Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886
1886-01-07 / 1. szám
6 Vadász- és Verseny-Lap. Január 7. 1886. Láttam összesen legalább is vagy 1000 lovat ! Végre, óriási raktárakban nj és használt szebbnél-szebb kocsikat, szerszámokat s egyéb lóhoz való iparczikkeket. Azntán pedig a házak, raktárak és istállók tömkelegét elhagyva, egy gyönyörűen berendezett nagy „ Tribüne" előtt egy mértföldes „trapper" versenypályát láttam elterülni, szebbet és czélszerűbbet mint akármelyik azok közül, melyeket amerikai utazásaim közben valaha láttam. Egészen kábult voltam a látottaktól, midőn végre az igazgatói palota erkélyén egy karszékre ledőltem, szemben az én kedves Gyula barátommal. „No, most már add magyarázatát mindennek a sok tündéri szép dolognak, a mit mutattál, hogyan alakult mindez, hogyan fejlődött ide ez a bámulatos nagy intézet." „Rögtön meghallasz mindent — csak egy kis türelem — előbb gyujtsunk rá, s koczintsunk visszaérkezésed örömére." Azután megeredt a szó. — Hoszú időn át csüggtem Gyula barátom ajkán, mert ennyi érdekeset, ennyi örvendeteset rég hallottam. Elmondom röviden ! * * Elutazásom évében, 1886-ban nagy mozgalom indult meg Magyarország lótenyésztői körében egy oly társulat alakítása iránt, mely központja legyen az országos lótenyésztés minden jelentékeny érdekének, s kiegészítője a lótenyésztés terén eddig egyedül működött állami tevékenységnak. Megindította e korszakot alkotó mozgalmat a Magyar Lovaregylet kilenczes bizottmánya, gxóf Károlyi Gyula bölcs vezetése alatt, kit eme nemes törekvésében úgy a 9es bizottmány minden régi tagja, mint az ujonan megválasztott alelnök gróf Esterházy Miklós, tevékenyen támogatott. Nagyszabású társulatot alakítottak „Magyar Tattersall" czimmel, melynek azonban csak kiindulási és jegeczesedési pontját képezte a régi „lótenyésztés emelésére alakult részvény társulat. " Eme kisebb társulat is egészséges alapon indult volt meg annak idejében, és viszavonult igazgatója rendkívüli ügyességgel és szakavatottsággal tudta odáig is vinni, a hol 1886-ban volt ; de ez a régi kis intézet kedvezőtlen befolyások és események által nem tudott gyökeret verni az ország lótenyésztőinek bizalmában, s igy utóbb izoláltan állott s eredeti czélját nem töltötte be. Igaz hogy csekély 50000 frt tőkéje mellett elismerésre, sőt csodálkozásra méltóan fejíesztetett oda, hogy csinos kis etablissement-ja volt, de ebben üresen állottak az istállók, kívülről alig küldött be lovat valaki bizományi eladásra, árveréseinek sikere pedik teljesen megszűnt, s igy kisebb mérvű trabversenyek rendezése, a totalisateur segélyével, egyes telivér-mén-vásárok képezték korlátolt tevékenysége körét, mig istállóinak nagy része egy lókereskedő czégnek volt bérbe adva, melynek 5000 frt évi bére nélkül nem existálhatott volna a hosszú nevű, de csekély befolyású régi társulat. Gróf Esterházy Miklós, a régi társulat volt-elnöke, ki éppen amaz időben vette át atyja halála folytán őseinek roppant uradalmait, ezt a „noblesse oblige" elvénél fogva ama nemes elhatározással tette, hogy kiváló tehetségeit és addig is lázas, de sportszerű tevékenységét férfias megállapodottsággal fogja a közügyeknek szentelni ; s ezt mindjárt azzal is bizonyitá, hogy szokott erélyével vetette magát a „Magyar Tattersall" nagyszabású megalakítására. — Mint a magyar lovaregylet kilenczes bizottmányának alelnöke, fáradbatlanúl propagandát csinált az ügynek. — О maga százezer forintot jegyzett a kibocsátandó részvényekre, másik százezer forintot a kilenczes bizottmány a kezelése alatt álló lótenyésztési alapból jegyzett, s a harmadik százezret a lovaregylet körében gyűjtötték. Igy tehát már volt a régi 50000 frt alaptőkével együtt 350000 forint ára részvény gyűjtve. A kormány, mely egy ily elemekből álló és ily közérdekű czélra alakult társulat tevékenységétől országos lótenyésztésünk ügyére nézve végtelen sok jót várt, morális támogatását teljes mérvben juttatta e kezdeményezésnek ; s az érdekeltség emez uj társulat iránt felhatolt a trón zsámolyáig. Ekkor azt a sarkalatos tételt állították fel, hogy az anyagi alap biztosítva lóvén, a másik döntő tényezőt, az ország bizalmát kell megnyerni, mert csak ez biztosithatja a társulat nagy czéljait és egyúttal anyagi prosperálását is. Erre nézve döntő lépés és szerencsés esemény volt az, hogy sikerült megnyerniök Melczer Gyulát vezérigazgatónak. — Ez az ember, ki most itt ül velem szemben az erkélyen s oly benső megelégedéssel, de szokott szerénységével beszéli el nekem a tiz év történetét, az általa mindig oly hiven kedvelt országos lótenyésztési ügy hivó szavára ott hagyta 10 év előtt megyéjét, mely benne páí'atlan alispánját bálványozta, ugy a mint évekkel azelőtt ott hagyta szenvedélylyel folytatott gazdaságát, mert megyéjénék szüksége volt erős és igazságos karjára. Otthonát megyéje érdekéért, megyéjét az ország érdekéért hagyta el. Ilyen desertort szeretek én ! ! 0 vitte ki azután a propagandát a vármegyékbe, összeköttetésbe helyezte magát az ország összes tenyésztőivel a lótenyészbizottmányok utján, és sikerült az ország összes tenyésztőinek bizalmát megnyerni ; mert a lovaregyleti 9-es bizottmány mint felügyelő testület és Melczer Gyula mint vezérigazgató együtt oly garancziát nyujtot• tak, mely rohamban megnyerte az egész ország bizalmát e társulatnak. Most bocsátattak ki még 1886-ban az uj aláirási ivek s országszerte oly tömegesen jegyzették lóteny észtőink a részvényeket, hogy tetemes reductió után is még egy egész millió forint alaptőkét kellett elfogadni, mely a szükséglet szerinti részletekben volt évek multán befizetendő. „Azóta 10 év mult" — mondá Gyula barátom, egy uj szivarra gyújtva — s az eredménynek tükre az a maga nevében Európában egyetlen intézet, melyet neked az előbb megmutattam ; s a társulat 100 forintos részvényei ma 2000 forinttal fizettetnek Berlin, London és Páris tőzsdéin, de a mult évben is 150 forintot jövedelmezvén, oly biztos kézben vannak többnyire, hogy alig akad eladó részvény. A mi pedig az orsz. lótenyésztésnek a közügynek terén elért eredményeket illeti, azok még sokkal nagyobb mérvűek !" * * * Hűségesen elbeszélte azután nekem a társulat fejlődésének és a lótenyésztés érdekében kifejtett tevékenységének minden jelentékenyebb mozzanatát a lefolyt tiz év alatt. Én pedig emez elbeszélés folyama alatt meggyőződtem arról, hogy ez a társulat egy évtized alatt magát az országos lótenyésztést emelte a haladásnak azelőtt soha sem sejtett fokára. Először is a bizományi istálló forgalma vált idővel roppanttá. Miután a társulat saját számlájára elvileg soha sem űz lókereskedést, s összes kitűnő t.iszviselőinek sem volt szabad lóval speculálni; továbbá azon kezdte; hogy istállóiból az „erbgesessen" lôkereskçdô czéget teljesen kiküszöbölte, a feltámadt bizalom folytán az ország minden részéből beküldték hozzá az eladó lovakat. Ezekre kamat nélküli előlegeket adott a tenyésztőknek, a kamatot a mérsékelt közvetítési százalékban találván meg, a gyors és nagy forgalom folytán. Számos külföldi összeköttetései által sehol oly könnyen nem lehetett lovat eladni, mint a „Magyar Tattersall" istállóiban, s sehol oly tiszteségesen nem bántak eladó és vevővel egyaránt, mint ott. IJjra bebizonyult, hogy a legbiztossabb maquignonság a becsületesség, pur ét simple. A lovak tartása és takarmányozása igen jó és olcsóvá vált, mert ezen nem akart semmit sem nyerni a társulat. Csupán az igen alacsonyan megszabott bizományi és közvetítési százalékon ohajtott nyerni, s e nyeresség sokra ment mégis, mert a forgalom óriásivá növekedett. A nagyobb világvárosok tramway-, omnibusz- és bérkocsi-társulatai megbízott ügynököket tartanak Budapesten, kik a Tattersallban fedezik szükségletüket. Maga Lavallar, a párisi „Société des Omnibus et petites voitures" társulat igazgatója, a mult évben 2000 lovat vett a társulat bizományi istállójából. Külföldi hadseregek képviselői állandóan itt tartózkodnak Budapesten, hogy a társulat istállóiba küldött ezer és ezer lóból egész t éven át vegyenek remondákat. A társulat azonban előnyt ád Gyömörey altábornagynak és Károly tábornoknak, kik a mi hadseregünk részére veszik a társulat istállóiban az évenkint szökséges 4—5000 remondát, a most már 500 frtra felemelt átlagáron. De milyenek is ezek a remondák ! Láttam őket az imént lent az istállókban. Tiz év előtt a tiszti lovak sem voltak ilyenek. A könnyű eladás és jó árak folytán 10 év alatt roppantot haladt az országban a lótenyésztés. Most már szívesen megfizeti a paraszt tenyésztő is a 8 10 sőt 15—20 forintot is jobb anyakanczájának fedezéseért, csak igen jó ménhez juthasson. A fedeztetési dijak átlaga, mely tiz év I előtt alig harmadfél forint volt, most már 10 forintra volt emelhető minden hanyatlási veszély nélkül. Ennek folytán lehetségessé vált 4000 állami ménnek a tartása, s ezek átlag 50 kanczát fedezvén, 200000 kancza fedeztetik évenkint állami mén által. Azután meg ilyen fedeztetési dijak mellett községeknek és magánvállalkozóknak is kifizeti már magát a jobb mének tartása. Van is vagy 3000 ilyen apaló az országban. Egyéb kedvezőtlen gazdasági viszonyok folytán a lótenyésztés az egyedüli biztosan és jól jövedelmező gazdasági ág ma már, de nagyon el is terjedt. Évenkint 70000 — 100000 ló vitetik ki Magyarországból Európa minden államaiba, továbbá Indiába, Amerikába és Ausztráliába, mert mindenütt elismerik, hogy nincsen párja. A lóvásárokat a „Magyar Tattersall" I rendezte be országszerte, jól, biztosan és czélszerüen. Lóidomitó intézete van Budapesten, Győrött, Pozsonyban, Nagy váradon, Teniesvártt s még több más helyen, hová a tenyésztő nyers csikóját beadhatja mérsékelt dij mellett s hol azután részint nyereg alá, részint párba és négyesbe összefogva betanittatnak s igy sokkal jobban értékesíttetnek. Emez „ecoles de dressage "-ok szolgáltatják a kiképzett jó lovászokat és kocsisokat is mindenfelé az országban. Külföldi forgalma a „Tattersall"-uak annyira növekedett a tiz év alatt, hogy most már Berlin, Páris, London, Róma és Bukarestben fióktelepeket tart. A betegség és elhullás kárai ellen biztosítandó megbízóit, kölcsönös állatbiztosító osztályt szervezett a társulat, mely kitűnő szervezeténél fogva igen csekély dij mellett biztosit betegségek és balesetek ellen. Azt a népszerűséget, melyre a „Magyar Tattersall" úgy Magyarországban mint a külföldön felvergődött a lefolyt tiz év alatt — soha azelőtt egyetlen társulat sem érte