Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886
1886-05-20 / 23. szám
Május 20. 1886. ^Vadász- és Verseny-Lap. 217 viselő lovával a kiállításra feljöjjön. Az eredmény azonban valóban méltó volt a hozott áldozatokra, mert sikerült a kiállításon bemutatni a tenyésztésükben legelőhaladottabb 22 vármegye lótenyésztésének hü képét. Éppen ez osztály; volt az, mely lókiállitásunk közönségét, s különösen a külföldi szaktekintélyeket, a hadseregek képviselőit s a lókereskedőket leginkább érdekelte. Számos ily oldalról hallottuk azt a kijelentést -—- mely különben később a külföld sajtójában is visszhangzott— miszerint éppen a népies kiállítás mutatta meg nekik, mily kifogyhatlan beszerzési forrást képez számukra Magyarország földmives tenyésztése, jó és aránylag olcsó, de azért vérrel és képességgel biró közönséges használati és katonai lovak vételére. Ha tehát lókivitelünk a kiállítás után jelentékenyen gyarapodott, s még tovább gyarapodni fog, ezt főleg emez utolsó csoport sikerült rendezésének köszönhetjük. Az pedig ke'tségbevoukatlan tény, hogy lótenyésztésünk haladásának legnagyobb emeltyűje lókivitelünk gyarapításában rejlik. Nem kell íélnünk soha sem attól, hogy túlságos sok lovat visznek ki, s ez által az ország tenyészanyaga pótolhatlan kárt szenved. Mindig az volt meggyőződésünk, melyet az utolsó másfél évtized tapasztalatai csak megerősiteuek : „minél több lovat visznek ki az országból, annál több és jobb ló lesz idebent.* Ha ugyanis nagyobb lókivitel által emelkedik a ló ára és könnyebb értékesithetése, annál több és jobb ló fog tenyésztetni. A mult évi hiteles lóösszeirás szerint Magyarországban (Horvát-Szlavouországon kivül) kerek számban 1.800.000 ló találtatott. E számban 660,000 tel jeskoru, azaz : 4 éven felüli kancza és 150,000 1 éven aluli csikó vau. Ha mégoly nagyra tószszük is a tényleg fedezett kanczák meddőségi arányát, legfeljebb 300,000-re rug a jelenleg tenyésztésre használt anyakanczák száma; s igy a teljeskorú kanczáknak alig fele része használtatik tenyésztésre. Igaz, hogy ezek között igen sok olyan van, mely után, gyarló minősége miatt, nem érdemes tenyészteni; de ez nem dönti meg ama meggyőződésünket, hogy Magyarországon még igen tág tér van a lótenyésztés kiterjesztésére ; mely terjeszkedés lovaink könnyebb és jobb értékesithetésével s első sorban lókivitelünk emelkedésével tart egyenlő lépést. Bizonyítja ezt legjobban az utolsó előtti hiteles 1870-iki lóösszeirás tételeinek összehasonlítása a mult évi második hiteles lóösszeirás adataival. Horvát-Szlavonország nélkül számítva, Magyarország összes lóállománya 15 év előtt 1.830,000-re rúgott, ma pedig 1 760,000-re rug, s igy ma összesen 70,000 lóval kevesebb van, mint volt 15 ev előtt. Ezrazonban csak kedvezően jellemzi egyéb adatok összevetésével az országos lótenyésztés íejlődjsét; mert hiszen nem az dönt valamely ország lótenyesztésének állapota iránt, hány rossz lova van, mely a tenyésztésre silány minősége és rossz tartása miatt nem is használható hanem egyedül és kizárólag az : vájjon tenyésztésre használt kauczáinak menynyiségé és minősége emelkedésben van-e vagy sem ? Ebből kiindulva, azt találjuk a két lóconseriptió összehasonlítása alapján, hogy mig 1870-ben 760,000 teljes korú kancza mellett csupán 380,000 drb 1—2 és 3éves csikó volt, addig a legutolsó lóösszeirás 660,000 teljes korú kancza mellett majdnem 500,000 1, 2 és 3éves csikó találtatott. Tehát a 15 év óta fokozotosan emelkedő lókiV itel eredménye az, hogy az összes csikók száma majdnem egyszázhetvenezer darabbal szaporodott az országban, s igy középszámitással legalább 60,000-rel több csikő neneltetik évenkint most, mint ezelőtt másfél évtizeddel. E számarányok egyszerűen azt mutatják, hogy ma egy harmaddal több tenyészanyag van az országban, mint volt másfél évtized előtt. A tenyészanyag minősége pedig, teljes meggyőződésünk szerint, nem 33°/ 0-al, hanem oly arányban gyarapodott, melyet számokkal kifejezni alig lehet. Összes lólétszámunk eme sokkal nagyobb évi termelés daczára nem szaporodott, s igy saját lÓ9ziikségletünk teljes fedezésen felül Ausztria és a külföld s/.ámára termel "lótenyésztésünk, nem jelentéktelenül szaporítván ez uton nemzeti vagyonunkat. Nem hiába hozott tehát a törvényhozás jelentékeny áldozatokat országos lótenyésztésünk feljesztésére, nem*hiába engedélyezte az állami lótenyészintézetek ménlétszámának szaporitását, mert ma már több mint százezer kancza fedeztetik évenkint jó állami mének által, mig 1868-ban, az átvétel előtt alig 30 ezerre rúgott az ily kanczák száma. S mig 18 év előtt egy állami mén átlag csak 26 kanczát fedezett, addig ma már 48-ra rug a fedezés átlaga. Hogy ennek folytán a nép kezében levő anvag nálunk minőség tekintében mily rendkívüli haladást mutat, azt ma már mindenki tudja, mert a ki nem tudta, anuak megmutatta a lókiállitás; a tenyésztésre használt anyakanczák száma pedig, mint fent láttuk, majduem 100,000 darabbal szaporodott (mert 60,000 csikó előállítására majduem 100,000 fedezett kancza szükséges.) Igy tehát a mellett, hogy az évi lókivitel értéke 15 év alatt egy millió írtról nyolcz-kilencz millió frtra emelkedett, az országos lótenyésztés törzsvagyonának, a tenyészanyagnak minősége és mennyisége is ugyané 15 év alatt jelentékenyen fejlődött. Ezeket tartottuk szükségesnek a népies coilectiv kiállítás osztályánál felemlíteni azért, hogy országos lótenyésztésünk jelenlegi állapotát kellő világlatba helyezzük. A népies coilectiv kiállítás juryje, gróf Zichy Nándor elnöklete alatt, következő tagokból állott: u. m. Farkas Abráhám, Kovásznay Zsigmond, gróf Festetics Pál, Freistädtler Vilmos, Descbán Achill, Gál Gyula, Horváth János altábornagy, Henneberg altábornagy, Holbein tábornok, Károlyi alezredes, Jankovich József, Melczer Gyula, báró Ruduyánszky Iván, Kovács László, Iszákovich Milán, Kostyán Ferencz, herczeg ThurnTaxis Egon és ÍSomssich Andor urakból. Eme jury a 22 megyéből kiállított 353 lovat három nap alatt bírálta meg, s közöttük összesen 7,800 frankot kitevő 54 pénzdijat és 61 bronzérmet osztott ki. Leírásunk keretét túlhaladná s talán kevesebb érdekkel is birna e 115 kitüntetett lovat és tulajdonosaikat felsorolni, s azért csak az első rendű dijak nyerteseinek közlésére szorítkozunk. 400 frankos első dijat nyertek: 1. Györfi János somogymegyei, gvalai lakos „Mírza" nevü kanczájával, 2. Nagy László borsodmegyei, b.-papi lakos „Syglavy" nevü kanczájával. 300 frankos második dijat nyertek : 1. Német Péter toluamegyei n-szokoli, 2. Szakos János baranyamegyei u.-harsányi és 3. Balázs István fehérmegyei soponyai lakos tenyésztők. 200 frankos harmadik dijat nyertek : 1. Anzelm Fidel temesmegyei orczitalvi, 2- Barthos Mihály fehérmegyei soponyai, 3. Biró József somogymegyei göllei, 4. Gárdonyi György tolnamegyei néniedi, 5. Gere József borsodmegyei igriczi, 6. Barcsa István barsmegyei n.-saliói, 7. Horváth Ferencz sopronmegyoi beledi, 8. Jempfi János szatmármegyei fényi, 9. Katona N. István barsmegyei f.váradi. 10. Poczik Pál hevesmegyei besenyői, 11. Andor András esztergommegyei n. ölvedi és 12. Balta József hevesmegyei tisza-náuai tenyésztők. A többi még pénzdijjai kitüntetett 32 tenyésztő egyenkint 100 frankot nvert; s azon felül 61 földmives tenyésztő bronzéremmel lett kitüntetve. (Folyt, köv.) VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Budapesti galamb-lövészetek. (Tavaszi idény.) A budapesti galamblövész-egylet által rendezett f. évi tavaszi lövészetek a mostoha időjárás miatt gyengén voltak látogatva, bár az egyletnek e czélra külön berendezett ideiglenes lő-helyén a legszebb lövészetekre lehetett volna számitani. A zord, szeles időjárás csupán e sport leghívebb követőit gyüjté öseze. A három napra tervezett lövészet, a rossz idő miatt két napra redukáltatott s ezek lefolyásán következő. Első nap. Szerda, május hó 5-én. I. Tétvevseny. 5 frt. 1 galamb. Esterházy Mihály gr. Ill I Mecklenburg Károly br. 110 II. Tétvei seny. 10 írt. 26 meter. 1 galamb. Esterházy Béla gr. 1111 I Esterházy Mihály gr. 1110 Lőttek meg : Keglevich Gyula gr., Mecklenburg К. br. Yersenyérték : 36 frt. III. Megnyitó-dij. Tiszteletdíj az egylettől 100 frt értékben. 7 galamb, 2 hiba kizár. Táv 26 meter. Tét 15 frt. Tétek 50%-ka az elsőé, 25% a másodiké, és 25% az egvleté. Mecklenburg К. br. 011110111110110111 I Esterházy Mihály gr. 111101011110110110 11 Esterházy В la gr. 101100 Keglevich Gyula gr. oliOO Versenyérték : Tiszteletdíj és 80 frt az elsőnek, 15 frt a másodiknak. IV. Tétverseny. Handicap. 5 galamb, 2 hiba ki zár. Tét 10 frt. 27 Mecklenburg К. br. 11101 1 26 Esterházy Béla gr. 11010 II Lőttek még : Zichy Antal gr. és Keglevich Gyula gr. V. Optional-handicap. 1 galamb. Esterházy Béla gr. Ill I Lőttek még: Mecklenburg К. br., Zichy Antal gr. és Keglevich Gyula gr. V erseny érték : 31 frt. VI. Tétverseny. 10 frt. 7 galamb, 3 hiba kizár. Mecklenburg К. br. 11011011 Esterházy Béla gr. 1100111? 1 "«gosztva Zichy Antal gr. 1011100 Verseny érték : 27 frt megosztva. VII. Tétverseny. 3 galamb, 2 hiba kizár. Tét 10 frt. Esterházy Andor gr. 00111 I Keglevich Gyula gr. 01010 Elek Gusztáv 01010 V ersenyérték : 27 frt. Második nap. Péntek, május hó 7-én. I. Tétverseny. 10 lit. 1 galamb. 27 meter. Mecklenburg Károly br. 1111 j meeosztva Zichy Kázmér gr. 111) 1 m eg° sztv a Lőttek még: Trauttmansdorff hg. és Esterházy Mihály gr. Verseny érték : 36 frt megosztva. II. Tavaszi-dij. Handicap. Tiszteletdíj az egylettől 200 frt értékben. 9 galamb, 3 hiba kizár. Tét 20 frt. A tétekből 50% az elsőé, 25% a másodiké és 25% az egyleté. 28 Trauttmansdorff hg 111111111 I 26V 2Zichy Kázmér gr 111110111 H 27'/ 2Mecklenburg K. br. 110111110 27 Esterházy Béla gr. 1110110 27 Esterházy Mihály gr 10110 26 Vay Elemér br. 10100 Verseny érték : Tiszteletdíj és 60 frt az elsőnek, 30 frt a másodiknak.
