Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886
1886-04-01 / 13. szám
118 Vadász- és Verseny-Lap Áprili s 1. 1886 mindegyike későbben oly nagy reményekre jogosító formát mutatott. A kancza eme formáját mult évben , igaz, nem nyerte vissza többé; ki tudja nem sikerült-e ez évben neki; amaz esetben aztán, e dijat annak kellene megnyerni, a melyik e sebes kanczát meg is birná verni és ez nagy feladat, mit kellőleg méltányolni alig bírnánk. Sicilyt is igen jónak tartják otthon, míg Mirandola, ugylátszik, a tavasz lova: mult évben is versenyei elején mutatta be legjobb képességét ; ő is mult évi fáradalmait a télen kellőleg kipihenve, eme kurta távolságú versenyben hivatva lehetue. tulajdonosait örömben részesíteni. A főérdekeltség a bécsi versenyek két első napján, természetesen már értékénél fogva is, a Przedswit-handicap körül irányul. Mint már fentebb emiitők, e verseny fennállása óta ez alkalommal érte el a nevezések legnagyobb számát és az uj handicappernek valóban nehéz munkája lehetett e különböző cl assisii lovakat csak némileg is összehozhatni ; ez azonban neki sikerült, s valószínűleg méltányos elégtételét találandja is majd, ha eme szép dijért egy nagy mezőnyt fog az induló oszlophoz elkanterezve látni. Millerjung, Edgar, Valerianus, Water-rose, Hannibal, Cambus volnának kedvenczeink első sorban, s köziilök, ha sikversenyre lett idomítva Cambtts, alig hiszszük, miszerint még oly jó ló is, minő Millerjung, mely a teherben szerintünk igen előnyösen jött e handicapbe be, bírhatna Cambusnale 27 fontot adni. Hannibal, 45 kilo terhével szintén igen jól látszik bent lenni a versenyben, úgyszintén Valerianus is. Határozott képet e versenyről csak akkor bírhatnánk kellőleg szerezni, ha már kezeink között lenne a kisbánatjelentés. Mult évben Edgar nyerte meg e versenyt ; ugylátszik, ő szintén a tavasz lova, futásai legalább arra engednek következtetni ; nincs-e e dij ujabban a sorskönyvében neki szánva? a terhek azonban minden valószínűség szerint a kisbáuat-jelenté-.ek után jóval feljebb fognak menni, s akkor ama hároméveseket, melyek mostani terhök alatt nem volnának indíthatók, nagy előnyben részesitenők. s ezek közül Water-roset és Barege-1 képzeljük igen jó esélylyel futni. A gátverseuy hat nevezéssel záródott el, s köziilök Reichenau lenne a kedvenczünk; sem Red-Hot, sem Edgar s csakis talán Bar-one lehetne reá veszedelmes ; egy versenyben sem ugy, mint itt, állhatna be az ominosus meglepetés. Hogy az akadályversenyt mi nyerheti meg, elképzelni sem birjuk ; csak annyi bizonyos, miszerint Attala egy nagy classissal jobb ló a vele nevezetteknél ; megtanult-e jól és biztosan ugrani, nyerése csak attól függ ; egy más pályán csakis az öreg Lumpaci Vagabundns lehetne neki ellenfele, de a könnyű bécsin ez sem; hiszen Attalának sebességét nem is lehet ma már az öreg Lumpaci Vagabunduséval összehasonlítani — Hogy az akadályverseny téren lovainkkal igen gyengén állunk, az bizonyos, az az első nevezésekből kellőleg kitűnt; e téren valamit kell tennünk, hogy egy kissé jobb classist mondhassunk magunkénak, mint a mint a milyennel most birunk. A második nap egy handicappel kezdődik, mely a gyengébb classisnak van szánva, az 1200 méternyi távolságon Water-rose, Barege, Sicily és Walzer jó esélylyel szaladhatnának. — A Przsedswit-handicapben ecy mértföld távolságra Chalili Valér ianusnal" Ь kilót ad, az 1200 meteres távolságra csak 1 kilót, igy tehát a handicapper Vcderianust a nagyobb távolságra 4 kiloval tartja rosszabbnak Chalilinél; igen szép lenne, ha a két ló szaladna eme versenyben, hogy igazolva lehetne eme feltevés ; nézetünk szerint mindkét lónak a mentül kurtább távolság az előnyös, s ha valamelyik nagyobb távolságra jobb, akkor azt hiszszük, hogy éppen Valerianus az, legalább formája ezt látszik bizonyítani. A KWeau-dijban a legnagyobb esélyt Helenánák jósolnánk, annál inkább, miután itt már nem kell oly jó társasággal összejönnie, mint az első napi Duna-dijban ; igaz, miszerint a távolság négyszáz meterrel hosszabb itt ; no de azt hiszszük, hogy azt még megbírja Helena. A Prater-dijban Buclc-a-boo, Matador, Hannibal azok, melyek mult évi formájuk után a legtöbb esélylyel bírhatnak e dij elnyerésére. Mult évben a Derbynverő Buzgó volt e dij nyerője, emez istállóból ez évben éppen egv oly versenycarrierü ló Riadó, minő a mult évi Prater-dij kimeneteléig Buzgó volt. Van nevezve; nincs-e hivatva e mén Buzgó példáját feleleveníteni ; hiszen mostanáig csak a legszebbeket lehetett e mén felől hallani. A Mermaid-dij egész sötét lovak részére vau szánva, igy erről ma még nem szólhatunk semmit, éppen ugy, mint igen keveset mondhatunk az e versenyre következő urlovasoknak szánt Hack-Stakesről, Az akadályversenyben azonban Idealistot képzeljük ama lónak, mely a legtöbb esélylyel bir а пуегёзге ; ha azonban a pálya mély lesz, az öreg Lumpaci Vagabunchis-nak is jó kilátásai lehetnének. Történjék azonban bárhogy, mindenesetre jó sport élvezetébeu remélünk reszesülni jövő vasáimnp. D. A. Akadály- és gátversenylovakidomitása. (Folyt, és vége.) A tápszer, a lovas és a pálya. Az idomítás alatt levő félvér lónak gondozása és táplálása épp az, a mi a gyorsfutásra idomított lóé, csakhogy rendszerint az idomítás második időszakában naponkint másfél kilo babot osztunk be a négy abrakhoz. A kondicziót mindenesetre mérvadóul kell tekinteni az abrak-mennyiségre nézve. Az arnateurnak, a ki akadály versenylovat akar idomítani, több utmutatásra vau szüksége, mint más lovaknál, de épp ezzel legbajosabb szolgálni. A félvéreknél, tapasztalat szerint, különösen akkor érezhető ennek szüksége, ha a fél vérnek telivérrel kell versenyeznie. A félvér ló, tehervivési és ugrási képesség tekintetében fölényben vauatelivérrel szemben. Ha azonban az utóbbi erős és eléggé ügyes hivatására, akkor, egyenlő teher mellett, tiz versenyből kilenczszer lesz győztes a küzdelem terén, ha a teher a 80 kilót tul nem haladja. Ez az oka, hogy a telivérek vagy az oly lovak, melyeknek a pedigreejében csak csekély folt mutatkozik, az egykor ünnepelt félver lovat az akadálypályáról úgyszólván teljesen leszorították. Fiatal lóra nézve, melynek tulajdonkép még tanulnia kell egy akadálypályán szakszeriileg végig galopozni, fődolog az, hogy ügyes, határozott lovas lovagolja. A pályát a lovas, a zászlók kitűzése után, mely rendszerint a verseny reggelén történik, tetszése szerint szemügyre veheti, de azon önkényesen mit sem változtathat, sem az akadályokat (azokon kivül, melyek neki gyakorlat végett átengedtetnek) az indulás előtt nem szabad átugratnia. A gátverseny ele. A gátversenyek czélja, akadályversenyre szánt fiatal lovakat, a sikversenyről az akadályversenyre átmeneteinél, a magas ugrásnak verseny-tempóban vételére szoktatni, különösen pedig arra, hogy az ugrást helyesen véve, a tova nyargalásnál időt ne veszítsen. Korábbi időkben a gátversenyek, mint akadályversenylovasok előislolája is, sokkal inkább en vogue voltak s csaknem minden verseuyprogrammban volt egy gátverseny. — Mióta azonban a vadászversenyek is egyik kiegészítő részét teszik a programmuak s az akadálypályákat többnyire ugy rendezték be, bogy az akadályversenyt az állványokról be lehessen látui, azóta a gátversenyek az akadálysport kárára háttérbe szorultak s a közönségre gyakorolt varázsuk is csökkent, noha a gyérebben előforduló gátversenyek iránt még mindig élénk részvétet tanúsítanak a verseuylótulajdonosok, mi e verseny hasznossága és nélkülözhetlensége felől a legjobb bizonyiték. A gátversenyeknek árnyoldalát az képezi, hogy ezeket, mint szintén a vadászversenyeket, rendesen nyáron s e szerint kemény talajon futják, mi a lovak lábait az ugrásnál nagyon megerőlteti s esetleges bukásnál lovasnak és lónak a csontjai komoly veszélynek vannak kitéve. A gátversenyek távolsága átlag mintegy 1800 meter hat gáttal, melyeket többnyire könnyeden állítanak föl, erős nekilovaglásnál eldőlnek s oly anyagokból készülnek, melyek a ló súlyának engednek, ugy hogy ama lovak, melyek dolgukat jól értik, rést csinálnak, melyen a többi ló minden erőlködés nélkül követheti azokat. — Az auteuili versenytéren szokásos gátak azonban kivételt képeznek e szabálytól, a mennyiben szilárdan állanak, ugy hogy a rosszul ugrott ló a legtöbb esetben elbukik. Ez lehet oka annak, hogy a franczia akadályversenylovak túlnyomóan jó és gyors ugrók. Az akadálypályához nálunk rendesen elhasznált versenylovakat vagy olyanokat alkalmazuak, melyek a sikpályára nem eléggé gyorsak többé, azonban az akadálypályákon még kihasználhatókuak látszanak. A versenyistállókból kimustrált emez anyagok fölhasználása egyáltalában nem ezélszerű s ez az oka belföldi steeplechasereink minőségének. Az akadálysportnál fris lóra van szükség, mely legfeljebb négy-öt éves, fiatal ruganyossággal és erővel bir s mesterségét kellőleg megtanulja. Természetesen, az igazi jó gátversenyló csak a telivérben található föl, melv tud biztosan és megerőltetés nélkül ugrani, úgyszintén különös ügyességgel bir arra, hogy a gátak átugrásánál vagy elboritásánál az ugrásból ki ne jöjjön és sem ugrás előtt sem ugrás után gyorsaságából ne veszítsen. Oly ló, mely a gát előtt meghökken, nemcsak időt vészit, hanem erejét is az átugrasra s kevés kilátást nyújt a győzelemre, uoha fordultak már elő kivételek, midőn az illető lovak minden gát előtt haboztak, az utolsó gát kivételével s mégis megnyerték a versenyeket. Itt azonban kétes, vájjon a gyorsaság végül a föliueuésnél valóban jelentékeny volt-e, avagy csak a társaság oly lassú, hogy az illető nyertes az időveszteséget kipótolhatta. A lovakuak gátverseuyre való előkészítése csaknem ugyanaz, a mi a sikpályáu, azzal a különbséggel, hogy a gátversenylónak kellő iskolázás és később alkalmilag való gyakorlat szükséges az ugrásban. Az a ló, mely biztosan kél át a gáton, a nélkül hogy csökönyösködnék. iskolázottnak tekinthető s idomítható épp ugy mint a sikpályára. Az ily lónak a kedvet kemény talajon való gyakori ugratás által nem szabad elvenni, mi könvnyen megtörténhetik a csuklók és paták megrendülése miatt. Kezdők gyakorlására egy vezető ló mindig előnyös, mert a legtöbb lóuak némi ösztönzésre vetélkedésre van szüksége, mert még biztos ugrók is, mihelyt egyedül mennek, tartózkodóbbak az ugrásnál. Gátversenyben az ugrásban való túlerőltetés hátrányosabb, mint a keveset ugrás. Ezt a gyakorlat csakhamar igazolja. Minthogy azonban a lónak az ugrásban való folytonos gyakorlata által nagyon sokat kivehetünk abból, a gát előtt való meghajtásnak kezdetben többnyire hátrányos hatása van a verseny kimenetelére s azt idézi elő.
