Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-08-19 / 36. szám

Augusztus 19. 1886. Vadász- és Verseny-Lap. 3-29 kedöje, ki nemcsak saját vidékének igényeit s kiváualmait, liauem a távolabb fekvő amaz istállókat is ismerte, a hol jó és csinos lóra vevő, vagy csere mindig akad. Minthogy a katonai pótlovak nagyobb részét is eme vidéki kereskedők szedék össze, s majd mindeu vásáron jelen voltak, arról, hogy kinek milyen lova van, vagy kinek milyen kell, tüzetes tudomásuk levén : meg­bízóik mindegyikének kívánságát teljesíthet­ték, s a beváló lovat szerény nyereséggel engedték át. — A ldkereskedés emez élénk­sége amaz előnynyel járt, hogy a kis tenyésztő, liatal lovait vásározás nélkül háznál értékesit­heté, a sok lovat koptató uri istálló pedig az ő lejárt vagy megunt lovain csere utján túladhatott. Hogy e mellett az urak s méues­gazdák közötti közvetlen vásár, s a fiatalok közötti csere-bere is élénken folyt, maga a grud nélküli vig társas élet hozta magá­val. — A négyeseken kivül minden nagyobb istállóban egy pár kettős s egy pouuy fo­gat állt. Ámbár minden nevezetesb ménesben na­gyobb ló is fordult elő, a 16 markos, s en­nél magasabb magyarországi lovak vásárra sokkal gyérebben kerültek, mint ma, s leg­alább tul a Dunán ilyenek nevelésével, talán a kellő jó anyag hiánya miatt, kevés ménes­gazda foglalkozott. Régente, a 30-as években, csak a Marich család csőri ménese (Fehér megyében) állott nagy s nehezebb lovakból, de ezek a győri vasárról rendesen Bécsbe ytettek. Később herczeg Esterházy Ozorán (Tolna megyében) spanyol vérű kitűnő ménese mellett, irlandi és york-shire-i kanczákból angol mének után igen nagy, és szép szabású hámos lovakat nevelt. Ezek kelendősége s nagy ára, az oda közelebb eső ménestulaj­donosok néhányát arra buzditá, hogy az ozorai irányt kövessek; mely azonban követ­kezetesen csak a gróf Zichy-féle lángi ménes­ben (Fehér megyeben) foiytattatott ; kisebb lótenyésztők közű!, Ozoráról szerzett anyag­gal, szép eredményt csak Meszlényi Lajos ért el. Később gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök méneséből került sok nagy és jó ló a közönség kezeibe. A nevezett ménesekben azonban koránt­sem tenyésztetett annyi 16 markos s azon fe­lüli szép szabású nehezebb hámos ló, hogy mindazok, kik nagy fogatokat tartottak, s e/.ek között főleg az ország nyugoti szélén lakók, szükségletüket fedezhették volna, eme faj lónak tehát igen nagy része az alsó-sti­riai határszélről hozatott be. Az időben a lótenyésztés ott nagyon virágzó lévén, a pettaui vásárról jobbára )6 markon felüli, igen szép szabású, tüzes szemű, mély és elég menős lovak kerültek hozzánk. Ha a nagy s nehezebb fogatok össze­állitása s egyenlő szőrűek, kivált szürkék és sárgák kiegeszitése némi nehézséggel járt is, a 15, és tizenhatodfél markos, vérben kitűnő lovaknak bősége oly nagy vala, hogy a könnyebb apró fogatok összeszedése és változ­tatása, ugy szólva magától ment ; de az, hogy valaki újonnan felállított fogatot ménes­ből vegyen, ritkán fordult eló. Emez eladó fogatok inkább vásárra, nevezetesen Győrbe, Fehérvárra, Sopronba és Szt.-Ilonára (Mura­közben) szállíttatván, jobbára bécsi, borosz­lói, lipcsei, és lengyelországi, a legutóbb jelzett vásáron pedig majduem kizárólag olasz kereskedők által vétettek meg. — Az elébb nevezeit kereskedők helyettük angol szabású hannoveri, porosz, nehezebb cseh és morva, valamint nagyon könnyű, de rendkívül szép és tüzes járású lengyel lovakat hoztak be. Az időben, az általánosan legjobb járók­nak elismert lovakat, a Somsich-ok Babó­csán (Somogyban), Salamonok Alapon (Fe­hérben), Hunkárok Bándon (Veszprémben), Döry-e к s gróf Viczay (Tolnában), Horváthok és Latinovits-ok Bácskában, Orczy-ak Pest megyében s Bhédey-ok Várad vidékén te­nyészték. — A Wesselényi, Bánffy s erdé­tyi egyéb kitűnő ménesek lovait nem is említem, mert ezek a felföldre csak elvétve kerültek. Ezeken kivül a többi ménesben s kis tenyésztőknél is annyi volt a kitűnő há­mos ló, hogy abban szinre és minőségre vá­logatni lehetett. Szinre nézve legtöbb volt a szürke, pej és sárga ; fakó és deres ritkáb­ban fordult elő, feketét találni alig lehetett, ezek ménesben csak Inkey Ádámnál Récsén és gróf Zichy Domonkos ménesében voltak honosak, s túl a Dunán gr. Batthyányi La­jos volt talán az egyetlen ur, ki fekete foga­ton járt. (Folyt, köv.) VADÁSZAT és LÖVÉSZET Meghívó a .Budai Polgári Lövész-Egyesület" által Budavárának a török uralom alóli felszabadí­tásának 200-dik évfordulója alkalmából ren­dezendő lövész-ünnepélyességekkel egybekapcsolt nagy öröm- és disz-lövészetre, mely 1880-ik évi szeptember hó 5., 0. és 7-én fog meg-* tartatni. Az ünnepély és lövészet sorrendje : 1880. szeptember hó 5-én vasárnap reg­geli 8 órakor a lövészet megkezdése, mely 12 taraczk-lövésseDjeleztetik. A lövészet tart déli 12 óráig, 1 órakor díszebéd katonai zeneelőadás mellett. Délután 2 órakor a lövészet újból meg­kezdése, mely alkonyatig tart ; — délután 4 órakor nagy katonazene-hangverseny a kerti helyiségekben, este 8 órakor tűzijáték a ló- és jégpálya téren, ezután a díszterem­ben tánczestély. A diszebédre részvétjegy teritékenkint borral és zenével együtt 2 frt, a 4 órakor tartandó kerti zeneelőadásra, tűzijáték és táuczestélyre bemeneti személydij 1 frt. Csa­ládjegy 3 szeméi vre 2 frt, 4 vagy 5 sze­mélyre 3 frt. — E bemeneti jegy bárkit fel­jogosít a lövészet, vagy a társasjátékokban való részvételre. 1886. szeptember hó 6-án, hétfőn reggeli 7 ,órakor a lövészet folytatása déli 12 óráig, ekkor társasebéd, 2 órától alkonyatig lö­vészet. 1886. szeptember hó 7-én, kedden reg­geli 7 órakor a lövészet folytatása déli 12 óráig, szünet alatt ebéd, 1 órától 5 óráig zárlövészet; ezután a lövések osztályozása, és a dijak ünnepélyes kiosztása ; ezután tár­sasvacsora zeneszó mellett. Általános szabályok a lövészetnél : 1. A löbárcza ára a pénztárnál azonnal lefizetendő. 2. A fegyverek belövése a lövészet alatt nem engedtetik meg. 3 A lövész csak ama rendben léphet a lőállásba, a mely rendben fegyvere a fegy­vertartón van. 4. A löcsaruokban a dohányzás tilos. 5. A lövést megelőzőleg a bárcza az illető jegyzőnek kézhez adandó ; a lövész fel­adata lövéseinek helyes feljegyzését ellen­őrizni, mert későbbi panaszok figyelembe nem vétetnek. 6. A négy rendes és versenytáblán min­dennemű fegyverrel, a mezei czélra csak me­zei módon felszerelt, és a „bonvéd" czélra csakis badi fegyverrel lehet lőni. 7. Panaszok a napos lövészmestereknél jelentendök be, kik minden ügyben kellő felvilágosítással szolgálnak. 8. Minden itt fel nem sorolt ügyben az egyesület helyiségében közhírré tett rend­szabályok és az egyesületi alapszabályok irányadók. Czéltáblák : 1. Négy rendes czéltábla 200 lépésre állíttatik fel, mély és találó dijakra. 2. Két mezei czéltábla 800 lépésre, csak találó dijakra. 3. Két „Honvéd" czéltábla 400 lépésre, találó dijakra. 4. Egy ipar vagy versenytábla 200 lé­pésre, 10 körre osztva, melyen csak bárom egymás után történt legjobb lövések számí­tanak. 5. Egy pisztoly-czéltábla 50 lépésre, 4 körrel, találó dijakra. Dijak : Az összes igen értékes és számos dijak 8 nappal az ünnepély előtt a napi lapok ut­ján közbirré tétetnek, valamint az összes egye­sületi helyiségekben megtekintésre sorrend­jük szerint kifüggesztetnek, az üuuepélv al­kalmával pedig közszemlére kitétetnek. A 200 lépésnyi rendes czéltáblákon a kebelbeli vagy hazai lövész mély lövésekre több dijat, de a czéltáblák mindegyikén egy és ugyanazon lövész cg y találó dijat nyerhet. A verseny czéltáblára tisztelet-dijak kö­szönettel elfogadtatnak és a napi lapok utján is közzététetnek. A löbárczák : 1. A 200 lépésnyi „rendes" czéltáblákon egy lövés ára 10 kr, melyből 5 kr osztalékra fordittatik; ezen (fehér) löbárczák csak 20 lövésre adatnak ki ; dijakra csak az a lövész tarthat igényt, ki legalább 3 bárczát vált, illetve 60 lövést tesz. 2. A 300 lépésű „mezei" czéltáblán egy lövés ára 5 kr, eme (zöld) löbárczák csak 20 lövésre válthatók, dijat csak az a lövész nyer­het, ki 3 bárczát vált, illetve 60 lövést tesz. 3. A 400 lépésnyi „Honvéd" czéltáblán egy lövés ára 5 kr, eme (vörös) löbárczák csak 20 lövésre adatnak ki, dij csak az a lövész­uek nyujiatiK, ki 3 bárczát vesz, és 60 lö­vést tesz. 4. A 200 lépésű „verseny" czéltáblán (sárga) 3 lövésre szóló bárczák kaphatók, melynek elsője 1 frt, a többi 50 kr, a lö­vész csak akkor tarthat dijra igényt, ha leg­alább 5 bárczát saját nevére váltott. 5. A pisztoly czéltáblára (kék) löbárczák 20 lövésre 1 frt dij mellett adatnak ki. Osztalék : A négy rendes czéltáblán a minden bár­czán tett (Trefferekre) találó lövésekre esendő osztalék a zárlat után a lövésznek arányo­sítva fizettetik ki, illetőleg küldetik meg. Töltések a „Honvéd" czéltáblára a pénz­tárnál 5 krajezárért a tölténytartó visszaadása mellett kaphatók. Kelt Budapesten, a budai polgári lövész­egyesület 1886- évi augusztus hó 6-áu tartott igazgató választmányi ülésében. Érczhegyi Ferencz, Lakner János, főlovászmester. egyesületi jegyző. Bécsi galamb-lövész-egylet lövészetei. (Oszi idény.) Első nap. Hétfő, szeptember 6-án. Megnyitó handicap. Tiszteletdíj krb. 200 frt értékben az első és másodiknak. 8 galamb. Tét 30 forint. Második nap. Kedd, szeptember 7-én. Őszi handicap. Tiszteletdíj krb. 400frt érték­ben az első és másodiknak. 12 galamb. Tét 50 frt. Harmadik nap. Péntek, szeptember 10-én. Szeptemberi handicap. Tiszteletdíj krb. 400 frt értékben az első és másodiknak. 9 galamb. Tét 40 frt. * * * A lövészetek сэак kedvező időben fognak meg­tartatni. Kétes esetekben a lövészetek megtartása felől felvilágosítást ád Guttera G. a jockey-club ver­senytitkárságánál d. е. '/г 1 2 órakor. Az igazgatő steward elhalasztja a lövészetet, az esetben, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom