Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-12-30 / 55. szám

518 Vadász- és Verseny-Lap. Deczember 30. 1886. Miklós, Elek Mihály bonv. kap. és Jármy András. „ . Kocsin követtek a vadászatokat a háziasszony gr. Forgách Lászlóné. Sennyey Elsa bárónő és nővére Sennyey Marie baroness, br Vécsey Józsefné, Dessewffy Blanka grnő, br. Sennyey Pálné, Fiáth Mária bárónő és leánya. SenDyey Mária baroness. Liptay Be- laus" Drasberg Lenkp, Oros/. Miklósné, Zoltán Paula, Czobel Minka, Mednyánszky Margit baroness e's Klobusitzky Irma. Mint wbip működtek : Lutsky András. Friedrich Hutschenreiter és William Benson. A Iáikat mint mindig, most is a master maga vezette, ki ez évben a szárazság miatt szokottnál később kezdte meg a vadászatokat. Ez évben is, mint rendesen, két falka működött, egy sebes és egy lassú; összesen 20 coupli mind saját nevelésű eb. A master páratlan vendégszeretete és a háziasszony kimondhatatlan szeretetreméltósága, nem csak az itteni vadásztársaság előtt, hanem általánosan is annyira ismeretes, hogy feleslegessé válik, megkisérlenem azt, mire ugy sem volnék képes, t. i. azt leírni, tehát egyszerűen a szám-adatokra szorítkozom. — Mai napig — deczember 23 — volt 58 vadászát. 21 kii ! el. Hogy több kill nem volt, annak oka első sorban a hosszan tartó szárazság, november közepéig itt eső nem leven. A vadászatok, már t. i. azok. melyeken к il Ire nemi kilátás lehetett, tulajdonképpen csakis november 15-ke után kezdődtek meg. Egy másik nehézség itt a sok tiszai füzes, mely mindig marhákkal van tele, és tőképp a nagy kiterjedésű erdők közelsége, melyeket ha elér a nyul a falka előtt, itt vége szakad a runnek, mert az ebeket le kell verni. A legnagyobb nehézséget azonban a túlságos nyulbőség képezte, melynek illustrátiójára elég megemlítenem : hogy az egy szt-mártoni határban, a nyulak számának elpusztitáskra a szünnapokon tartott mezei vadászatokon, október es novemberben 150 nyulat lőttüuk, és daczára ennek, ugyanott 500 hold területről, a deczember 19-én tartott körvadászaton is még 100 nyúlnál több került a körbe. A ki a falkavadászattal ismeretes, tudni fogja, hogy ily körülmények közt killelni vajmi nehez. Masterünk csakis falkája kitűnő voltának és ebei engedelmességének köszönО О heti, hogy ennyi killt is birt felmutatni ; mert eme falbára is talál a régi angol közmondás, hogy: „nem a kennel kapujára szegzett rókafarkok és nyulfülek száma bizonyítja egy falka jóságát." W. ATHLETIKA és TESTGYAKORLATOK. A jégre! Hiába fényesítették a rozsdás Halifaxokat, a „nizzai" időjárás kétségbe ejtette a korcsoly a-sport hiveit. Tavaszi eső permetezett az angol esőköpenyegekre s csakhamar eltűntek azok a szép rövid „Mikado" kabátok, melyek oly jól fognak a jégen festeni. De mint minden baj, ugy ez a tűrhetetlen időjárás is véget ért. Egy jó erős északi szél nyakunkra hozta a mosolygó tél bácsit (a korcsolyázóknak mosolyog) és már karácsonykor pompás száraz időjárásnak örvendhettünk. És vele együtt elértük amaz örve ídetes eseményt Í9, hogy a fővárosi jégpályák közül már az I. kerületi polgári kör jégpályája megnyílhatott karácsony másod napján. Mindjárt ez első alkalommal megjelent több mint kétszáz „Hnlifax"-okkal felfegyverkezett korcsolyázó, kiknek legtöbbje az igazán szép budai hölgyek sorából kerültek ki és ha emlegetni akarnók e sok szépet, ugy egy budai elite-bál közönségének a névsorát kellene teljesen báli reporter módjára közölnünk. E jégpálya népszerűsége mellett bizonyit amaz örvendetes körülmény, hogy a kényelmes pestiek részéről is sokan átzarandokoltak a Christen-féle kies fekvésű jégpályára. A karácsony másod napra hirdetett megnvitási ünnepély a korcsolyázók nagy sokasága miatt nem volt megtartható. A jégpálya derék igazgatója, Beiwinkler Károly ur féltette a pályanuk hivatalosan constatait nyolez centimeter erejéig álló életképességét. És igy a korcsolyázóknak az első nap zene és világítás nélkül kellett a jégen végiglebegniök. De ez nem akadályozta a szép és egészséges budai hölgyeket, hogy lovagias seladonjuk karján még késő holdvilágnál csicseregve és enyelegve keresztül-kasul ne járják a ropogó és sima pályát. Midőn e sorok irója onnan késő este távozott, még vagy hatvan pár lebegett végig regényes holdvilágitotta sötétségben, mi a felülről nézőnek nagyon csinos képet nyújtott. Az I. kerületi polgári kör dicséretére mondjuk, hogy a jégpályáját rövid két évi fennállása óta oly fokra emelte, hogy immár a fővárosi korcsolyázóközünségre teljesen nélkülö/hetlen. E jégpályának medre és partjai telje'sen szabályozvák. A tófenék az első fagy beköszöntése előtt már viz alatt áll. A völgykatlan fekvésének mélysége, az alig fél meter mélységű vízállás, a pályának széltől óvott területe s az üde tiszta levegő oly előnyök, melyek, mint a jégpályabizottság körlevele igen helyesen mondja, a korcsolyázót megkímélik a téli idény szülte minden kellemetlenségtől s bajoktól. F. hó 28-áu a budai I. kerületi jégpálya ünnepélyesen nyittatott meg. Volt zene, világítás. A nagy számú látogatók, kik báró Nyáry Adolf, br. Lipthay Béláné, br. Spléuyí Ödönné, br. Tunkel Adolfiu, Szélestey Gézáné, Apáthy Ágostonué, Jaűicsáryné, Bürgherdtné, Ghyczey Gézáué, Kun Alajoené, Székács Ferenczné, — br. Lipthay Sarolta, br. Spléuyi Ernesztine, br. Tunkel Aranka, Janicsáry Mariska, Országh nővérek, Scbulier nővérek, Andaházy nővérek, Apáthy Luiza, Tolnay Ida stb. * * * Ha korcsolyázó olvasóim nem unják, ugy tegyünk egy kis körsétát a fővárosi jégpályák körül és kezdjük természetesen a városligeti jégcsarnokbal. E sorok irója e napokban egy szép téli reggelen nézegette eme pályát,. mely most csak harmadfél centimeternyi vastagságú. Tehát ez évben már nem korcsolyázunk, mert mig e jégpálya a szükséges és rendőrileg megállapított tizenhárom centimeternyi vastagságot eléri, addig már bizonyára boldog újévet kivauunk egymásnak. Sivár és elhagyatott most e pálya. Vastag jegpáüczél helyett vékony jégkéreg borítja a tavat. Hattyú helyett holló jár rajta végig. De nemsokára a „legfelsőbb tízezer" tagjai e pnszta és elhagyatott jégpályát a főváros szalonjává teendik majd. S. Ö. I R 0\D A L 0 E napokban hagyja el a sajtót Keleti Károly mm. tanácsos „Magyarország közgazdasági és mivelődési állapotai, a budapesti 1885. évi orsz. általános kiállítás szempontjából" — cziiuü nagy műve, mely a kiállítás tanulmányozásából kifolyólag közgazdaságunk és közművelődésünk általános jellemzését nyújtja, és ezek kritikája alapján a közel jövő számos megoldandó feladatát jelöli ki. Lapunk oly szerencsés volt, hogy e jeles műből (mely az állattenyésztés, ipar és mezei termelést tekintve az ország legjelesb gazdaságait ismerteti) — a lótenyésztési és kiállítási részből - már közölt ismertetést, és pedig oly általános érdeklődést keltve, hogy ennek folytán (és tudva azt, hogy e műben közgazdaságunk minden ága az azokat legjobban ismerő erőktől van írva) a leglelkiismeretesbben ajánlhatjuk. Szükséges volna, hogy e tanulságos mű egyetlen gazda olvasóasztaláról se hiányozzék. — Kapható lesz minden könyvárusnál. TARCZA. Mr. Manton. Kevesen lehetnek sportsmaneink közül kik ne tudnák, hogy ez álnév alatt Montrose herczegnö, a nem rég elhunyt Crawfurd lord özvegye rejtőzik, kinek színeihez számos nagy verseny diadala van kötve. A „Le Jockey" egy nagyon pikáns történetet beszél el olvasóinak. Ugyanis a herczegnö, férjének a halála után átvette ennek versenyistállója mauegementját s vezette azt belátása és szeszélye szerint, kéuye - kedve szerint rendelkezve az istálló személyzete és lovai fölött, melynek következtében e nem éppen hízelgő melléknév .„sports-woman" ragadt rá (mely ellentéte a sporting-lady-nek). A mi a herczegnö személyét illeti, éppen nem látni rajta, hogy már a fél századot meghaladta; arca üde, piros; megjelenése méltóságos, alkata meglehetős" erős s modorában souverän könnyedséget mutat. Rövid ideig a herczegnö Capt. Machellt kérte föl manegerjeül, e sportsmant, ki a turfon lett milliomos. Azonban Capt. Machell nem sokáig maradt a sporting-duchess factotuma, mert az ő hidegen számitó természete nem egyezett az úrnőnek uralkodni szerető lényével s e szövetségesekből ellenségek váltak. Capt. Machellnek legnagyobb force-ja a versenylovak vételében és eladásában rejlik s igy sehol sem hiányzik, a hol telivér-árverést tartauak. Azonban a herczegnö is Tattersall-habitué s ő is ritkán marad el valamely árverésről. Ha aztán a captaiunek sikerül egy-egy lovat egykori szövetségesének a kezé.ől elütni, mig Capt. Matchell elégülten dörzsölgeti a kezeit, a herczegnö boszúsan távozik. „Mr. Manton" azonban nem sokára érezui kezdte egykori factotumának a hiáuyát, kinek távozta után az angol arisztokráczia számos fiatal tagja fölött uralkodott a herczeguő, ugy a hogy ő, istállószemélyzete fölött uralkodui szokott. — Környezetében egyébiránt nem igen volt válogatós s nem sok idő multán széltében beszélték, hogy a herczeguő Fred Archerbe szerelmes. Sőt tudni akarták azt is, hogy a hires jockeyvel való viszonya házasággal fog végződni. Londonban a ,, Vig herczegnö" czim alatt operettet adtak elő, mely néhány száz előadást ért meg. — Ebben az operetteken herczeguő és jockey játszák a főszerepeket — s mindenféle a turfon és a szerelem mezején végbement kalandok után, a harmadik fölvonás házassággal végződik. — ОЭ О Archer még soha sem nyert Cambridgeshiret, s a Montrose herczeguő tulajdonát képező St. Mirinben fedezte föl azt a cracket, mely őt e versenyben győzelemre viszi. Munkába vette e lovat s nem engedte sem Tay- lor idomárnak, sem a berezegnének, hogy St. Mirint egy ujjal is érintsék. Időközben Archer Írországba ment s fölfogadtatta a herczegnővel, hogy St. Mirinnek, távolléte alatt, békét hagyjanak. De a herczeguő ugy gondolkozott, hogy mire tartja ő nagy versenyistállóját, ha lovaival nem rendelkezhetik ugy a mint neki tetszik? És St. Mirint erős munkába fogták. Archer megjött s — a Cambyidgeshireben vereséget szenvedett. Utólag értesült, hogy intézkedése ellen cselekedtek s állitólag e versenyének elvesztése