Vadász- és Versenylap 33. évfolyam, 1889

1889-01-12 / 3. szám

34 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1889 janriár 12. Oroszország legjobb ügetöjére Wiunra nézve alkudozások folynak a tulajdonos Makarofï és a berlini sporstman Decker ur közt, ki a ménért 13.000 rubelt igért. Wiun tulajdonosa azonban 15,000 rubelen alul nem hajlandó e lovától megválni. ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Várad, 1889 január 3. Tisztelt Szerkesztő ur : Mint a «Vadász- és Verseny-Lap» régi olvasója és előfizetője, bátorságot veszek magamnak, irni a mi vidékünk lótenyésztéséről és arról, hogy mi, barátaimmal és szomszédaimmal, kik szintén lótenyésztők, ha összejövünk, miként beszéljük meg s hogy fogjuk fel a lótenyésztés kérdésének egyes részleteit. Az én kis gazdaságomnak bizony van sok kellemetlen oldala : de ha szabad ugy mondanom, a lótenyésztés az az ága. melyet gazdaságom költészetének nevezhetek, ha kimerülök csikóimat nézem meg, akár a réten, akár az istállóban! ; az a naponkinti fejlődés és változás szemlélése nagy örömöt és felfrisülést ad nekem. Gazdaságomban a mii csak lehet, — hogy egy kis bevételhez jussak — produkálok, de zabot soha sem adok el, azt felétetem csikóimmal és az anyagcsere ez alakjában viszem a piaczra; évenkint van 8—10 csikóm eladó; vevőim többnyire katona-tisztek ; pénzt nem sokat kapck értök, de azért ugy számítom, hogy megvan a zabom ára. Kanczáim jó része Mezőhegyesről származik ; előbb egy Noniussal fedeztettem, de már néhány éve Furiosot használok : ez tetszetősebb, maga is, de főleg igen szép járása van s ezt csikóinál is tapasztalom és én erre sokat adok: a tenyésztésnél nagyobb és erős lábu, bordás, jó vesés lovak előállítására törekszem ; kanczáimat, kivéve a vemhesség utolsó hónapjait, gazdaságomban rendesen használom. Szeretném, ha szép és sebes járású csikókat tudnék tenyészteni : volt két jó lovam, az hittem, hogy menősek: megpróbáltam Váradon a versenynél, de bizony akkor láttam, hogy nem haladnak ; de nem is voltak ugy behajtva, mint ott néhány párt láttam, mint br. Mansbergé és Geiszté. De már egy kissé sokat is beszéltem magamról és dolgaimról : hiába, a pusztai ember sokat van magában, igy okvetlen rá jön, hogy magával foglalkozzék, pedig más egyébb dolgokat akarok én felemlíteni. Hogy megfogtam a tollat, arra Szerkesztő urnák felhívása jogosított, de félelemmel tettem azt, mert a «Vadász- és Verseny-Lapban», oly kitpnő nevek tisztáját olvastam, a kik a lapba irtak, hogy azoktól messze állok. Nem igen eszem a hizelkedés kenyerebői, de ne is vegye annak, hogy kijelentem, miszerint tanultam és igen jól éreztem magamat a «Vadász- és Verseny-Lap» társaságában ; volt bent egy czikksorozat, mely a bécsi és budapesti versenyek közötti különbözetet tárgyalta : mi többször beszélgettünk ez ügyről s ugy Hint fel. hogy a bécsi és budapesli versenyzés, az mind egy ; pedig a hogy a parallel meg volt húzva, a kettő között lényeges diffe- rentia van; a budapesti intemationalis irányú ; a bécsi, az szűkebb marku, s különösen tetszett, hogy az volt a lapban mondva, miszerint a miénk az szabadelvűbb ; hiába, ma már ugyan minden eszmény sírjában fekszik, de a szabadság eszménye itt van valahol eltemetve a mi puszláinkon. azért szeretjük mi oly nagyon mindazt, a mi szabadságról szól. Jól esett olvasni, hogy a budapesti versenyirány jobban megfelel a telivér tenyésztés érdekeinek, mert inkább a kori eher-versenyre van fektetve a fősuly, mig Bécsben sok a handicap, melyben a jó lóra annyi terhet tesznek, hogy megveri a gyengébb ló, s ez nem igen lehet a jó telivér-tenyésztés érdekében. Mi itt néhány barátommal, a telivértenyésztés és a versenyzés kérdését is nagy figyelemmel kisérjük : ismerünk minden jobb versenylovat : a versenyeket ha csak valami vissza nem tart, felkeressük, de külünösea érdekel bennünket a «Vadász- és Verseny-Lap» felhívása és buzdítása, a telivérnek a középbirtokos osztály által leendő tenyésztésének kérdése. Ha már lovat tenyésztünk s azt bizonyos passzióval teszszük, a mai pénzsovár világban ugy kellene azt tennünk, hogy többet jövedelmezzen; jobb volna a csikóért 1000 frtot bevenni, mint 300 frtot ; de hogy tegye ezt a kisebb birtokos gazda, még ha pénze van is reá, hogy telivér-kanczát szerezzen, s ha tapasztalt s ahhoz értő szakértők tanácsára elküldi a kanczát Kis: érre ahhoz a ménhez, mely vér szerint arra a kanczára megfelel, a kanczát otthon szépen gondozza és leelleti, a csikót 5—6 hónaposra egésségesen felneveli ; — az elválasztás után nem tud vele ugy elbánni mint a hogy a telivért leinevelni kellene. Először is nincs meg hozzá az az értelmes embere, a ki elég eszesen tudn á gondozni, étetni, ugy ahogy ily magas vérű csikó azt megkívánja, ugy a mint ez már a jól begyakorolt tenyészdékben történik ; de nincs is alkalmatos hely, hol a mén és kancza csikók külön felneveltessenek, s van talán mindegyik nemből egy-egy példány ; hogy nevelődjék fel az magában ? az istállók nem elég nagyok, talán nem eléggé világosak és magasak, ventillátió vagy épen nincs vagy nagyon is sok van bennük ; mennyi az a mozgás, melyet naponkint egy ilyen jól larlott telivér csikónak tenni kell ; az állatorvos is messze van vagy éppen nincs, ha a csikónak valami baja lett, s ha végre felnevelte évesét, hová vigye eladásra, és megveszik-e tőle abban az árban, hogy pénz dolgában is előnyösebb legyen, a jelenlegi olcsón felnevelt félvér ménesénél ? Mindezek olyan leküzdhetlen nehézségek, melyek útját állják annak, bogy a mint a lap ki szokla magát fejezni : a telivértenyésztés az országban általánosittassék. Sokat beszéltünk mi e tárgyról ; nézelünk szerint a dolgot csak ugy lehetne gyakorlatilag keresztül vinni, ha ott, a hol a kisebb gazda a telivért tovább tenyészleni s felvevelni képtelen, valaki neki segélyére menne. A telivércsikó elválasztásáig gazdaközönségünk éppen ugy képes a csikót előállítani, mint akármelyik nagy ménes-intézet, de az elválasztott csikóval nem tud helyesen mit csinálni ; tehát az elválasztás után kellene egy uj intézménynek, vagy az államnak a telivér-esikókat megvenni s azért olyan árt fizeini, hogy a felnevelő kisebb tenyésztő a mellett ne károsodjék; ez uton, azt hiszem, több kisebb lótenyésztő kedvet kapna a telivér tenyésztéséhez. Vegyük fel, hogy Kisbér vagy Mezőhegyes venné át e csikókat; az anyakanczákat úgyis csak az állam közvetítésével lehet behozatni, az állam vagy a ménesparancsnokság birna arra tanácsadói döntő befolyással, hogy melyik mén milyen kanczára való körülbelül a lényeg alig változnék ; olyan volna majdnem, mintha e nagy ménesek magok nevelnék fel a csikót, sőt az állam adhatna a fedezési dijaknál kedvezményeket, mi a csikók vételi áránál figyelembe jöhetne ; — ezt c&ak egy példával kívánom felvilágosítani, lia az állam hozzájárulásával behozott telivér-kanczára, az illető ménesparancsnok tanácsára р. o. Doncaster használtatnék. a mezőhegyesi ménes már előlegesen megveszi ezt a csikót, ugy hogy kifizeti a kisbéri fedezési költségeket s ad még a tenyésztőnek 500 frtot a választott telivér csikóért ; s az nem volna lehetetlen, hogy ezt a csikót, az árverésen egyik versenyző 6Ô00 frtért venné meg ; a mezőbegyesi ménes nem járna pénzügyileg rosszul s a tenyésztő gondolkozóba esnék a felett, hogy ez a csikó voltaképen az övé volt-e; ö is éppen ugy megkaphatta volna érte a 6000 frtot s kedvet kap a telivér tenyésztésére, megszerzi mindama segédeszközöket, melyek a telivér-csikó felnevelésére szükségesek s igy általánosulhal a telivértenyésztés. Megbocsásson Szerkesztő ur, hogy egy ilyen hiányosan előadott tervezettel terheltem ; de ön volt szives az ország kisebb lótenyésztőinek a telivér-tenyésztését ajánlani, és engem érdekelt a kérdés, s ha viszonyaim engednék, tenyészteném is ; de jelenleg az elmondott nehézségek lehetetlenné teszik ; a kedv megvolna nálam, de nem akarom hogy mint experimentum az én kezemben pénz-áldozatommal járjon. De másrészt látom, hogy szegény apám Majestosót nevelt, szerette a szürke loval tenyésztéséből saját használatán kivül alig volt jövedelme • én most Furiosót tenyésztek, pejeket, és nines károm a lótenyésztésnél és néha jó pénzt kaptam érte egy csomóban; tehát mily átalakulás szegény apám elhunytától fogva; nem lehetetlen hogy fiam. ha az islen megtartja — kit most egy évre Bécsbe küldtem a technikára, a ki mellesleg mondva már most is nagy sportsmanre játsza magát s az őszszel 150 frtot nyert a totalisateurön s ezzel nagyon dicsekedett; én ugyan lepirongattam érte; — ő már. más szemmel nézi az én lótenyésztésemet, alig vehetem neki rossz néven — ma már egészen máskép nézik a világot és végre én is egészen felfordítottam ama tenyésztési irányt, melyet apám hagyott reám: hatha fiam már a telivér-tenyésztést fogadja el ; én nem bánom, csak ne legyen kárával. Soraim már nagyon hoszura nyúltak, pedig még akartam lovaink értékesítéséről, ugy a váradi versenyek hatásáról irai ; de az most már nem fér ide. M. S. A rákosi falka után az 1888. vadászidényben vadászott lovak jegyzéke. (Folv tatás.) Gróf Széchényi Aladár vadászlovai : 1. Dezső 12é stp telivér her. Advocate— Jorksbire Lass. Neveltetett Faiszon. Vadászott 7 idényben. 2. Activa 4é vil. p telivér kancza. Eberhard- Agitation. Neveltelett Lábodon. Vadászott 1 idényben. 3. A.'irza 8e sga félvér к Czimbora—Mirza. Neveltetett Fiaszon. Vadászott 4 idényben. 4. Bátor 8é f fv lier. Neveltetett Erdélyben'. Vadászott 4 idényben. AGARÁSZAT ES KOPASZAT. Rákosi falkavadászat. Pénteken, deczember 28-án KáposztásMegyeren 12 órakor karrierekkel vadásztak. A meetén a következő urak vettek részt: gr. Csekonics Endre mint a falkanagy helyettese, gr. Nádasdy Tamás, gr. Andrássy Géza és egy lovassági tiszt. Megyer közelében hajtott fel a falka egy nyulat, mely idestova vezetve a falkát, körülbelül 30 és néhány perez után elveszett, s ezzel a vadászat véget ért. Szombat, deczember 29 én 12-órakor SztMihályon volt a meet szarvasvadászatra. A szt.-mihályi puszta közelében néhány perczczel 12 óra után egy szarvassuta lett szabadon bocsátva, mely Puszta-Sikátor irányába vette ulját, de a Szt-Mihályra vezető ut. mellett lévő nyaralónál balra kanyarodva, egyenesen a palotai erdőbe ment. 10 perczczel később a falka nyomára vezettettvén, mindjárt a kiugrásnál gyorsan iramodott utána, s igy a palotai szőllőkön s az oszt.-magyar államvasuti vonalon keresztül, Angyalföldön kissé balra az úgynevezett Ördögárokig, attól párhuzamosan a váczi-uton át,