Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-03-11 / 10. szám

Vadász- és Verseny-Lap. Márczius 11. 1886. tisztjét, s nem sokára egyes szimatoló ko­pók hangjait az egész falka követte. — Réka helyett azonban egy vékony dongájú sakál mutatkozott, melynek nyomáról a kópé­kat csak nagv nehezen lehetett elverni. — Ehhez hasonló több, kísérlet után végre pompás rókára akadtak, mely az egész me­zőnyt majdnem három óráig foglalkoztatta. Egyik check a másikat éri, széles, vizzel telt árkok, roppant hideg, s több eféle akadályok kemény próbára teszik az arab telivéreket. Végre, anélkül hogy a róka csak egy perez­re is egészen elveszett volna, délelőtti 10 órabor "bekövetkezett a kill, melynél az egész társaságból senki sem hiányzott. Az első. ily módon kitűnően sikerült kisérlet után, az angol tisztek remélik, hogy az egyiptomi jeunesse dorée mely eddigelé pompás paripáit csakis arra szokta felhasz­nálni, hogy délutánonkint a „Subra" sétá­nyon őrült tempóban végig vagtatva a sé­táló közönséget széjjel riaszsza: ezentúl in­kább e férfias mulatságban veend részt. * * * Amaz alkalomból hogy a braganzai hg Chantilly-beu Aumale berezegnél időzött, ki vendégének tiszteletére több rendbeli ünne­pélyeket s egy fényes lő-vadászatot is rende­zett a 3500 hectár terjedelmű szép erdőség­ben, mely utakkal és fasorokkal keresztül­kasul van szelve, s mely körülbtdől 500 őznek és 300 szarvasnak ad helyet : egy szemtanú, ki érdekesen irja le a „Monde illustré'­ben a chantilly-i falkát, azt a következőkben ismerteti : A chantilly-i szarvasf'alka 72 kopóból áll, melyek 22—22V 2 hüvelyk magasságúak s angol fajuak, kivéve a vezér-ebeket, melyek nyolez korcs, inkább franczia vérű kopóból és két vérebből állnak; utóbbiak egyike tiszta franczia vér. A falka álalában bámulatos lát­ványt nyújt. Negyven köziilök tökéletesen be van tanítva s valódi tipusza a jó szarvasko­pónak. Az északvidék nagy rókapopéja ez, erős, izmos termetű, kissé rövid, de bámula­tos alkatú, mély szügyü, véknyában erős, lábszárai rendkívül izmosak, tagjai hatalma­sak, feje s orra a legmagasabb stilüek,^ s a vérébekre emlékeztetnek, melyekkel Észak rékakopóit több izben keresztezték ; orrának a hossza ugyanolyan, fejének is ugyanaz az alakja van, melyet azonban a rókakopó stíl­jében hord. Eme negyven kopó, melyeket piqueur­jöknek az ostora vezényel, páratlanok a ma­guk nemében. Húsz kopó otrombább és kö­zönségesebb, melyeket egyszer-máskor, a ne­mesebbek helyett alkalmaznak. Minden év­ben Angliából pótolják a hiányt, nagy gond­dal válogatva meg az onnan beszállitottakat, melyeknek párját egyre-másra 300 frankjával veszik. Mintegy nyolez eb poitoui korcs, három­negyed részben franczia vér, noha Angliából kerültek ; ezek sokkal hosszabbak s látszólag kevésbbé izmosak ; de szügyök rendkívül mély, fejők értelmet árul el, az arányok tökéletes öszhangbau állnak, nyakuk uagy­szerü és roppant erős. — A két vérebnek egyike korcs kan, melyben egy negyed rész angol vér sincs ; a másik véreb, Royale, tiszta vérű poitoui szuka. É tiz eb vezeti a falkát, s mindig az első sorban járnak. Meg kell itt jegyeznünk, hogy Royale és fia, Verbalo, e két véreb, Fanfaro-vaí (ez huszonkét százalék poitoui vér) soha sem térnek le a felvett csapáról. Royale erőteljes, franczia testalkatú kopó ; fia Verbalo szintén derék korcs, azonban Fanfaro viszonylat finom és karcsú állat, noha mély szügyü és vékonyában szép alkaté. E három, határozot­tan franczia formájú eb, de sokkal jobban dolgoznak, mint az angol kopók. Royale, e hét éves szuka, egyetlenegy vadászatról és vadszimatolásról sem marad el ; kitűnő szívósságé ; ugyanezt mondhatni Faufaroról, mely amazzal köriilbelől egykorú. Verbalo még nem több négyévesnél. Chantillyben rendszerint kétszer van betenkint vadászat, hétfőn és pénteken, a mikor a berezeg Chantillyben időzik, s ha távol vau. akkor a hétnek többi öt napján. A bekerítés hajnali három órakor történik, s a támadás tizenegykor. Nagyon kényes munka ez s nagy ügyességet igényel. A chantilly-i vadászatokban, melyeket oly kitünőleg intéznek, az érdem oroszlánrésze mindenesetre a franczia vérebeket és az eze­ket támogató korcsokat illeti. A cbantilly-i vadászatban résztvevők tetszésök szerint gyalog, lóháton, vagy kocsin követhetik a vadászatot. E nagyszerű erdő, melyben minden áldozatot meghoztak a vadá­szat él vezhetésének, mint már emiitők. át van szeldelve kényelmes utakkal és ösvényekkel, s a vadászat minden mozzanatát kocsin is figyelemmel kisérhetni, éjjel ugy mint nap­pal. Köztudomás szeriut, az utolsó Condéuak fáklyafény mellett való vadászatai híresek és páratlanok voltak a világon. A kennelek a nagy ólaknak egész bal­szárnyát elfoglalják ; nagy egyszerűséggel épitvék ezek, de oly gonddal és czélszerűen, hogy semmi kívánni valót nem hagynak fönn. E kenneleket napjában háromszor öb­litgetik le vizzel ; az ebeket három órakor bocsátják ki és négy órakor terelik vissza. Ez az ebek étkezésének az ideje. Minden egyes kopó tápszere naponkint negyedfél font kenyér, s vadászat napjáu az egész falkának 160 kilo kenyérleves és 250 font bus. A vadász-egyenruha világos kék. ezüst paszománttal és az orleansi berezegi jelvény­nyel. — Az ebeket uégy lovas piqueur, egy gyalog és egy lovas peczér goudozza. A chautilly-i kennelekben összesen kb. hetven szarvaskopó s 20 őzkopó van ; azon­kívül Joinville berezegnek vagy 130 ebe, melyekkel sörtevadra és farkasra vadásznak. Összesen 220 eb a kennelek lakója. Akadály- és gátversenylovakidomitása. (Folytatás.) Az akadályversenylovak idomítása. A versenylovaknak akadálypályákra való előkészítése hosszasabb időt igényel s némi­leg eltérő elvek mellett törtéuik, mint a sik­versenyre idomított lovaké. Sok függ itt a vértől, hogy t. i. telivért vagy félvért idomi­tunk-e s egyszersmind az alkattól, melynek erősebb vagy gyöngébb voltát tekintetbe kell vennünk. Telivér. A telivér akadályversenyló, az idomitás­bau némi eltéréssel, általánosságban mégis ugy készítendő elő, mint azt a szabad pályára előkészítendő lovaknál leírtuk. Szükséges föl­tétel a lónál a rendithetetlen alkat, mely az akadályversenyhez való munkát kibírja. Gyön­gébb lovaknál, alább irt eljárás szerint, az erejöknek megfelelő módosítást veszsziik te­kintetbe. Az izzasztásnak, melynél általában csak a nagyon biztos lovaknál kell a közönséges takarónál többet alkalmazni, 6—8000 méter­nyire kell terjedni. Ha a nyak, váll-lapok vagy egyéb részek nagyon kövéreknek látsza­nának, akkor e részekre külön több takarót alkalmazunk. Főszabály itt a huzamosan tartó lassú munka, mely nagyrészt lépésben való mozgásból áll s csak éppen annyi izzasztó­galopból a mennyi múlhatatlan, szükséges a felesleges hus eltávolítására s a ló lélzésének szabadon tartására. Minthogy a gyorsaságot a tartósság végett bizonyos fokig áldozatul hozzuk, a lépésben való munkát auuyira terjesztjük ki, a menuyire ezt a lehető kitartás elérése, — még ha ez némi részben a gyorsaság rovására történik is — követeli. Rövid, gyors galopok — kivéve ott, a hol hibás lábak ily muukát és pedig lejtőnek föl, kivannak — rendszerint nem szükségesek, mert az akadályversenyló, a verseny folyamá­ban, a nyerő oldalra befordulás előtt, ritkán bivatik föl a kiuyulásra s még ama pillanat­ban is rendesen többet nyer kitartása, mint gyorsasága által. E szempontból indulva ki, mindama munkák, a melyek rövid távokra a gyorsaság legmagasabb fokát követelik, háttérbe szorulnak az általános izomrend­szernek a kiképzésénél. Oly telivér lónak az idomitásához, mely egy használati lónak a kondicziójábau van s jó szilárd hússal egy hatezer méter távol­ságú akadályversenyre akarjuk előkészíteni, legalább három hónap szükséges. A munka rendesen izzasztással kezdődik, a körülmé­nyek szerint takaróval vagy a nélkül s mely után egy adag plúsic és néhány napi nyugalom következik. Aztáu a naponkinti lépésben való három-négy órai mozgás, két izben, mely reggelre és délutánra osztandó be, naponkint vagy minden második nap egy rövid canterrel. Igy foly a munka öt-hat hétig kétszeri, háromszori izzasztással, a szerint, a mint a lónál több-kevesebb zsirképződés mutatkozik, s az idomitás első időszaka újra egy phisic beadásával végződik, miután elébb a szüksé­ges mash­sel előkészítettük és kipihentet­tük a lovat. A második időszakban, mely kb. bárom hetet vesz igénybe, kissé több galop-muukát adunk s ennélfogva a lépésben való mozgást naponkint egy órával megrövidítjük. Ez idő alatt a ló conditiója szerint egy vagy két izzasztásban részesül hat vagy nyolezezer me­terig, melynél a kettős takarók többnyire mellőztethetnek. Egy phisic, a kellő nyugvási napokkal, választja el a második időszakot a harmadiktól s ez utóbbinál aztán további 3—4 heti munka szükséges. Ez utolsó időszakban a tizedik és hu­szonegyedik nap közt történő izzasztásnál a legkevesebb lónak van még takarókra szük­sége. Az utolsó izzasztás és a verseny közt 8—10 napi időköz van. Az idomitás egész tartama, vagy lega­lább a két utóbbi időszak alatt, minden hé­ten engedjük a lovat öt-hatezer meter tá­volságban futtatni, még pedig az akadály­versenypályához hasonló terepen. — A ló­nak azonban ilyenkor nem szabad erejét ki­merítő akadályokat ugrania, de meglehetős számú kisebb akadályokat kell vennie, hogy amaz izmokat a felsőkaron, váll-lapon és csü­lökben edzhesse, melyek az ugrásnál igénybe vannak véve. Megjegyzendő, hogy az élőláb izmai akadályversenyben sokkal hamarább kifárad­nak, mint a hátsó lábaké, melyek a közön­séges galopban már folyvást erős gyakorlat­ban vannak. E tény az akadályversenyre idomitók között már eléggé ismeretes s a győzelmet nem ritkán lehet annak tulajdo­nítani, hogy a kellő technikai ügyelet alatt idomított lovaknak váll- és felsőkar-izniai a sok ugrás által jobbau kifejlődtek és meg­aczélosodtak. A lovak előlábaiuak lehetőleg kevés ug­rás által való kímélése ennélfogva nem ajánl­ható. A nem nagyon jelentékeny akadályok ugrása, ha a lovagló ugy tud ülni, hogy ter­hét a ló nem érzi nagyon meg, nem erőlteti meg annyira a lovat, mint azt némelyek elhitetni akarják. Kétségkívül az ugrási kedv­nek soha sem szabad hiányoznia, sem pedig oly rossz vagy durva lovast nem szabad a lóra ültetni, a ki a lóban a csökönyösségre való hajlamot éleszti. Roulett lord, a liverpooli kétszeres győz­tesnek The Lamb-мак amateur-idomárja, szá­mos akadályversenylóval telt istállója mellett Droxfordban, Hanpskireben saját idomitó­pályával rendelkezett, melyen az ismert an-

Next

/
Oldalképek
Tartalom