Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890

1890-02-01 / 5. szám

-54 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1890 január 25. Nagyon sok minden korú és minden foglalkozású ember, tőkepénzes, kereskedő, képviselő, egyszerűen kijelenti, hogy nem hisz az efféle dolgokban és hogy mindebben nincs semmi igaz. Azonban ez sem komoly megoldása a kérdésnek. A búvárkodáshoz szokott szellemek nem érhetik be az ilyen könnyelmű tagadással. Tény mindig tény marad. Nem lehet meg nem engedni, habár ismereteink jelen állapotában képtelenek is vagyunk azt kimagyarázni. Az orvosi évkönyvek azt bizonyítják, hogy vannak több rendbeli hallucinatiók és hogy bizonyos ideges szervezetek áldozatokul szoktak esni. Ám ebből épen nem következtethetjük azt, hogy valamennyi meg nem fejthető lélek-élettani jelenség egyszerűen hallucinatió A «Society of psychical Research»-nek egyik megfigyelője egy esetet beszél el, mely vele magával történt s melyet a társulat által rögtön megejtett vizsgálat hitelesnek ismert el. A megfigyelő Bee Róbert, ki Angliában (Wigauban) lakik, következőkép irja le esetét : «1873 decz. 13-án én és nőm. ennek családjához Soutbportba mentünk látogatóba, szülőimet teljes jó egészségben hagyva otthon. Másnap, ebédután sétára indultunk a tengerparthoz, midőn egyszerre annyira elszomorodtam, hogy mi sem tudott bennem érdeklődést ébreszteni s feleségem maga indítványozta, hogy térjünk vissza lakásunkra. Egyszerre nőm azt mondta, hogy bizonyos fájó érzés leple meg s néhány perezre anyja szobájába vonul vissza. Én a szalonba mentem át. A mint épen a terembe akartam lépni, egy nő érkezett; utczai ruhát viselt. Ugy rémlett nekem, mintha a szomszédos hálószobából lépett volna ki. A vonásait nem ügyelhettem meg, mert nem nézett rám, de megszólítottam s köszönlem neki. Ama pillanatban, midőn az ismeretlen nő elhaladt melletlem, lépett be a feleségem s ép ama hely felé indult, a hol az ismeretlent láttam, kit feleségem nem látszott észrevenni. Meglepetve kérdeztem: — Ki az a nő, a kivel most találkoztál? — Én senkit sem találtam, —- viszonzá nőm. — Ejh. hiszen épen arra ment, a merről te jöttél. Kétségkívül anyádtól jött s most az előcsarnokban lesz. Lehetetlen. E házban kívülünk és anyámon kivül most senki sincs. Valóban, idegen ember nem volt a házban ; mindent lüvé tettünk, de eredmény nélkül. Ekkor tiz perez hiján nyolez óra volt. Másnap reggel távirat utján értesültünk, hogy anyám szívbajban hirtelen meghalt, 10 perczczel 8 óra előtt. Anyám a végzetes pillanatban az utczán voit s ép ugy volt öltözködve, mint amaz ismeretlen nő, mely mellettem az előző este elhaladt». Ez ép oly pozitív tény, mint akár egy lélektani, csillagászati, természettani vagy vegytani megfigyelés. Mikép magyarázzuk ezt meg? Azt fogják mondani : a körülmények véletlen találkozása. De kielégitheti-e ez a nézet a lelkiismeretes tudományos vizsgálatot? íme egy másik eset : VViegfield Frigyes belle-islei lakos, 1880 márcz. 25-én azt irja, hogy miután az est egy részét olvasással töltötte, lefeküdvén azt álmodta, hogy öcscse, ki Essex grófságban lakott, megjelent előtte ; azonban, a helyett, hogy kérdésére válaszolt volna, lejét csóválta, fölkelt székéről és elment. A benyomás oly élénk volt, hogy V'iegfield, félálomban kiugrott ágyából s abban a pillanatban ébredt föl, mikor a hideg padlóra lépve, öcscsét nevén szólította. Három nap múlva azt a hirt kapta, hogy öcscse ugyanaz nap (márcz. 25-én) néhány órával az álom előtt, lebukva lováról szörnyet balt. A megindított vizsgálat kiderítette, hogy a halál napja pontosan föl volt jegyezve s az eset elbeszélője álmát az eset napján jegyzékkönvvébe leirta. Egy másik eset : «M. S. . . . és M. L.. . . , mindkét len hivatalnokok ugyanegy vállalatnál, nyolez év óta benső baráti viszonvban álltak egvmásssal. L .'. . 1883 márcz. 19-én a hivatalba menvén, egyszerre rosszul lett : befordult egy gyógys zertárba, a hol orvosságot adtak neki ; a következő napon sem lett jobban, sőt még az ötödik napon sem jelent meg hivatalában. Márczius 24-én este S . . . fejfájás miatt panaszkodott; azt mondta feleségének, hogy nagyon melege van, a mi már két hónap óta nem esett meg rajta; röviddel e megjegyzés után lefeküdt s néhány perczczel utóbb megjelent előtte L . . . barátja rendes hétköznapi ruhájában. S . . . barátjának öltözetére vonatkozólag még azt a részletet is megjegyezte magának, hogy kalapja fekete fátyollal volt övezve, hogy felöltője nem volt begombolva, és hogy sétapálezát tartott a kezében. L . . . mereven S . . .-re szögezte tekintetét s aztán távozott. S . . ,-nek ekkor eszébe jutott Jóbnak mondása: «Egy szellem haladt el arezom mellett és minden hajszálam égnek meredt». Ebben a pillanatban borzongást érzett egész testén végigvonulni és haja égnek meredt. S .. . ekkor azt kérdezte feleségétől : — Hány óra? — Három perczczel mult háromnegyed kilenczre, — viszonzá neje. — Azért kérdem, mondta S . . . erre, mert L . . . barátom meghall ; épen most láttam őt. S . . .-né férjét meggyőzni igyekezett, hogy az egész nem egyéb álomképnél ; azonban S ... a leghatározottabban kijelentette, hogy semmiféle okoskodás nem képes őt éltől a meggyőződésétől eltériteni». Ezeket mondta el S . . ., a ki barátjának haláláról csak másnap délután három órakor értesült. L . . . valósággai szombaton este, tiz perczczel kilencz óra előtt halt meg. Ide vág az a történeti elbezélés is, melyet Agrippa d Aubigné a lotharingiai bibornok haláláról mond el. «A király Avignonban lévén, itt 1574 decz. 23-án meghalt Károly lotharingiai bibornok. A királyné (Medicis Katalin) a rendesnél korábban tért nyugalomra s ágya körül voltak többi közt a navarrai király, a lyoni érsek, Retz, Lignerolles és Saunes hölgyek, kik közül ketten megerősítették ezl az elbeszélést. A mint a királyné jó éjszakát akart mondani, egyszerre hanyatt vetettemagát az ágyon, kezeivel elfödte arczát és irtóztatóan sikítva, segítségül hivta azokat, a kik körülötte állottak s minden áron megmutatni igyekezett nekik az ágy szélén álló bibornokot, a mint neki kezét nyújtotta. Több izben igy kiáltott fel: — De bibornok ur, nincs önnel semmi dolgom ! Ugyanekkor a navarrai király elküldte egyik udvaronczát a bibornok lakására, honnan azzal a hirrel jött vissza, hogy a bibornok ugyanakkor meghalt». Baró Dupotet «Magnétisme animale» czimü könyvében a következő esetet teszi közzé, melyet báróSulzátóla svéd király kamarásátólhallott. Egy izben éjfél tájban, a mikor Svédországban még annyira világos szokott lenni, hogy az ember a legfinomabb irást is képes elolvasni, hazament. «A mint lakásomra megérkeztem,» igy irja maga báró Sulza, «a park bejáratánál elém jött atyám ; ugy volt öltözködve mint rendesen, kezében egy botot tartott, melyet fivérem faragott. Üdvözöl lem atyámat és sokáig elbeszélgettünk. Igy, beszélgetés közben, érkeztünk el egészen atyám szobájának ajtajáig. A szobába belépve, atyámat levetkőzve találtam ; ugyanabban a pillanatban eltűnt a jelenség ; kevéssel utóbb atyám fölébredt és kérdő pillantást vetve rám, igy szólt hozzám: (Folytalása következik.) Karczolatok. Őszinteség. Mult években, midőn a mezőhegyesi lovak árvereztettek, a szokásos kiállításkor megnevezték a lovat : 18 éves pej 1. a. t. s egy ösmerős lókereskedő mégis oda megyen és megnézi a ló jfogait. — Kozma min tanácsos is tréfásan zokon véve mondja : M. maga már ösmerhet, hogy nem fogunk más évet mondani mint a mennyi a ló ; hogy teheti ezt ?» — Bocsánatot, méltóságos uram, nem is azt néztem én, hogy 18 éves-e; de hogy csinálhatok-e a fogaiból 7 évest. * * * Egy sliftsdáma nagyon kért egy öreg katonatisztet, ki azelőtt nagy vadász volt, hogy irjon valamit emlékkönyvébe : s ő ezt irta németül : Meine Jagd ist abgeschlossen Verrostet das Gewehr ; Mein Fairer hab' ich verschossen Und der Hund steht nicht mehr. (fordításban ilyenformán) «Vadászatom már bevégeztem, Puskámat megelte a rozsda ; Lőporom mind el is lőttem, És már nem áll a kutya.» * * * A szag sebesebben halad mint a leggyor' sabb ló vagy hang. mert ha a telephonon a pesti börséről Bécsbe beszélnek : egy bizonyos konyha-növénynek a szaga már megelőzi a hangot. IRODALOM. A kolozsvári athletikai Club f. évi márciusban tartalmas évkönyvet ad ki, melynek első része sport-album, második részében Borbély György kolozsvár-párisi uti rajza lesz. A szerkesztéssel Kuczkó István egyleti titkár van megbizva. Az albumban bemutatandó személyek száma száznál több lesz. A diszesen kiállítandó könyv ára tűzve 1 frt 40 kr. diszkiadásban pedig, velin papirra nyomva, aranyozott széllel 2, frt mely az illető club titkárságánoz küldendő be. VEGYES. «Versenylovaink formája 1890. évre» czimii kis könyvünk megjelenés alatt van, s már a tiapokban szétküldjük ; kényelmi szempontokból — talán tisztelt előfizetőink helyeslésével találkozunk — e kis könyvet utánvétellel fogják megküldeni. Ara 3 forint és postai illeték 15 kr. * ' * A Marseille versenyeknél egy igen ritka eset adta magát elő, ugyanis «Viktoria» 4éves pej kancza Le Petit Caporal után nevelve háromszor indult egy napon, először Prix des Frimasban, 2500 meterre, másodszor Prix de la Plageban 2500 meterre, s mind két versenyt könnyen nyerte, s harmadszor Prix de Massilia 4000 meteres akadály-versenyhen harmadik lett — e három futás a kanczának nem közönseges álló képességéről tesz tanusá got. Lord Royston, a nálunk is előnyösen ismert urlovas, a napokban Newmarketen a gr. Festetics Tassilo 3é «Fritz»-jén, Johnsbach vezetése mellett, Bonnie Aggie kíséretében kb. 1200 méteres jó galoppot csinált. Csendőr és Caledonian ugyanaz nap lassú tempóban futottak 1600 metert. A W. Waugh idomár gondozása alatt álló többi "ló ügető munkát végzett. Pell Mell ismeretes angol apaló közelebb kimúlt. Melbourne — Makestrift eme fia 1872-ben nagy feltűnést keltett, midőn a Derbyben mint outsider indult 50:1 odds-szal s a finisbnél csak egy nyakhoszszal tudta Cremorne megverni. Az ascori Biennial Stakesbeu mint kedvencz futott, de ebben Khedive megverte. Mint apaló az utóbbi időkben Carlton által tűnt ki, mely ivadéka. Angliának egyik legjobb handicap-lova volt. • * • Az olasz kormány a folyó évre 450.000 lirát szánt országos fedező mének vásárlására.