Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887
1887-03-31 / 13. szám
123 a lábakon dagadás о к észlelhetők, többször sömörös is "volt. Kedvetlenül ugrik, kitartási képessége a többi lovakhoz arányítva : mérsékelt ; vágtája meglehetős lapos ; ügetése közepes. Szent-Mártonban Blaskovics Ernő urnát tartott falkavadászatok alkalmával kevésbbé kitartónak bizonyult. Lovardában alkalma. 8. 41. sz. Prince Paris. Az edzés kezdetén kevés evési hajlamot mutatott ; szőre kevésbbé volt fényes, később azonban meglehetős kitartási képességet tanúsított, de erősen izzadt. Lábai az edzést tökéletesen kibírták. Igen biztos ugró és ugy vágtája, mint ügetése igen jó, hasonlókép kitartási képessége is. Lovardában alkalmas. 9. 34. sz. Eredmény. Edzés alkalmával élénk vérmérsékletet, igen nagy sebességet, kitartással párosított. Kitűnő evő és ugró. A terepen a legnagyobb könnyűséggel mozgott, keveset izzadt. Vágtája és ügetése igen szép. Korrekt teslalkatánál fogva lovardában igen alkalmas. 10. 118. sz. Exact. Edzés alkalmával igen izgatott. Nagy kitartási képességgel bir és e mellett meglehetősen gyors ; a terepen könnyen halad. Nem jól táplálkozik, nagyon izzad, de vágtája és ügetése igen szép; lábai egészen tiszták és szárazak. Lovardában igen alkalmas. 11. 256. sz. Siglavy Alea (lipiczaij. Az első időben toroklob miatt az edzés alatt nem vágtázhatott. Izgatott. Sok menőképességü, de nem sebes. Nagyon izzad, kevésbbé edzett, jól ugrik. A terepen középszerűen halad ; vágtája és ügetése meglehetős. — Jól táplálkozik. Lovardában inkább alkalmas. 12. 244. sz. Neajiolitano (lipiczai) Edzés alalt középszerű kitartási képességet mutatott. A terepen menési hajlama közepes. Vágtája, ügetése kitűnő ; gyorsasága közepes, ugy szintén kitartása is. Hörgésre hajlamot mutat. Erősen izzad. Jól ugrik, jól eszik, lábai szárazak. Lovardában igen megfelelő. 13. 247 sz. Neapolitáno (lipiczai). Magas Vágtáju. Menési képessége és kitarlása közepes, de ügetése kitűnő ; kevésbbé gyors. Erősen izzad, jól ugrik és eszik. Lábai szilárdak. Lovardában alkalmas. 14. 140. sz. Plútó (lipiczai). Edzés alatt meglehetős menési hajlamot mutatott ; vágtája magas ; ügetése nagyon jó, aránylag sebessége is, és keveset izzad. Jó ugró és evő. Lábai szárazak. Lovardában igen alkalmas. 15. 186. sz. Pluto (lipiczai). Az edzési munkát jól kiállta, meglehetősen vágtázik. Sok menési képességgel bir. Ügetése nagyon jó, sebessége szintén jó ; keveset izzad. Lábai kifogástalanok. Nagyon jó ugró és evő. Nagyon jó lovarda-ló. 16. 213. sz. Conversano II—2. (lipiczai). Az idomitást jól keresztül állotta, kevésbbé sebes, jó evő Vágtája aránylag jó, keveset izzad, jól ugrik. Lábai tiszták. Lovardában alkalmas. 17. 132. sz. Maestoso (lipiczai). Edzés alatt sok menési hajlamot mutatott középszerű sebességgel és kitartással. Jól eszik, kissé izzad, lábai tiszták, ügetése kitűnő; vágtája aránylag jó. Kitűnő ugró. Lovardában igen alkalmas. T.-Szt.-Mártonban Blaskovics urnái tartott falkavadászatok alkalmával a «80. sz. Remény»-nyel nem mérkőzhetett. 18. 210. Far.org (lipiczai). Inízüleli vastagodással vétetett át, miért is az első 14 napig nem vágtázott. Kitartása és sebessége meglehetős. Jól eszik, erősen izzad. Vágtája igen jó és kitűnő ügető. Lábain a megerőltetés jelei láthatók. Jót ugrik. Lovardában igen alkalmas. 19. 246. sz. Fai ory I. (lipiczai). Jó vágtató és ugró, elég kitartó. Lovardában jól ment. Nyergelésnél és a felülésnél óvatosságot igényelt, mivel a szorítást nem szerette, és nagyon ellenére volt. 20. 212. sz. Favory J. (lipiczai). Meglehetős vágtató, kissé hajtós, középszerű kitartási képességgel. Jó és biztos ugró, igen higgadt vérmérsékletű. Lovardában jól ment. A bilaki csikótelep. (Folytatás.) A fiatal állatok diszlésére annyira szükséges világosságot, nagy és magasan elhelyezett ablakok szolgáltatják bőséges mérvben : minek további előnye, hogy a felügyelet is könnyítve van, — mert a rendetlenség a sötétben bujkál. Az istállói lakók is jobban érzik magukat, ha világos van ; sötét helyen elálmosodnak, hiznak és életerélyükben megapadnak. Azonkívül figyelmet érdemel, hogy az ablak szolgálhat egyszersmind legelismertebb szellőztető készülékül. Végre tapasztalati tényen alapul, hogy világos istállóban sokkal tisztább a levegő, mint setétben. Hogy ez a jobb tüdőtakarmány csupán a nagyobb szellőzésnek és könnyüszertíbb tisztántartásnak következménye-e? vagy hogy és mennyiben bir különösen — mint mi hiszszük — a világosság légjavitó tulajdonságokkal? ezt csakis beható kísérletek dönthetnék el. A csakis mintegy 5 napra szánt szálas takarmánykészlet az istálló jó hiúján nyer elhelyezést és lia számolunk ama ténynyel, hogy mily gyorsan rontja meg az istállói pára a takarmányt, melyet aztán az állatok ott is hagynak, akkor igen czélszerünek kell tartanunk az ily kis mennyiségnek a hiún való tartását és nem soroljuk fel bővebben ama nagy hátrányokat, melyekkel az elromlott takarmány feletetése főleg fiatal állatokra nézve jár. Az istállókban állandó almot — melyet alapalomnak, matráczalomnak is neveznek — találunk, ez a körülmények szerint minden 6—8 hétben ujul meg. Az almot lehetőleg tisztán tartják és a száraz ürüléket belőle eltávolítjuk. Az istálló minden takarítás ulán több napig nyitva s üresen marad, mialatt a talajt és különösen annak nedves helyeit dezinficziálják. Az állandó alom éppen oly kevéssé kerülhető el eme futó istállókban, mint a mily szükségesek ezek maguk az okszerű lónevelésre, az e módú almozásnak pedig, mint meggyőződni alkalmunk volt. nincsenek olyan nagy hátrányai, mint azt annak ellenesei, tán tisztán elméleti szempontból állítani szokták. Az állandó almot a lovak jól összetiporják, miáltal a levegő hozzájárulás korlátozva s a rothadási folyamat apasztva lesz ; ugyanez okból ezt az almot nem is rázzák fel, hanem szép csendesen hagyják. Hat szivattyú látja el a leiepet a szükséges és igen jó ivóvízzel A négy legnagyobb és legbővebb kut a felső hosszvonalban, a hegy oldalán van, miáltal a viznek ganéjlé beszivárgás általi elromolhatá-a teljesen ki van zárva. A kutaknál levő itató vályúk akként vannak elhelyezve, hogy felső szélük mintegy méternyire esik a föld szinétől. Ily magasságban a lovak kényelmes ivása lehetséges és a vályúnak ugy meglazítása, mint annak eltisztátalanitása (a keresztül és belelépő lovak által) egészen el van kerülve. Hogy adott esetben az istállói vízvezetékből való itatásnak vagy pedig a kútnál való itatásnak adassék-e előny ? erre nézve határozottan az utóbbi mellett kell nyilatkoznunk, mert a tapasztalat mutatja, hogy még a folytonos folyással és kifolyással ellátott vezeték vize is mohón veszi magába az istállói párát, miért is a lovak kevésbbé iszszák. sőt néhány hét múlva a vályúkban érintetlenül is hagyják. A trágyadombok, az uralkodó szélirány tekintetbevételével egészen a telepen kivül vannak elhelyezve. A takarmányt szerződésszerüleg a bilaki uradalom szállítja ; a napontai illeték a téli hónapokon át 2 kilo zabot, 8 kilo szénát és 2 1 1-, kilo almot tesz. A zabetetés közben a csikók gyors és lassú evők, valamint testi jóllét szerint osztályozva vannak és kijelölt helyükre megköttetnek. A csikókat rendesen csakis reggelenkin t csutakolják szalmával. 15 darabot számítván egy emberre. Ha e csutakolás csupán a reggeli órákra van is szorítva, arra mégis nem mint szépítő, hanem mint életrendi szerre, mely tudvalevőleg a felnevelés diszlését lényegesen előmozdítja, a legnagyobb figyelem van fordítva. Igaz, gyakran fordul elő, hogy kivált a sürü szőrköntössel biró csikók a sárban henteregnek, mely a tán egész testüket pikkelyszerüen vonja be. Ezeknek takarítása a szőr letörése miatt tagadhatatlanul sok nehézséggel jár. Bármennyire haladjanak is kényeztető korunkkal szemben a csikók testedző felnevelésében, az a régi tapasztalat újból és újból megerősödik, hogy a jó ápolás fél tartás. Az egészség és jóllét az állatok egész lényén tükröződik : az egészséges csikó fényes, sima szőrköntöst mutat, míglen a beteg és elcsigázottnak szőre fénytelen és borzas lesz. Jóllehet a csikó szabadjában tisztaságának fentartására önmaga is igyekszik, mégis a bőrnek megfelelő ápolása állal nemcsak az egész életerély lesz munkásságra keltve, hanem ezáltal különböző tisztátalanságok is eltávolíttatnak, melyek az állatokra nyugtalanító viszketegségi ingert gyakorolnak. Az istállói hőmérsék télen át lehetőleg 10 H. fokon van tartva, mert nagyobb meleg petyültté teszi a csikót és az alom megrothadását előmozdítja, miáltal egyszersmind a levegőt is rontja ; tehát mindent összevéve, a csikók diszlésére hátrányosabban hat, mint, a valamivel alacsonyabb hőfok. Ha azonban az istállói meleg igen csekély, akkor a csikó még bő és jó takarmányozás mellett is sürü, hosszú szőrt kap, mely kivált az angol vérnél, mely nagyobb igényekkel van, válik felismerhetővé. Az e mellett netán czélba vett edzés azután csakis a növekedés és egyéb fejlődés rovására mehet. A hőmérsékre nézve a műszaki baladás folytán a hőmérőben egészen biztos mérvünk van, ellenben az istállói levegő és világosságra nézve még mindig csak azon változó alapon állunk, hogy a hol ember jól érzi magát, ott az állatoknak sem lehet kellemetlen a tartózkodásuk. . . . Ha az időjárás határozottan nem tiltja, a csikók egész nap — kivéve a déli etetés idejét — az akolban szabadon vannak, hol a csikóknak csomóban való hajtása által a kellő lépés-mozgásról is gondoskodva van. E tetemes mozgás gyakorolja s fejleszti az izmokat a jövendőbeli hivatásra, miáltal ugy az egész emésztési folyamat, valamint az életerély lényeges előmozdításra talál. , A legelőre széles, jól gondozott, dróttal kerített hajtóüt vezet, hol a csikók vagy a Sajó folyón keresztül, vagy ha ezt a körülmények nem engedik, a Sajó hidján át hajtatnak. A legelő kezdete körülbelőí 1 kilométernyire van a teleptől és mintegy 850 holdra terjed, mely két fensik és két nem meredek oldalból áll. A legelő száraz, nem köves és jó füveket termel, minek folytán a csikók általában véve nagyon jól díszlenek, főleg pedig lábaik csontalkatában kitűnően fejlődnek Egy 25 hold területű tábla 1.885-ben mesterséges rétté lett alakítva, mely mir a mult évben két igen jó kaszálást és őszi legelőt adott, az utóbbinak bősége valószínűleg még emelkedni fog. Nem lehet egyáltalában elhallgatnunk. hogy a telep katonai főnöksége a legelő feljavítására már eddig mily sokat tett és még ezután is fog tenni. Minden évben a legelőt minőség és egyéb körülmények szerint osztályozzák és szakaszokra osztva a csikónyájaknak kijelelik A csikók az évszak és időjárás viszonyai szerint, leginkább azonban hajnalban hajtatnak ki és körülbelőí délig legelnek, mire a forróság időtartama alatt a fák árnyékában húzódnak meg, majd ismét legelni mennek és este az istállókba visszakerülnek. Őszszel a csikók az időjáráshoz képest, csakis 9—10 órakor bajtatnak a legelőre, különös figyelemmel lévén a dér felengedésére ; a visszahajtás délután 3—4 órakor történik. Rendes körülmények között a csikók a legelés: időszak alatt takarmányt ne:n kapnak, csakis őszszel reggel és este. A legelőn kellően felosztva öt nagy, erős vályúkkal ellátott kutat találunk, melyek igen jó, tiszta ivóvizet adnak. Miután rég ismert tapasztalat az, hogy a ló italában — mely természetesen csakis víz lehet — igen válogatós : hogy a viz egyszerű változtatását is igen zokon ves ti, igen hideg, vagy igen meleg, főleg pedig tisztátalan vizet rendesen fel sem vesz, vagy legfeljebb igen nagy szomjuságában iszsza meg; mindezeknél fogva ajánlatos, ha az itató vályút megtöltés előtt vízzel kiöblítik és tompa élü seprűvel kitakarítják, végre itatás után a vizet kieresztik. A vályút legczélszerübben kevéssel az itatás előtt és alatt töltjük meg, mely ép oly egyszerű, mint könnyen követhető eljárás által a víz az állatoknak legmegfelelőbb 7—9 foknyi hőinérsékkel fog bírni; a viznek frissitő izt adó szénsav kevésbbé fog elillanni ; továbbá télen a viz megfagyásának, egyébként pedig az itató vályúban a nyári melegben hosszasan álló vízben keletkező alsóbbrendű növényi és állati szervezetek képződésének eleje van
