Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887

1887-06-23 / 28. szám

263 versenyére a lundenburgi, a prágai és steini evezősökkel, melyen 6 hajóhoszszal elsőnek ért be, s a dijat csak azért nem kapta ki, mivel a prágai és lundenburgi csapat összeütközvén, a pálya-biró uj versenyt követelt. A «Neptun» csapata ekkor szakadó esőben s viharban, bőrig átázva két izben evezett, s igy nem lehet csodálni, ha a csapat szép győzelmével megelégedve, a dijra tovább nem reflektált. A «Neptun» bécsi szereplését legjobban illustrálják az elért recordok. Az előversenynél a «Neptun» a 2500 meteres pályát 10 : 45, a főversenynél pedig 10:09 alatt tette meg, mig a bécsi «Lia» hires csapata a vándordíjért való versenynél e pályát 10:48 alatt futotta át. "Ugyané négyes másnap a főversenynél a 2000 meteres pályát, daczára annak, hogy másodszor evezett, 8:27 alatt evezte végig, mig a l'irat-csapat, mely ellene junius 11-én győzött, e pályát 11-én 9:21 alatt, 12-én pedig pihenten 8:56 alatt tette meg. Pécsy 12-én a pályát 11:47 alatt evezte át, Hintermann legjobb recordja pedig 11:19, Leuxé, a tavalyi osztrák championé 12:10 ugyané pályán. Megjegyzendő, hogy az idei versenyt, mint emiitettük, nagy szélben és esőben kellett végig evezni. — Mindezekből kivehető, hogy a budapesti egylet megérdemelte azt az elismerést, melyben ugy a sportközönség, mint a hírlapok részéről egyhangúan részesült. Annál örvendetesebb ez eredmény, mivel mig egyrészről bizonyságául szolgál annak, hogy a vizi sport terén mi magyarok is képesek vagyunk sikert felmutatni ; addig más oldalról ama remény kifejezésére jogosít, hogy a magyar vizi-sport túlesett a szomorú hanyatlás legnyomasztóbb korszakán s immár végre szebb jövőnek nézhet elébe. A mint hogy ezt az emiitett kettős szempontból nemes czél elérését hazai ifjúságunknak és a szebb jövőt vizi-sportegyleteinknek teljes szívből kívánjuk ! Cáron. A «Pozsonyi hajós egylet» 25 éves emlékünnepélye. (Eredeti tudósítás ) Pozsony, 1887 junius 8-án. A monarchia legrégibb hajózási egylete egy kegyeletes és familiáris Regattával kezdette meg azon kedves ünnepélyek sorozatát, melyek 25 éves fennállását a hálás utókor előtt örök emlékezetűvé fogják tenni. Az elyziumi malmok mellett teljes zászlódiszszel és pontonhidakra emelt páholyokkal fényesen berendezett 1500 meter hosszú pályán, rekkenő melegben indult meg a verseny. A kitűzött 4 versenyben — a pionirek csapatjait is beszámítva —- 11 csapat vett részt. A 4—5000-nyi válogatott néző sereg a leggyönyörűbb nyári toilettekben gazdagitá a természettől különben is festői képet. Junius 8. d. u. 6 órakor megjelent Frigyes fő h g bájakban is fenséges nejével Izabella főherczeg asszonynyal, Chrislina és Mária Terézia főhgnőkkel ; kíséretükben Herberstein gr.cs. és kir. altábornagy és főudvarmesterekkel.MellettükCotty, Kubinyi és Xipperer tábornokok. Apponyi Sándor grófné, gr. Zamoiszky .lózsefné, Zamoiszky Zsófi cuintessel. Báró Fekete, br. Clauer, Klobusitzky Iván. A két gyönyörű szőke grnö D'Orsey és Esterházy Mariette, Esterházy Imre grófnővel, a nálunk oly kedves emlékű Odeschalchy herczegnő szül. Er'dődy grófné, Palugyayné, Simony i Gyuláné, Samai jay, Racsák, Sebastyany, Gusztász, Császka és Pekovics-családok ; a szép Rolenmn Emma Pestről, Mergl Károly polgármester, Sza'tay Ödön és Neiszidler, volt országgy. képviselők, — szóval «tout Presburg !» igazi bécs-pozsonyi jó kedvvel. Versenybírák valának : Lanfrankoni Enea, Simonyi Gyula, Esterházy Mihály gróf (csak névleg), Mossóczy •stván, Palugyay József és Aixner László. I. Négyevezős hajók versenye. Hölgyek dija. Juniorok részére. Táv 1500 meter lefelé. Handicap. Neveztek és indultak: a Duna óriás sebében : 1. «Csángó» vörös lobogó. Evezősök: Weiss László, dr. Nemessánvi Ernő, Schmidt Lothár, stroke : Classen Wynand, kormányos : Nemessányi Gyula. 2. «Józsa» fehér lobogó. 10 meter térelőnyt adott «Csángó»-nak. Evezősei : Vermes Gedő, Feilisch Berthold báró. Mihályfi Ferencz, stroke : ifj. Samarjay Károly, kormányos : dr. Vida Géza. A két junior-csapat között igen szép küzdelem fejlett ki, de a «Józsa» keményebben megedzett és szép reményekre jogosító csapata az adott térelőnyt csakhamar behúzták és két hajóhoszszal igen szépen győztek. II. Párevezős hajók versenye. Tiszteletdíj a pozsonyi vivó-egylet részéről. Pálya 1300 meter. Slartollak : «Hermin» vörös lobogó. Evezős Pfeiffer Bezső. «Fincsi» fehér lebogó. Evezős dr. Samarjay Emil, ez utóbbi fél pálya hoszszal játszva nyert. Hinterman féle hoszszu derékkal sokra vihetné; karizmai aránytalanul gyengék, jó lenne egy kis téli training is ' III. Négyevezős hajók sersenye. Seniorok részére. Táv: 1500 meter. Handicap. Palugyay-dij. Startoltak : «Józsa» fehér lobogó. Evezősök : Eeith Arthur, Hardmuth Ferencz, dr. Gráf Vilmos, stroke : Mossóczy István, kormányos : Déván Ottó. Ellenfele : «Bajnok» vörös lobogó. Evezősök : dr. Vida Géza, Zmertych Iván, Frank János, stroke : Samarjay Emil. Bajnok adott Józsának 22 meter térelőnyt. Ez utóbbi csapatban voltak az aránylag izmosabb evezősök, kiket Mossóczy erélye rövid de szigorú training után igen szép és egyenletes evezéshez szoktatott és erős szerkezetű csónakjuk a 40—4l-es legintensivebb strokekat is kibírta. «Bajnok» könnyebben sikló csónak ugyan, de ez sem racer, és a remek conditióban talált Zmertych Iván barátunkat az a rendkívüli malheur érte, hogy nem sokára az erős start után egy hatalmas «rákot» fogott. Ezzel persze «Bajnok» sok időt és kedvet vesztvén, nem volt képes a roppant erővel haladó Józsát be hozni. Beszámítva a handicapet, «Józsa» szép győzelme egy jó hajó hosszt tett ki. A két senior - csapatból kétségkívül egy olyan elsőrangú versenycsapatot lehelne összetrainirozni, hogy uj verseny hajókkal, egy év után bármely regattánál szép kilátásokkal vetélkedhetnénnk. A pozsonyi regattisták nagy előnye még az, hogy kitűnően vezetett vivóés külön torna egyleteikben a téli legszigorúbb traininget is megtarthatják. Utolsó és vig epizódokban gazdag verseny volt a cs. kir. pionír elmek vashajó-versenye. Táv. 1200 meter. 5 csónakban két-két közember evezett és egy altiszt állva kormányzott. A 20 frankos dijak kétségbeesett küzdelemre sarkalták az izmos hadfiakat, volt sok karambol, keresztezés és végül a 4-ik compánia győzelme. Utána a dijak ünnepélyes kiosztása. Este elegáns regatta-bál. másnap pedig fényes bankett ! Virágozzék erőben és fris vetélkedési kedvben az érdemes Pozsonyi hajós egylet. Barátosi Porzsolt Gyula. TÁRCZA. A fényképészet mint mulatság. «... Hol nem találkozunk a phlegmatikus, tudományszomjas és talán azért a netovábbig kíváncsi, bajusztalan angolokkal ?» — Éppen ily gondolat foglalkoztatott, midőn látcsövem segélyével egy hosszú kabátu embert pillanték meg, ki másodmagával a Salzburg melletti 1286 meter magas «Geissberg» csúcsát igyekezett megmászni a hová én negyedmagammal mintegy félórával ezelőtt megérkeztem volt. — Alig merültünk bele a valóban páratlan szép kilátás szemlélésébe, melyei a közeli igen csinos helyiségek, de különösen a salzburgi alpok képe nyújtanak, midőn az imént emiitett két alak annyira közel ért, hogy szabad szemmel is valami «katona borjú» - félét veheték ki az egyik turista hátán. Ejnye — gondolám — ez aztán a finvás ember, ki nem restel jó ételtitalt még ily fáradságos útra sem czipelni, bár ez a legnagyobb kényelemmel berendezett szállodában a legjobb minőségben kapható. Ebbeli hiedelmem még ama körülmény által is alapot nyerni látszott, hogy az ánglius — most már minden kételyt kizárólag annak ösmertük föl — a plateau-ra érkezve koczkás kabátu hátáról lecsatolva borjúját, azonnal tartalmának kiürítéséhez látott. Egyik társam oldalbalökéssel fenyegetett a modern epicureusra s mondá «ez ugy látszik csak étvágygerjesztés czéljából mászsza a hegyeket, mert nini alig érkezett meg, már is hozzá lát a falatozáshoz». De mennyire meglepettünk mindannyian, midőn bordeaux stb. helyett egy ördöngös masinát pillantottunk meg, mely pillanatrólpillanatra nagyobb s nagyobb alakot nyerve, végre három lábra elhelyezve, mindnyájunk által imitt-amott látott fénvképészi aparatussá változott át. Felismertük most már a practicus angolt, ki, véleményünk szerint, gseftből utazik éí bár nem reméltünk barátságos fogadtatást, kíváncsiságból egész közel mentünk a pokoli gép megtekintésére. Az officiel bemutatások után ama szerény kérdéssel éltem, hogy váljon az angolok tájak s nem csak a szép sugár ballerinák képeit vásárolják ? Ekkor angolunk rendkivüli sajnálkozó kifejezést vágott határtalan tudatlanságunk felett s missionarusként a műveletlenek oktatása nemes czéljából következő igen érdekes fölvilágosítást adta : A fényképészeti müveletek. — melyek még rövid egy évtized előtt az eszközök nehézkessége, de különösen a szakértelmet, nagy gondot és fáradságot igénylő jó lemezek elkészítése végett — oly komplikáltak voltak, hogy eme kiváló érdekes és becses foglalkozást előszeretet- és nem kenyérkeresetből jóformán senki sem űzte. Azonban eme lényeges bajokon oly alaposan lett segítve, hogy már most magát az apparátust — mint önök itt láthatják — egy alig észrevehető kis kézi vagy háti bőröndben helyezheljük el kényelmesen, a lemezek pedig már csak gyárilag és pedig oly kitűnően és a fény iránt oly érzékenyen állíttatnak elő, hogy a kívánt képet rajta egy másodpercz sőt ennek törtje alatt is nyerhetjük. a mit legjobban bizonyit az a tény, hogy a lovat futtában, a madarat röptében lefényképezhetjük, sőt robogó vonatról is fényképezhetünk szép tájakat. Nehogy önöket uraim hosszabb előadással untassam, arról beszélni sem akarok, hogy a fényképészet, mely még 1830-ban a kezdetlegesség niveauján állott, mint érte'el fokonkint mai tökélyét, hanem áttérek beigazolásárn annak, hogy a fényképészet mondhatnám a sport-ok legbecsesebbjei közzé sorozható. Mert lássák uraim! Önök ma a Geissberg számtalan elragadó szépségeiben gyönyörködnek, melyek mind a megörökítést a reájuk való hü vissza emlékezést megérdemelnék. De megmaradnak-e örökké képzeletünkben eme szép benyomások, nem mosódnak-e el azok már hónapok alatt is képzeletünkben különösen akkor, ha sokat utazunk és sokat látunk ? Erre vonatkozólag min • den aggodalmunk el van hárítva, ha kiveszsziik fényképező aparátusunkat s pár pillanat alatt bű rajzát veszszük ama tájnak, genre-képnek. areznak, vagy műkincsnek, a melyet a megörökítésre érdemesnek tartunk. Itt szavai beigazolására az általa beutazott vidékek legszebb pontjainak másait a legsikerültebb fényképekkel demonstrálta. S úgymond : eme szép művészet a mai tökéletes és egyszerűsített gépek folytán bárki által néhány óra alatt elsajátítható. Hazatérve, az e téren nyert tapasztalatok annyira kivívták tetszésemet, hogy komolyan