Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-02-12 / 7. szám

Február 26. 1885. Vadász- és Verseny-Lap. 67 dőnek tartják a hatheti előkészítést, „mert Angliában sohasem szoktak 6 hétnél tovább trainirozni" ! Természetes, hogy Angliában nem szükséges több időt erre szánni, mert az angol athléta rendesen training alatt van, és csak kivételképen nem idomit; mig nálunk, a hol a club helyisége csak az esti órákban, a hétnek csak bizonyos meghatározott napjain van nyitva, a hol athlétáink legnagyobb része főiskolai hallgatókból áll, kiknek más fontos dolguk is van, — a training tartozik a kivételes állapotokhoz, mig a rendes állapot alatt az izmok ismét elzsirosodnak. Nálunk a training határozottan hosszabb időt igényel, különösen most, midőn farsang után leszünk. A M A. C. házszabályai e tekintetben igen mostohák. A helyiség 1/

27— %9-ig van nyitva 3-szor hetenkint athl. gyakorlatoknak ; de úgy, hogy 7-ig, továbbá 8— %9-ig van ügynevezett „bumli" és öltözködés. Csak eme „bumli" idő alatt teheti az athléta azt, a mit ő akar, a többi idő alatt tornázni kell. Igaz, hogy a torna kezdetét mindig egy]— 1V

2 mértföldes fntás vagy „séta" képezi; de eme futás gyorsasága épp oly nagy (ha még talán nem kisebb), mint egy „bajnoki egy éra járás" gyaloglása; a séta meg tényleg csak séta, a szó legszorosabb értelmében. Hogy ez nem mozdítja elő az izmok fejlesztését, az bizonyos. Az athletikai club legszebb ideje a nyári vakáció, a midőn 10—20-tag, kik Bpesten maradnak, bétenkint 3-szor jönnek össze és csinálják azt, a miben kedvük telik s a mit czclszerünek tartanak. S hogy eme kedvteléssel járó torna mily kitűnően képezi az izmokat, azt éppen a club néhány régebbi tagjától és saját tapasztalatomból tudom. Nem lelietne-e talán, tekintettel a kiállítási versenyekre, a club helyiségeiben a szabad tornát s gyakorlatot megengedni ? Hiszen hely van elég; ba középen 3 tornaszer áll is, köröskörűi szabad pálya mindig marad! Nem minden athletának van annyi ideje, hogy '/

27—g ott maradjon s még kevésbbé van ideje arra, bogy (mint a multévi palicsi futónak) fél és egész napokat töltsön kevésbbé népes országutakon trainingje czéljából. Pedig a ki versenyen lj

t órát akar futni, nagyon okosan teszi, ba versenyét megelőzőleg 3_4 hónapig több mint flórát fut mindennap lassít ütemben s csak a hires 6 bét alatt fut megközelítőleg oly gyorsan, mint a versenyen. A mi a versenyuszásokat illeti, azt hiszem, igen jól cselekszünk, ba összes bizalmunkat a „Hunnia" tagjaiba vagy egy vidéki úszóba helyezzük, mert Bpesten tartózkodó uszó 10—12 klmnyi vagy annál kisebb távolságra sikerrel nem léphet. Ez talán némileg csodálatosnak fog látszani, pedig igen természetes. A „Hunnia" tagjai minden nap estére összeállíthatnak egy kis csapatot s leúszhatnak a Csepelszigetig, Promontorig vagy Tétényig, kisérve társaik által csónakokban, a mint ezt a mult évi „kezdő" úszóverseny győztese és a M. A. C. bajnokjelöltje tette. Ha pedig valaki vidéken lakik folyóvíz mellett, ugyanúgy tesz. De liogy trainiroz 'az, ki nem tagja csónakegyletnek ? Hol úszik az mindennap legalább annyit, bogy a liideg vizbez szokjék? Felelet: az uszodában föl s alá! A ki pedig ezt a rémitően unalmas procedúrát megpróbálta, az tudni fogja kellemes trainingjének lankasztó hatását. És ha már leküzdi ezt, még mindig ama hátrányban van, hogy nem tudja mennyit úszott, mert ár ellen is úszott, a mi igen lényeges befolyással bir úszásának modorára ; mert tudvalevőleg ár ellen legczélszerübb lassú, hoszú, igen erős tempókban úszni, mig az árral úszva az ember önkényt gyorsabb tempókhoz szokik, mert maga a viz folyósa a karokat előre összenyomja ! Minthogy pedi g ilyenkor az ember hosszabb ideig úszik ár ellen, mint az árral, természetes, bogy a bosszú tempók szokássá válnak; ilyenkor pedig sokkal nagyobb sikerrel száll az úszó sikra álló vízben (dacára folyó vizi trainingjének), mint folyóban. Ugyanúgy jár az, ki pl. a császárfürdőben trainiroz, kinek még az a hátránya is lesz, hogy 21 fokú vizben trainirozott, mig esetleg ]5—16 fokú vizben versenyez. Hogy igy a legjobb trainirozás esetén is lehet görcsöt kapni az ujjakban, azt tapasztalásból állíthatom. Igy tehát bízzunk a „hunnok"-ban és reméljük, hogy ki fogják használni csónakházuk kitűnő fekvését, hogy az idegen úszókkal sikeresen xersenyezbessenek. Végül azt hiszem, liogy ama versenyben, hol idegenek is részt vehetnek, csekélyek, lesznek a dijak arra nézve, hogy külföldit várhassunk. Ha a club minden nemzetközi versenyére aranyérmet és tiszteletdijat adna, bizonyos, hogy számos külföldi jönne. Különösen a tiszteletdijak külföldön igen becsesek és szépek szoktak lenni, minélfogva a külföldiek e tekintetben el vannak kényeztetve. A mi az idei versenyek dijait illeti, arra nézve a club t. választmányának példaképen szolgálhatna a M. Lovaregylet, hol mesés összegek osztatnak ki ez idén. Hiszszük tehát, bogy a club is megtesz mindent, a mi tehetségében áll. A mi az említett athl. totalisateurt illeti, határozottan azt merem állítani, hogy ez csak a t. választmányi tagok egyikének indítványától függne, mert ugy tudom, nem ellenzik ez intézménjt, a mit a gyakori privatfogadások is bizonyítanak. S. G. Az eliő versenyjárás födött helyiségben. Folyó hó 2-ikán érdekes kísérlet történt nálunk : versenyjárást rendeztek födött helyiségben; mindjárt hozzátehetjük, hogy e kisérlet pompásan sikerült. A „Budapesti-Kerékpór-Egylet" több tagja versenyrendező-bizottságot alakítván, a nevezett egylet nagy készséggel bocsátotta a tervezett versenyjárás teréül nagyszerű gyakorló-helyiségét, az Újvilágnak nevezett egykori mulatóhelyiség tágas termét. A versenyreudező-bizottság következőleg alakult meg: Dungycrszky Jakab elnök, Kosztovits László alelnök és Vermes Lajos titkár; bárom versenybíró, a kik közül azonban, ez különös! egyedül Porzsolt Gyula, a „M. A. C." titkára, jelent meg és működött; számos időmérő, de akik közül csupán Sturm László felelt meg elvállalt kötelezettségének, mig a többiek távoliétök által tündököltek: és több útmérő, akik közül tisztüket a következők végezték: Danlcovszky Gyula, Gyárfás Géza, Kirinyi Lajos és Nagy Gyula; időközben Fillipovics Emil is csatlakozott a nevezettekhez mint póttag. Bizalmi lérfiakúl megjelentek : Kükemezey Árpád, Sztojkovich Emil és Tóth Dezső. A nevezők közül indultak: Balogh Dezső, Danlcovszky János, Halácsy Antal, Fillipovics Emil, Kövy Béla és Vurfer Lajos. A palya krétával rajzolva és faszékekkel jelölve a terem kitűnő koczkapadlézatán, a mely ruganyos, volt kimérve ; hossza e tojásdad-körnek 63 méter volt; versenyföltételek: aki 4 óra lefolytán a leghosszabb utat teszi, az első dij (ezüst-érem s emléktárgy 15 forint értékben) nyertese ; a második bronzérmet, a harmadik beérkező pedig bábérkoszorút kap. Öt induló lévén, a versénybiréság nem egyszerre indíttatta a viszonylag szük pályán a versenyzőket, hanem 1 óra 55 perckor csak Balogh, Halácsy és Kövy indultak ; a többi bárom versenyző pedig 2 órakor ; természetesen! ezen öt percnyi időkülönbség a beérk ezésnél ki lön egyenlítve. Az első, aki a versenyze'ssel nagyon is hamar fölhagyott. Fillipovics volt; csupán 4 kört (mintegy 250—260 métert) járt be, akkor kilépett a versenypályáról, ennek okául a köröknek számára kis voltát emiitvén. Kövy is viszonylag hamar fölhagyott a versenyzéssel: 241 kör (mintegy 15.183—15.200 méter) után már 3 óra 45 perckor belátta, bogy a győzelem legkisebb reménye nélkül versenyez; az első félórában 84, egy óra alatt 141, 90 perez alatt pedig 202 kört járt be. Yurfer 4 óra 27 perckor hagyta abba a versenyt, a mely őt még a harmadik dij elnyerhelésével sem kecsegtette; 335 kört (mintegy 21,105—21,200 métert) járt be. Dankovszky is már az első félóra letelte után beláthatta, hogy egyedül akkor nyerheti el a második dijat, ha az előtte baladók egyike kidől a versenyből. Balogh és Halácsy folyton egymás sarkában haladtak ; kezdetben Balogh volt elül, ámde már az első félórában elkövette azt az ügyetlenséget, (ez esetben az volt) hogy maga elé bocsátotta verseny-ellenfelét, aki azután, egészen a verseny végéig, nem bocsátotta maga elé őt. Az első félóra alatt 93, a második alatt 160, a harmadik s. a. t. félóra alatt: 232, 300, 365, 423, 486 és 540, illetőleg 541 kört jártak be; ugyanis, pár perccel a verseny befejezése előtt Halácsy egy pillanatra (állítólag: fölszólitásra) megállott; eme, ránézve kedvező alkalmat Balogh arra használta, hogy szivós ellenfele elé került, még pedig oly rendkivül nagy gyorsasággal, hogy az e fölött zavarba jött Halácsyt körülbelől egy egész körrel megelőzte s azután folyton annak sarka mögött haladva, őt 62 méterrel legyőzte. De ba tekintetbe veszszük, hogy Balogh legalább is két óra folytán többször, sőt igen gyakran ismételt kísérletet lön rá nézve veszélyes ellenfele elé kerülni, azonban mindenkor sikertelenül: bátran állitbatjuk, hogy Balogh eközben legalább is 200 méterrel boszabb tért járt be, mint Halácsy: s igy ha netalán másodiknak érkezett volna is, tényleg ő tette volna meg a versenyzők között a leghosszabb útat. — Azonban arra bizton lehetett számítani, hogy Balogh, aki folyton Halácsy sarkában járt, a döntő utolsó másodperczekben kivülröl fölnyomul a vezető mellé s azzal, eddig úgynevezett, boltversenyt küzd ki; a mely esetben, ő levén a külső körön, az első dijat ő kapta volna. Igen helyes volt a versenyrendező-bizottságtól. hogy ez irányban elfogadta a körben tartott emberversenyek e föltétlenül helyes és igazságos versenyszabályát. Négy órakor katonai zenekar foglalta el a zenekari páholyt, és a versenyjárás annak lelkesítő zenéje mellett folytatódott és végződött. Halácsyra nem hatott (legalább később igy nyilatkozott) elkedvetlenitőleg, hogy ő, a vidéki, (szegedi fiúj ellenében a közönség túlnyomóan legnagyobb része a budapesti és athletikai köreinkben palityi méltán hires versenyfutása (1 óra alatt 15 kilométert nagyrészt homokos, rosz úton) miatt is előnyösen ösmert ifjú győzelmét tüntetőleg oliajtotta, remélte. A két nevezett az első óra minden perczében átlag 168, a második óra minden perczében 157, s a harmadik óra minden perczében átlag 141 metert járt be. Balogh a negyedik óra minden perczében átlag csaknem 124 metert haladott. Ez időméret, a honiakhoz viszonyítva nagyon jó; a külföldiekkel szemben pedig versenyjárási .sportunkhoz képest kielégítő. A győztes emez időmérete azonban mindenesetre rosszabb lett volna, ba Dankovszky az utolsó óra elején néhányszor nem szegődött volna vezetőnek ; a mit sem Halácsy, sem Balogh nem tűrvén, járásukat, hogy Dankovszkyt elkerülhessék, gyorsították. A kör pontosan lévén kimérve ; az emiitett székek háttámlája (ezzel voltak a pálya felé fordítva) ellenben kiálló lévén, a versenyzők kénytelenek voltak azok mellett k issé görbe vonalban baladni; s igy bátran állitbatjuk, liogy Halácsy az általa