Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890
1890-07-12 / 40. szám
298 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1890 augusztus 10. Tattersall. (Külsö-kerepesi-ut. Budapest.) Lovak eladásra vagy tartásra felvétetnek 1 frt 30 krnyi dij mellett; ezért jár naponta 5 kilo zab. 5 kilo széna. 5 kilo szalma. A tisztogatás, jártatas vagy lovaglás szigorú felügyelet alatt történik, szép időben a nyitott, esős időben a fedett lovardában. További felvilágosítással bármikor szolgál. Budapest, 1890. január 1. Wiemann Bernát, titkár. hivatalos. Nevezési zárlatok. Budapest. A «Magyar Lovaregylet» versenytitkárságánál. Julius. 22. II. nap. Nyári Handicap. 50(10 frt. 1600™' — Kisbánatjel. Budapesti versenynapok 1890-ben. (Nyári meeting.) Augusztus hó 10., 12., 15., 17., 20., 21. (Őszi meeting.) Szeptember hó - '25., 28., 30. Októner hó — 2., 5., 7, 9., 12. Tatai versenyek 1890-ben. Augusztus hó -- 24-én. A «Magyar Lovaregylet» versenytitkársága : Dr. Magyar. TELIVÉREK ES VERSENYEK. Verseny-határnapok 1890-re. Bécs, szeptember . « október ... Sopron ... ... .. Lemberg junius __ Pardubitz október 8, 11, 14, 16. 18, 21. 16, 19. 21, 23, 26. aug. 31. szept. 1. .. ... 22, 24, 26. . . ... ... ... 30. Az osztr.-magyar birod. főbb versenyeinek határnapjai 1890-ben. Bpest Kétéves Omnium 3000 frt. 950"?... Auguszt.10 • Kyári-IIandltap 5000 frt. 1600«y . 12 • SZT-ISTVASf-IMJ 40,000 frt. 1800™У ... . 15 Kluüki alij 4110« frt. 2600",' ... ... .. . 17 • Budapesti ctij 5000 Irt. 2800™' ... .. . 20 Augusztusi Hdcap 3000 frt. 950™/ , 21 Tata Tóvárosi Hdcap 2000 frt. 2400™' . — Auguszt 24. Nevezési zárlatok. Bées Jockey-Club főtitkársága. Bécs, I. Augustiner- strasse 8. Julius 15. Grosses Freudenauer Han- dicap 10,000 frt Teherközlés. — — Grosses Wiener Handicap 10.000 frt « « Donovan nem eladó. Lapunk utóbbi számának megjelenésével egyidejűleg, a » «Pesti Hirlap» «Egy országot egy lóért» felirattal. «Start» aláírással, sport-czikket közöl, melyre már igen helyes irányban tartott felelet jelent meg ugyancsak a nevezett lap hasábjain; mind a mellett a a közlött czikkre egyet-mást megjegyezni kivánunk. Egy országot egy lóért, csakugyan angol eredetű história, de nem abban az alakban s nem abból az időből való, melyre «Start» ur illeszteni kívánja, még Magyarországgal és Donovannal összeköttetésben sem. A mult évben Magyarország egyik főura kint járt Angliában s óhajtotta volna tudni, hogy a Portiandi herczeg Ayrshiret vagy Donovant eladja-e s felkérte egyik barátját, a követség tanácsosát, hogy társalgás közben tudja meg a herczeg ez iránti nézetét. A követségi tanácsos azt a hirt hozta, hogy a lovak nem eladók s még tréfásan azt is hozzá tette, hogy semmi pénzért sem, sőt ha a roszabbért, Ayrsbireért. a khinai birodalmat s Donovanért Magyarországot kínálnák : akkor sem. A dolog természetében fekszik, hogy ezen mosolyoghattak, a kik hallották, de komolyan nem vehette senki s nem érezte magát megsértve senki, nem a khinaiak s nem a magyarok ; s igen helyesen nem csináltak beiöle casus bélit. Ez az egész dolog már a mult évben, ugy a bécsi mint a budapesti sportkörökben ismert volt : nem történhetett meg tehát most Luczenbacher úrral, a kinek ajánlatára, ha a herczeg a neheztelt feleletet adta volna, mi volnánk az elsők kijelenteni, hogy az egy izléstelen felelet lett volna. Start ur informatiói talán nem lehettek e tárgyban elég hitelesek ; mi is olvastuk azt egy bécsi lapban. A berlini szaklapok hasonlóan leírják, hogy Luczenbacher ur a magyar kormány megbízásából Angliában jár egy első osztályú apaló beszerzése végett s ösztönzik az odavaló irányadó köröket, hogy Magyarország ez ujabbi intézkedésével összhangzó lépéseket tegyenek, mert különben telivér-tenyésztés dolgában tulszárnyaltatnak : de nem említik fel, hogy Mgyarországra nézve sértő nyilatkozat tétetett volna, melyeket bizonyosan nem hallgatnak el, ha megtörténik. Így alig hiszszük, hogy Start urnák a méltó haragra s a herczeg elleni kifakadásokra elég alapos oka lett volna. Start ur ez alkalomból a telivértenyésztés kérdésére is kiterjeszkedik s misét akar szolgáltatni, hogy Donovan nem lesz a miénk, mert az «egy nyakigláb, agárhátu, pipaszárlábú 5 éves gaul» : — ez egyéni felfogás dolga ; — az egész angol telivértenyésztés büszke Donovanra, a külföld vágygyal, irigységgel néz rá s mi sajnálhatjuk, hogy nem lett a miénk, habár nagy összegért 15000 fontért is s az a lóbolond herczeg igen nagy pénzügyi tehetség lehet, hogy a 15000 fontért nem adja oda azt a rossz öéves gault. mert ha fedeztetési jegyzékét megnyitja, ez összegnél sokkal többet fog néhány év alatt bevenni. Start ur czikkében még ezeket is mondja : «Ki vonná kétségbe, hogy ugy Stockwell, mint Newininster, nemcsak a legpurissimusabb, legquintessencionalisabh telivér volt, hanem egyszersmind a legfashionablebb is. No és ott van ezzel ellentétben pl : Cambuscan.» Már engedelmet kérünk, de mi Cambuscanre s az ezzel elért tenyésztésre büszkék vagyunk s nemcsak az ellentétet nem látjuk, de legmagasabb osztályú apalovunknak tartjuk s ennek igazolására ide igtatjuk Cambuscan leszármazását az apai ágon, ugy az apák anyáinak neveit. Cambuscan, apja Newminster, anyja The Arow. Touchstone —Becs Wing, Camel —Selim M., Whalebone —Penelope, Waxy—Maria, 1800 Pot 8-os—Sportsmistress. Eclips —Spileta, Marske—Blacklegs M., Squirt—Snake M., Childers В.. —Betty Leeds. 1700 Darley Arabian, import, ennél jobb pedigree nem létezik. Start ur még azt tanácsolja, hogy vegyünk 180 ezer forintért három lovat, jó alkotású, individuális potentiával biró, nem rosz származású angol telivért, mert az ilyenektől is ép ugy várhatók az előbb jelzett trefferek, mint a fényes származású Derby-nyeröktől s kivált várhatók tőlük jó félvérek». Telivér-tenyésztési szempontokról nem kivánunk eszméket cserélni Start úrral, de már pénzügyi szempontból sem fogadhatjuk el indítványát, azért, mert ilyen lovat idehaza sokkal olcsóbbért találunk. Nem akarunk régebbi példákra hivatkozni, csak a lótenyésztési osztálynak legutolsó vásárlására. melyet épen az Angliában levő Luczenbacher ur, elmenetele előtti napon kötött meg : megvette Halassy Pál honvéd alezredes ő méltóságától DonPerezt 2000 frtért. Igen jó pedigree, jó alkotás, jő versenycarriere, az előirt kívánalmaknak tökéletesen megfelel, bizonyosan várhatunk tőle jó télvéreket; mért kell tehát ezért Angliába menni s adni érte 60.000 frtot? Nagy hibának tartanánk, ha az ilyen érvelésnek hatása lenne s reméljük, hogy lótenyésztési kérdésünk vezetői nem fogják magukat a kitűzött iránytól eltéríteni s mind nemzeti becsületünket, mint lótenyésztési valódi érdekeinket meg tudják őrizni' és rövid időn értesíthetjük a telivér-tenyésztés és versenyügy valódi barátait, hogy egy első osztályú apaló vétetett meg. Körültekintés. Emlékeztük már lapunk utóbbi számában ama turf reformokról, melyek jelenleg az angol Jockey-Clubban megbeszélés tárgyát képezik s melyeknek egy része a hosszabb távú versenyek szaporítására vonatkozik. Közelébb a kingslerei hires idomár : Mr. .1. Porter e tárgyra vonatkozó nézeteinek a legolvasottabb szaklapokban ad kifejezést. Az idei Derbygyőztes ez idomárja azt mondja a többi közt, hogy tevékenységének hosszú ideje alatt csaknem mindig a világ legkiválóbb lovait bizták gondozása alá és ő gyakran tűzte maga elé eme kérdést, mimódon lehetne a legjobb klaszszisu lovakat versenyczélból előállítani ? Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a korai elletés ezt a törekvést nagy mértékben gátolja s állítását a következő okokkal támogatja. Az egész évben a legrosszabb három hónap, a melyben átalában elletések történnek (legalább Angliára nézve) január, február és márczius, mivelhogy a fiatal állatoknak ez időben, tapasztalás szerint, a legrosszabb időjárással kell megküzdeniük. Az anyakanczákat épugy mint a fiatal csikókat födél alatt kell tartani s csak ritkán jöhetnek a szabadba a verőfényes időközökben. Ilyenkor, természetesen a csikó szerte futkos, ugrál, nagyon kimelegszik s aztán fázva simul anyjához, meghűl s lesz belőle roarer, vagy kap más oly betegséget, melyben egész életén át szenvednie kell. Aztán eme három hónap alatt az auyakanczáknak száraz takarmánynyal s némi lenmag-korpalével kell megelégedniük s esetleg változtatásul egy kevés répával. Lehetetlenség, hogy eme táplálék a csikó táplálására oly kedvező legyen, mintha fris füvet élvezne, melyet már áprilban. májusban kaphat. Annak bebizonyítására. hogy a korai elletést nem lehet természetszerűnek nevezni. Mr. Porter azt hozza föl, nogy az, a künt, vadon nevelkedő lovaknál soha sem fordul elő s igy ha mi arra törekszünk, hogy jó korai csikót neveljünk, a természet ellen küzdünk. Harminczhét évi tapasztalásból egyetlenegy roarert sem tud fölemlíteni, mely májusban ellelett s kéri az olvasót, jelöljön meg neki ilyet, ha tud. Továbbá azt a tapasztalást szerezte Mr. Porter, hogy a magánménesekből viszonylag több versenygyőztes kerül ki, mint azokból, melyekben yearling-eladásra tenyésztenek, mit következőleg indokol. Az előbbiekben a vearlingekel a paddockban futkosni engedik, rnig trainerhez kerülnek, ellenben az utóbbiakban a körülmények kényszere miatt a yearlingeket hizlalni s eladásra kell nevelni. De egészen természetesnek is látszik, hogy a yearling-eladásra tenyésztő, ez irányban arra ügyel, hogy egy hónappal vagy még korábban az árverés előtt, a csikók naponkint egy-két óráig körülvezettessenek. de ritkán engedi meg nekik, hogy szabadon futkoshassanak, vagy jól kinyargalhassák magokat. E miatt aztán az árverésre telten és puhán kerülnek s néha nagyon kövérek, a helyett hogy erős izamzattál kerülnének a trainer kezébe. Ilyenkor aztán némely tulajdonos vagy trainer tudni szeretné, vájjon kincset nyert-e a megvásárolt yearlingöen. hogy tájékoztatnák magokat amaz időpont előtt, midőn nevezni, vagy esetleg bánatjelen-