Vadász- és Versenylap 32. évfolyam, 1888

1888-03-02 / 10. szám

VADÁ9Z- ÉS VERSENY-LAP 1888 niárczius 2. kis szünet állott l>e; nekünk is jól esett, hogy újból szuszhoz jöhettünk a huntsman azon­han annál szorgalmasabban működött, hogy tálkáját ismét a jó nyomra vezesse; egy cso­koláde-szinii kopó kissé félre tartott, erősen szimatolva a löldön s midőn egy gyenge han­got adott, a huntsman azorlnal hozzá sietett egész falkájával. pedig a run alatt reá sem ügyelt, mert e< eb mindig hátul járt, de ugy láttuk : a huntsman teljesen bizik benne, s mél­tán. mert tálkáját hozzá terelve, a többiek kö­zül is mindjárt egynehány hangot adott, s az egész falka teli hanggal hajtott tovább; all l ight — s újból neki indultunk : ugy lálszik, a róka a szemközt levő szellőknek vette útját, partos gyepen lefelé kellett haladnunk, hol gazdám egészen hátra iill a nyeregben s ugy bocsátott meglehetős szabad szárakkal lefelé, de azért éreztem, hogy mindig kézben vagyok, — a völgyben ismét egy vizes árok volt, — ill már nem kellett a hideg vas segítsége, már magamtól huzlam az ároknak. Egy javakorabeli nr. de jó teherrel, mellettünk lovagolt egy hatalmas sárgán, s folyvást mo­tyogott magában : «Jaj ! ! ! jaj ! ! ! hogy megyünk itt ál» s midőn lui voltunk: «Hála Istennek, csakhogy átjutottunk» : ő mindig igy szokott lamentálni, mintha félne, pedig sohasem hagyja el a kopókal. Néhányan ismét kerülni akarták az árkot, de itt felsültek, mert nem volt közel hid; ez tehát választó,vonal, itt átkeli menni a «Rubicon» on, itt mindenki ugratott. Most gyenge partnak lellelé kellelt menni; a fensikra érve körülnéztem, azok, kiket a ineet­nél megösmertem, mind itt voltak : ő felségeik elől. a szürke lovas elől világit; a master már szintén elöl járl ; az az ur pedig, gazdám tár­sával, kiket már elébb is láttunk inzselléres­kedni, most ismét együtt félre tartottak; nem értettem miért, hanem csakhamar rájöttem, a szellőhöz ériünk, hova belovagolni a kártétel miatt nem szabad. A falka a szöllőn keresztül a nyomon haladt, mi pedig kénytelenek voltunk a szőllöket megkerülni (borzasztó zavarokat csinálnak a szöllök, csak már mind elpus titaná a filloxera), hol kél társunkat már magunk előtt találtuk. Л szöllőt megkerülve, s iramunkat gyor­sítva szerencsésen utóiértük a falkát, mely közben egy rövid check által fel lett tartva. Egyszerre csak az egyik szemes whipp előre vágtat, mutatva a huntsmannak a rókát; az már alig birt menni, lefeküdt egy bozótban, majd ismét neki indult, ide s tova tántorgott, mig a falka utolérvén elfogta s páráját kiadta. liazdám azonnal leszállt rólam, ugy mint a többiek is. végig nézte inaimat, hogy con­statálja,nem sérültem-e meg. s aztán a szélnek hátuljával fordított. A huntsman erősen trombitált s kiabált a kutyáknak, majd leverette azokat a rókáról : az elmaradt vadászok is már majd mind meg­érkeztek, — mindegyik talált mentséget, hogy miért maradt el, — mindenki örömmel eltelve a szép vadászat felelt, gratulálni sietett a mas­ternek ; nevetve mondták, hogy mily különösen tántorgott vége felé a róka, mire egy vig ke­délyű vadász emlité, hogy az ö tálkájánál történt egyszer az eset, hogy egy erős hajtás végén a nyul már csak «trab-ba» tudott menni; persze volt nagy nevetés ; különben üsmeretes ez az ur. hogy komoly dolgokban sohasem nagyit, s igy ez is való ; kitűnő bátor lovas ; most ugyan egy jó sötétpejt lovagol, de rosz lovon is mindig elől jár. Л huntsman a róka farkát egy galambősz öreg urnák adta át, — ki mindig a legnagyobb nyugalommal, senkire sem nézve, közvetlen a falka mellett lovagolt s ki a róka-farkat átvéve s a falka működését angolul megdicsérve, megköszönte azt. Minket néhány perczig jártattak, s mivel már egészen előttünk volt a kerepesi erdő, s ennélfogva messzire kellett volna mennünk, hogy uj rókát keresve azt sikeresen bajthassuk, ennélfogva a mastertől elbúcsúztunk sa társaság széjjel oszlott; a mi istállónk is l'est felé lévén, egyideig többen együtt indultunk baza felé, eleinte lépésben, de csakhamar farkas-ügetésben. de néhányan — a fiatalabbak siettek se­besen l'est felé. nem gondolván lovaik hűsé­gesen végzett e napi fáradalmaira: — bizo­nyosan sürgős dolguk lehetett, mert az Urpheum csak 10 órakor kezdődik. Ulaink elváltak : s mi ismét kelten ma­radtunk. mint a hogy a meetre mentünk, s lépést en haladván, gazdáink szavát jól kivehettük. «Kérlek, barátom, mondd csak, miért lár­mázott oly irtóztatóan a huntsman, mikor a róka kijött rejtekéből?» Kérdezi gazdám barátja. «Te már többször vadásztál, s azért némi dol­gokról felvilágosíthatsz.» «О csak a kutyáit biztatta, s lármájával uszilotla őket, hogy mentől előbb jöjjenek ki a nyomra ; egy jó hangú huntsmannek nagy előnyei vannak s Angliában az ilyen nagyon becsültelik, mert egyrészt élénkíti a vadászat kezdetét, de főoka, hogy kutyáit minélelőbb kikapja a coverböl. inert ha csak egy része jön ki, kénytelen azokkal addig várni, mig a többiek is előkerülnek ; egyik fődolog a róka­vadászatnál, hogy a kopók tninél előbb a nyo­mán legyenek s ne hagyjanak nagy egér-utat a rókának, mert akkor nem megy egyenesen s igy nehezebben s lassabban hajtható ; azon­kívül, első ijedtségében több erőt vészit, mint ha későbben lesz hajtva. De azért tudok rá esetet, hogy a huntsman, látva hogy legjobb kopói már kijöttek, nem várta be a többi kutyái, hanem azokat a nyomon elbocsátotta s vadá­szatunk igen jól sikerült.» «De ha kevés, de jó kutya is elég arra, hogy sikeres vadászat legyen, minek akkor az a rengeteg sok kopó?» «Csodálom, hogy te, ki oly szemes vagy, még kérdezed; hisz láthattad például ma is, hogy a csokoládészinii kutya folyvást hátul ment, s igy reá semmi szükség sem volt addig, mig jött a check, de bezzeg akkor, lassúsága daczára, ő volt a legelőbb a nyomon s a huntsman jól ösmervén minden egyes kutyáját, bizott benne s az egész falkát oda terelte, s eme lassú, de biztos kutyának köszönhettük, hogy rövid volt a check. Egyszer az egyik, majd a másik jön előbb a nyomra, bár néha kerül köztük haszontalan is». «Kérlek, ki volt az a magas fiatal ur, ki oly merev volt s oly kimérten társalgott min­denkivel ; csak nem valami angol herczeg? «Épen nem az ; ő egy sok érdemekben dus magyar grófi családnak gazdag örököse; nagy aristokrala ; és mindenesetre megvan az az érdeme, hogy sok jó lovat nevel és daczára annak, hogy nagy angloman, itt él az ország­ban, s itt költi el jövedelmét». « Hát az a testes ur, ki mindig elől lo­vagolt, és minden akadályt, nagy teste daczara, oly szépen vett, arcza ugy néz ki, mint egy aranyásó-é, ki az ?» «Jól mondod, kitűnő bátor lovas s nagy testével könnyen lovagol, és arany-ásó is, csakhogy bányája aranyos buza- kalászokból a Bánátban fekszik ; mindenki igen szereti őt, és soha senkivel sem éreztette, hogy ő sokkal gazdagabb.» «Láttad azt az ideges urat, kivel a pej oly nagyot ugrott s aztán elragadta ?» «Tudod honnan van az ? csak onnan, hogy a lovas ülése bizonytalan s a ló dereka rosz s ezért tájdalmában ugrik nagyot s ragad.» Így beszélgetve gazdáink, nemsokara haza érkeztünk s istállóm ajtaja előtt megpillan­tottam pesztrámat. ki jó meleg pokróczczal várt engem, s amint gazdám leszállott rólam, nyergem terhellöjét azonnal megeresztette, s jól betakart, s az udvaron párszor körül­jártatván, az istállóba vezetett. Itt először is kantáromat levéve, számat tiszta vizzel kimosta, e közben két fél kor­tyot le is loptam a torkomon ; egész vederrel szerettem volna meginni, de nem engedtek, félve, hogy tüdőgyuladást kaphatnék : azután szemeimet, orn mat és füleimet nedves szivacs­osai letisztították s száraz ruhával jól meg­törölték. s befordítottak jászlamhoz, megkö tölték s levéve rólam a pokróezot és nyer­get, két oldalról szalmával jó erősen ledörzsöllek, először a nyereg helyét, ugy aztán a nyakamat oldalamat és lábaimat; mig ez tartott, az elembe adott kevés szénát jó izüen megettem, s ezért nyugodtan tűrtem a dörzsölést. mikor már szárazra dörzsöltek, pokróczczal betakartak s lábaimat, langyos vizzel meg­mosva, flanell-kölelékbe csavarták : sok helyen a flanell-kötelék alá még egy vászon-köteleket is tesznek, melyet előbb vizzel higiiott «Restit utions­Fluid»-ba áztatnak, de mivel az én inaim egész frissek voltak, nem volt szükséges különös óvintézkedésekre. Midőn igy toilette-m nagyjából rendben volt. néhány korty langyos vizet kaptam, hogy jobb étvágvgyal egyem a szénát, s vagy 14 órai nyugalom után fél adag zabot adtuk, s miulán ezt jó izüen elfogyasztottam, kaptam meg az adag másik felél, a mit szintén csak­hamar megettem. (Vége következik.) VEGYES. Az országnak nagy hallottja ran. Ghyczg Kálmán vall pénzügyminiszter, he hő ti, kos tanácsos »'» főrendi házi tag 81-éves korában Budapesten elhunyt Béke lengjen felette s áldott legyen emléke. » • * A nemzeti lovarda közgyűlésén gr. Károlyi István elnökké, gr. Cziráky János alelnökké s a választmányba gr. Batthyány Elemér, gr Csekonics Endre, gr. Károlyi Gyula, NeuhoíTer János, gr. Nádasdy Ferenc/, és Laozkú Antal ; továbbá rendes tagokul : itj. br. Niko­lich Fedor, dr. Mészáros Károly és Fnuser Aurel választattak meg. » * * Л budapesti sport- és fogadási teremben, mely a versenyekkel ismét felveszi működését, egy hely­beli bookmaker-consorcium létrehozása végett folynak jelenleg megbeszélések 50000 Irt tokével ; nagyon kí­vánatos lenne, hogy sikerüljön ; igy legalább nein volna a fogadni kivánó közönség az idegen bookma­kereknek kiszolgállatva és a Szt-Islván-dij, mely két­ségtelen nagy fogadási forgalmai log a budapesti pá­lyán előidézni, egészen időszerűvé telte a magyar fővárosban is a bookmakerség létesítését. * * * Az angol piaezokon a legutóbbi jegyzések kö­vetkezők: az epsoini Derbyre Friar's Balsam 2:1 ellen, Ayrshire lő:2, Ossory 100:8, Crowbery 15:1 ellen. Lincolnshire Handicap. Oheron 10:1. Lady Muncaster 100:8, Tommy Tittlemonse 16:1, Gloriation 18:1. — A Grand National Steeple-Chassere: Dalesman 10:1. Bal- lot Box 11:1. Magie 12:1, The Badger 100:8 ellen. * * * A bécsi Derbyre Viadal és Rajta-Rajta 4:1, Rus­nyák 5:1, Ugod, Gainful, Talpra Magyar. Királyné, Vérmes 10:1. a többi 12—25-ig. —A legelső fogadás, mely még egy évvel ezelőtt kötlelett Talpra Magyar-ra, volt 200:5000 frt ellen, Gainful 100:4000, Rajta-Rajta ellen 8000:30000 frt, Vérmesre 500:10000 frt stb. + * * Buccaneer és C'ainbuscnii ivadékairöl általáno­san elismert tény az, hogy az előbbinek mén ivadé­kai, az utóbbinak kancza-csikai voltak jobbak ; jelen­leg Doncasternek két évjárata után a tenyésztők és versenyistálló-tulajdonosok összhangzó nyilatkozata oda irányul, hogy habár a mén ivadékok is szépek, de Doneaster kancza esikaiban több aezélosság és több versenyképesség Ígérkezik. Majd meglássuk, nyil­vános formáik után. helyes-e ez a felfogás. * * * Ernst György ur a soproni versenyeknél, a handicaperséggel bízatott meg ; igy valószínű, hogy ez évben hárorn bandiraperrel fogunk a turfon talál­• kőzni s igy még bővebb anyagja lesz a kritikusoknak eme három különböző munkálatot egymással szembe állítani. * * * April 2-án. mához egy hónapra, van az első ver­senynap Prágában. * * * Az Allgemeine Sport-Zeitung 300 frt dijat tű­zött ki annak, a ki a Derbyben a három elsőt a be­érkezési sorrendben eltalálja ; bejentések csak márczius 20-ig fogadtatnak el ama nyomtatványi mintán, mely a nevezett lapban fog megjelenni. * * •

Next

/
Oldalképek
Tartalom