Vadász- és Versenylap 32. évfolyam, 1888
1888-01-19 / 4. szám
52 1888 január 19. Ugyanaz 4é sga m Lord Ernest Poulet—Lady Emily. Péchy A. és Keczer Miklós urak 3é sga in Aha Verneuil— Altona. Jig Radziwill badn. 3é p m CosmopoUt Lowlandler— Soreltina. Söllinger R. száz. 5é sga m Abonnent Przedswit— Aschenbrödel. Ugyanaz Hé p m Merlin Przedswit— Misfortune. Spiekermann О. ur 4é p m Tschin-Tsehin Savernake — Relic. Hr. Springer G. Hé p к Drágafa Doncaster—Black Klag. Gr. Tschirschky-Renard Hé sga m Pardon Flibustier— Palmistry. Ulrich ur 5é sga m Admiral Flibustier —Lady Cecilia. Ugyanaz Hé p m Strelitze Peter —Niniche. Rr. Schickler A. 3é p к Hécla Perplexe— Little Sister. Ugyanaz Hé stp к Victoria Regia Strachino— Perplexité. Gr. Zichy Réla Hé stp m Colorado Craig Millar— La Charantonne. Ugyanaz 3é sga in Galvanic Doncaster —Gamiani. Ugyanaz 3é p m Troubadour Remény—Traviata. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A lótenyésztési budget. =) Előttünk fekszik az országos lótenyésztés 1888. évi költségvetése, a mint azt a képviselőház pénzügyi bizottsága még a mult év végén megállapította. Minthogy pedig a pénzügyi bizottság javaslatai rendszerint el szoktak fogadtatni a ház plenumában, annálfogva valószínűnek tartjuk, hogy emez előirányzat már végleges budgetet képez ; ha csak a legközelebb várható nyilvános budget-tárgyalásnál ügyünk valamely buzgó barátjának vagy konok ellenségének esetleg nem sikerülne felszólalásával oly indítványt juttatni többségre, mely a mérleget javítani vagy rontani képes lenne. Ezt az eshetőséget nem tartjuk lehetetlennek ; de egyelőre nem vehetjük számításba, midőn lótenyésztési budgetünkkel foglalkozván, tenyésztő közönségünket -— illetékes helyről szerzett informátióink alapján — ez iránt általánosságban tájékoztatni akarjuk. Az országos lótenyésztési budget első áttekintésekor azonnal szemünkbe öltik, hogy ez évre 100 ezer forint töröltetett a rendes kiadásokból, és 50 ezer forinttal magasabb bevételek irányoztatnak elő, mint a bogv a tavalyi budgetben meg volt szavazva. Három millió és 340 ezer forint kiadással szemben ugyanis két millió és 600 ezer forint bevétel irányoztatik elő, s igy 740 ezer forint készpénz javadalmazás van a lótenyésztési ügyre most szánva, mig a mult évre 950 ezer frt készpénz-javadalmazást szavazott meg a törvényhozás. Előre bocsátván a mérleg eme végeredményét, nem akarunk a budget egyes rovatainak és számainak tömkelegébe bocsátkozni, hanem röviden csak ugy csoportosítjuk a főszámokat, a hogy azok legegyszerűbb áttekintést nyújthatnak. Az első, még pedig erősen activ csoportot képezi a négy állami ménes-intézet (Mezőhegyes, Kisbér, Bábolna és Fogaras) mintegy 55 ezer holdra rugó és holdankint átlag mintegy kilencz forintot jövedelmező földbirtokával. E négy ménes-intézet a 800 anvakanczából és évjárataiból valamint a vásárolt méncsikókból álló tenyészanyag létszámát fentartja, s azon felül még 180 ezer forint évi felesleget szolgáltat az állampénztárba. A másik csoport azonban nemcsak a felesleget nyeli el, hanem még ezenfelül igénybe veszi a fentemiitett 740 ezer forint subventiót az állami pénztárakból. Eme csoport egyes tételei a következők : I. Méntelepek 2500 apalóval. — II. Lóversenyek. — 111. Méntartás és közös legelők segélyezése. — IV. Lótenyésztési jutalmak. — V. Központi igazgatás. Összesen e passiv csoportnál 1 millió 338 ezer forint kiadással szemben csak 418 ezer forint bevételt találunk a budgetben, s igy a 920 ezer forintnyi hiányból levonva a ménesintézeteknek ISO ezer forintnyi fölöslegét, 740 ezer forintot találunk a budgetben az országos lótenyésztés előmozdítására szánt készpénzjavadalmazásként felvéve. Miután pedig lavaly e subventió 950000 forinttal engedélyeztetett, annál fogva — mint előbb már emiitők — kétszáztizezer forinttal kevesebb javadalmazásra számithat ez évben az országos lótenyésztés ügye. Eme 210 ezer forintnyi levonás a jelenlegi pénzügyi kényszerhelyzet következménye volt ; s a mennyiben az iránt biztosítékot nyerünk, hogy e megtakarítás az állami ménesek és méntelepek létszámának csökkentése nélkül fog eléretni, nem találjuk igazságtalannak azt, lwgy a törvényhozás, mely a lótenyésztés ügyéről majdnem két évtizeden át épen nem mostohán gondoskodott, most, — midőn minden állami kiadást megszorít, — e téren is lemondást és áldozatot követel. Ha tehát megmarad lótenyésztésünk alapforrásaként a négy állami ménes 800 anyakanczával, s ha a méntelepekben jövőre is 2500 állami mén fog a tenyésztők rendelkezésére állani, — a mint ez iránt tényleg megnyugtató biztosítást nyertünk, — akkor a jelen viszonyok között nem követelhetünk többet az állami lótenyészintézetektöl. E létszám csökkentése által azonban országos lótenyésztésünk életérdékeit látnók megtámadva, s azéri sajnálattal bár, de inkább lemondanánk lótenyésztési érdekeinknek bármely más állami gyámolitásáról, csak a lölenyészintézetek tenyészanyaga maradjon érintetlenül. * * * Megnyugszunk abban. — mert meg kell nyugodnunk, — hogy tenyésztőinknek magasabb bért kell az állami ménekért fizetni, sőt az állomásokon lévő jobb mének fedeztetési dijának némi felemelésétől sem idegenkedünk, midőn ezt a kényszerhelyzet igy követeli. Nem örülünk annak, hogy eladó méneinket és méncsikainkat majd valamivel olcsóbban kell az államnak felajánlanunk, de mégis oda adjuk, ha elfogadható árakat érünk el, mert hiszen minden más gazdasági lermény ára is csökkent az utolsó években. Nem riadunk vissza attól, hogy fedeztetési állomást általában csak az a község nyerjen, mely ingyen vagy igen mérsékelt áron gondoskodik az állami mének ellátásáról a fedezletési idény tartalma alatt. Abban sem találunk veszedelmet, hogy a megszorított javadalmazás folytán állami lótenyész-intézeteinkben a legénység létszárra némileg leszállittatik. Ösmerjük ez intézetek derék tiszti karának buzgalmát, melyben biztosítékot találunk arra nézve, hogy a kissé megapasztott személyzet mellett is mindig jó karban lesznek apalovaink. Azt pedig épen megelégedéssel veszszük tudomásul, hogy a törlés egy része a méntelepek olcsóbb élelmezése által fog ez évben fedeztetni, mert az olcsóbb zabon és szénán élő mének csikai azért nem lesznek olcsóbbak. Sajnálattal nélkülözünk azonban az állami lótenyészintézelek budgetjében egy tételt, s ez a kisbéri ménes törzsméneinek kiegészítése. Arról ugyanis különböző lehet a felfogás, vájjon a jelen viszonyok között szükséges-e, czélszerü-e a telivérkanczák létszámának fentartása Kisbéren vagy sem ? De hogy első rangú telivérmének további importja feltétlenül szükséges, lia csak telivértenyésztésünket s vele kapcsolatosan általános lótenyésztésünket is a visszaesés veszélyének kitenni nem akarjuk, ez iránt alig foroghat fenn legkisebb kétség. Erre pedig semmiféle összeget nem látunk a bugetben előirányozva. E hiányt okvetlenül pótolni kell vagy állami, vagy egyleti uton, s reméljük is, hogy pótolva lesz, ha talán nem is az idén, de jövő évben okvetlenül akár állami, akár egyleti gyámolitással. Ezekben futólag végig tekintvén az országos lótenyésztési ama budget megszorított rovatain, melyek az állami lótenyészintézetekre vonatkoznak, megnyugvással konstatálhatjuk, hogy a törlések daczára sincsen veszélyeztetve eddig létszámunk fentartása ; de ezzel el is van érve a törlések végső határa, melyen tul magát az állami ménesek és méntelepek tenyészanvagát kellene leszállítani ; s ez pedig egyértelmű volna országos lótenyésztésünk komoly veszélyeztetésével. Nincsen tehát okunk félni attól, hogy állami lótenyésztés-intézeteink csorbítatlan fenállása ez idő szerint veszélyeztetve volna : de nem tudjuk mit hozhat a jövő-, s azért országos lótenyésztésünk minden igaz barátjának, s különösen a lótenvészbizottmányok ama régi hü gárdájának, mely két évtized óta oly lelkedéssel védi az ügyet, figyelmébe ajánljuk a jelszót: Bízzunk Istenben, de tartsuk szárazon a puskuport! * * * Vannak azonban az országos lótenyésztési budgetben nem a lótenyész-intézetekre vonatkozó más oly — részben megcsonkított, részben megszüntetett — rovatok, melyeknek sorsa, ugy látszik, már félig-meddig eldőlt, hacsak — mit bajosan hiszünk — a képviselőház plenumában nem fordul jobbra sorsuk. Ilyen először a magánosok és községek méntartásának segélyezésére és közös csikólegelők előmozdítására eddig fordított 20000 forintnak felére való leszállítása. Igen sajnáljuk e rovat megcsonkítását, mert két oly intézmény fejlesztését teszi lehetetlenné,mely mindkettőcsak néhány év előtt lőn életbe léptetve és fejlesztés esetén nagy hézagot pótolna. A jó magán- és községi mének évi tartásának állami segélyezését bizony nem lehet feleslegesnek mondani oly országban, hol mintegy 250 ezer kancza szokott fedeztetni s a 2500 állami ménen kivül csak mintegy 1000 drb bizottságilag tenyésztésre alkalmasnak itélt apaló találtatik. Ha tehát e 3500 alkalmas apalóra 150000 fedezett kanczát számítunk, még mindig marad százezer kancza» mely hibás mén vagy idétlen méncsikó által fedeztetik. Ezek számát kellene csökkenteni a jó mének tartásának segélyezésével. Szintúgy vagyunk a közös legelők alakításának segélyezésével. Mindannyian ludjuk, hány jó csikó megy tönkre a legtöbb vidéken divó istállózás által. Pedig ezen csak a közös csikólegelők alakítása segíthetne. Ilyeneket pedig a legtöbb helyen csak állami vagy egyleti gyámolitással lehet létrehozni, mert földmives tenyésztőink csak olcsó fübér mellett vehetők reá, bogy csikaikat a legelőre kiadják. Az eme két intézmény előmozdítására eddig szánt 20 ezer forintot tehát fokozatosan emelni kellett volna, s a helyett most már felére lesz leszállítva ; minek folytán az eddig is szük mérvű segélyezést is még le kell majd ez évben szorítani. * * * A lóversenyek rovata alatt eddig 28000 frt engedélyeztetett, most pedig csak 25000 frt van előirányozva. Eme háromezer forintból adattak eddig a budapesti ügető-versenyek államdijai, valamint a vidéki kisebb gyepeken — például Nagyváradon, Szolnokon, Csabán, Szegeden, Hódmezővásárhelyen — tartatni szokott ügető- és akadályversenyeknek amúgy is csekély államdijai. — Igen sajnáljuk ez összeg törlését ! Hiszen az ügető-versenyeket, valamint a vidéki kisebb uri s földmives versenyeket még csak ezután kellene viszonyainknak megfelelőleg reorganizálnunk s ama fokra fejlesztenünk, mely helyes alapon szervezett ügető-versenyeket nálunk méltán megilletne. S ime épen most, a fejlődés első szakában, már megvonja az állam ez ügytől segélyezését ! Különben reméljük, hogy jobb idők bekövetkeztéig segíteni fog e hiányon a társadalmi és egyesületi tevékenység ; mert állami dijakra már ez idén sem lehet számítani, hacsak — a ház plenumában nem nyerne többséget egy esetleg erre irányuló inditvánv! * * *
