Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-09-23 / 41. szám

380 Vadász és Verseny-Lap. Szeptembe-r 30. 1886. egyes egyedére reá lehet mondani, hogy jó ? Merem tehát kérdezni, hogy megint szabad lenne-e egyesek tehetetlensége miatt elitélni az egész fajt ? Éppen ugy mint a „vásári pseudo Furiosok" stb. szép arany-pej színűkkel és legtöbbször csak perczekig tartó nagyszerű actiójukkal nem bizonyították még be hogy jé lovak: ugy nem mond természetesen az „ál-irlaudiaknál" a széles far, jó derék s csontos lábszár még semmit, de a valóban jónak kipróbált angliai vagy irlandi félvér vadász-lovat csak azon „bűneért", hogy az nem a Furioso vagy Kortbstar constans törzsből származik, én legalább soha sem merném végleg elitélni. mint azt Marius — kevés kis concessiókat kivéve, melyeket ittott enged a nem belhoni íélvér némi hasznavfhetőségének — te9zi egész czikkéu át, melynek átolvasása után majdnem arra a meggyőződésre jöhetne az, kinek angol ló soha nem volt tulajdonában, hogy csakis azóta lehet egy tehetséges és egyszersmint tenyészértékkel is biró félvért nevelni, a mióta a Northstarok s Furiosok léteznek. Minden netaláni félreértés elkerülése tekintetéből meg kell itt említenem, hogy a rendesen „dupla farú. vér nélküli cartborseokkal",'a jó Istennek hála, soha sem volt dolgom, hanem csak „nemes vérű hunterekkel", s miután csakis sajat tapasztalataim nyomán kisértettem meg a jó angliai s irhoni íélvér védelmére kelni, előbbieknek értékét vagy értéktelenségét nem ösmerve, azokat egészen mellőzöm. — Mindaz tehát, mit, czikkemben mondtam s még mondani fogok — természetesen csakis az utóbbiakra vonatkozhatik. , Azon bölcs és nagyon helyes tanácsát czikkirónak, hogy csak akkor fedeztessük az „importált" kanczát, ha annak tehetsége felől bizonyságot szereztünk magunknak : teljesen elfogadom, biztosan kivétel nélkül mindazon tenyésztő társaimmal együtt, kik Marius szerint elég szerencsétlenek angliai íélvér kanczákkal „experimentálni" ; — de bátor vagyok czikkiró urat egyszersmind kérdezni: váljon helyes elv lenne-e az, egy a rosz elnevezést megérdemlő kanczától egyáltalán nevelni, — származzék az bármely constans fajból? s nem érdemli-e éppen ugy meg kivétel nélkül minden belföldi rosz kancza, mint az „irlandi" is, hogy mentől elébb ugy a használati istállóból, mint a ménesből is (hová tulajdonképen jönnie soha sem lenne szabad) irgalom nélkül kiselejteltessék ? — Hiszen egy rationabilis tenyésztő sem fogja — mint hiszem — egyedül rosz kanczáhkali experimentatio kedvéért ménesének jó hírnevét nem csak koczkáztatni, de a legnagyobb biztossággal a legrövidebb idő alatt teljesen tönkre is tenni. Czikkiró urnák azon állítását, hogy érzik Angliában s Irbonban a constans félvér törzsök hiányát : nagyon elhiszem ; mert ba feltétlenül helyes lett volna az angolok tenyésztési eljárása mostanig, nem látták volna szükségét a ,.

Hackney Stud Book" behozatalának. — De mint nagyon bölcsen meg is jegyzi Marius, mi ezen üdvös reformnak gyümölcsét már élvezhetni nem fogjuk ; sőt nézetein szerint reménylenünk kell, hogy midőn Angolbouban a félvér hunter faj oly constanssá fog válni, mint nálunk — р. o. a Furiosok — hazánk már azon a ponton leend a ló-nevelés terén, hogy egészen emancipálhatja magát a külföldtől ; de még most, véleményem szerint, nem értük el ezen mindnyájunk által annyira obajtott polczot. Mit tegyen tehát egy olyan a lovasvadászatért rajongó lovas ember, mint jó magam is vagyok, ki 20 év óta, egy évet sem hagyva ki, lóháton a falkát követi, kinek súlya a métermázsa felé bajlik s kinek éppen ezen kellemetlen körülmény folytán.vadászlova caliberére is kell némi tekintettel lenni ? — és ki vagy éppen nem tenyésztő, vagy ba az is, nem régen összeállított méneséből még nem birja vadász-istállóját sűlva alá való lovakkal teljesen kiegészíteni? Hol számitbat egész biztossággal az ily sportsman constans vérből származó, terhe alá való conipetens félvér lóra ? Kisbéren vagy Mezőhegyesen nem mindig kaphat egy kívánalmainak teljesen megfelelő lovat, mert az^n 1—2 „szám feletti" elárverezett nehéz teher alá vadászlónak váló kancza — mely esetleg néha az eladók közt talaltatik — legtöbb esetben oly mér ben túlfizettetik, hogy egy higgadtan gondolkozó vevő — tekintetbe véve, hogy a mennyiben az még nyers s tehetségét tudni nem lehet — alig vehetné meg. Kisbér tudtommal a könnyebb félvért neveli s néni tagadható, hogy innen könnyebb teher alá váló legelső classisu vadászlovak kerülnek is ki, ba tehát itt nem akad arra a mit keres — mi valószinü — azon nagyon megbocsátható önszeretettel biró lovas vadász, ki oly lóra, mely nem könnyen viszi, nem igen akar felülni — hová menjen ? Felelet reá : Mezőhegyesre! — Meghajlok ezen állam-ménes előtt is; ismertem igen sok kitűnő Mezőbegyesit, de merem azt bátran «állítani, hogy itt is csak igen elvétett esetekben akadhatni egy tehervivő hunterre. A Gidranok lehetnek practikns jó kocsilovak, nem ismerem tehetségüket s igy róluk nem szólhatok, de alig hiszem — a nélkül hogy érdemeikből valamit is levonni mernék — hogy ismert f'ajlîeli hibáik következtében kielégíthetnék egy nehéz runban a nem egészen pehely súlylyal biró vadászt. Marad ott bátra még a Furioso ménes, mely majdnem kizárólag a kocsi lovakat szolgáltatja s melyek, mint ilyenek, kifogástalanok is. — Szerencsés lehettem ezen törzs igazán szemenszedett szép kanczáiban gyönyörködhetni, de a mi valóban jó, az természetesen nem adatik el ; a kiselejteltek— úgynevezett „számfelettiek" — pedig rendesen a törzs főhibáját — a hiányos kötésű bosszú derekat — nagyon is magukon viselik, — tehát kevés kivétellel ezen a kalapács alá kerülő kanczák sem lehetnek egészen kielégítők egy oly nehéz súlylyal biró egyén szemében, ki legelső sorban is egy terhével játszó vadász lovat óhajt venni. Még ma tehát szomorú tény az, hogy ba néha-néha elvétve akadna is egy-két nagyobb súlyt biró vadászló az állam ménesek „számfelettjei" közt, egész biztossággal nem mehet az árverésekre a vevő — legyen bármennyi pénz is a zsebében — azért, mert csak a legritkább esetekben lelheti meg azt, a mit keres. Mi marad a nevezett két államménes után még hátra? „A magánménesek"! Ha tud Marius nekem s mindazoknak, kik még jelenben arra vagyunk „kárhoztatva" bébenkorban szügségletünket erősebb csontozatú lovak importja által fedezhetni, csak egy oly hazai ménest is ajánlani, hol illő áron igazán jó vérű autbenticus, nehéz teher alá való 5 — 6 éves megállapodott félvér huutereket bármikor biztosan kaphatunk : mindnyájunkat a legnagyobb bálára kötelez ezen szives ntbaigazitása által, de mig előttünk ezen forrás ismeretlen, kénytelenek vagyunk — távolról sem privat-passióból, de jobb hiányában a habár birbedt, de „valódi irlandiaknál" maradni. Helytelen s okvetlenül nagyon elfogult lenne tőlem azou merész állítás — melyet talán ezen érvelésem után némelyek reám fogni akarnának, — hogy hazánkban éppen nem léteznek oly magán-ménesek melyekben csontosabb tehervivő vadászlovakat nevelnek ; igen is léteznek, de először is oly keves ily ménessel biruuk, s aztán megint oly elenyésző csekély az ezekben évenként felállított s a nehezebb vadászló elnevezését igazán megérdemlő fiatal lovak száma, hogy azok, ba kanczák, rendesen kevés kivétellel tenyésztőjük által tartatnak meg és pár évi használat után mint anyakanczák a ménesbe soroltatnak megint be. Mi kerülhet tehát ily körülmények közt eladás alá ? Ugy szólván semmi. Azt hiszem tehát, hogy éppen nem tévedek, ha azt merem egész határozottsággal állítani, hogy Magyarország még ma nincs azon a ponton, hogy egészen függetlenítve magát a több oldalról annyira perhorrescált importoktól, teljesen fedezze belboni tenyészetével a nehezebb súly alá való, magas vérű, erősebb csontozata vaclászlovak aránylag elég nagy szükségletét. A kinálat a kereslet mellett eltörpül, s adja az Isten, hogy mentől elébb tények czáfolják meg állításomat ! Gr. Forgách László. (Folyt., és vége köv.) Mélyen tisztelt Szerkesztő ur ! Van szereucsém értesiteni. hogy a Szabolcs megyei lótenyésztés emelésére a nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi minisztérium által engedélyezett lótenyésztési jutalomdijosztás, folyó évi szeptember hó 5-dik napján, KisVárdáu megtartatott. A biráló szakbizottság méltóságos gróf Forgách László (a Kis-Várda vidéki gazdakör elnöke) elnöklete alatt, gróf Vay Tibor, Nozdroviczky György, Fadlallah El Hedad Mihály százados debreczeni méntelep parancsnok, Beruovics Lajos százados turiaremetei osztályparancsnok, és Pikna Pál turiaremetei állatorvos urakból alakult meg. A sikerült szopós csikóval bemutatott auyakanczák számára, melyek jól ápolt egészséges és erőteljes állapotban vannak s jó teuyész-kanczák kellékeivel birnak, öt dij volt kitűzve 6, 5, 4, 3 és 2 darab magyar aranyban. — Erre 19 tulajdonos 34 drb anyakanczát mutatott be, és pedig : 1. Liptay Károly (minő ivavú a csikó?) anyja Zsófi apja Prince Paris. 2. Jármy Imre kanczacsikóval anyja Eszter apja Bengali. 3. Ugyanaz kanczacsikóval anyja Pepi apja Bengali. 4. Ugyanaz méucsikóval anyja Kati apja Bengali. 5. Ugyanaz méncsikóval anyja Rézi apja Gilperecz 6. Ugyanaz kanczacsikóval anyja Badár apja Gilperecz. 7. Gróf Vay Ádám kanczacsikóval anyja Madár apja Deutseber Michel. 8. Ugyanaz kanczacsikóval anyja Linka apja Deutscher Michel. 9. Ugyanaz kanczacsikóval anyja Bella apja Deutscher Michel. 10. Ugyanaz méncsikóval anyja Kincs apja Deutscher Michel. . 11. Ugyanaz méncsikóval anyja Vándor apja Deutscher Michel. 12. Ugyanaz kanczacsikóval anyja Vezér apja Deutscher Michel. 13. Ungar Márk kanczacsikóval anyja Terka apja Gidran, 14. Ugyanaz kanczacsikóval anyja Sári apja Gidran. 15. Weinberger Mór méncsikóval anyja Irma apja Gilperecz. 16. Szikszay Gyula méncsikóval anyja Nelli apja Pluto. 17. Berthóty Béni kanczacsikóval anyja Gyilkos apja Furioso. 18. Ugyanaz kanczacsikóval anyja Badár apja Furioso. 19. Juhász Balázs méncsikóval auyja Gidran apja Gidran. 20. Orosz Sándor méncsikóval anyja Náui apja Pantalon. 21. Ugyanaz méncsikóval anyja Fáni apja Pártfogó. 22. Rosenberg és Altmau méncsikóval anyja Tündér apja Ficzkó. 23. Ugyanazok méucsikóval anyja Gatyó apja Ficzkó.