Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-07-22 / 32. szám

Julius 22. 1886 Longfellow e's Bret Harte az elsők, kik érde­kes munkáikban az indián törzsek szellemi eletével s mondáival foglalkozva, ezek ethi­káját ismertetik. Habár az elébb hivatolt, s időnkint meg­jelenő egyéb közleményekben, sok érdekeset találunk is, nagyobb részük inkább regény­alaku, vagy az Egyesült-Államok hivatalos jelentéseiből van merítve. Igaz ugyan, hogy európai* származású egyes vadászok s kalandorok indián törzsek­nél néha évekig tartózkodnak, sőt náluk csa­ládot is alakítanak, s ennél fogva a viszo­nyókat, szokásokat s talán a törzsek tör­ténelmi s vallásos hagyományait is tüzetesen ismerik, de szellemi műveltségűk s képzett­ségük oly alanti fokon áll, hogy feljegyzé­sekre s tapasztalataik közlésére nem is gon­dolnak. Müveit, s a viszonyokba valamint a tör­zsek és egyes egyének szellemi voltába mé­lyebben behatni akaró s kutatni óhajtó utazó a törzsek közötti hosszabb tartózkodással járó veszélyektől, fáradságtól és nélkülözés­től visszariadva, inkább az Egyesült-Államok által az indián törzsek részére reservált te­rületek mentében felállított Indian agentie-k közelében tanyázó törzseket keresi tel ; de minthogy ezekkel szorosabban megismerkedni s ezeket tanulmányozni alkalma itt is csak elvétve akad, közleményeik rendesen hiányo­sak, s azon alapszanak, a mit az agentiák nagyon felületes műveltségű s jobbára elfo­gult elbeszéléseiből tudunk 111 в^. Egyes amerikai vagy angol sportman, vadászati szenvedély által hajtva, a vadonba néha beljebb is hatol, de czélja vadászat lé­vén, a többivel ritkán törődik s kirándulását a „Field"-ben, vagy más sportlapban közli. Cronau (a Gartenlaube rajzolója) a „Far West"-nek jelenkori talán egyedüli beuta­zója. kit Éjszak-Amerika még lakatlan egyes vidékeinek festői bája s különlegessége, va­lamint az indiánok iránti érdeklődés majd­nem 3 éven át (189 — 1882) ezek reservált territóriumán, vagy közvetlen közelében tartott. Természet utáni érdekes rajzait, melyek­kel részben földtani egészen idegen, saját­ságos képződéseket mutat be, az ethuografikus kiállításán látni már alkalmunk volt. Uta­zásait. élményeit s tapasztalatait tárgyaló nagyobb munkáinak füzetes kiadása most van Lipcsében sajtó alatt A Sioux és Da­kota-Idiánok mostani mutatása alkalmára szintén egy kisebb, részben ezekre vonatkozó munkát tesz közzé, melyben annyi az eddig alig ismert érdekes adat, hogy belőle egyet­mást közölve, az olvasó-közönség érdeklődésé­vel bizonyosan találkozunk. Utazás a dakota-prairieken keresztül. Arra, hogy Éjszak-Amerika őslakóinak szokásaival bővebben meg ismerkedjem, jobb alkalom alig nyílhatott volna, mint az, midőn mintegy 7000, jobbára az általánosan rettegett sioux fajhoz tartozó, hadjáratból éppen visszatért barczos, legjelesb törzsfőnö­keik vezérlete alatt, a dakota-államban levő „ Standing Bock Ageiitie u közelében egyesült. Ez eseménynek alig vettem hirét, Mihvauke­ban azonnal vasútra szálltam, bogy St. Paul-ig, s onnan az akkor épülőben volt „North Pacific" pálya akkori vég-állomásáig, az épülő félben levő „Bismark" városkáig vasúton menjek, s utazásomat onnét valami fogadott alkalmatosságon folytassam. „Far West' távoli nyugat, majdnem bűvös szó ! A regényes európai hullámzó vé­getlen prairieről, bölény-csordákról, indiánok­ról, ezek vadász és barczi kalandjairól, és skalpvadászokról álmodozik. A hidegen szá­mító yankee „Far West" alatt gazdátlan buja földet, nagy fáradság nélkül kiaknáz­ható arany, ezüst, réz és kőszénbányákat ért, melyeket, hogy az illető meggazdagodjék, csak •el kell foglalnia. Mindkettő csalódik, s helye­Vadász- és Verseny-Lap. sen értesitve ritkán van. Cincinnatit általá­ban már „Far West'-nek tartják, s azt hi­szik, bogy Kansas, Omaha s- St. Paul mö­gött már közvetlenül s vad prairie terjed el. Hajdan igy is volt, de a viszonyok azóta megváltoztak. Ott, a bol a regényes hajlamú európai utas indiánok általi megtámadásá­tól t ártott, zongora-hangokat hall. abrosz­nagyságú napi lapokra talál, s lesült arczú fehérbőrűekre akad. A „Frontiere' (batár) név alatt, a Me­xikói öböltől mintegy 3000 angol mföld­nyi távolságból a britt gyarmatokig felnyúló képzelt vouait, melyen belül az egymást gyűlölő két népfaj között annyi véres tusa folyt, a vasutak már rég keresztültörték. — Ki a vadont s őslakóit látni kivánja, a vasutvonalaktól távol eső területekre menjen s ba lóháton vagy öszvéren a prairieken ván­dorol keresztül vagy könnyű csónakon fo­lyókon halad, azt, miről álmodozott, meg is találja. Negyven órai vasúti utazás utáu. más­nap reggel, Bisinarktól délnek mmtegy 60 mértföldnyi távolságra, a Missouri partján fekvő „Standing Rock" agentiáboz tovább indulandó, a Stage társaság egyik szekerén 7 doll árért helyet váltottam. Érne különben vaskályhákkal s egyéb vasszerszámmal ke­reskedő czég „Stag" nevü jármüvei rendesen csak négyüléses nyitott paraszt-szekerek, me­lyek inkább podgyász, mint utazók szállítá­sára használtatnak. Sötét éj volt még. midőn a várost el­hagytuk; minden csendes volt, csak itt-ott tántorgott egy-egy gyauus alak. E város és a Missouri közötti területet tépett alakú, a távoli barna szinű begyekhez nagyon illő előtért képező bokrok fedik. Az itt „ big muddy, nagy iszapnak nevezett Missourit (melynek sárga, iszapszinü vize kölcsönzi a nevet) elhagyva, a vidék még szomorúbb jelleget ölt. — A prairie nem rég éghetett. A kormos talajból kiálló szikla-darabok meg­szenesült óriási csontvázak gyanánt tűntek fel, 'a magaslatokon pedig a lángok martalé­kává vált faerőditvények fekete romjai emel­kedtek. Csipős éjszaki szél támadván, a szekér­ben talált bölény-bőrökbe burkolództam, me­lyek a bőr sima oldalán levő szines jegyek­ről Ítélve, ind wigwamból valók lehettek. Kocsisom karikását szakadatlanul használván, öszvéreink gyors iramban haladtak az előt­tünk emelkedő hos9zu koporsó-alakú magas­latok felé. A meddig a szem látott, csak a prairie-égés pusztító nyomait észleltük ; min­denütt szén és banni, melyből itt-ott egy bölény vagy antilop fehérlő csontváza emel­kedett ki. (Folyt, köv.) Y E G Y E S. Henneberg altábornagy, ki jelenleg Mürzzuschlap;­ban időzik, pár napig komoly beteg volt, de mai­jobban van. * * Buzgó, egy távirati tudósítás szerint, Manches­terben f. hó 16-án részt vett az 500 sov. értékű, másfél mértföldes „ Midsummer Welter Handicap"­ben, melyben a Mr. l'Anson 4é Selby-je (ap Beau­clerc a Pearl) lett a győztes, mely 2 fontot kapott Buzgótól, a mely a második helyet vivta ki Sir Jardine 5é Bonnie Charlie-je és még bárom más ló ellen. * * * Buzgó kötelezve van az aug. 17-én futandó Stockton Handicap re, e 400 sovereign értékű s 28C0 meter távú versenyre, mely az idén 23 neve­zéssel zárult. A kötelezett kiválóbb lovak közt van­nak még : War Path. Jewel Song, Stone Clink, Lady Castlereagh, King Monmouth, Hambledon, Ben Al- der és Raffaello. / * * * Talpra magyar a neve Blaskovics Ernő ur ama ménének, melyet Kincsem 1885-ben hozott világra. Buccaneer után. Kik e szépen fejlődött yearlinget látták, eleve is a legszebb reményeket kötik e Kin­csem-mén versenypályájához. * * m 209 Lótenyésztési bizottmány alakult Zágrábban a Horvát-Szlavon királyság részére, melynek czélja a lótenyésztés iránt való érdeklődés előmozdítása. Elnökül Bombelles Márkus gróf választafbtt meg. E bizottmány köréből versenybizottság is alakult, Draskovich József gr. elnöklete alatt, mely f. hó 1-én tartott ülésében azt határozta, hogy miután a bizottságnak a versenytér helyreállítására és egyéb mindenféle előkészületre a szükséges idő hiány­zik, s miután a 6-dik husz. ezr. tiszti kara, mely leginkább részt vett s versenyekben. Zágrábból elhe­lyeztetett, az idén é? pedig október, 17-én \csupán egy általános ügető versenyt rendez s aztán lóteny.­jutalom kiosztása következik s egy „Mezei gazdák sikversenye" 1200 meterre. Mindkét verseny első­nek érkezett lovai számára gr. Draskovich József egy-egytiszteletdijat is ajánlott föl. * * « Hanlan Edward, a canadai hires sculler, kitől tavaly Beach a viliágbajnoki czimet elragadta, a jövő hóban Angliában e czimért újra mérkőzik az ausztráliai scullerrel. * A newmarketi yearling-árverésen legjobb áron Paradoxnak egy édes testvére (Sterling-Casuistry ­mén) kelt, melyért Mr. Porter 3100 guineát fizetett. * * * Upas, gr. Berteux eme mène, mely az idei fran­czia Derbyben holt versenyt futott Sycomore-va.\. közelebb az amiensi Prix Principal­ban vereséget szenvedett J'Aigle gr. Kabyl-jétöl, mi nagy megle­petést okozott. « * * Buck-a-boo, bir szerint, annyira kiépült ba­jából, hogy a Jubileum-dijban, — ha addig újra valami accidens nem éri — okvetlen indulni fog. « * * Remptonparkban, jul. 15-én a Prince of Wales's Сир-öt a Kisbér-Illuminata mén: Kinsky nyerte szép versenyben egy hoszszal a Mr. Wardle Merry Duchess-je s hat más ló ellen. ' * * * Kempelen Imre ur, lapunk egyik régi hive, a mohai „Ágnes-forrás" tulajdonosa, tekintettel ama sajnos körülményre, hogy a kolera Fiúméban, eß magyar kikötővárosban is jelentkezett, az Ágnes­vizből, mely hathatós óvszer a kolera ellen, a fiumei polgármester czime alatt elosztás czéljából ingyen és bérmentve 4000 palaezkot. küldött részint az ottani kórházaknak, részint a honvédségnek stb. Ezenkívül több rendbeli honvédtábornak küldözött szét több ezer üveggel. A nemes jótékonyság oly szép példája ez, mely feleslegessé tesz minden bő­vebb magyarázatot és dicsérgetést. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány Jánoa Ferencz Szerkesztőtárs Dráveczky Aurél. N Y I L T T É R. Minden a lapunk administrátiójára vonatkozó megkeresésekre a szerkesztői hivatal (Nemzeti Casino II. emelet) naponkint d. u. 4 órától 7-ig ad felvilág ősit ást. BACHRUCH A. ékszerész Budapesten, váczi-utcza 25. sz. ajánlja saját készítmé­nyeit aranyban, ezüst­ben, drágakövekben. Különlegességek: pban­tasie-tárgyak, verseny­és vadász-dijak saját mintázatok és rajzola­tok szerint. Kwizda Ferencz János cs. kir. udv. szállító urnák Korneuburgban. Örömemre szolgál, önnek sok évi tapasz­talataim nyomán bizonyíthatni, liogy az ön cs. kir. conc. marhaporát, lovaknak köhögés és mirigyek ellen rendkívül sikeresnek talál­tam. A cs. kir. szab. üditőnedvet is, lovaknak, a legjobban ajánlhatom az izmok erősítésére, különösen vadászat és nagyobb erőfeszítések után. Donauescbingen (Badeni nagyherczeg­ség) 1883. február 28-án. Kunat Frigyes Főméit, hg Fürstenberg istállómestere. Megrendeléseket illetőleg utalunk a mai számunkban megjelent „Kwizda cs. kir. conc. korneuburgi marhapora' czimű hirdetésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom