek szerelemről énekeltek, a rózsaajkak és a már­vány keblek, a munkások karjai, a harczosok izmai, a legyőzőitek vére, a gyermekek és az aggok, a jók és a gonoszak, a szegények és a gazdagok, minden, a mi élt, a mi gondol­kodott, ugyanabban a földben fekszik. Nehéz dolog lenne ma csak egyetlen lépést is tenni bolygónkon, a nélkül, hogy holtak maradvá­nyaira ne lépnénk ; nehéz lenne enni és inni a nélkül, hogy újra gyomrunkba ne .juttatnók azt, a mit már milliomszor ettek és ittak ; nehéz dolog lenne lélekzetet venni a nélkül, hogy a halottak lélekzetét tüdőnkbe ne szív­nék. A test alkotó elemei, melyek a termé­szetből vétettek, visszakerülnek a természetbe és mindegyik közülünk oly parányokat hord magában, melyek egykoron más testekéi voltak. Nos, azt hiszik önök, hogy ez az összes emberiség? Azt hiszik önök, hogy ez az embe­riség nem hagyott maga után semmi nemeseb­bet, nagyobbat, eszményibbet? hogy mind­egyikünk halála pillanatában nem ad a világ­egyetemnek egyebet, mint hatvan vagy nyolcz­van kilo húst és csontot, a mely feloszlásnak fog indulni és vissza fog térni az elemek közé ? hogy a lélek, a mely bennünket éltet, nem marad meg épugy, mint minden légeny, kö­neny vagy vasrészecske ? És, hogy valameny­nyi lélek, a mely valaha élt, nem létezik örökké ? Nem áll jogunkban azt állítani, hogy az ember csupán anyagi elemekből van összeal­kotva, és hogy a gondolkodási képesség csupán szervezeti sajátság. Sőt ellenkezőleg nagyon nyomós okaink vannak azt föltételezni, hogy a lélek egyéni lény és hogy ez az, a mely a részecskéket uralja és mely az emberi testnek élő alakját szervezi. Hova lesznek azok a láthatatlan és tapint­hatatlan részecsek, melyek az életben testün­ket képezték? Uj testek alkatrészéit fogják képezni. Hova lesznek az épugy láthatatlan és tapinlhatatlan lelkek? Azt hihetnők, hogy ők is újra hússá válnak uj szervezetekben, mindegyik természetéhez, képességeihez, ren­deltetéséhez képest A lélek a psicbikai világhoz tartozik. Két­ségtelen, hogy a földön még megszámlálhatat­lan lomha, durva, az anyagiságból alig kivet­kőzött, az értelmi valóságokat felfogni képte­len lélek van. De viszont vannak mások, melyek a psichikai vagy szellemi világ buvár­lásában, megfigyelésében és müvelésében él­nek. Ezek nem maradhatnak a földön bebör­tönözve és az a rendeltetésük, hogy az urániai életet éljék. Az urániai lélek, még földi inkarnáczió­jának idejében is, a föltétlen és isteni világá­ban él. Tudja, hogy ,akkor is, midőn a földön él, valósággal az égben van és hogy a mi bolygónk az égnek egy csillaga. Milyen a léleknek benső természete, me­lyek nyilvánulásának módjai, megtartja-e bizo­nyossággal öntudatos azonosságát, az alakok és alkotó elemek minő különféleségében képes élni, mekkora tert képes áthatolni, az értelmi rokonságnak minő rendje az, mely ugyanegy rendszer különböző bolygói között fennáll, melyik az a fogantató erő, mely a világokat megtermékenyíti, mikor leszünk képesek a szomszéd hazákkal érintkezni, mikor fogjuk a végzet mély titkáról a fátyolt lelebbentem ? Ma még titok és ismeretlen. Azonban a mit ma még nem tudunk, az holnap általános igazsággá válhatik. Megczáfolhatatlan történeti és tudományos tény, hogy az összes századokban, valamennyi nemzetnél a halhatatlanság eszméje megváltoz­hatatlanul az emberi öntudat mélyében alap­szik. A nevelés ezer alakot adott neki, de nem ő találta fel. Ez a kiirthatatlan gondolat , ön­magától létezik. Minden emberi lény világra jövetelekor magával hozza, többé-kevésbbé homályos alakban ezt a benső érzést, ezt a vágyat, ezt a reménységet. VEGYES. « Versenylovaink formája 1890. évre» czimü kis könyvünk csinos kötésben megjelent, s e sorok ohmsá­sánál tisztelt előfizetőinknek már valószínűleg birtokában lesz, e nélkülözhetlen sport-könyv. — Többen a kik már látták igen előzékenyen nyilatkoztak felöle — a mult évben megjelenthez képest kibővítést tartalmaz s azok között a totalisateur-quotákat s a bookmakerek oddsait is kitünteti, — E kis könyvet már postára adtuk és 3 frt. az ára, postai dij 15 kr. — A kik e könyvet megvenni óhajtják. Hatvani utcza Nemzeti Casino IT. emelet, a hivatalos órák alatt kaphatják. * * * A gyakorié telepeken a jó időt felhasználták a trainerek : majdnem mindenütt jó munkát végeztek a lovak, de legtöbbet Tatán, mert ott a pálya talaja a legjobb állapotban van. 4 4 4 A Derby-fngadások közvetítésére szerkesztő­ségünkben — Ferencziek bazárja, IV. lépcső 11. ein. — a versenyek közeledése folytán az első összejövetelt szombaton, február 22-én d. u. 4—5 között fogjuk tartani, mely hetenkint egyszer és pedig minden szombaton ismételtetni fog. — Emez összejövetelekre az illetők figyelmét felhivjuk. ' 4 4 4 A Derby-fogadásoknál két uj név tűnt fel es fogadtatott : Éljen és Sürgöny, állítólag mind a kettő nagyot javult és jó kiiloldali nyerési esélylyel birnak. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom