Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886
1886-01-28 / 4. szám
34 Vadász- és "Verseny-Lap. Január '28. 1886. évi fedeztetésből származó vemhességi és ellesi adatokat. IIa nem is teljesen korrektek az adatok, mert roppant nehézséggel .járna azok pontos beszerzése, mégis — körül-be1 ő 1 — világot vet a fed. állomások intézményeinek hasznaira. Ugyanis méntelep területén született mén — kancza cstlté Székesfehérvár 37325 8821 1388 1420 10371 10445 Nagykörös 29752 9692^^3355 7734 7696 Debreczen 21199 6208 1276 2575 5990 4727 S.-Szt.-György 12598 3770 607 219 3382 3218 Összesen tehát határozottan meddő maradt 58551 a 100 000 kancza közül s csikó származott 53063 drb, ebből 27477 mén- és 25586 kanczacsikó. Egy állomásra tehát, melyre 2 és fél mén esett, jutott átlag 74 csikó, s igy egy ménre 3 22 csikó, mi az 1884. évi 47 átlagot tekintve, a legjobb eredménynek mondható, amennyiben a ki nem puhatolhatott vemhes, továbbá az elhullott és elvetélt kanczákon kivül egy ménre határozottan konstatált meddő kancza csak 13 drb esik. Azaz más szóval a fedezett kanczák 72%>-a (illetve a ki nem puhatoltakat, elvetélteket és elhullottakat is beszámítva) körülbelül 70% lett vemhes. Oly eredmény ez, mely minden tenyésztőt kielégíthet, s megnyugtathatja az államot is, hogy nem hiába hoz áldozatot a lótenyésztés ügyének. VADÁSZAT és LÖVÉSZET, Foglyokra január 1-től kezdve tilos volt a vadászat; bálóval vagy burokkal fogni pedig mindig tilos — Mindemellett is a napokban (januar 24-én) a budapesti Dunapartou és a Vámház előtti baromfivásár-téren igen sok — (nem lövött) — de eleven foglyot árulták, páronként 1 frt 20 — 40 krjával, vidéki kocsikon. — Mint látszik a vámnál a pénzügyőrök csirkéknek nézik a foglyot, szintúgy rendőreink és vásár-biztosaink is ; — igy hiába az „Orsz. Vad-védegylet" minden költsége, melyet arra adott ki, hogy az őrházakban a különféle vadak tilalmi ideje kifügyesztve legyen. Károlyi Gyida gróf parádi erdőségeiben a lefolyt héten nagy hajtóvadászatok voltak vadsertésre. A házigazdán kivül részt vettek a vadászaton : Wenckbeim Rudolf, Károlyi Viktor, Nádasdy Ferencz, Dessewfíy Aurél, Keglevicb Gyula grófok és Beretvás Endre ur. A két napig tartó vadászaton elejtettek összesen 27 db sertevadat s több darabot erősen megsebesítettek. Az elejtettek között hatalmas példányok vannak. Különösen DessewfFy Aurél és Nádasdy Ferencz grófok oly gyönyörűen kifejlett példányokat lőttek, milyenek még az ős Mátrának is ritkaságai közé tartoznak. A vadászatnak izgalmas jelenete is volt. Ugyanis a vérebeket vezető vadász egy erősen sebzett vadkanra bukkanván, annak a kegyelemdöfést megadandó, vadász-kését oldalába mártotta. A már egészen kimerültnek látszó hatalmas állat erre végső erejét összeszedve, felugrott s a késsel oldalában néhány ugrást téve, a vadász ellen fordult. A vadász helyzetét majdnem végzetessé tette az a körülmény, hogy puskája nem lévén megtöltve, azt védelmére nem használhatta; szerencsére azonban a már ugy is kimerült állat a magas hóban nem biri elég gyorsan mozogni s a vadász elmenekülhetett támadásai elől. A parádi erdőségben a lefolyt idényben 80 drb vadsertés, számos őz és szarvas került teritékre. Gróf Széchényi Gyula marczali uradalmában 1885. évi január 1-től deczember hó 31-ig lövetett: Szarvas 1 Nyest 8 Dámvad 75 Róka 62 Özbak 36 Vadmacska 12 Vaddisznó 1 Kóbor eb, macska235 Vadlúd 1 Görény 93 Vadkacsa 18 Menyét 450 Nyul 557 Kánya és héja 371 Fáczán 825 Sas 28 Fogoly 730 Bagoly 258 Fürj 18 Varjú, szarka 692 Szalonka 50 Vércse 282 Fenyves 17 Összesen : 4820 Marczali, 1885. deczember 31-én. Zverina József, fő vadász. AGARÁSZAT és KOPÁSZAT. A hannoverai falka-versenyek. Crescent után. (Sporn.) (Folytatás.) Szombaton, november 14-én, gróf BorckeStargordt 13 és fél pár barrier-ból álló. tálkájával, az eDgelbosteli mezőn, egy lovasnő és nyolczvanegy lovas jelent meg. Vadásztársaink közül vagy 12-en hajtósörrá alafeulváD, az engelbosteli legelőn csekély keresés után egy nyulat ugrattak fel. Fabinski, a gróf buntsmanja, a falka megindítására nézve, — a mastertól vett utasítás következtében, — más eljárást követett mint Maas, a broock-i falka buntsmanja. Mig ez beagles-eit a csapára lassan és óvatosan vezeté, Fabinski, a végre hogy minél kevesebb időt mulaszszon, tálkáját vágtában vitte reá. Ily eljárás mellett gyakran megesik, bogy a lalka, mielőtt a csapára érne, csaholni kezd. Eme nagy hibába pedig tüzes falka, hajtók által felvert nyúlnál könnyebben bele esik, mint ba a vadat maga veri fel. — Ámbár nálunk az előbbi rendszer általános, vele nem barátkozhatom meg, mert az ebek, mihelyt a hajtók megállanak, észre veszik, hogy a sor reájuk kerül s vaktában elrohannak. Ha tehát ezt az eljárást továbbra is követjük, azt indítványoznám, hogy az az ur, ki előtt a nyúl felugrik : ezt kalap-emeléssel jelezze a huntsmannak, de meg ne állítsa lovát, se a többi hajtó. Leghelyesebb eljárásnak azt tartom, hogy az ebek a vadat maguk keressék és verjék fel. Sokan azt tartják, hogy az ebek ily eljárás mellett inkább a szem, mint szaglás utáni hajtást szokják meg. Emez eljárásnál az illetők azonban kifelejtik, miszerint nagyon gyakran megesik, hogy a nyúl meglapul, s vagy közvetlenül a falka előtt, vagy az ebek között ugrik fel. Fiatal ebek betanításánál arra kell ügyeini, hogy addig, mig szimat után keresni ' nem szoktak, a nyulat maguk fel ne verjék, va^y fektében meg ne öljék. — A huntsman a meglapult nyulat inkább kerülje el, s a falkát akkor vezesse reá, ba háta mögött felugrott; mert a szaglás után való biztos hajtást csak igy szokják meg. Gyakorlott ebeknél, melyek ugy is tudják, hogy a felvert nyúl látkörükből bamaf eltűnik, s a nyul csapáján csak orruk segítségével maradhatnak meg, — ez elővigyázatot feleslegesnek tartom. Ennél sokkal szükségesebb, hogy a huntsman ilyenkor nem annyira a vezérebeket, mint a falka hátsó részét tartsa figyelemmel, miért is nagyon előre lovagolnia nem szabad. Tüzesen hajtó, nemes vérű harriers-eknél a lovasoknak a falkától jó távol a végre kell maradniok, hogy az ebeknek csapa-vesztés esetére, ezt újra megkeresni idejük s helyük legyen. A hevesen kereső falka ilyenkor nagy körre széled, — s ba a lovasok nao-you közel nyomában vanuak, ujabb induláskor nem vergődhetik össze Mr. Beckford, a legismertebb angol szakemberek egyike igen helyesen jegyzi^ meg : „hogy a felvett nyul rövid iram után cselt „vet, s ha szerit teheti, magát a falka háta „mögött huzza meg". A nyul eme szokását minden buntsmannek tudnia kellene, hogy az esetre, ba ebei a vesztett csapát mindjárt meg nem találják, falkájávai egy félkört hátrafelé csináljon, s nyulat a már keresztülhajtott területen kerestesse meg. Vadászatunkat ott hagytuk el, midőn Fabinski falkáját vágtában a csapára vezeté, s ez teli hanggal hajtani kezde. Sajno9, hogy örömünk nem soká tartott, mert a mintegy 400 lépésnyi bosszú, s talan fél oly széles „Pastoren Koppel-ba" érve, cbeck-ünk lett. Ez a terület igen bokros lévén, csak két eset állhatott be, u. m. hogy nyulunk vagy meglapult vagy ebből valahol kiszökött. Fabinski, a helyett, hogy csapa-vesztés után falkájávai az egész területet gyorsan körülkeresve, meggyőződött volna, vájjon nyula kiszökött-e vagy nem, azt a hibát követte el, hogy igen soká a bokrok között tartózkodott. Ha Fabinski az előre irányzott, de sikertelen cast után mindjárt viszszafordul, ez alkalommal véletlenül a szél elleni keresés által is segítve, azonnal észre vehette volna, hogy nyulunk, a bokrok között pillanatig meglapult, — de ugyanazon irányban, melyen a bokros helyre bele váltott, abból ki is szökött. Midőn a falka vagy 10 perez múlva a csapát újra megtalálta, már megkéstünk ; a falka ismét felvette ugyan, de már annyira kihűlt, hogy grót Borcke e nyulat elhagyta, s felkért bennünket, keresnénk ujat. — Rövid idő alatt találtunk is, s nehogy cselre még gondolni is reá érjen, a huntsman falkájávai azonnal nyomába sietett. — Az ebeket hosszabb run alatt megfigyelni, e vadászaton alkalmam nyilt. Változó nagyságuk daczára egyíorinu sebesek, s barrier létükre elég gyors iramban hajtanak. Eme jó tulajdonuknál fogva check nélkül hajtott nyulunk cselt vetni vagy meglapulni nem is ért reá, s csak egyszer kisérlé meg, hogy magát, ama remenyben, miszerint a falka hevében keresztül ugorja, egy árokban meghúzza, de a nyomában volt ügyes falkán kifogni nem birt, s ha ez alkalommal néhány merész ugrással az ebek közül szabadulnia sikerült is, többé nem menekülhetett, s egy vizes árokban, melybe kimerültségénél fogva beleesett, elfogatott. — Check nélküli futamunk 15 perczig tartott. Ámbár nyulunk nem vala erős, a falka teljesítménye már azért is kielégítőnek mondható, mert elejétől kezdve, a ballaliig egy csomóban maradt; de a szimatnak is, mint tiszta idővel és a légmérő emelkedésével beállni szokott, kitűnőnek kellett lennie. A szép tiszta idő hidegebbre fordult, s holdtölte levén, enyhülésre alig számitbatánk. Hetfőu, november 16-án, reggel 2 fok hideg lévén, daczára annak, hogy a nap hamar kisütött, félkettőkor, midőn Heyden ur falkajával a vadászatot megkezdők, árnyékban meg nem engedett. Az everhorsti meeten Bissing és Knigge báróné s 75 urlovas jelent meg. Nyulat hamar találtunk ugyan, de aránylag sok időbe került, mig a falka csapaját felvette. Heiden ur beagles-ei most egy csomóban, teli hanggal s a tőlük kitelhető gyorsasággal nyugotuak tartva, s egy kis erdőrészietet megkerülve, az eleinte felvett iráuyt majdnem check nélkül követtek, midőn mindnyájunk meglepetésére a falka s lovasok első sora között egy róka ugrott fel, s habar nagyon szorítottuk is, az ebbekkel való érintkezést igen ügyesen kikerülte. Vájjon a íalka a rókát utugrotta-e, — hevében fel sem vette, nem tudni ; de két dolog bizot\ i