Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-05-13 / 22. szám

201 mar a Miss Lumley-ménnek kellett második 1 helyét átalengeduie, mig Jericho határozot- 1 tan vezetve, végre is canterben nyert sok ! hoszszal a Miss Lumley mén ellen, mely két ; hoszszal verte meg Parnot a második helyért. | A Gátversenyben Knights Fee vette ál- ' tal a vezetést, igen szép sebes iramban vezetve bárom hossznyira Edgar előtt, mig St. Julien tőle két hossznyira ment az utolsó helyen, az ugrásoknál mindig több-több tért vesztve. E' sorrend megmarsdt köztük a verseny háromnegyed részén, midőn is az utolsó előtti gátnál Edgar könnyen elhagyta az erősen kilovagolt kanczát, s három hoszszal veré meg őt az első helyért, mig St. Julien két bossznviva érkezett be utána mint utolsó. ! Körültekintés. A tegnapi (kedd. május 11-diki) versenynap teljesen elázott: esett már d. u. l

1/« órakor, s esett a versenyek végéig : még is az érdeklődés fokozatára mutat, hogy közönség valamivel nagyobb számmal volt — mint tavaly a megfelelő napon, midőn az országos kiállítás alkalmával — sokkal több közönség volt Budapesten. A nap főérdekessége volt, bogy e versenyekre kihozták végre a két 3évest, — Partágast és Jacobot — melyekre a közönség régen kíváncsi volt, miután ama 3évesek közé tartoznak, melyek tavalyi szereplésük folytán (kivált Partagas a soproni Polgárdij megnyerése miatt Kegyúr és Fenék ellenében) feltűnést okoztak. — Partagasnak a Wenckbeim-Memorial 1 mértföldjén a legtöbb mérték kinálkozott Goliathban (mint eme distanczián nálunk majdnem verhetetlenen) arra, hogy mit tud? Ha e mén ellen amaz 5 kilo külön teherrel — melyet a soproni győzelemért kellett vinnie — jói fut : ugy az istálló tisztában van vele — hogy a Derbyre némi jogosultsággal indíthatja; és akkor a tavaly csak a véletlenségnek tulajdonitott soproni győzelem jogosultsága ujabban is documentálva lesz. — A próba máskép ütött ki; s a miről a közönség csak e nyilvános próba után értesült, azt a mén nemes tulajdonosa jóformán tudta is — mert kevéssel az ütközet előtt eltávozott a versenytérről. — Partagas a télen át keveset fejlődött, s igy az a képesség is — mit tavaly mint 2éves mutatott — társai által tulbaladtatott. — Igy tudjuk csak magyarázni, hogy a versenyben Pajzán által tulszarnyaltatott. Blaskovics ur e derék ménje, mely minden versenyében jobban fut, az utolsó száz meteren még meg tudta tenni : hogy a colossus Goliathnak ki kellett nyújtózkodni, de Partagas — már előbb kiesett a versenyből. — Meglehet, hogy majd őszig még jobb formába jöhet a mén, —- de egyelőre a Derby-candidatusok számát nem növeli. * Istállótársáról Jacob-ról sem lehet azt hinni ; igaz, bogy a 2000 forintos Állvány Handicap Р/

г mértföldjén (tehát éppen a Derby-distanczián) — s egy oly sebes versenyben, mely 9 lóból álló mezőny által íorciroztatott — jó harmadiknak érkezett be — mintán elejetői fogva vezetett ; de a társaság — habár a handicap-lovak jobbjai közül voltak köztük — nem az a classis, mely ily teltevésre jogositna. — A verseny részletes lefolyását más helyütt adván — itt csak annyit még, hogy SpriDgbok gyönyörűen nézett ki, — s a legnagyobb valószin iiséggel ő nyer (tulajdonosa és manegerje nagy összegeket is vettek reája) — ha lovarja Bell kissé korán nem jön fel. Így is csak egy fejjel veszté el az ütközetet, Matador ellen, mit nem annyira Matador nagyobb tehetségének — mint Metcalt ama higgadtságának köszönhet a ló tulajdonosa, bogy e vén mester soha sem akar a távoszlopnál már első lenni — csak az utolsó pillanatban. — Kémlelve vetélytársait, oldalukon vagy szorosan nyomukban fekszik, s az utolsó 10—15 meteren egyszerre oly rohamosan veti elő lovát — melyre azok már nem számítottak. — Igy verte le most is Jacob és Springbok lovasát. * * A holnapi (május 13.) I-ső oszt. állam díjban — a gróf Hunyady istálló a derék Metállisttal minden látszat szerint oly első rangú lovat küld az ütközetbe — melylyel egyrészt a legnagyobb ehanceal bir eme szép dij megnyerésére (s Remembert iutact tartja a Derbyre), más részről e ménnel a legkiválóbb mértéket nyújtja ama 3éveseink javának, melyek a Derbyben indulhatásra eddig jogosultságot formálnak. — Ellenfelül — mult számunkban még csak Virtuost tartottuk olyannak, mely a teherkevesblet mellett — mit az idősb méntől kap (a tavalyi kiállítási handicap megnyeréseért Metallist 2

1/, kilo többletet visz a korterheu kivül) nagyon veszedelmes lehet reá nézve, — a mult heti reggeli gyakorlatok szemlélésénél azonban Olyan nincs — oly szép haladást mutatott, — hogy ha indul - ugy igen számításba kell venni a fogadásoknál ; sőt anynyira javult róla nézetünk —- hogy nem lennénk meglepetve — ha mint első baladna el a czélpont előtt. — Buck-a-boo aligha indul, mert a többi Springer lovak már elhagyták Budapestet; ezt csak ama véletlen esetre hagyták itt ha az I. oszt. államdijra emiitett kedvenczek egyikéuek vagy másikának valami baja találna lenni. — Az e dijra múltkor előszámlált többi lovak mint outsiderek tekinthetők. * * * Az angol falkavadász - idényről, mely ápril vége felé záródik, az ottani sportlapok különféle érdekes adatokat közölnek. Különösen kiemelik, hogy a november és deczemberi rendkívül zordon időjárás folytán hetenkint ali-r lehetett egy félig sikerült vadászati napra számítani. A hó olvadása után igen jó lett ugyan a terep, de ekkor a folytonos hideg s erős szelek még az idény végét is elrontották. Sok veszélyes accidens is fordult elő, és alig mult hét, melyben néhány komoly balesetről ne hallott volna az ember, mit leginkább annak tulajdonítanák a szakértők, hogy galopozásra ritkán lévén alkalom, a lovak ugratás előtt idegesek lettek. Ily alkalommal aztán az akadályok körül ideges lovakból alakult tömegben könnyen megesik a baj. Az ingerlékeny ló ritkán kerül az első ugratok sorába, hanem folytonosan visszatartatván, végre is vakon neki megy az ároknak, hogy ennek túlsó oldalán elbukjék. Meglehet ugyan, hogy az időjárás változtával ennyi baj nem fordult volna elő, de határozott ítéletet e részben mondani alig lehet. Ama gaztett, hogy a rókák kiirtására belyenkint mérgezett csatétkek szórattak széjjel, nagyon gyakran volt észlelhető, sőt voltak „gentlemanek •, kik egy font sterlinget Ígértek és fizettek egy rókafejért. Igaz ugyan, hogy a rókavadászatnak mindenkor voltak ellenségei, de azért a földbirtokosok többsége valamint előbb, ugy most is a nemes sport e nemét határozottan kedveli. * * * A longcbampsi versenyek utolsó vasáruapján nem történt meg a fogadási jegyzetek tervezett lefoglalása, a miként ez híresztelve volt. Ezelőtt tiz vagy tizenkét évvel ilyesmi könnyen keresztül vehető lett volna, de most, midőn a franczia sportvilág a fogadást végképpen átvette szokásaiba, a szóba került tilalmat erőszak sőt vérengző jelenetek nélkül életbe léptetni nem lehetne. Különben a Joekey-Club közbenjárása nyomán a földmivelési minisztériumtól e részben erélyes intézkedések várhatók. Annyi bizonyos, hogy már a tilalom hirére is sokan a turf habituéi közül nem jelentek meg a különféle gyepeken. A párisi lókiállitás néhány nap múlva véget érvén, már most is féuyps anyagi sikert eredményezett, a mennyiben 5 frank belépti dij mellett a Palais d'Industrie, melyben 10—12000 ember könuyen elfér, délutánonkint mindig tömve volt. Egyébiránt я kiállitási elnök, Mr. Mornay dicséretére válik, hogy a párisi kiállítás dus jövedelméből majdnem 150.000 frank jutott vidéki kisebb kiállításoknak dijak fejében. Parisban a legnagyobb dijak ugrató lovak számára voltak kitűzve és egyél) mutatványokra, melyekben leginkább katonai egyének vehettek részt, mi által a franczia lovasság kissé gyenge lábon álló lovasságát akarják emelni, a mi magában véve nagyon hazafias iparkodás, de egy lókiállitás eszméjével nem igen fér össze. Egyébiránt a párisi sajtó alig említette a különféle hátas és kocsi-lovak osztályait, melyekkel maga a közönség sem igen törődött, s csak a kiállított lovak számában gyönyörködött A kiállítást tulajdonképpen a nagy lókereskedők istállói képezték, mi altal az egész inkább egy lóvásár jellegét vette magára. A mi a, lóauyagot illeti, ugy ez egyszerűen jó s hasznavehető kocsilovakból állott, melyeket Angliában kiállítani nem lehetett volna, már csak azért sem, mivel valami különös faj vagy tenyésztési példány köztük elő nem fordult. Voltak aztáu az úgynevezett kocsi illetőleg fogatok többször ismételt kiállításai midőn vagy tizennvolcz drag és négy névtelen jármű jelent meg a Palais d'Industrie előtt a bizottság felhívására. A fogatokat kocsisok hajtották, nem pedig, mint másutt, a tulajdonosok; a hintókban senki sem ült. Beauregard gróf, Mr. Bischoffsheim és Mr. Edmond Blanc négyes fogatai nagyon szépek voltak ugyan, de azért alig hiszszük, liogv Münster grót, a német s kitűnő lótenyésztő ne mosolygott volna a látványon. * * * A villeboni ménes. A Paristól mintegy 18 angol mértföldnyire lekvő clievreusei völgyben ezelőtt harmincz évvel Niviére báró a villeboni ménest alapította. Niviére báró Palaiseau körül több mint 2000 hektaret birt, most azonban alig 130 hold maradt a ménes számára. Eleinte Lagrauge gróf volt Niviére társa s számukra Tom Jennings Angliában,. ennek testvére pedig Henry Francziaországban idomították a lovakat. A társaság különben nem sokáig maradt együtt, mivel Henry Jennings de Moray herczeghez szegődött, Niviére báni pedig két vagy három rossz óv által kedvét vesztvén, akkor vált meg az üzlettől, midőn Fille de. l'Air és Gladiateur már más irányba terelték a dolgot. Niviére báró megtartotta a la-morlayei versenyistállót s Major Fridolin név alatt Charles Pratt-ot fogadta idomárnak és jockeynak. Az uj üzletben Mr. Charles Lafitte is részt vett, midőn aztán a versenyistálló fénykorában Gontran 1855-ben a franczia Der- by t Ferragus, Czas és Sultan pedig más nagy dijakat hoztak haza. — 1870-ben S(Trnette a Grand Prix de Paris-ban győzött és ez volt az utolsó verseny, melyben Ill-ik Napoleon megjelent. Lafitte ur lovaival sokra ment volna, de a háború véget vetett minden további iparkodásuak és az egész istálló még a német invázió előtt jókor Newmarketbe lőn küldve. Lafitte halálával a villeboni ménest Mr. Malapert, a Poitiers melletti chainpaguei ménes jelenlegi tulajdonosa vette bérbe, ki Stephanotis és Sycee híres telivér anyakauczákat hozatta Angliából. Sycee fi ja Swifl két éves korában nagy hirre tett szert, de a villeboni ménes már előbb de Ments gróf és de Cartier báró, két belga sportsman, tulaj**