Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-02-18 / 7. szám

62 Vadász- és Verseny-Lap. 3. Szeged városa a dorozsmai osztályból 572. sz. Livno (Jester —Hableány) 400 frtért. 4. Gr. Andrássy Géza a nagykőrösi osztályból 67. sz. Parsifal (Cambuscan—

Mrs. D

a;

} 400 frtért. KÜLFÖLDI GYEPEK. Anglia föversenyeinek határnapjai. Sandown Grand Prize (2 mfd) febr. 24. Croydon Internat. Hurdle (2'/

4 mfd) marcz. 2. Lincolnshire'Handicap (1 mfd) „ zi. Liverpool Grand National (4

'/, mfd) „ ^b. Liverpool Spring-Cup (1 '/* mt

d) » iL' Althorp Park Stakes 5 furl.) „ 3U. Northampton Shire Stakes (l

s/

4 m.) „ 31. Francziaország. Autenili versenyek 1886. Prix d'Antenil. Akadályverseny. 10000 frank. Táv 4000 meter. . Mona. A. du Bos 4é p m Défilé ap St. Christophe vagy Rayon d'Or a Dotation 64 k. Plummer 1 Br. J. Finot 4é Primauté 66 kilo Barker 2 Mr H. Andrews 4é Bergerac 61 kilo Beuson 3 Möns. G. Ledat 4é Patachon 68 kilo Purner 0 Möns. T. Hurst 4é Rival 60 kilo Summers 0 Fogadások : egyenlő pénz Primauté, 7:2 Rival, 5:1 Défilé, 7:1 Patachon és 12:1 Bergerac ellen. Canterben husz hoszszal nyerve ; Bergerac messze hátra rosz harmadik, a többi verve. VADÁSZAT és LÖVÉSZÉT. A vizsla-tenyésztés és vizsla-versenyek terén változás készül . . Hasonlóan Németországhoz, hol 10 évi tapasztalat után ugy találják, miszerint gyakorlati használatra (vadászatra) a pointerek és setterek — heves természetüknél fogva kevésbbé használhatók, mint a félvér vizsla törzsek : Magyarországon is ilyest kezdenek hinni. — A „Vadászlapban", mint az Orsz. Vizsla-verseny egyesület közlönyében : bár higgadtan és tárgyilagosan, de igen kitűnő gyakorlati vizslászok és vadászok vitatják e kérdést „pro" és „contra". Tény az : hogy szépségre, jó orra és nagyszerű keresési modorra nézve akár a telivér pointer, akár a setter messze felül múlja. — a félvér ebet. Nem tagadják ezt a gyakorlati vadászok se. A verseny-téren a telivérek leverik a felvert ; de a vadászaton — hol az ebnek gazdája menési képességéhez kell alkalmazkodnia, s kurtán keresés és kitartá.s mellett — vizén és szárazon, minden vadnak apportirozását, sőt a szárnyaltnak biztos felkeresését is kívánják — tiz eset közül 8-szor — jobban használhatják a félvér fajt. A telivér és félvér vizsla közti különbséget a legrövidebben igy fejezik ki : hogy az előbbi a maga, az utóbbi ellenben gazdája tetszése szerint vadász. * * * Németországban most a rövid tüskésszőrű régi német vizsla tovább fejlesztésén dolgoznak. Valahol fölfedeztek még ily családot ezelőtt vagy tiz évvel, és most a 4-dik vagy 5-dik generatio után azt állítják — hogy teljesen megállapodott faj-jelleggel bir. — Igy a továbbtenyésztésre is alkalmas levén, miután a gyakorlati vadászaton — állítólag — használhatóbb, mint a telivér: nagyban kezd terjedni. Gróf Esterházy Béla, — a Magy. Vizsla-versenyegylet elnöke — is hozatott egyet Sárosdra . . . Valószínű, hogy az idei vizsla-versenyeken bemutatja. A tenyésztés kérdése, azaz : hogy a mi viszonyaink és éghajlatunknak megfelelőleg: mily vizsla-faj volna a legczélszerübb — a „Vadászlapban" hosszabban fejtegettetett Szalacsy Sándor. Hanvay Zoltán és Szárnyas — (ez utóbbi ál-név) által. — Szalacsy (ki 30 év óta számtalan vizsla - fajt próbált és tenyésztett) a gordon-settert ajánlja, melyért Németországban hg Solm is kardoskodik ; — Szárnyas ur (ki vagy fél száz vizslát szintén idomított) a német tüske-szőrű fajt ajánlja. — mig Hanvay Z. a tv. pointerek szempontjából czáfolja Sz. ur nézeteit. Ezalatt Sz. ur egy második czikkében a budapesti állatkert igazgatóját, Serák N. urat, arra akarja persvadeálni, hogy pointerek és setterek mellett — a jövő vadász-ebét, a rövid-tüskésszőrű német vizslát is szerezze meg tenyésztés czéljából. Kíváncsiak vagyunk Serak ur válaszára. * * * A mi a vizslák versenyzését illeti : ama nézet — mely csak pár évvel ezelőtt, a magyarországi versenyek első éveiben túlnyomó volt, hogy°t. j. versenyek csak is a telivérek számára valók tenyésztési birálat, szempontjából — kezd egy más nézetnek helyt adni. mely oda irányul, bogy a használati (félvér) ebek számára a vadász-versenyek szaporitaudók ; igy remélvén azt, bogy a vadászközönség részvéte e versenyek iránt fokozódik s hogy a szép, kitanított és vadászatra mindjárt hasznaiható vizslákkal megismerkedik és megszerezheti ; és ez nyújt majd alkalmat, hogy erdészeink és körvadászaink —- kik legbebatóbban foglalkozhatnak a vizsla-idomitással : szép mellék-keresetet nyerhessenek. — Ennek, előre gyanithatólag, a telivértenyésztők közt ellenzői lesznek és a „VadászLap" hasábjain igen érdekes eszmecserékre számithat a vadászközönség. AGARÁSZAT és KOPASZAT. Jegyzőkönyvi kivonat. A Jász-Nagy-Kun-Szoluok megyei sportegylet f. évi január hó 28-iki választmányi ülésében egyhangúlag elhatározta, egy országos agárverseny kezdeményezését, mely az összes magyarországi agarász-egyletek hozzájárulásával 1886. őszén Budapest közelében volna rendezendő. E végből az egylet mint kezdeményező elhatározta, hogy 1. kéressenek fel az összes magyarországi agarász-egyletek a közösen adandó díjhoz egyletenkint legalább 100 frttal hozzájárulni, valamint egy közös versenyrendezőbizottságba, mely hivatva lesz ezen versenyfeltételeit megállapítani, tetszés szerint 1—5 tagot kiküldeni ; 2. a rendező-bizottság gyűlését Blaskovics Miklós ur, mint ideiglenes elnök, Budapasten, május hóban hivja össze ; 3. az ideiglenes elnöknek jogában áll eme gyűlésre, az egyletek kiküldöttein kivül, néhány szaktekintélyt meghivni ; 4. elhatároztatott továbbá; hogy az egvlet a maga részéről a közösen adandó dijhoz száz (100) forinttal hozzájárul, és a közös rendező bizottságba Blaskovics Miklós, Beniczky Géza, Harkányi Andor, Magyary Béla és Bajza Aladár urakat küldi ki. Szolnok, 1886. február 10. Blaskovics Miklós, mint a szolnoki Sportegylet elnöke. Kerekes Géza, mint titkár. (A felszólítás, ugy tudjuk, a napokban már szétküldetett az összes agarász-egyletekhez, s hisszük, hogy azok pártfogásukat eme országos agárverseuy eszméjétől nem fogják megvonni, annál is inkább, miután csakis eme uton nyujtathatik alkalom az agártenyésztőknek, anyagukat nemcsak saját vidékük, hanem az egész ország anyagának javával szemben kipróbálhatni, s eme oknál fogva hazai egyleteink nagy része már eddig is biztos kilátásba helyezte eme versenyhez való hozzájárulását. — Csak a Dunántúliak kérdésesek még ; nagy nyeremény lenne, ba az ügynek őket is meg lehetne nyerni. Február 25. 1886. Egyúttal szóba jött ismét, hogy a jelesb agarak törzskönyveztessenek. Agarainkat a külföld is kezdi keresni, s e czélból szükséges volna azok hiteles pedigreejét adhatni ; ez csak is nyilvános vezetés utján tüntethetnék ki. A mult évi ebkiállitáson — mint annak idején emiitettük — egyik tenyésztőnk agarai feltűntek, s több kölyket vásároltak tőle a külföldre is. TARCZA. Vaddisznók Sárosdon. Tudom, csodálkozott tisztelt Szerkesztő ur, midőn czikkem czimét olvasta. Ismerve Sárosd környékét, tudva azt, hogy környékünkön olyan erdők nincsenek, melyekben vaddisznók tenyésznek : méltán kérdezheti, honnan jöhettek e szokatlan és ritka vendégek Sárosd rónáira? Én azt hiszem, bogy a múltkori óriási havazások a vértesi hegyek erdőségeit is annyira ellepték hóval, hogy e szegény állatok természeti ösztönüket követve, szelídebb éghajlatot kerestek ; s igy hozzánk is elvetődtek. Legelőször január 27-éu utazott a négy vaddisznó a sárosdi határon át dél felé. Mi akkor is csapásaik után meutünk,*vadászterületünk véghatáráig ; de miután sehol reájuk nem bukkantunk, az üldözéssel felhagytunk. Hova mentek a diszuaink. hol töltötték a 19 napot, nem tudjak; hanem feb. 15-én gr. Cziráky Béláné, — ki szüleinél Sárosdon látogatóban volt, — Fejérvárra vissza utazott ; a mint a seregélyesi uj szőlőknél ment volna, a lovak horkolásából gyanitotta, hogy valami szokatlan van a kocsi előtt, de nyomban a kocsistól is értesült, hogy 4 drb vaddisznó halad az országúton át, nem meszsze a fogattól. — A sporting ladynak nem kellett több ! Azonnal egy seregélyesi embert, ki üres szánjával haza menni akart, felkért : sietne Sárosdra az urasági kastélyba, s jelentené a grófoknak, hogy 4 vaddisznó a seregélyesi nádas felé tartott. A grófoknak sem kellett sok unszolás, azt sem várták be, mig saját szánjuk elő áll, hanem két vadászt maguk mellé véve, a hírnök oldalnélküli szánjára felkapaszkodtak, s vágtatva a kijelölt helyre hajtattak. Ide érve, a vaddisznók csapását keresték fel először, mit azonnal, rövid keresés után meg is találtak. A fris nyom után indultak egy csekély domb felé, a mint ennek tetejére értek, a környéket könnyen átnézhették. Nem kellett sokat vizsgáluiok ; mert vagv 300 lépésnyire fris trágya-kupaezok voltak a hóban, s azok egyike körül fekve sütkéreztek a barátságos napon. De a vaddisznók egyike észrevette a vadászokat, azonnal jelt adott társainak, bogv egyelőre vége van a pihenésnek ; a többi barom is felugrott ; de egy ideig megállottak, mintha azon gondolkodtak volna, hogy mely irányban lenne legjobb menekülni ? Ez alattvadászaink is szétoszlottak felkörben, hogy a vaddisznókat bekeritsék, de ezek nem várták be őket, hanem neki iramodtak éjszakfelé, jobbról hagyva a nádast. Erre gróf Esterházy László, vagy 120 lépésről, a riflejével az egyik disznóra lő ; a golyó csapott; s az egyik disznó összerogyott, a többi 3 pedig éjszak felé menekülni akart. Ez alatt a kirendelt két lovász a lielyszinén termett ; gr. Esterházy Béla az egyik lovászt leszállítja lováról ; maga felugrik reá, a futó disznókat megtereli, s neki szorítja őket a nádasnak. A tó szélére érve, a gróf leugrik a lóról, ott hagyja azt a parton ; maga pedig a hely-