Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-07-22 / 32. szám

•295 Mr. Gilbert 6é. Sailor Prince-)e (ap. Albert Victor a Hermita) egy hoszszal hátrább harmadik lett. A győztesek a távot 2 p. 25 mp- alatt futották meg s megosztoztak a nyeremény en. A Croxtetb Plate 700 sov. értékű versenyére kilencz lovat nyergeltek föl. Határozott kedvencz a portiandi berezeg Modwená-ja volt, mely azonban helyet sem tudott kivivni. Mr. Gilbert 4é mène Dulcimer (ар Cimbal a Atalla) a meting outsidere, egy nyakkal verte meg a Cadogan lord Kaunitz-át, mely 13 íontot cédáit a győztesnek. — A St. George-Stakes ezúttal match volt The Bard és Sir Isac közt, melyben előbbi, mint nagy fölényben állt favorit, tetszés szerint nyert. A Mersey Stakes, e két évesek 500 sov. értékű s 6 furlong távú versenye nagyon csekély mezőnyben döntetett el. Csak bárom ló pályázott, s a Hamilton berezeg sga m Juggins (a Fiddler a Thoughtless), másfél hoszszal canterben verte meg a Mr. Abington Aladin-ypt, mig a Calthorpe lord Littlecoteja egy fejhoszszal hátrább érkezett be a harmadik helyre. * * * A kopenhágai versenyeket jul. 11-én és 13-án tartották meg. A meeting főszámait a Skandináviai Derby és a Skandináviai Krite- rium képezték, melyek azonban kevés érdeklődést kelthettek, a menyiben benne Németország közép klasszisú lovai vettek részt, s aratták a győzelem babérát; igy a Derbyben a Worm ur Piano-ja (ap Savernake any F. Sharp), mely végre küzdelem után egy nyakhoszszal biztosan verte meg a graditzi porosz királyi főménes Bohemund-ját A Kriterium diját négyes mezőnyben a Mr. Edwards stp m Heinzelmännchen nyerte a graditzi Närrin és két más ló ellen, egy nyakkal kilovagolva. Tőlünk az idén egyik versenyre sem neveztek, pedig mily könnyen haza hozhatták volüa a dijakat közép klasszisú lovaink is ! * * * Az Eclipse Stakes, a legnagyobb dij a világon, melyet eddig lóversenyre kitűztek, holnap kerül döntésre Sandown-Parkban. — A szerencsés nyerő nem kevesebbet, mint 10000 font sterlinget (kb. 130000 forintot) kap. Nem csoda tehát,- ha e versenyre két év előtt 265 lovat neveztek s az állva maradtak száma negyvennyolez. Anglia sportköreiben roppant érdeklődéssel néznek e verseny elé. Sem a Derby-nyertes Ormonde, sem The Bard nincsenek e nagy versenyre nevezve ; mindamellett is azonban kitűnő társaság fog abban küzdeni, s ama 14 ló közt, melyek valószínűleg indulni fognak, oly lovak mérkőznek, mint St

t Gatien, Bendigo és Minting. — A főterhet (9 stone 10 font) St. Gatien viszi ; Bendigo 3 fonttal kevesebb teherrel van ellátva ; Minting ezek ellen csak 7 st. 10 fontot visz s igy nagyon könnyen megeshetik, hogy az 1% mértfdes versenyből e legkönnyebb terhű ló viszi haza a nagy dijat, melyért barczolnának még St. Helena, Queen Adelaide, Candlemas, Era Biavolo, Necromancer, Gay Hermit, Selby, White Friar stb. A fogadások főkedvencze Minting, melyet csak kétszeres pénzért lehetett kapni ; Bendigo ellen háromszoros pénzt ajánltak az utóbbi napokban; St. Gatien ellen 100:30-at jegyeztek a bookmakerek. * * * Az amiensi kétnapos verseny - meeting két főszáma, u. m. a Grand Prix d'Amiens 10000 frankos dija s másnap a hasonló értékű Prix de la Société d'Encouragement ugyanegy ló zsákmánya lett. A Mr. Epbrussí 3é sga m Fagotin (ap Patriarche a Mlle Fontenay) nyerte ezeket. A többi versenyek csekélyebb értékűek voltak. Teher-közlés. Bécsi versenyek 1886. (Őszi meeting.) Elsö nap. Vasárnap, szeptember 5-én. meter. (39 aláirás.) 4é Buzgó 5é Mettallist 5é Chalili 5é Jewess 4é Matador 3é Virtuos 3é Buck-a-boo 4é Excelsior II. 4é Teraphin 4é Anna 3é Bucsány 3é Pajzán 3é Matutina 3é Jacob 3e Abenadar 3é Hetyke 3é Hilda 3é Zománcz 3é Olyan-nincs 3é Dictator ii nagy handicap. 4000 frt. 3200 65 3é Készpénz 51 64 3é Ledér 51 627

a 4é Vaurien 51 627, 3é Ragyogó 50 58 3é Prälat 50 58 3é Rémes 49 577, 3é Riadó 49 577, 3é Althotas 49 567 2 3é Water-rose 477

2 56 3é Laurel 477, 56 3é Alfons 477

2 56 3é Manfred 46'/, 54 3é Tannhäuser 467, 54 3é Viva 45 53 3é Straight 45 53 3é Junius 44 53 3é Gönner 44 527, 3é Saffi 427, 51 3é Cipoletta 427* 51 427* Negyedik nap. Vasárnap, szeptember 11-én. II. Bécsi nagy handicap. 5000 frt. 1600 meter (46 aláírás). 4é Buzgó 65 3é Hannibal 51 5é Metallist 64 3é Prälat 50 6é Occident 64 3é Damasus 49 6é Chalili 62 «/. 3é Ragyogó 49 5é Goliath 60 3é Rémes 49 4é Matador 577, 3é Légy-jó 49 3é Buck-a-boo 57 7

2 3é Althotas 49 3é Remember 577, 3é Sycily • 477, 4é Anna 56 3é Water-rose 477, 4é Harczos 56 3é Alfons 47 4é Excelsior II. 55 3é Walzer 47 3é Algy 55 3é Manfred 47 3é Bucsány 55 3é Hamlet 47 3é Pajzán 55 3é Isotherme 467, 3é Hetyke 54 3é Merrv Bírd 46 3é Matutina 54 3é Si 45 3é Abenadar 53 3é Wiva 45 3é Hilda 53 3é Sakuntala 45 3é Jacob 527

2 3é Straight 45 3é Zománcz 527, 3é Junius 44 3é Dictator 51 3é Safti «7. 3é Ledér 51 3é Cipolletta 427, 3é Olyan-nincs 51 3é Erzsike 427, A bukás művészete. Az angol szaklapok közelébb élénken vitatták, vájjon az ügyes bukás oly müvészet-e, melyet a gyakorlat által lehet elsajátítani a végett, hogy a lóval való elbukásnál veszélyes sérüléseket kikerülni lehessen ? Különbözően oszlottak meg e tekintetben a vélemények, a nélkül hogy a szétágazó nézetek közmegállapodásban tömörülhettek volna. Egy része a vitázóknak azt állította, hogy a bukás művészetét gyakorlat által el lehet sajátítani és igy annak tanulmányozását mindazoknak, a kik falka után vagy akadályversenyben lovagolni szoktak, melegen ajánlotta; a másik rész pedig erre azt válaszolta, hogy ha e művészet megtanulása lehetséges volna, nem fordulnának elő az idők folytán annyi sérülések sem a vadász-, sem az akadályverseny-lovasoknál, azt is megjegyezvén, hogy a sérült egyéneknél átalában nem hiányzott a kellő gyakorlat és ügyesség a bukásban. Föltéve, hogy az utóbb idézett tény alapos volna, — értjük ezalatt azt, bogy ezek az urak a szükséges gyakorlattal birtak — némi kis bizonyítékául tűnik ez föl a másik rész amaz állítása helyes voltának : „Mennél több gyakorlatunk van a bukásban, annál ügyesebben bukunk." Ha ez nem igy volna, akkor az illető uraknik, komolyabb accidenseik előtt alig lehetett volna oly gyakran minden hátrányos következmények nélkül elbukni s habár előfordult is, hogy ily egyének néha súlyosan megsérültek vagy éppen szörnyet haltak, ez — nézetünk szerint, — részint ama körülménynek róható föl, hogy nincs szabály kivétel nélkül, részint pedig annak, hogy vannak bukások, melyek oly gyorsan történnek, hogy a leggyakorlottabb embernek sem jut többé idő a megfontolásra. Ez eset bekövetkezik, ha valamely ló legjobb pace-jében sik pályán egy téves lépés miatt elbukik. A bukás pillanata rögtön következik a téves lépés után — mert botlás itt alig fordul elő — ugy hogy mielőtt a lovas eszmélhetne (föltéve, ha még eszméleténél van), már fekszik. Miképen tehetné ilyenkor meg előkészületeit a bukásra? De mi az ily bukást a kivételek kategóriájába számítjuk s nem is foglalkozunk ezzel tovább. Máskép áll a dolog az ugrás után előforduló bukásnál, mely ha szabad magunkat igy kifejeznünk — a szabályszerű bukásokhoz tartozik. Az ily bukások, a nélkül, hogy a lovas oka volna, rendesen előfordulnak/ a) oly magasugrásnál, melyben a ló elölábaival az akadályba ütközik s ez által a túlsúly előrészére esvén, fejjel előre bukik, vagy az akadályt hátsó lábaival érinti s igy bukik el. b) széles ugrásnál, ha aló rosszul vagy nem biztosan ugrik alá, c) kombinált ugrásoknál nagyon korai vagy nagyon kései az ugrás, úgyszintén ha ugrás előtt az akadály minőségét nem helyesen becsüljük meg. A most fölsorolt okokon kivül. hogy más körülmények is idézhetnek elő bukást — mint pl. két lónak összeütközése stb. — önként érthető s azért azokról nem is beszélünk. A sikpályán való bukásoknál azt az eK méletet állíthatnék föl, hogy „mennél nagyobb a gyorsaság, annál veszélyesebb a bukás." De ez nem volna tökéletesen helyes állítás, mert minden bukás közt, akadályon át, az a legveszélyesebb, mely egy jó magas ugrásnál lassú meuetueinbeii történik, mert itt két dologra lehet bizonyosan számitammk. Elős zör csaknem mindig fejjel bukunk előre s másodszor majdnem bizonyosan a ló alá kerülünk, mely gyakran ugy bukik, hogy lábait ég felé terpeszti s hátán a fejével amaz irányban van, a merről jött. Itt, a bukó lovas szempontjából, nem sokat lehet tenni Legczélszerübbnek látszik még, nem igyekezni, szilárdul a lóhoz kapaszkodni, hanem megkísérelni lehetőleg laza izmokkal és csuklókkal érinteni a talajt, de aztán nyugodtan feküdni, mig érezzük, bogy a ló terhe eltűnt, tehát az már fölkelt. Természetesen, a most leirt módon való bukás csak nagyon magas és szilárd akadálynál fordul elő, melyet a lovasnak — ha azon győzelmeskedni akar — csak lassú paceben kell vennie. A nem oly magas és nem annyira szilárd akadályoknál a bukás lehetősége gyorsabb paceben kevesbbé fordul elő s a veszély, melnyek a lovas a bukásnál ki van téve, sokkal csekélyebb, mert ez a lomhaság törvényénél fogva a volt gyorsaságban marad s lova fölött repül el, tehát sem ennek terhe nem nyomja, sem ama veszélynek nincs kitéve, hogy a ló fölkelésekor ennek patája megsérti. Itt főleg arra kell ügyelnünk, hogy a lökemet, melyet a talaj érintésekor kapunk, lehetőleg gyöngítsük, mit leginkább elérhetünk az által, ha előre terjesztjük karjainkat, melyeknek izmait azonban mint szintén az egész testét, egy pillanatig sem szabad megfeszitenünk, hogy utóbbi, a mennyire lehetséges, mint a lapda guruljon odább. Hogy ilyenkor igyekezzünk-e lovunkat kantárszáránál fogva szilárdan tartani, a körülményektől függ s e tekintetben alig lehet szabályt állítani föl ; általában mégis alapelvül vehetjük azt, hogy mennél kevésbbé gondolunk azzal, mi történik lovunkkal a bukás után, annál biztosabban bukunk és pedig azért, mert osztatlan figyelmünket önmagunkra fordíthatjuk. Ha ellenben lovunkat szilárdan tartani akarjuk, hogy lehetőleg kevés időveszélységgel újra nyeregbe ülhessünk, akkor mára bukás közben nem csak