Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887

1887-01-20 / 3. szám

• 1887 január 20. Franczia ország, Cnniiesi versenyek. Első nap. Január 10-kén. Prix (le la Société des Steeplechase de France. 2600 frank. 3000 meter. Möns. P. Vincent id p m Fanal ap Consul any Faribole 71} kilo Haker 1 Comte J. Tyszkiewitz 5é p m Anç/lomane 69 к. Gray 2 Fogadások : 8:1 Anglomae. 6:2 Fanal ellen. Biztosan háromnegyed hoszszal nyerve. Prix des Bains de Mer. (Gálverseny-Handicap.) 4000 frank. Táv 2600 meter. Möns. P. Vincent 4é p к Sérénade ap Kingcraft a Sleeping Beauty 62 kilo Skinner 1 Möns. С. Blanc 6é p m Sourire 62} kilo Seakins 2 Möns. P. Vincent 5é p m Tamaris 64 kilo Baker 3 Nein helyezve : Statuette, Peccari. Fogadások : 9:4 Sourire, 3:1 Statuette, 4:1 Ta­maris, 9:2 Peccari, 6:1 Sérénade ellen. Harmadfél hoszszal könnyen nyerve ; ugyanily láv a második és harmadik közt. Peccari elbukott. Távirat. Nizzai versenyek. Első nap. Csütörtök, január 13. Grand Prix de Monaco. Akadályversen» . Han­dicap. 20000 frank. Táv 4200 meter. Comte J. Tyskiewitz 5é p in Anglománé ap Idus a Anecdote 72 kilo 1 Mous. С. Lienart id sga h General Sruthus 67 k. 2 Möns. P. Vincent id p h Fanal 61} kilo 3 Harmadfél hoszszal könnyen nyerve. Tiz. ló futott. ÜGETÖVERSENY, TENYÉSZTÉS. Versenynapok 1887-ben. Bécs (tavaszi meeling) május 5, 8. 10, 12, 15, Bécs (őszi meeting) szeptember 20-án és október 2. 4, 6 és 9-én. VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET. - J,. . . . : - -" — Gr. Csekonics Endre zsombolyi uradal­mában e hó 7, 8 és 10-én tartattak meg a nagy vadászatok. Összesen hat pásztás hajtás történt s 1491 nyul és 28 róka hozatott teri­tékre. — Részt vettek a háziuron kivül : gróf Cziráky Béla, gr. Almásy Dénes, gr. Leinin­gen Ármin, br. Liptay Frigyes, Wiszkidenszky ügyvéd, Beek aljárásbiró, Crettier Adolf, Strass orvos, l'ufferting ny. főhadnagy, Babies jog­igazgató, Tabak és Czerni tanár urak. * * * A mult számunkban a Coburg Fülöp lig ő fensége által a baloghvári uradalomban tartott vadászatok — mint utólag értesülünk — a vadaskertben tartattak. ATHLETIKA,TESTGYAKORLAT. A jégre! Végre valahára .... Vigan leng már a «Budapesti Korcsolyázó Egylet» zászlaja és a városligeti jégpályának immár tizennégy een­timeternyi vastagsága biztosítja a halandó kor­csolyázókat, hogy szép és tartós saisonnak né­zünk elébe. . . . Bizony rosz napjai voltak ez egyletnek, e télen. A legszebb bevételi napjaik, a kará­csony és sylvester ünnepélyek, elvesztek reájuk nézve. Az enyhe időjárás semmivé tett min­den gondos gyalulást és takarítást. Az egylet vezér fér fi ai Bohonczy, Püspöky és .lankovich urak aggodalommal néztek a jövőnek elébe és komolyan szóba hozták egy mesterséges jégpálya felállítását a városligetben. Ki is szemelték e czélra a városligeti arena melletti nagy mulató gyepet. Tervben volt a mostani jégpályát а с arnokkal együtt egészen abba hagyni és nevezett helyen egy díszes stvlszerü csarnokot felépíteni. Az összes költségek hatvanezer forintra rúgnának. Ez a pénz részvények kibocsátása utján folyna he. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LÁP De az egylet tervez és a bölcs városi atyusok végeznek. A város nem hajlandó át­engedni a szép rétet, «miután aesthetikai tekintetben csorbítaná a városligetet, — mely amúgy is a kiállítás által szenvedett nagy kárt». De a «Budapesti Korcsolyázó Egylet» meg­maradt a tervénél és igy a mesterséges jég­pálya csak hely és idő kérdése. A fővárosi közönségnek ez nagy örömet fog okozni, mert ezrekre megy azoknak száma, kik szívesen járnának a jégre deczember ele­jétől márczius közepéig, csak lehetne korcso­lyázni . . . A türelmetlen pestiek ezrivel tódultak a városligeti jégpályára, mindjárt a vasárnap január 17-kén megtartott próba-megnyitásra. A jég még kissé gyenge volt és épp azért a katonazene és villamvilágitás elmaradtak. De azért a szűzi jégpálya csak ugy hem­zsegett a sok édes és «könnyű» tehertől, me­lyek közt nemcsak a közép uri osztály és pol­gári elemek báli szépségei, de a főúri osztály nőtagjai (különösen az ifjabb nemzedék isj szépen voltak képviselve. Már másnap szép és kemény száraz fagy következtében történt meg a jégpálya ünne­pies, hivatalos megnyitása, katonazene mel­lett, de világítás nélkül. A jégpálya pont három órakor nyilt meg a zenekar által játszott «Wiener Fiakerlied» népszerű melódiájával. És innen perczenkint nőtt meg a közön­ség, ugy, hogy négy óra után mozogni sem lehetett, sem a pályán, sem a csarnok kényel­mes helyiségeiben. Majdnem teljes számban volt itt az a kis boldog világ, mely a lóversenyeken, bálokon, színházakban és mindenütt első, hol szépen élni és élvezni lehet. . . . Mind a két napon ott láttuk a sok közül : hg Odescalchi Gézáné szül. Audrássy grófkis­asszonyt, br. Edelsheim-Gyulayriét, br. Budich­né született Andrássy úrhölgyet, az Andrássy, Zichy grófkisasszonyokat, báró Sennyeynét és bájos leányát, Beniczky-Bajza Lenke, Ola yné, továbbá Horváth Gizella. Kotzó Nelly, Nyiry nővérek, Olay Leona, Degen Ilona, Sütő nővé­rek, Mikovinyi Gizella, Wagner Jolán, Bartoss Lujza, Vadnay Margit, Hódy Lenke, Hirsch nővérek, Komlódy Erzsike, Arany Lászlóné, slb. úrhölgyeket. A férfiak közül a főúri ifjabb nemzedék és a közélet számos jeles tagját. Szépen csak kevesen korcsolyáztak, sőt inkább a «kezdet nehézségei» folytán számos bukás volt constatálható, de szerencsére in­kább mulatságos természetűek valának, mint veszedelmesek. A megnyitási napon a jó «uram bátyám», a hold bácsi még késő este mosolyogva nézett le egy sürgő-forgó, kaczagó, korcsolyázó tömegre. Vigan korcsolyáznak még a budai polgári kör, a budai lövész-egylet, az állatkerti, az Orczy-kerti és a nemzeti tornacsarnok jégpá­lyáin. melyekről egyet-mást legközelebb. S. 0. TÁRCZA. Lótenyésztés, lovaglás, idomítás, istállókezelés. (Folytatás.) A viszálkodások csaknem minden lónak a belovagolásánál, kezdetben, többé-kevésbbé előfordulnak ; ha azonban a természet nem engedi meg a lónak, hogy önmagát hordoz­hassa, akkor a viszály a tartás fölött soha sem szűnik meg s az ily lovak nem alkal­masak arra, hogy kellemes lovaglásban része­sítsenek minket. A jó kéz nyugodtan és lágyan kitart, de ki kell tartania, ha a ló feszíti is magát ; ösz­tönszerűleg megtalálja a jó kéz a helyes pilla­natot, lia a ló enged s a viszonyokhoz képest 23 alkalmazkodik, a szerint, a mint a ló testében és szájában jelenkezőt lágyság vagy kemény­ség mutatkozik. Ez a lovas érzékének, de nem megfontolásának a vívmánya, mert ha a ló hálán esetről esetre azt kérdeznők magunktól, hogy mit legyünk, mindig elkésnénk. Ez az érzék velünk született tulajdonság, mely sok gyakorlat által képződik ki, mi csak lovaglási szenvedély mellett érhető el. A kivel nem szü­letik együtt az öntudatlan lovagérzék és szen­vedély, megtanulhat ugyan lovagolni, de a mindennapi középszerűségen alig fog túlemel­kedhetni. A lovas mindenesetre okosan cselekszik, ha csak olyanokat választ, melyek már a ter­mészettől ugy alkotvák. hogy az állat a művé­szet kevés járulékával ama tartásba juthat, mely a hippologiai izlésirányzathoz közel áll. Ebben az esetben kisebb nyultetemek, kissé erősebben alkotott csánkok, kívülről a szár­csontokon nyugvó holttetem, kissé lógó fülek s kevésbbé szépen tartott fark, könnyen megen­gedhetők, mert eme hiányok többnyire sem a ló használhatóságának, sem a kellemes lovag­lásnak nem szolgálnak akadályul. Kegyetlen követelés az, midőn azt akar­juk, hogy a lovakra, alkatuk ellenére, valamely általunk kigondolt állás kényszeríttessék. A jó lovas és kocsis ezt többnyire elérheti bizonyos fokig. Ehez helyes értelem kívántatik; az ösz­tönző, kitartó és engedékeny gyámolitáshoz a mellett türelem is, mert az állás, a természet ellenére, semmi esetre sem sikerül gyorsan : inkább gimnasztikai gyakorlat az, melyet a ló testének végeznie kell, hogy lassankint oly tartást érhessen el, melyben egy ideig meg­maradhasson. Olyan lovak, melyeket jó lovasok és kocsi­sok által vezényelve, gyakran gyönyörű tartá­sukért megbámulunk, gazdát cserélve, kevés hét múlva már csak alig ismerhetők föl, mert az állat természetes tartásába csakhamar vissza­esik, mihelyt azt az ügyesen alkalmazott kény­szert nem érzi, mely őt oly tartásba hozza, mely jól áll, de csak mesterkélt volt. De veszedelmes is, lovakat a nekik a ter­mészet által meg nem adott állásba gyorsabban erőszakolunk, semmint ezt a gimnasztikai gya­korlat lehetővé teszi ; erőszakolt eljárás a lónak fájdalmat okoz s e fájdalom természetes követ­kezménye a csökönyösség. Ha a ló erősebh. mint a lovas, makacscsá válik ; ha pedig a lovas erősebo, mini a ló, a csontok szenvednek eltekintve attól, hogy a constitutió, sem egyik sem másik esetben, mit sem nyer. Ama törekvésnek, hogy a lovakat gyorsan a lehető legelőnyösebb jelenségében mutassuk, gyakran az eladási szándék az alapja s a helovaglás e módjának semmi köze sincs a ló kíméléséhez s a legközelebbi szerencsés tulaj­donos iránt való figyelemhez, mert a helovag­lás alatt esett károk többnyire nem mindjárt mutatkoznak, de bizonyos idő múlva, az uj gazda nagy csodálkozására, annál bizonyosab­ban előtűnnek, habár ő talán a legnagyobb kíméletet tanúsította is a ló iránt. Az is tévedés, ha valaki azt hiszi, hogy erőltetett állással a lótól nagyobb képességet követelhet; mert a kényszer többet szivattyúz ki a lóból, mint a távolság. A ki valamely sétányon s látványosságot nyújtó helyeken lovagol vagy kocsizik, jól teszi, ha magát és lovát a legelőnyösebb világításban mutatja ; ily helyeken csúnya is a hiúság mellőzése ; a ki azonban messze akar kocsizni vagy lovagolni, az csak engedje lovait oly természetesen menni, a mint csak lehet. Én mindenkor ugy tapasztaltam, hogy leg­jobban érezzük magunkat a nyeregben, ha a lónak : 1. vére van, 2. oly alkata van, mely a jó tartás gyor­san megtanulását lehetővé teszi, 3. jól be van lovagolva, 4. lia a jól alkotolt s jól belovagolt lovat természetesen engedjük menni. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom