Vadász- és Versenylap 32. évfolyam, 1888

1888-12-21 / 78. szám

1888 deczember 21. Camballo. Criterion 5é sga m (Campanula) ... . Prince Dan. Wicklow id p her. (félv.).__ Indian Oecan. Lascar id p her. (Simple Maid) Victorious. Valentin id p m Misfortune) Rape of the Lock 5é p к (Maidenhair) Hymenaeus. Helgoland id sga her. «Herzogin) ... . Drum Major. •j bo ft. a) — -a -q 2 -X СЯ JZ p к X TZ и ~ (£ -л a m «о £ 2 — 1 — 260 1 _ 1 _ 250 2 - 2 — 200 — 1 1 — 100 Gipsy öé p к (Clarissa) ... Jonathan 5é p h (Jona) — 1 _ _ 1 70 Julius Caesar. 2 — 1 ­60 Blair At hol. Pezsgő 5é sga m (Claret Wine ... ... Knight of the Garter. Esquire id p her. (Light of Erin) — m _ s a ~ о „ -ы -m n cs p СП -О X y, ~ -н cb cc c« — 1 50 3 1—1 20f O'Weli Berlin id sga her. (félv.).. ... 1 — 1 A store id sga к (félv.) Will Scarlet. 2 — 1 — 15 10 Ezenkívül 13 ismeretlen származású nyert 11 első dijat 8 második pénzt, összesen 4835 frtot és 2 tiszteletdijat. Minden eredmény nélkül futott : Peter és ( Séraphin két — két, Australian, Bibor, Bandit, Berzencze, Cambuscan, Calcul, Coxcomb. Cymbal, Digby Grand, Dualist, Ethus, Fatalist, Green Gold, Grizzly Boy, Helicon, Ivanhoe, King Alfons, Laueret, Lauschütz, Liverpool, Master Willie, Magician, Makler, Major Arthur, Mac Gregor, Mars, New Holland, Oroszvár, Peon, Pear Findler, Prince Frederick, Purdé, Pursebearer, Robert the Devil, Sir Bevys, Sharper, Savernake, Scottish Chief, Sheldrake, Speculation, The Palmer, Totalisateur, Trachenberg, Verbum Nobile, Zuhatag, Buccaneer vagy Cambuscan, Harry Hall vagy Gunnersbury, Kalandor vagy Craig Millar egy-egy ivadéka. Fiatal lovaknak vadászatra vagy akadályversenyre iskolázása. (Gr. Wolkenstein О. után.) (Vége.) Sok lovasnak az a rossz szokása van, hogy a falkát egyenlő vonalban, oly közelről követi, a mennyire csak lehetséges, miáltal elkerülhetetlen, hogy a falka ne zavartassék ; talajviszonyok nem mindig adnak egyenlő erős szimatot : a gyorsan vadászó falka gyakran hirtelen meglassul s a lovasok a háttérben ba­josan vagy épen nem lehetnek oly helyzetben, hogy lovaik pácét a kopók checkjének meg­felelőleg mérsékeljék, s mielőtt még sejtenék, már a falkában vannak. Az ily esetek boszan­tók a masterre s minden a vadászatban részt­vevőre nézve s elrontják a falkát, a mennyiben különösen a kissé bátortalan kopók félnek a lovaktól való elgázoltatástól s inkább ügyelnek a lovakra, semmint a nehezen megtartható szimatra ; ha aztán a kopóra a sérülésig rá­lovagolnak, ez emlékében tartva ezt, könnyen elveszti tökéletesen a szivét s abbahagyja a vadászatot, mihelyt valamely ló közelében vágtat. Nem is tekintve azt, hogy egyátalában nem sportingüké a falkát nyomni, ajánlatosabb is, ugy a lovasra, mint a lóra nézve, hanem a falka központját választja utjának irányául, hanem meglehetősen jobbra vagy balra (art. Igy kényelmesen és feszély nélkül lovagolhatunk a vonalunkon, a lovak nyugodtan haladnak paceükben s ha a lovas ama helyzetbe jut, hogy ismeretlen helyen kell átugratnia, vagy vala­mely gyanús terepen kell a falkát követnie, a gyakorlott tereplovasnak elég jel mutatkozik, mely őt figyelmezteti, hogy mihez tartsa magát. Ha a kopók előtte az árkot röpülve ugorják, meglehetősen biztosan számithat arra. hogy az a lóra nézve nem oly széles : de ha a kopók beléugranak az árokba s némi időbe kerül, mig a túlsó partra kikapaszkodnak, akkor a lovasnak óvatosan kell előre haladnia s ki­szemelnie a helyet, hogy valamely módon át­kelhessen az akadályon. Ha a rétek meglehe­tős lapályosak, üde zöldek s vakandturás és kerékvágás nem látszik rajta, akkor ezek bizo­nyosan mocsarasak s az átkelés lehetősége kérdésessé válhatik ; ha azonban kerékvágás látható, akkor a talaj megbírja a lovat a lovassal; elv marad azonban mindig, hogy mocsaras helyeken s iszapos árkokon való átkeléseknél, még ha ez utóbbiak szélesek is, csak lassú tempóban, nem pedig galopban veendők. Ha a ló az iszapos árkot galopban ugorja, az átkelés után első lábaival ott reked s bizonynyal bukfenczet vet ; ha az iszapos árkot azonban lépésből veszi, noha a hátsó lábaival gyakran bemerül, rendesen kikapasz­kodik s minden bukás nélkül halad tovább. A lónak és lovasnak a szive, midőn eset­leg legyőzhető akadályon szándékoznak átkelni, kevésbé van próbára téve, ha mindjárt kez­detben a saját utjokon zavartalanul lovagol­nak, mint ha másokkal, csapatban vannak, mert rendesen egy jelentékenyebb ugrásnál nehánv felbukó és csökönyösködő lónak a lát­ványa, ugy néhány Hubertus-ifjoncz kerülgető lovaglása merül föl szeme előtt. Ily látvány által növekszik az ugrás jelentősége, mely a falka mellett talán könnyeden, kedvvel lett volna véve, a nélkül, hogy az komolyabb aggo­dalomra adott volna okot, mig a zavaró vi­szonyok közt az átkelés nem nagyon kelle­mes. Nimród tanácsolja : «We send our hearts over first and then follow then in the best way we can» ; a hires sportsman bizonynyal igazat mondott, de nekünk arra is ügyelnünk kell, hogy az ugrásnál valamely csökönyös­ködő ló közelünkben ne akadályozzon a túl­partra átvetett szivünk követésében. Különö­sen iszapos árkoknál, melyeknek partjai is iszaposak, az első mindig könnyebben kel át, mint az utána következők, minthogy a leg­többen tanácsosabbnak vélik, az akadályon giinsemarschban kelni át, noha az illető hely minden patanyom után mélyebbb, s több-több nehézséggel lehet azon átugrani. Mély talaj, erős pace és lejtős emelkedés egyesülve, természetesen néhány perez múlva elfulasztják a lovat, mivel minden egyes tényező, magában véve is, gyöngít s egyesülten még az oly lovat is legyőzné, mely semmi terhet sem vinne. Ennélfogva a vadászlovasnak nem marad egyéb választása, legyen bár a run még oly érdekfeszítő is, mint hagyni a falkát hegy­nek fölfelé vonulni s lovát mindaddig vissza­tartani, mig csak föl nem ért; akkor azután iparkodhatik a falka után, de csak lassankint. Valamely barázda, járt ut vagy mesgye. hosszú vadászat alatt, mély talajban valóságos áldás­nak tűnik föl, még akkor is, ha annak hasz­nálata kényszerit minket, kissé a vonal irányát változtatni. Minthogy a vadászat kezdetekor soha sem tudhatjuk, meddig fog a run tartani, kezdettől fogva, a ló kímélése végett, minden alkalommai meg kell ragadnunk az ily segédeszközt s lia a lovas súlya nagy, annál inkább ügyelnie kell erre, mert senki sem tudja positiv súlyát a lóra nézve könnyebbé tenni, mint a minő az tényleg, ám ügyetlen lovaglásával még nyo­masztóbbá válik a lóra, semmint szükséges volna. Hegyről lefelé a lovak nagy ügyességgel és óvatossággal mennek s ily alkalomkor rit­kán fordulnak elő accidensek. Ha a talaj ke­ménysége vagy kőgörélyek miatt megbicsak­lástól nem keli tartani, akkor hegyről lefelé kívánatos a terep arra, hogy jó paceben min­dan eshetőleges mulasztást pótolhassunk. Leg­jobb, ha egészen egyenesen lovagolunk alá, nehogy oldalvást menés által elesuszszék a lovunk. Az egyenesen lefelé haladó lu a meg­csuszamlásnál ritkán van az elbukás veszélyé­nek kitéve s ha meredek és sikamlós helyeken máskép nem segíthet magán, akkor a hátsó részére ül, s csöndesen csúszik lefelé és noha a földön hosszú surlási vonalakat hagy maga után, de többnyire a lábán maradhat. * * * Nagy varázs rejlik abban, ha valaki, mint aktiv lovas vehet részt versenyben s eme tetterőn, és képességen alapuló élvezet fiatal gentlemaneknek kétségkívül csak hasznukra válhatik. A czél'noz elsőnek érkezés s egy megnyert akadályversenynek lélekemelő érzése a lovasra nézve több becsesei bir, mint a legtöbb szórakozás, mit a mindennapi élet nyújthat. A nyilvánosságtól való félelemnek, vagy habozásnak, jó paceben ugrásra lovagolni, gyakran az az oka, hogy az illető attól tart, mikép blamálni fogja magát. Pedig a «blamá­lás» szó, lovaglás szempontjából, nincs a szó­tárában, mert fiatal lovas soha sem blamál­hatja magát, ki szerényen és bátran minden neki fölajánlott lovaglást elfogad, s kész a lóval az akadálypályán végig lovagolni. Kár, hogy a jelenkor az urlovas-sportnak semmi szerepet nem enged. Csak a bécsi és budapesti versenyigazgatóságoknak hathatós kísérlete teremthetne urlovasokat, még pedig ugyanaz által a mód által, melyet alkalmaztak akkor, midőn ez a sport nálunk virágzott. Néhány rosszul dotált verseny, egyleti kény­szerrel s kizárólagos propositiókkal, nem fog gentleman- ridereket előállítani ; ha azonban verseny - meetingjeink programmjai lehetőleg számos akadálvversenynyel vannak ellátva ur­lovasok részére s ezek eléggé dijaztatnak arra nézve, hogy nagyobb istállótulajdonosok érde­mesnek tartsák lovaikkal azokban részt venni, akkor keresettek lennének az urlovasok s lehetne is ilyeneket találni. Az urlovasok alkalmas nevelője, a mi lovasságunk, melyép ugy, mint egykor, számtalan tetterős fiatal emberrel bir, kik minden nekik fölajánlott lovaglást elfogadnak. A czivil állo­mányban is vannak lovasok, kiknek alkalmuk hiányzik arra, hogy igénybe vétessenek. Az oly kitűnő képességek, mintBallazzi Hector. Kinsky Károly és Ferdinand grófok, gr. Esterházy Laczi, gr. Kaunitz stb., magoktól is teremnek ugyan ; ahhoz azonban több initiativa s pénz is kell, hogy a saját Steeplechase-jein debütálhasson valaki. Fiatal lovasok nem mindenkor vannak abban a helyzetben s ha más urak által, kiknek lovasokra van szükségük, föl nem ké­retnek, megrozsdásodik a tehetségük. Még az oly jóknak bizonyult ur-lovasok is, kik nem oly könnyű teherrel rendelkezhetnek, mint Baltazzi Hector ur, nálunk csak alig használ­hatják föl kellőleg tehetségüket és szenvedé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom