Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887

1887-10-05 / 44. szám

1887 szeptember 15. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 411 cs mindenütt, a mikor és a hol összekerül, szó lie játszi kezekkel ezüstszálakból azt a fátyolt. a mely mögül sokszor boldog frigy, sokszor más mindenféle került elő. A lóéladás soknál egészen mellékes dolog volt, más meg rá sein gondoll. legfeljebb elcserélte gyeplősét vagy egész «czukkját», inert a másé jobban illett, vagy mert a magáéi megírnia. Persze megesett az is, liogy mikor megszólalt a czigány muzsika, meg a nemzeti «csendes», pohárcsengés közt cserélt gazdát az egész négyesfogat kocsistól szerszámostól egyült. a régi gazdának csak a suhogó maradt : haza a szomszéd szállította, otthon azután a gyalog maradi gazda az uj lóbeszerzésig gondolkodhatott a szerencse íorgandóságáról. Mindezt a dolgot gyökeresen elrontották : a lináncz. az adó, a vasút, az amerikai bu/a, az újság, az irástudoináhy terjedése és mindazok az uj álkos találmányok, melyek összes állapotainkat fenekeslől forgatták fel. Ma a legnagyobb gonddal, bosszú tanakodás után, tekintettel legtöbbször a más és nem a magunk Ízlésére, választjuk meg tenyészkanczánkal ; mint a tilt, keressük a hozzávaló ménl, a csikói ápoljuk és eleijük, dédelgetjük és féltjük másnak : mikor megriőll, alig merünk ráülni, alig merjük befogni, vezetjük a vásárra, viszi el a német, olasz, franczia, görög, bolgár; mi meg viszszük a pénzl adóra, községi pótlékra, vízszabályozási járulékra, adósságunk kamatára ; a vége az. hogy se pénz, se ló : nem marad más, mint a hiven teljesített polgári kötelesség lélekemelő öntudata, s a járás vemhes lóval lépésben a legközelebbi vasútállomásra. S emez alapjában megváltozol! összes körülmények között, változatlan a lulajdonképeni vásár berendezése, az azon uralkodó zűrzavar, annak egész képe. Egy kisebbszérü Sahara a vásáriéi'. a sivatagi hamisillatlan homokjával, melynek végtelenségét észak-nyugatról a «Fehér hajó» szálló és házsora, délkeletről a vasuli pálvabáz terjedelmes épületei határolják. S e pusztaság a vásár napján megszűnt puszta lenni ; kocsi és ló és azok gazdáinak larká sokasága népesiti be. A benépesítésnél alapjában az ősi korlátlan szabadság uralkodik. A vásárosok túlnyomó részben kocsin jönnek s kocsijukkal megállnak oil és ugy, a hogy nekik tetszik. Az egyik kocsi rúdja a másik saraglájába, a másiké a harmadik oldalába, ennek kereke a negyedik förhéczébé és igy lovább van akasztva, a mi kis köz marad, azt a kocsikhoz kötött, ritkábban az azokba fogott lovak és csikók foglalják el, s mindez együttvéve az akadályoknak olyan mesteri hálózatát képezi, a melyből kivezető utat a lópaták és fogaktól űzött vagy legalább is folyton fenyegetett vándor vajmi gyakran nem találja meg, nein is ér rá keresgélni, hanem merész ugrásokkal segít magán ugy, a hogy tud. De kívülről e nyüzsgő tömkeleget is bevonta a czivilizáczió máza, korlát és a korláthoz kötött, vagy legalább azok mellé rendben állított eladó lovak sorai veszik körül, olyan lovaké, melyek rendszerint egy fokkal jobbak, mint kocsikhoz nyűgözött társaik. Egyrészt a korral való baladás, másrészt a lórangfokozal azonban még tovább megy. A «Fehér hajó»-val szemben levő városi czédulaházat szabályszerűen elhelyezelt korlátok környezik, ill nagyobb a helypénz, e korlátok mellé ritkán kerül paraszt lova, a kiváltságos téren ur, zsidó és czigány osztozik. A legjava lovat még itt sem találjuk, ez az istállókban marad, a kinek szüksége van rá, tudja, hogy ott kell keresnie, a nyilvánosság elé csak vagy befogva, vagy nyereg alalt kerül s kevélyen lépdel a korlátok és a házsor között levő uton. melyet a város atyái felöntöztetnek, és melyen a rábaparti «András bácsik» Győr szab. királyi városi ész, erély és tapintattal tartják fenn ugy, a hogy épen lehel, a rendet. No. a mi végre már annál is jobb és magasabbra I törekvő ló. az nincsen itt. az odahaza maradi s helyébe várja vevőjét. A felhajtás zömét a lő—l(i marok közölt levő azon jellegű ló képezte, melyből a legjobb katona-pótló kerül ki. Ismeretes és keresett e jelleg országszerte s itt általában talán valamivel erősebbek. tagosabbak voltak az egyes példányok, mint a székesfehérvári, peslmegyei s más alföldi vásárokon. Egy jó rész a f'enli mértéken alul maradt, még pedig láthatólag igen gyakran nem a rosz tartás és hanyag ápolás, hanem a fajjeleg miatt. Volt azután akárhány, mely a katonaló-mértéket meghaladta. Többen a norfolki származást mutatták, s nem annyira magasság, mint szélességük, nehézségük miall inkább ágyú elé, mint nyereg alá látszottak alkalmasnak. A Noniusok ismert sajátságait kevesebb, de egy pár igen jó lovon lehetett látni. Egy-két néniéi ajkú fóldmives polgártársunk kocsija előtl óriási állatokat — különösen két szürke inén. s egy fakó tünt fel — láttunk, melyekben a keleti ló formái látszották egyesülni a hidegvérű nori lömege és puhaságával. Állnak azok. a miket elmondtunk, a vásár túlnyomó része: a fóldmives nép állal nevelt, ennek kezén 1 vő lóról. A korlátok között, az isiállókban elhelyezett, a vásár főútján kocsi előtt és nyereg alatt mozgatol I lovak között a legkülönbözőbb minőségű és fajú állatol lehetett találni. Egy nem épen kitűnő, de igen magasvérii rózsaderes angol kanczát a korláthoz kötve láttunk több, ha nem is annyira nemes', de hasonló vérű ló társaságában, az istállókban akárhány szép. nemes hámosló várt vevőre. Egy pápai kereskedő egymásután hajtolla, különböző alakú kocsiba fogva, a nagytermetű, nehéz, jól összeválogatott hintóslovat. Egy budapesti pedig keleti .jellegű gyönyörűen behajtót! négyesfogaital ezifrálkodótt. Négy összeillő erős. de goromba feketét befogva nem, csak vezetni láttuk. Négy igen szép arabs szürkéi uri hintó elől fogtak ki. Egy gesztenyepej paripát honvéd-ordonáncz, egy sárgát, lovász, egy dres ponnyt tulajdonosa lovagolt. S igy ment ez lovább. ló ló után mindenféle fajban és minőségben. Általában el lehetett mondani, hogy a vásárra állított ló túlnyomó része 4—6éves. túlságos használat által meg nem rontott, igazi vásárra való eladó áru volt. Idősebb, kisebbnagyobb mértékben megviselt ló aránylag kevés. még kevesebb a 3évés és ezen aluli csikó és a csikós tenvész-kancza. Örvendetes jelensége annak, hogy lovat nevelő gazdáink ismerik a piacz igényeit s ahhoz igyekeznek magukat alkalmazni. A kétezerén felül való lóból több mini hétszáz darab cserélt gazdát. A szó szoros értelmében vett fogyasztó s olyan vevő, a ki a lovat maga számára vásárolta, a ki azi maga akarta elnyüni, kivált értékesebb lóra, kis számban találkozott. Ha akad egy-kettő, az a legritkábban jár maga, egy állatorvos vagy gyakran diploma nélkül való több szaktudós van kíséretében, a lovat okos és hosszú arczczal megmérik, nézik elől és hátul, jobbról és balról, forgatják ide-oda, vezettetik nyereg alalt s kocsi előtt, járatják lépésben, ügetve és vágtatva, s végre megveszik rendesen azt, a melyik legkevesebbet ér. A kereskedőnek kevesebb az aggálya. Szemében van a rámája annak a lónak, a mit keres, hamarosan ráilleszti arra. a mit eléje vezetnek, véleményével gyorsan készen van, legfeljebb az alku tart soká, ha nem sejdít valami versenytársi közelében, mely esetben, kivált, ha a ló igazán kedvére való. ezzel sem sok időt vészit. Nagyol téved, a ki azt hiszi, hogy a kereskedő «kereskedő», egyik olyan, mint a másik. Köztük nagy közöket képez a rangfokozat. Az elsőség általában azé, a ki kizárólag vagy főkép az érték- és fényűzési lóval kereskedik. E téren ez alkatommal a létra legmagasabb tokán a német álll. egy hannoverai kereskedő személyében. Már külső megjelenésében csupán ur és semmit sem lókupecz. Világosbarna kemény kalap, gondosan borotvált árcz, fehér mellény, sikkes nyakkendő apró tűvel, elegáns szabású szürke kabát és nadrág, az utóbbi a csinos czipő felett feltűzve, a kézben solid sétabot. Üzlettársait leereszkedő nyájassággal üdvözli, még ezek is. nemcsak a szenzálok «von-nak» szólítják, kezet csak a választottakkal fog. — Ilyen públicumnak, a milyen ilt gyűl össze, nem ad el semmit, csak vesz. Veszi azi, a mi legjobb. Mesterségét érti. Nemcsak a külsőre, de a képességre is tekint s jól ki tudja puhatolni, hogy ez melyikben van meg. Ha kedvére valót lalál, nem fukarkodik, jó formájú, jó járású, nemes lóért ezer forintot nem sokalt. ennél többet is ad. Nem sokai beszél. Selejtest semmiért sem vesz. Az egyesült Itália itteni képviselője öreges jóarczu ur, öltözetére nem sokat ad. nádpálczája végén rövid szij-hurok himbálódzik, melyről azonban az ostor hiányzik. Csak olaszul tud. tolmács segélyével alkuszik és mutogat. Megveszi a luxus-lovat is apróbb hibákkal. még jó nagy «vichserrel» sem törődik, esak sánta ne és mennél mutatósabb legyen. Főfigyelmót azonban mégis a katonalóra fordítja, ha jó. megveszi és igen jól fizeti. 200—350, még 400. sőt 500 forintot is megád egy lovassági p'ótlöérl. Alkuszik és alkudtál. Ez sem adotl el. Bécsből, e város hírnevéhez méltón, egy kedélyesen gömbölyű ur jeleni meg. A mint Bécs mindent elnyel, a mi szeme elé és keze ügyébe akad, ugy vett ez meg mindent, a mit jutányosán kaphatott. Diszhínló elé való ló s fiakker-gebe, vadász-paripa és ponny benne egyenlően vevőjére akadl. De most még jő is kiválólag a katonalovat, annak legkönnyebb, legselejtesebb, — legkevesebbel —- érő féleségéi kereste a bajaival vivődé Bulgária boldogitására. (Vége következik.) AGARÁSZAT ES KOPASZÁT. A 8—10 nap óla ismétlődő esők által megjavult talajon, kezd a szimat a reggeli órákban tartósb lenni, mi a kopó-falkáknak alkalmat ad cubhuntingjeiket megkezdeni. A megyeri róka. barrier és szarvas kopók szombaton érkeznek megTatáról, összesen mintegy 120 kopó és hétfőn kezdik meg gvakorlataikal : miután az uj Huntsmann Carter (testvére az első izbeni Carlernek) Tatán már jó ideje foglalkozik velők. Az első rendes cubhunting a jövő hétfőn lesz. A falka az idén ismét felfrissittetett 6—8 pár Angliából hozott kopóval. * * * A gr. Károlyi Tibor által Mácsán szervezett nyul falka, mely az idén fog először vadászni, mintegy 30 pár jó kopóból áll, melyek két falkára, egy sebesebb és egy lassubra oszlanak, s helenkint kb. 4-szer fognak vadászni : ezek a kopók nagyrészt a kartali (br. I'odmaniczky Géza-féle falkából valók. Huntsmanként .1. Reynolds szerződtetett, unokatestvére a gr. Nádasdv-féle Reynoldsnak. Mily nagy részvéttel vannak ama vidéken e vadászatok iránt, kitetszik abból, hogy e vadászatoknak mintegy 80 részvényese van. A vadászaton rendesen részvevők számát mintegy 20—24 lovasra remélik * * * A parnói falka az idén nélkülözni fogja egy ideig derék mesterét, az oly passionatus vadászt, gr. Andrássy Gézát, kinek a legutóbbi nagy lovassági manővernél (melyben a 3-dik honvéd huszár ezrednél mint hadsegéd veti j részt, melyet mult számunkbán röviden skizziI roztunk) az a malheurje történt, hogy a roham