Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887

1887-06-16 / 27. szám

1887 junius 16. TÁRCZA. Nem illik! (Rókavadászati kép.) Igaz-e, hogy az iskolás évek életünk legboldogabb idejét képezik? Azt hiszem, nehéz reá a felelet, mert az iskolák és conscolarisaink minőségei, gyakran nagyon is eltérnek egymástól : hanem annyi bizonyos, hogy a vadászat senkinek sem nyújt nagyobb élvezetet, mint a ponyját jól megütő', életre való fiúnak. A sportol, magunk módja szerint, mindnyájan kedveljük, de mindez korántsem hasonlítható ama lángoló érzethez, mely valónkat átfutotta, midőn az ugratás előtt arra gondoltunk, vájjon a mi derék kis ponynk kibirja-e. s ha nem. mi lesz belőlünk?! Na, de azért szerencsésen átjutottunk, s máskor megint bátran neki mentünk az ároknak, habár nem egyszer benne is maradtunk, mig lovunk annak túlsó oldalára jutott. De nem voltunk-e ilyenkor valakinek terhére, a miként ezt több izben pajtásainknál tapasztaltuk, kik nem is tudták mennyi bajt okoztak az egész társaságnak. Mondjuk, hogy nem, és e sorainkat leginkább oly czélból irjuk. hogy a fiuk a rókavadászat elveivel megismerkedve, a sportot élvezhették a nélkül, hogy jelenléteik másokat zavarhatna. Szükségtelen mondanunk, hogy a rókavadászat czélját a róka kézrekeritése képezi, mely foglalkozás egy rókakopö-falka legnagyobb élvezetei közé tartozik. Hogy azonban e vadászat inczidenseit tüzetesebben megbeszélhessük, képzeljük magunk, miszerint a meeten, s pedig idejekorán megjelentünk. A téren hölgyek és urak lóháton, hintók kíváncsi nézőkkel. Itt ponyja mellett állva a kis Tommy Stont. várja a történendőket. amott gedig Johnny Green fiatal barátunk kemény galopban a társaság felé tart. E két fiu természetét jól ismerjük. Az egyik könnyelmű, pajkos és keményszívű, a macskát a kútba dobta, mig a másik a szegény állatot onnan kilruzta : ha most e két fiu tartását a vadászaton figyelemmel kisérjük, megláthatjuk mi illik, s mi nem illik. De már is tanulhatunk valamit. Tommy ponyján lassú ügetésben érkezett a helyszínére, s rögtön leszállott, hogy lovát lehetőleg kímélhesse, ellenben Johnny, ki apja nyerges kamarájából, a nélkül, hogy erre szükség lett volna, egy pár sarkantyút kötött, az egész utat galopozva tette meg. Ennek folytán ponyja kiizzadt, s erősen fujtat, mivel azonban Johnny mit sem törődve, hátulról a társaság közé furakodik, hol egy hölgy paripája megbokrosodva kirúg. Most a huntsman közeledik falkájával. Az idő megérkezett, minden rendén van. Tommy Stont megczirógatja ponyját, s nyeregszerszámát rendbe hozva, a mezőny közt csendesen odább üget. Nem igy tesz Johnny. Alig hogy a társaság megindult, lovát sarkantyúba kapva, előre vágtat, s szerencsésen a falka közé jut, hol egyik kopó siralmas vonítása arról tesz lanuságot. miszerint Johnnv őt letiporta. — Maga ügyetlen kis ficzkó, miért tapossa le kutyáimat — kiáltja a Master — lia nem marad békével, nem jöhet velünk. Johnny nagy bosszúsan leüti az orrát, de hallgatni kénytelen. A rejt, melybe a falka most hatol', csalitos erdő és ritkán kiányzik benne a róka. A kutyák szorgalmasan szimatolva keresik a komát, s nemsokára egyik közülök hangol ád, mintha azt akarná jelezni, hogy természetes ellensége nem régen itt járt. Erre három lapasztalt kopó, szintén helyesli társuk nézetét, s végre az egész falka közakarattal átkutatja a terepet. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP A róka csakugyan éppen most járt erre. A master a mezőny zömével a rejt egyik sarkáról figyeli a falkát, mig mások — köztük Johnny barátunk — a túlsó oldalon foglaltak helyet. Ha most a róka erre akarna kitörni, pompás futamra számithatunk. Néhány éles szemű vadász már észrevette a ravasz állatot, mely a fák tövében lévő bokrok közt bujdosva, az árok felé tarl oly reményben, hogy onnan aztán a sik mezőre kijuthat. Jack, az első ostorász, szemmel tartja a rókát, s mihelyt ez a rétre ért. erős hangon elkiáltja a «Gone away»-t. Most a lovasok rendbe hozzák kantáraikat s nyergeiket. Tommy Stont szive erősen dobog, mert épp ugy megértette a pillanat fontosságát, mint ponyja, mely nyakát nyugtalanul előre nyújtja, de ekkor, a róka egyszerre megfordul s újra a sűrűben eltűnik. Mi riasztotta vissza? — Ezt mindenki azonnal észrevehette. Természetesen Johnny Green mestersége volt. kinek eszébe jutván, hogy a mezőny nagyobb csoportjához csatlakozik, ponyját sarkantyúba kapta s ugyanazon pillanatban vágtatott el az árok mellett, midőn a róka ezen átugrott. Master Johnny nem igen érzékeny természetű, de azért mégis nagyon elpirult a sok, nem éppen barátságos megszólítás hallatára, melyet ügyellensége miatt zsebre kellett raknia. A falka csaholása egyszerre elnémult. Hajos lenne megmondani, miért vesztik el a kopók az efféle check alkalmával a szimatot. de mihelyt arra a pontra értek, hol a róka az erdőbe visszatért, újra hangot adtak. És most a szerencse ugy akarta, hogy Johnny hibáját akarata ellenére. Master Tommy üsse helyre, mert a róka épp ott dugla ki az orrát a bozótból, hol őt fiatal barátunk észrevehette. Az ostorász kezét felemelve, hallgatásra intette. Tommyt, kinek esze ágában sem volt a kiabálás, s a róka csakugyan újra kitörve, az árkon keresztül a mezőre futott. Most Tommy nem tarthatja többé vissza Tallyhoját, mire az ostorász «Gone-awav»-val válszol. A kutyákat nem szükség összeterelni, mindannyian nyomában vannak a rókának. Tommy a Masler mögött galopoz, mig Johnny, ki iménti ügyetlenségét már egészen elfelejtelte, szegény ponyját sarkantyúval és ostorral erősen megdolgozva, folyvást a falka egyes kutyáit veszélyezteti. Az előttünk levő sövény elég magas: Johnny egy jó lovon ülő farmer után indul, ki az ugratás helyeit inkább a kaput keresi, melynek reteszét ostorával ügyesen félre tolja, nehogy pedig a kapu az esetleg utána jövők előtt ismét becsukódjék, azt kezével visszalöki. Johnny azonban nem ismétli emez udvarias fogást, hanem lovával beront a mezőre, mikor azíán a kapu szárnya egy hölgy orra előtt becsapódik. Gyenge vetésen járunk, s mig kíméletből mindenki, lehetőség szerint, a barázdákat, vagy gyalog-utat használja, Johnny semmivel sem törődve, a vetés közepén vágtat. A kopók erősen hajtanak, mert a szimat még nagyon forró. A kerítés amott egyszerű sövény, melyet csak kevesen akarnak kikerülni, de Johnny, ugy látszik, nincsen egészen lisztában magával. Megállítja lovát; aztán azt hiszi, hogy ő ) is átjuthat, mivel jobbra, balra minden ember látszólagos erőlködés nélkül átugratja a kerítést. Sarkantyúba kapja lovát, ostorával nagyot vág reá, s a szegény állat szívesen fogadja kegyetlen gazdája felhívását. De Johnny bátorsága inába száll, s mikor lova emelkedik, térdeit felhúzza s a kantárba kapaszkodik, minek folytán aztán nagyon természetesen a pony fején keresztül az árokba kellett repülnie. 255 Nézzük most Tommy Stont-ot. Mindenek előtt, nem ijed meg. nem veszti el fejét, mi már a győzelem felének tekinthető ; azt is tudja, hogy ponvjának hátulja az ugrás alatt a nélkül is előre fogja lestét lökni, ennélfogva a ló fejét könnyen tartva, erősen ül a nyeregben. Minden rendesen megy, a nélkül, hogy Tommy magát vagy lovát megerőltette volna. Johnny pedig, ki éppen akkor tápászkodott ki nagy nehezen az árokból, irigy szemmel nézte barátját, kinek szívesen a fejét beverte volna. A vadászai odább megy. Johnnyt jó kis ponyja az árok túlsó felén türelmesen bevárta ; de ügyetlen gazdája ezért ostorral és sarkantyúval fenyítette meg; hiszen a sikon Johnny nagyon bátor ficzkó és nem fél lovától. Most egyszerre megállnak a kutyák. Semmi kétség, hogy ama parasztlegény, ki ott a varjukat kergeti, a rókát is visszariasztotta útjából. A kutyák szorgalmasan szimatoltak, midőn Johnny oda érve, éppen közibük akar furakodni, de a Master visszatereli az úrfit, ki ezt annyival is inkább restelli. mivel látja, hogy a Master lováról lehajolva, Tommvval barátságosan beszélget. S csakugyan a Master nagyon megkedvelte a derék fiút, ki a szimat tárgyában néhány talpraesett kérdést intézett hozzá, mire aztán röviden a szimat minőségéről felvilágosította. Gyakran a róka körmeinek nyomásával elfojtja a szimatot, máskor a szimat a róka fölött a levegőben látszik lebegni, de nem mindig fölötte, mert gyakran a kopók valamely kerités egyik felén szimatolnak, holott látni, hogy a róka éppen a kerités túlsó felén szaladt végig. Vannak pillanatok, midőn a szimat végképpen függőben marad. Bizonyos helyeken a kutyák nem tudnak rajta eligazodni, hanem elszaladnak, s néhány perez múlva ugyanazon helyre visszatérve, a szimatot ott már ismét megtalálják. Elmondta továbbá, hogy mily ügyesen dolgoznak a kopók valamely check alkalmával, de nem mindnyájan egyformán. Mert vannak kutyák, melyek csak látszólag hajtanak, de azért semmivel sem törődnek, s hangot adnak, ha mások a róka nyomára akadtak, de ők maguk semmit sem találtak. Azonban a kutyák jól ismerik megbízható társaikat. A falka közül több kopó egészen felhagyott a hajtással, és a huntsman utasítását várta, midőn messzire jobbra a vén rattler megszólalt s ugyanazon időben egy farmer kalapjával intett, hogy a rókát látja. Erre aztán a mezőny újra megindult. Tommy és a Master egy csinos kis kerítésen átugratnak, mig Johnny, ki kevés hijján, egy ároknál fel nem bukott, néhány higgadtabb elméjű úrral a kapun keresztül az országútra jutott. Itt töretlen hegyes kövek heverlek, miéri is .lohnny kivételével mindenki az útszéli gyepen ügetett végig. Ő nem törődött a szegény állat lábaival, hanem a hegyes köveken hajszolta. — Nézzétek csak azt a fiatal semmirekellőt. Erre csakugyan nem kellene egy loval bizni — mondá egy becsületes öreg farmer szomszédjának. — Nem elég, hogy a szegény párát reggel óta folyvást zaklatja, és ostorával kinozza, melyet a hátán kellene végig húzni. Aha. mindjárt gondoltam, hogy ez lesz a vége. Nagyon jól van igy. ugy kell neki, csak az kár. hogy a szegény pony is megsértette ) magát. Ez utóbbi felkiáltások Johnny Green bukását jelezték. Ponyja félre lépve, térdre eseti, mire Johnny a ló fején keresztül bukott. A pony nemsokára feltört térdekkel lábra állt, mig Johnnyt egy arra menő ember felemelte. Mire kissé magához tért, hangosan elordította magát fájdalmában, s nem egészen ok nélkül, mert areza. kezei s könyökei csunyául össze-vissza voltak nyúzva, a csinos