Vadász- és Versenylap 33. évfolyam, 1889

1889-02-16 / 8. szám

76 VADÁSZ- ÉS VERSENY'-LAP 1889 márczius 9. Szt-Fétervártt mult hó 27-én került dön­tésre a Jubiläjum-dij, (200 rubel értékű arany érem és 896 rubel), melyet Makarow ur Viunja nyert meg, a 3200 meter távot 5 p. 18 mdp. alatt ügetve be. — A Wanjukow ur Shellany Grosnyja második lett, 5:19 recordot mutatva. * * * Mat Corneront, az ismert amerikai ügető mént, az idén Chernel György ur vette ki dérbe a magyar királyi kormánytól s Tömör­bön van fölállítva. Fedezési dija 20 forint. Bővebben értesülhetni felőle lapunk e számá­ban Nyilttér közi. VADÁSZA T ÉS LÖVÉSZ ET. Az országos Magyar Vadászati védegylet igaz­gatósága febr. 4-én" tartott egy gyűlést gr. Nádasdy Ferencz elnöklete alatt, melyben egyrészről az egylet tagjainak évről-évre gyarapodása tűnt ki, másrészt annak sokfelé kiágazó, lassanként az egész országra kiterjedő tevékenysége, különösen a vadorzóknak detektívek utján kikutatása, s feljelentése a törvény­hatóságokhoz. Az egylet ily uton az ősz és tél beállta óta számos orvvadászt fogatott be, s sok lopott vadat koboztatott el, — különösen a Vérles és Bakony hegységek ben. a nógrádi, borsodi és gömöri erdősé­gekben : lilkos felügyelői messze kiágazó vadtolvaj­lások és orgazdák fészkeit telték ártalmatlanná ; — más részről a kötelességükben hiven és bátran eljáró erdészek, erdőőrök jutalmazására is tetemes össze­get adotl a lefolyt évben is. A vadászati irodalom fejlesztésének előmozdítására egy vadászati műszó­tárt is adott ki. Legújabb tevékenysége az uj országos Eb-rendtartás szal ályzatának helyes megoldása felé irányul, s inig egyrészről reméljük, hogy befolyása által a nemesebb vadászebek és az elkerülhetetlenül szükséges liáz- és nyájőrző ebek — hasznosságuknak megfelelő kivételességekben fognak részesülni, addig a sok kóbor-eb tartása és elszaporodása ellen, melyek csak a vadállományt pusztítják, erélyes intézkedése­ket sikerül kieszközölnie. 4 * * Jó lövések. A «Vadász-Lap» pár év előtti folya­mában közöltünk néhány jó lövést (gr. Festetics T. gr. Károlyi Victor,' gr. Károlyi Gy. stb.) ritka szépségű lövéseiről, melyek kapásra és nagy távolságra tör­téntek, s ezeket most néhánynyal szaporíthatjuk. Gr. Nádasdy Ferencz a mult augusztusban, a lungaui zergevadászatok alatt egy hajtásban, egy állásban, egy csapatból hirtelenében 5 drb. zergét lőtt 5 lövéssel, s miután csak két fegyvere volt (egy kettős csövű és egy simpla), testőr-vadászának a lövések közben hirtelen kétszer kellett tölteni ezeket. Az elől jövő zergét a gróf az egycsövüvel szügybe lőtte, a 2-dikat és 3-dikat a kettős csövei teritette le ; ez alatt a megtöltött egy - csövüvel a 4-diket lőtte meg, s a csak egy csőre töltött duplával (többre nem volt idő) a már meszire haladt ötödik zergét érte el. Képzelhetni, hogy minő gyorsan, kapásra kellett e lövéseket a futó zerge c.-apatra tenni. Ugyancsak gr. Nádasdy Ferencz legutóbbi vadá­szatán (február első hetében) a soborsini uradalmá­nak erdeiben Vancsá Gyula ur egy konda sörtevad­ból, mely mellette szaladt át a lővonalon : triplet csinált ; pedig az első két lövés után még töltenie is kellett. Mind a három sörtevad jól találva teritékre került. * * * Eszter és Samu első szaporulata (a két medve bocs) — mint sajnálattal halljuk, nem sokáig mulattak e világon. Az egyiket anyja (bábái felügyelet hiányá­ban) mindjárt az első éjjel agyonnyomta s pár napra reá másik bocsát is elvesztette. ATH LE XIKA Д ESTGYAKORLAT. A magyar nemzeti vivó-iskola 1825—1889. A fentebbi szép czimet, fájdalom ! nem a kardforgató magyar nemzethez illő középü­let homlokán, hanem csak azon a megfakult könyvön olvastam, mely ősz mesterünk, Keresz­tessy József vivó termében hever és oly sokat és dicsőt regél régi vivőink érdemes múltjából. Hadd forgatom ez értékes lapokat, tán fel­ocsúdunk tétlenségünkből és a «Nemzeti lovar-, Torna-, Tűzoltó-, Lövész-» és egyéb sport-egyle­tek mellett valahára folytatni fogjuk azt a hazafias működést, melyet elődeink az 1825— 1827-es években a magyar vivás sportjának fej­lesztése és hazánk ifjúságának izmositása ér­dekében oly utánzásra méltó eredménynyel megkezdettek és csak is a 48-diki szabadság­harcz miatt voltak kénytelenek abba hagyni. E «kardos biblia» teljes czime : «Magyar Nemzeti vivó iskola. Actionarius Tisztelt Láto­gatóknak és Tanulók Jedzökönyve. 1830.» — Az iskola alakulása azonban már a 1826— 1827-dik évben megtörtént. Első vivó mesterük Friedrich Ferencz volt — nyugalomba vonult Friedrich vivómesterünk édes apja. Legelső tanítványok a következő egyetemi hallgatók voltak : Böhm Mihály, Neu­mayer Mátyás, Egerer János, Paver Ignácz. Enyedv Tamás, Peczval Károly (legjobb tör­vivó), Illésy Lajos, Koller Lajos, Röchel Károly, Kraicsir Károly. Sperlágh Dániel, Láner Fe­rencz, Vágner Ignácz és Veinzedl Zsigmond. 1827—28-ig már 22 en vivtak. 1829-ben 37. 1830-ban 31, 1831-ben 64. 1832—33-ig 51. 1833—34-ig 70, 1834—35-ig 55, 1835—36-ig 68, 1836—37-ig 66, 1837—38-ig 47, 1838— 1844-ig 57 lanitványnyal. 1844-től a szabad­ságharczig nem vezették a jegyzőkönyvet. — 1831—1832-ben mint vendégek megjelentek Comte Polignac, gr. Batthyány István, Albrecht Prinz von Wittgenstein stb. A «bölcselkedést és törvényt hallgatók, ver­sezők, földmérők, llhetorok és syntaxüták 3 évig ingyen vívhattak ! A «Nemzeti vivó-iskola» 1831. évi«actionari­usai» voltak : Földváry Miklós, Kubinyi Ferencz, Puteány József és Sándor bárók, Kiss Ernest, Clant. Gallas gróf, Palochay Teodor br., Kem­pelen Julius, Keglevich Gábor gr., Wenckheim Béla br., Vay Miklós br., Palásty Ágoston, Teleki Domokos gróf, Laffert Antal báró, Csekonics János, Béldy Ferencz gróf, Wesselé­nyi Farkas báró, Keglevich István gróf, Keg­levich Sándor gróf, Szápáry Sándor gróf Almássy József, Orczy István báró, Ráday Gida gróf, Keglevich Miklós gróf, Prónay László báró, Prónay Albert báró, Gyürky Pál, Keg­levich László gróf, Esterházy Károly gróf, Wesselényi Miklós br., Széchenyi István gróf, Kray János báró, Sándor Móricz gróf, Károlyi Lajos gr., Majthényi László, Károlyi István és György grófok, Bohus János, Győry Fe­rencz gróf, Ándrássy György gr., Kendeífy Ádám és Jankovich Antal. 1836-banrészvényesekké választattak meg: Bésán János br., Teleki Ádám gr., Christen Lajos, Dertsénvi Pál, Prónay Adalbert báró, Latzkovics József, ifj. Almássy József, Lipthay Fridrik báró, Marczibányi Livius, Baldácsy Antal báró, Batthiány Lajos gróf, Andrássy György gr., Esterházy Károly gróf, Andrássy Károly gr., Nákó Sándor, Festetich Benő gróf, Gaál Edvárd (Gyulai), Bétsy Ferencz, Forgách Lajos gróf. Horváth József br., Salbeck Jakab, Örményi József és László, Kuun József, Matkovich Kálmán, Szatmáry Király Antal, Kiss Miklós (ittebei), Niczky Sándor, Batthyány Kázimér gróf, Komáromy György, Bujanovich Sándor és Torontálvármegye. (Egyetlen a vármegyék közül.) * * * Bánfalvai és homokszentiványi Keresz­tessy József vívómester már a 30-as években Fridrichnek segédje volt és azóta a mai napig — később már saját iskolájában — szakadat­lanul mindig vivott ; nem vehető megszakítás­nak a szabadságharcz, mert ezalatt a maestro mint honvéd az ellenséget kaszabolta. Nehéz volna az ő ezer és ezernyi tanít­ványai közül felemlíteni a legjobbakat. Az «öreg ur» emlékei szerint az 1840—47-es évek alatt legfélelmesebb vivói voltak : Okolicsányi Lajos (Ácsnál esett el), gróf Károlyi Ede (1846—47-ben), Villemes ulánus őrmester (ké­sőbb temesvári vívómester), Usz (vívómester lett), Hutfless Samu (győri vívómester lett) és Visner (fővárosi vívómester lett). A «Nemzeti vivó-iskola» vivó módszeré­nek a par exellence magyar kardvívásnak hagyományosa mindnyájunk büszkesége az öreg Keresztessy József; az ő és tanítványai­nak vívásánál legjellemzőbb a feltétlen nyugodt, egyhelyben való vivás, hosszú gyors kilépés és vágás és a visszavágásokkal szemben fél előlépésből történő védés, bogy a ripost annál bizonyosabb legyen. Hogy azonban e genialis és merész methodus követhető legyen, a kar­nak mint egy aczél rugónak biztosan kell a nyugodt félmagas gardban maradni és a vágá­sokat soha sem egész karral, hanem csak a csuklónak villámgyors elhajlásával adni és a jövő vágásokat ugyanezzel hárítani. Ritka eset az, hogy az ősz maestro elölé­péseket tegyen, «hadd jöjjön az ellenfél !» mondja ő «fogadjuk őt azokkal a (Keresztessy­féle hires) belső cselvágásokkal», vagy a mi sokkal nemesebb, félgardból nyugodtan véd­jünk és adjuk az ily állásból többnyire védhet­íen rövid ripostokat». A nagy Széchenyi legkeresettebb és leg­hűbb lovas arczképe melleit függ az «öreg urnák» első vivómesteri diplomája. Szép emlék a múltból ! Szövege : «Tisztelet a fegyvereknek !» Alólirott vívómesterek jelentjük, hogy Keresztessy József ur a vivás gyakorlatában és tanításában ügyességének nyilván és magános intézeteknél előttünk elegendő jeleit adta azon módszerrel, melyet mi a legsikerültebbnek tartunk. Ezért adjuk számára ezen bizonyítványokat, me­lyet szükség esetében használhasson, ajánlva őt minden mütársainknak tán szükséges kegyesz­közlés végett. Pest, íebruárius 4-dikén, 1842. Friedrich Ferencz vívómester. Gaetán Biasini. Ignatz Clair Fechtmeister und Professor der Gymnastik. Louis Chappon, Professor der Fecht­kunst. Nicolaus Fosse Maître d'armes. If j. Friedrich Ferencz, vívómester. Bartolomeo Ber­tolini, ex Capitano de dragoni, maestro acade­mio in Trieste approvo. Calvelli Adorno, pro­fessore al Reale Collegio di Torino. A második diplomája is magyarul állítta­tott. ki: «Tisztelet az Istennek, becsület a fegyvernek. Viaskodást tanítói okmánylevél. Én viaskodást tanítója bizonyítom és erősítem, hogy Keresztessy József ur több mesterekhez, meg hozzám is alólirotthoz, Bécs városában viaskodást tanítóhoz járt és mesterségében a próbát becsülettel és mindenkinek megelége­dése szerint kiállotta : melynek nagyobb bizony­ságára adom e jelenlevő mesteri adomány­leveleket és kérek minden viaskodást tanitó társakat, hogy őt ismerjék el ilyennek s történhető szükségben segítsék. Költ Bécsben augusztus 2-án 1856. Franz Friedrich fecht­meister, ifj. Friedrich Ferencz vívómester, Bartolomes Bertolini ex Capitano de dragoni, maestro accademio in Triesle approvo, Georg Herbarek landstendischer B'ecbtm., Franz Eisen­berg к. к. Therezianisch academischer Fecht­meister, Ignátz Hartl Fechtmeister, Cavelli Adorno. * * A «Magyar nemzeti vivó-iskola» tudo­mányát az «öreg ur» immár majd bét évtized generatiójába plántálta át, és ha a kardvívás­ban világ-fölényünket egyes átutazó külföldi mesterek és művészek próbára tették, még nem volt eset, hogy a leghíresebb mesterekkel magának az öreg urnák kellett volna kiállani ; mert első tanítványai azokat feltétlenül elver­ték. És az alig múltból csak azt kell sajnál­nunk, hogy Hartl bécsi vivómestert sem Kis­baári К iss Ferencz, sem Szemző István el nem verhették. Könnyen szerzett dicsőséggel ment el tőlünk, mert jól tudta, hogy a mi amateur gentleman vivőink a Redout termében pénzért és nyilvánosan ugy sem állhattak volna ki. Jules. A világhírre jutott Green southamtoni pedestrianus jan. vége felé megérkezett Doverbe, hogy a Westen-féle recordot elérje. (5000 angol mértföldet 100 nap alatt !) Green minden reggel 6 órakor kezdi meg a verseny járást és egyfolytában megy esti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom