Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-01-01 / 1. szám

Vadász- és Verseny-Lap. Zdenko-Gidran, számos vadászlovagláson, há­rom Yonszalék-vadászaton lovagoltatott. Igen jó és kitartó vadászié, biztos és jó ugró, egy tulheves ugrásnál meg­sérült bal első csődjében bevágás foly­tán, és ennek következtében sokáig kí­mélni kellett. Northstar 111. számos vadászlovagláson, há­rom vonszalék-vadászaton és öt falka­vadászaton lovagoltatott. Kitűnő va­dászló, remek ugró, kitartó vágtató, soha beteg nem volt, a többi lovak felett kimagasló elsőrendű vadászié. Nonius XXIV., sok vadászlovagláson, két vonszalék-vadászaton és három falka­vadászaton lovagoltatott. — Egy jó, használható ló; ugrási kedve és ké­pessége csekély, nem igen gyors, a va­dász idény vége felé igen javult és azután igen használható lett. Tápió. Már a legcsekélyebb munka alatt is­métetlen megsántult, miért is a va­dászidény alatt használható egyáltalán nem volt és Bécsben maradt vissza. Amaty I., sok vadászlovagláson, két vonsza­lékvadászaton és három falkavadászaton lovagoltatott. Jó ló, jó vágtató, ugrás­hoz kevés bátorság, az idény vége felé megjavult. Használható vadászié. A bábolnai ménesből : Jussvf, számos vadászlovagláson, három von­szalékvadászaton és három falkavadá­szaton lovagoltatott. Igen jó és biztos ugró, kitartó vágtató, igen gyors és ügyes, a talaj nehézségeinek legyőzésé­ben, egy vadászat alkalmával posványba jutott és in-gyuladást kapott. Amurath JBairaetar, számos vadászlovagláson, három vonszalékvadászaton és négy fal­kavadászaton lovagoltatott, kiváló jó ló könnyű teher alá, biztos és bátor ugró, igen gyors és kitartó, soha be­teg nem volt. A fogarasi ménesből: Pluto, számos vadászlovagláson, három von­szalék- és öt falkavadászaton lovagol­tatott. Kitűnő, kitartó vadászló, biztos és remek ugró, ügyes a talaj nehézsé­geinek legyőzésében, igen kellemes vér­alkatú, soha beteg nem volt, kitűnő evő. Elsőrangú vadászló. Favory, számos vadászlovagláson, két von­szalék- és három falkavadászaton lo­vagoltatott. Igen jó, igen használható vadászló, igen ügyes a legnehezebb talajban, egy erős ugrás alkalmával bal első szárnycsontján megsérült és ennek következtében kiméltetett. A kisbéri ménesből: Bois-Poussel, számos vadászlovagláson, há­rom vonszalék- és öt falkavadászaton lovagoltatott. Az összes kanczák felett kimagasló kitűnő ló, kiváló vágtató, merész és remek ugró, bámulatosan gyors, kitartó és ügyes a legnehezebb talajban. Első rangú vadászló. Furioso, számos vadászlovagláson, két von­szalék- és négy falkavadászaton lova­goltatott. Kitűnő jó ló, kiváló vágtató, jó ugró, igen jó evő, igen használható. Budapest, 1884. deczember 30-án. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztérium lótenyésztési osztályától. A hadsereg uj csikó-telepe. Közöltük ez év elején, hogy a hadügy­minisztérium még ez idén egy harmadik csikótelepet szándékozik alapítani a lovas­ság részére. Felhivattak az erre vállalkozni óhajtó földbirtokosok, ajánlataik benyújtá­sára, s e felhívásnak volt is eredménye, a mennyiben az ország számos vidékéről mint­egy 40 földbirtokos által ajánlatok tétettek részint a csikóknak saját gazdaságukban és felelősségükre való felnevelésére, részint pe­dig a birtokoknak vagy csak a szükséges csikólegelőknek és istállóknak átengedésére. Hosszas helyszíni szemlék és alkudozá­sok eredményekint jelenthetjük, hogy leg­közelebb megtörtént a választás olyképen, hogy a Meszlényi-féle daádi birtokot vette bérbe a hadügyminisztérium, s ott saját gazdaság mellett katonai csikótelep (Remon­ten Depót) szerveztetik, melybe 400 három­éves csikó lesz évenkint beállítva, s azután 1—1V S óvi jó tartás után, kellő állapotban, az egyes lovas-ezredekhez beosztva. Ilyenformán most már három csikó­telepe van a hadseregnek. Az egyik Stiriá­ban Piber-en 300 csikóra, a második Er­délyben Besztercze mellett Bilakon 400 csi­kóra, s most legújabban a Fehérmegyében Tolnamegye szélén Ozorához közel fekvő Daád-oii szintén 400 csikóra. Az a felmerült terv elejtetett, mely sze­rint egyes gazdák vállalták volna el saját gazdaságukban az átadott csikók felnevelését, o o 1 s ugy látszik arra határozta el magát a katonai kormányzat, hogy csupán önálló katonai telepeket le'tesit saját regieben. — Hányat még ez után ? Ezt a jövő tapaszta­latai fogják megmutatni; ugy halljuk azon­ban, hogy jövő évben minden esetre még egy ily telepet fognak szervezni az ország felső vidékén. Ama katonai körök, melyek­ben a telepek eszméjét kiválóan pártolják, még 7 ily telep szervezését pengetik a jövő évekre. Többször volt már alkalmunk ama fel­fogásunk kijelentésére, hogy a hadsereg ló­szükségletének czélszerü beszerzésére, legbiz­tosabb eszköznek a pót-ló-árak jelentékeny felemelését tartjuk, karöltve a tenyésztőktől való közvetlen bevásárlás lehető kiterjesz­tésével. Ily utou, 400 forint remoute-ár mellett, a porosz mintára szervezett csikótelepek — nézetünk szerint — feleslegesekké válnának; mert meggyőződésünk, hogy eme telepekben még jóval drágább lesz a pótlovak felneve­lése. — Nem tagadjuk azonban, sőt nagyon is belátjuk, hogy tisztán a tenyésztők szem­pontjából, hasznosnak kell jelezni a csikó­telepek intézményét, mert a tenyésztő jól jár, ha csikaját már 2 7 2— 3 éves korában 250—325 forintért a katonasághoz eladhatja. Megelégedéssel constatáljuk, hogy a tel­jes korú (4—8 éves) remonták ára is fel­emeltetett átlag 350 forintra, a delegatiókban legutóbb tárgyalt hadügyminiszteri budget szerint. Habár ez árt még mintegy 50 forinttal emelendőnek tartjuk, mégis nagy haladás ez, mert igen közel mult idő az, melyben 200—250 forint volt a remondák átlagára ! Ha ily ár mellett a jövő évben minden tenyésztőnek alkalom adatik arra, hogy eladó lovát vagy csikaját, minden közvetítő nélkül, egyenesen bemutathassa s esetleg eladhassa a pótlovazási commissionak, akkor igazán elmondhatjuk, hogy nagy haladás történt e téren; s hogy ez irányban sok év óta foly­tatott küzdelmünk kezdi megteremni gyü­mölcseit ugy a hadsereg, mint az országos lótenyésztés érdekében. + Még valami a honvéd lovassághoz. Tekintetes Szerkesztő ur ! Engedje hogy e néhány sor világot láthasson becses lap­jában. Az ezekben foglalt észrevételek Lits Gyula urnák a Vadász- és Versenylap decz. 18-iki számában megjelent czikkében mon­dottakra vonatkoznak. A m. k. honvédlovasságról az 1869 — 1874. évi időközben bármit mondjanak is, elhiszem; — nem mondok ellent, ha azt mondják is, hogy majdnem minden rossz volt; ez időszakban rossz lehetett minden, mert a kezdet nehézségeivel kellett küzdeni, de mert a századparancsnokok túlságosan önállóak voltak; felügyelet alig volt, egy­öntetűség tehát nem lehetett; a hol jó volt a századparancsnok, ott jó volt a század is, a hol pedig tájékozatlan volt, ott a század rossz volt. , Hogy azonban 1874-től kezdve, a mikor a 40 lovas század egy dandárnokot kapott, ki főfelügyelője lett a honvédlovasságnak, sikerült volna még a legrosszabb század­parancsnoknak is századját annyira elron­tani s annál a fegyelmet annyira meglazulni hagyni, hogy 60°/ o nyomott hátú lova lett volna, azt határozottan tagadom*), mert eme dandárnok és felügyelő éber figyelme kiter­jed mindenre, s a 40 lovasszázad épp ugy kezében van, mint a legjobb schwadronyos­nak a 4 szakasza. Azt hiszem, egy honvéd századparancs­noknak sem leend kifogása az ellen, ha Osbaldiston, Nemo stb. kritikusok bárme­lyike is megnézi a század összes lovainak hátát a gyakorlatok utolsó napján, hogy meggyőződhessék arryl, miszerint nem 60°/o» de 4% sincs a nyeregtörte lovak száma.**) A keretrendszer hogy jó, világos példa reá az 1874 óta elért s még a külföldiek által is elismert eredmény; hogy szükséges, annak nemzetgazdászati okai vannak, mert olcsóbb s mert kevesebb időre vonja el a munkáskezeket a földmunka, ipar stb. teen­dőitől. A keretrendszer a jövő rendszere, annyi lovasságot, mint a mennyire szükség van: sem mi, sem más állam nem lesz képes a keretrendszer életbeléptetése nélkül fenn­tartani. El fogjuk érni azt az időt, hogy-a kö­zös hadsereg lovasságát is a keretrendszer alapján fogják szaporítani, hisz elérték ama katonák, kik a mult század alkonyát s a jelen század hajnalát látták, hogy a ezopfot eltörülték, (már mint a frizura kellékét). A vállalkozó rendszer még akkor is a legolcsóbb lenne, ha csakugyan annyi ló menne is tönkre a vállalkozóknál, mint a mennyit Lits Gyula ur sejtet. Hogy közvetlen a tenyésztőktől venni a lovat jobb, s hogy e módon az árnak meg­felelőbb lovakat lehet kapni, mint a szállí­tóktól véve — azt a honvédlovasságnak magas és legmagasabb rangú tisztjei is tud­ják, miután több ezred van már, a hol köz­vetlen a tenyésztőktől vásárolnak, ez ez­redeknek vannak a legjobb lovai, ilyen a többek között a debreczeni és a kecskeméti ezred is. Közeledik az idő, hol minden lovat köz­vetlen a tenyésztőktől fognak venni; hogy ez eddig nem történt, nem a honvédlovas­ság egy magas rangú tagja az oka; nincs a honvédlovasság magas rangú tisztjei között egy sem, ki a közvetlen vételt ellenezné, láthatja bárki abból, hogy a m. kir. 6-dik honvédhuszár ezred deczember hó elején pót­lószükségletét Komárommegyében közvetlen a tenyésztőktől eszközölt vásárlás által fe­dezte, minden néven nevezendő közvetítő ki­zárásával, és ezen pótlovazásnál elejétől végig mint szemlélő jelen volt a honvédlovasság legmagasabb rangú egyik tisztje, s látható örömmel szemlélte az eredményt, nem hogy ellenezte volna a közvetlen bevásárlást. A vállalkozási rendszer jó; — hogy jobb *) Hiszen ezt Lits Gyula ur sem mondta, sőt ellenkezőleg éppen ő állította Osbaldiston ellené­ben (persze feleslegesen, mert bizonyára Osbaldiston csak 60/,,-ob akart írni) bogy 1874-ben az Alcsutkra menetelésnél nem volt 60, csak 12 nyeregtöréses ló. Ezt az igazság kedvéért és azért jegyezzük meg, nehogy felesleges szóváltást idézzen elő. Szerk. **) Valószínű, mert a magyar nyereg-szerszám mellett (értve a 4-rét takarót alatta) csak igen nyug­talan ülés mellett (alvás nyeregben stb.) volna az lehetséges ; csak a tüzérség és szekerészeinél hasz­nált német nyergeknél fordulhat elő a nyéregtörés nagyobb számban — mint ezt saját tapasztalatból \ tudjuk. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom