Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887

1887-09-08 / 39. szám

1887 szeptember 8 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP pálya-vonalon Almom erősen szorította .lolán­tát, mely kisietett a versenypályáról ; a siófoki versenyuszány közelében pedig már egészen ráhajtott Almom Jolántára. Az erős szél iránija kényszeritette a versenyzőket, hogy ne fordul­janak közvetlenül a siófoki-versenyuszány körül a czélpont felé, hanem jó-messzire vitor­lázzanak észak irányában; igy biztosítván magoknak a lehetőséget : a czélpont két vörös zászlója között keresztüljuthatni. Todesco Ödön ur bátran vitte keresztül eme szükséges «pá!yahosszabbitás»-t ; a fiatal Nádasdy Tamás gróf szintén nein vonakodott e — látszólagos időpazarlástól ; Almom vezetője azonban nem futott messzebbre vachtjával, hanem csakhamar a siófoki versenyuszány elhagyása után, Mihal­kovitsTivadar ur belges tanácsa ellenére, gyor­san befordult a versenypálya harmadik vona­lára : persze! az erős szél azután nem hagyta Almomat a két vörös zászló között átsiklani; annak a czélpont közvetlen közelében vissza kellelt fordulnia ; és csak «take»-lés után nyerték el a szükséges irányt. Ekkor pedig Alma már messze a tihanyi versenyuszány felé vitorlázott már 4—5 perczczel előzvén meg Álmomat. Nádasdy Tamás gróf szintén rövidre szabta a szükségelt «pályahosszabbilás»-t, mert ő is ugy járt Hableánynyal, mint Baener ur Álmom­mal. Inkey István ur azonban, noha neki kel­lett a leghosszabb «pályahosszabbitás»-t végez­nie, mert volt erélye s nyugalma e látszólagos idővesztegetéshez, pompásan vezette át Jolán­tát a két vörös zászló között. Az első kört Alma 58 perez, Álmom 1:2:30, Hableány 1:6:10, Jolánta pedig 1:10 alatt vitorlázlák he; s igy ekkor Hableány (az időtéritmények alapján) volt utóisónak várható. A tihanyi versenyuszány körül Alma 10:15:30-kor, 'Álmom pedig 10:21:20-kor for­dult ; s ezzel már most el volt döntve az érde­kes verseny kimenetele. Alma gyönyörűen vezetve ll:50-kor érke­zett a czélponthoz ; Álmom 12:8:40-kor ; Jolánta 12:21:20-kor ; Hableány pedig 12:22:10-kor ;— s igy Jolánta nemcsak időtéritménye alapján, hanem tényleg is legyőzte Hableányt. Hogy Alma ily fényesen : 18 perez 40 másodperczczel győzte le Álmomat, részben Todesco Ödön ur nagy főlényiségének, jórészt azonban az Álmomon elkövetett hibáknak kell tulajdonítanunk. Esterházy Mihály gróf, az egylet ügybuzgó elnöke ma este érkezik meg ; Nádasdy Ferencz gróf pedig 25-ikén. VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET. Zergevadászatok a Retyezáton. Tisztelt Szerkesztőség ! — Mult hó 22-től 31-ig tartott retyezáti zergevadászatokról, kül­döm e rövid tudósítást. Megjelentek a vadász társulat tagjai tel­jes számmal valamint két vendég ur is. Időnk, az-első két nap viharos vala, úgy­annyira, hogy vadászni sem lehetett, azután szép, sőt olykor kellemetlenül hevesen sütött nap. Az eredmény nem felelt meg a várako­zásnak, ennek oka : a havason a hosszan tartó szárazság elperzselve a legelőt, a zergék az északnak fekvő hasadékokat keresték föl, s nem a magos havas, hanem az alsóbb erdős részeket lakták. 1. nap. Felmenet, meghalás az aragyesi stinánál ; este vihar, eső. 2. nap. Vonulás a Zenoga tóhoz, (ez a főhadi szállás, itten van a vadászház); viharos esős idő, pisztráng-halászattal etc. telt el a nap. 3. nap. Viharos, esős idő, kedélyek elko­morulása. 4. nap. Szép idő. Meghajtatott délelőtt az Aragyes, volt 3 zerge s egy medve, de kitörtek ; délután a Nyegru, volt 5 zerge egyet-egyet lőttek : Br. Bornemissza Tivadar és br. Jósika Samu főispán. 5. nap. Szekér s kuru grunuluy hajtások nnnden eredmény nélkül. Nagy fáradság, or­roknak szemmel látható megnyúlása, kedélyes káromkodás, ez volt az eredmény. 6. nap. Bukura-hajtás : volt 3 zerge; a rossz hajtás miatt kitörtek. 7. nap. Zseminye hajtás : még a hajtás kezdete előtt kiszöktek a zergék a vadászok háta mögött és a sziklák által fedezve, me­nekültek, okát nem tudjuk ; egy zergére tör­tént 2 lövés nem talált, a megugrottak száma 10—15-re tehető. 8. nap. Birla - hajtás : lőttek : gr. Teleki Árpád 4 darabot : egyet-egyet. Br. Jósika Samu, Mackenzie Claud ós Tornya Gyula; ugyan ő rendezte a hajtást, kitűnően ; mintegy 50 drbot láttunk, egy része visszatört, a többi a sürü futó fenyő által fedve menekült. 9. nap. Retyezát-hajtás : volt 11 darab; egyik vadász ur állásán mozgolódva, a zergék neszet fogtak, s visszatörve a lényők közé, el s kimenekedtek. Ezzel végződlek a szép napok. A két legsúlyosabb cáp kizsigerelve nyo­mott 35 és 39 kilót, élősúlyban 32 és 48 kiíot. Vadászüdvvel Mic. TÁRCZA. Touristica és bányászat. Távgyaloglás a föld alatt. (Eredeti tárcza.) Maros-Ujvár. Egy szenvedélyes touristának a legnagyobb szélsőségekre is el kell készülni és jó conditió­ban álló tüdejének a havasi régiók dermesztő viharait ép ugy ki kell állani, mint a legmé­lyebb bányák sötét világának minden rejtelmét. Ily ellentétes és változatos touristieai örö­mökön estem én át rövid időköz alatt. Alig hogy szép sikerrel befejeztem Brassó, Predeál, Sinaia és Rucsecs közti 8700 lábig tartott magas lovaglásomat * — 2 napra rá már a maros-ujvári sóaknák mélyén folytat­tam nemes czélomat, bérezés hazám fenséges vidékeinek bejárását. A maros-ujvári sóakna, boldog emlékű gr. Mikó Imre ősi kastélya alatt kies völgyben fekszik. A müvelés alatt álló ó- és uj-aknák só­telepe a Maros folyótól a Bancza-hegy vona­láig 500 öl hossz és 300 öl szélességben elip­ticus alakban tárult elénk. A bányatelep Juhó Ferencz bányataná­csos genialis terve szerint a Maros vizének beömlései ellen egy roppant körtárnával van elbarricadozva és az ebben felfogott só és vastartalmú vizet a nagyszámú bányatisztség egy kitűnő hatású gőzfürdőben használja fel. E fürdő gyógyereje már is nagy hirre vergő­dött, — felkeresését egyetlen tourista se mu­laszsza el ! Hát, kérem, még sem vagyunk ám mi er­délyiek oly szegények, mint bennünket ellensé­geink elhíreszteltek! — mert még a 200-dik dédunokánk levese sem marad sózatlan. Ki van számitva, hogy ha 200 évig évenként 1 mil­lió mázsa só kiemeltetnék, még akkor sem le­hetne megállapítani, mily megmérhetetlen só­mennyiség maradna benn? Az uj bánya páratlan technikával ásatik ; áll ez a 130 ölnyi főbányából, melyből 4- oldal­csarnok 50—50 öllel bir, tetőzeteik szélessége 8 öl. Az egyes oldalcsarnokokat 24 öl széles só-oszlopok választják el egymástól, melyeket mindkét oldalukon 45 foknyira «aláhajlitván», eme csarnokok is 24 ölre szélesednek ki A leszállító kosárba teljes nyugalommal ültem belé, jól tudván, hogy ha elszakadna is * Lásd lapunk 31-ik számát, «8700 lábig lovag­lás» B. P. Gy.-tól. a kötél, a budai sikló szerkezetéhez hasonló felfogó készülékkel mentve lennék. A kéjes és csiklandós mélyre utazás véget ért, «Glückauf!» üdvözöltek a «csilléreket» toló bányászok. Magam is zsák zubbonyban vol­tam, szinte illetlen toilette e fényes szalonok­hoz ! akár lakk topánban is megjelenhettem volna ! De ha már bányásznak jöttem, próbáljuk meg a hires «pad - felverést», de hiába volt hozzá nyers erőm, fél testén fedetlen 10 éves oláh bányász kifogott rajtam, nem tudtam a pálezavékony nyelű kalapácsot; ütegben lezu­hintani. Hanem gyönyörű szép volt, a mint 12 erős padverő ráállott az előkészített só-padra, és lankadatlan erővel, egyesült suhintással addig verték azt, mig az éles ütések egyszerre tom­pábbakká lettek, s a hosszú sópadozat alat­tuk hasadt el egy szabályos rétegzetté. Ezt a hosszú padot azután nagy türelemmel a szo­kolt 50 kilo kisebb darabokban a Csilléken 16 vámmázsányit összegyűjtve felszállították. Az ily bányában naponkint 200 bányász 2000 ily követ vág. A résvágásból jön az apróbb só, ezt zsá­kokba teszik, s havonkint 3000 mázsa a mal­mokba jut. A legnehezebb munka azonban a csar­nok falainak gyönyörű «aláhajtása», ezt a mun­kát a kényelmes karzatokról nézni elbűvölő ! A sok száz bányamécs pislogó világa, a fehéren fel­csillámló rétegek között nyüsgő gnomok, Dante poklának jég közé fagyott alakjaira emlékez­tettek. Mellettem sustorgott a bányaviz, mécsem­mel a mint hozzá értem, lobot vetett és égett, elborzadtam ; a szénkönenygáz égett benne, s nem az alvilág tüze ! Kis bányász fiuk vertek fel bámulatomból, szépen kivésett só-gyűrűket, kristály templo­mocskákat ajándékozva, az uj bányából sze­rencsésen a napvilágra jutva, kedves kisérőim Gelei és Harmancsok bányatiszt urak, biztat­tak, csak most jő a java : az ó bánya rémes aknái és a pár ezer lépcsőn át tartó távgya­loglás ! Az ó-bánya 1792-ben nyittatott meg s 7 óriási bányából áll, de ezenkívül csak a 4-ik szárny-csarnok van műveletben; a budapesti tűzoltók jól ismerik az 1870-i nagy égésből ; azóta az az akna is folytonos omlásnak van kitéve, s a ki e rémes csarnokokat be akarja járni, jól meggondolja sok veszteni valója van-e a föld felett? Engem a nemes vetélykedési kedv veze­tett a 80 ölnyi mélybe ; szállító kosarunk utunk fele részén egy perezre megállott, hogy láthas­sam «Urs aritont» a szegény rumuny ördögöt, ki havi 15 frtért már 30 éce ugyanegy he­lyen áll és kiáltja : fel ! le ! a kosárral. Lenn a hires felőr, Asenben Miklós foga­doLt, vasizmai már 40 éve daczolnak a só­omlások rémeivel ! 40 érig ily helyen szolgálni az államot! Kalapot előtte, uraim! Ha a mi fiatalságunknak csak egy ügyhöz is ily kitar­tása volna ! mit producálhatnánk ? A mélyben előre siettünk, hogy még jókor érjünk az ak­nák kivilágításához ; képzeljünk a budapesti vigarda terménél vagy 5-szörte nagyobb csar­nokot, melynek felső karzatairól a lenn állók csak kis gyermekeknek látszanak; most a szerte felgyújtott tüzek fellobbannak s néhány perez alatt lelkünkbe vésődnek e felséges csarnok borzalmas szép részei ! — — a csillogó só­rétegek. a phantasticus tömbökben alázuhant gerendák, a félelmes tónak felvillantó fénye, a bámulat önkéntelen kiáltásait csalják ajkunkra ; messze ujabb szalma-csomókat gyújtottak, azok jelzik utunk irányát; máritt, mint az Alpeseken szikláról-sziklára ugrottunk, hogy a legveszé­lyesebb és legcsábítóbb helyre, a visszhang­hoz elérhessünk. Egy félig betemetett aknába értünk, min­den pillanatban várhatunk ujabb omlásokat, vezetőim egyszerre rá gyújtottak a jó székely­nótákra. melyeket a sóormok ezerszeresen zeng­tek vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom