Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-12-03 / 50. szám

D eczember 24. 1885. 531 tan a keleti vér kerekedik i.z angol fölé; jól megtermett, szép, kis, könnyű lovak, mintái a jó, szívós magyar jnkkernek. Hozzá ügető pályánkon megmutatták, hogy megle­hetős sebesek is. De ott még ezt nem lehet elégnek tartani, s nagyobb sebesség elérésére itt is amerikai ügető mént: Cupidót alkal­mazzák. S e kisérlet eredményét a ménes, Cupido fia : Teconcha egyéves raéncsikóban mutatta be, s a kisérlet (minf erre a Fáy­féle lovak ismertetésénél czéloztunk) kitű­nően sikerült. Teconcha már első megjelenésével — s ebben, egyéves kora daczára is, aligha csa­lódunk — az e ménes teljes korú egyedeinél sokkal nagyobb szabású lovat igér ; szép, sza­bályos, erős, hatalmas állat, s a mi tő dolog, mindenki meglepetve nézte, mindenki bá­multa gyönyörű, bosszú, nagy tért ölelő ügetését. Ha ez irányban korával igy halad, e csikóról még sokat fogunk hallani; s ba Cupidnek sok ily csikaja van és lesz, jő hí­rét, mint apaló is megérdemli, s nem hiába hozták be Amerikából. A másik két angol-arab ménes, mely lovait a kiállításra küldte, Gidran jellegű. Közülük a Lónyay Gábor féle deregnyői, ha jól emlékszünk, ujabb időben sokféle kí­sérleten ment keresztül. Hosszabb ideig an­gol fél-, leginkább telivér apalovakat hasz­náltak. majd, a csont-alap elfinomodása miatt, lipiczait, végre ez utóbbi időben Gidrant, mely törzsből való méntől származik a ki­állított 2 drb 5éves és 4 drb 2e'ves kancza is. Elég jó és elég csinos használati levak, sok Gidran jelleggel. Fő bajuk, hogy azt a benyomást teszik, mintha puhák lennének, a mi ily nagyságú — 152—164 centimeter — lónál mindenesetre nagy hiba. Egészen Gidran jellegűek gróf Wenck­heim Frigyesnek ó-kigyósi lovai. Hét tenyész­kancza, mindannyi Gidran XXXI. apától, szép kiegyenlített tenyészanyag. Igen meg­nyerő, elegáns, szabályos formák, elég tömeg, JÓ vér. Azt a fokú ruganyosságot és szilárd­ságot ugyan itt is liiába keresnők, a mit sok más ménesünk tenyésztményeiuél öröm­mel szemléltünk, de azért puháknak nem lebet e lovakat mondani. Határozottan első, a legszebb és legjobb ló volt köztük a dijat nyert Negro kancza, s ba ebhez s az itt bemutatott többi társaihoz a még otthon hagyott 43 kancza és ivadékaik hasonlók, a nemes grófnak a maga nemében egyetlen és nagybecsű olyan magán ménese van, mely­nek lovait igen-igen sokan szeretik s nagyon jól fizetik. E szempontból indulva ki, kár e régi iránytól eltérni. Minden keleti vérű magán ménesünk között kétségen kivül legjobban, bátran el­mondhatjuk, legfényesebben volt képviselve a lipiczai fajú. Majláth József perbenijiki és Jankovich Elemér teresovatzi lovai küzdöttek egymással az elsőségért. A kiállítás biráló bizottsága az előlnevezett részére döntött; nn osztozunk a bizottság többségének véle­ményében, de azt biszszük, a közönség szak­értő és nem szakértő részéből igen-igen so­kan nem nyugszanak meg ez ítéletben ; nem nyugszanak meg még azok sem, kiknek, ba a Jankovich-féle, csupa ménekből álló ötös fogat gyönyörű megjelenése tetszett is, fel­tétlenül még sem imponált. Egyébként ha mindig is, de különösen ez esetben kell tisz­telni az ellenvéleményt, mikor a két tulaj­donos egyaránt kitűnő lovai között legfel­jebb egy-két értékszám-különbözetről lehet szó, melynek osztogatásában vajmi könnyen tévedhet az, a ki a lovat csak nézi, de rajta nem jár. Részünkről az elsőbbséget a perbe­nyiki Convcrsano ménnek adjuk, melyet a teresovatzi legjobb ménnél, a Pinto Fantas­eaánál is jobbnak, mindkét ménes kitűnő lovai között az elsőnek tartunk. Elsőnek, mert benne, ha lehetséges, még több, kife­jezettebb lipiczai jelleget látunk, farát, hátát, kötését s a mi e fajnál leglényegesebb, döntő dolog, egyenlő szép, tiszta csont mellett, a szürke Conversano izmait acze'losabbnak, e lovat még tüzesebbnek s győzősebbuek, ki­tartóbbnak is tartjuk. Már a kanezák között viszont a teresovatzi öreg szürke Illát tart­juk a legjobbnak, mely egyáltalán, de külö­nösen a jó lipiczai kanczának mintája. S még egyszer ugyané ménes ötös fogatára visszatérve, nem tudjuk, miben gyönyörköd­tünk jobban, a szép nemes lovak formáiban, szép, összevágó járásuk és ritka tanulékony­ságukban, vagy végre tulajdonosuk hajtási művészetében, ki az öt hires mént, a nélkül hogy karja mozdult volna, keze fejének for­dításával, mint valami jól beigazított óra­müvet, pörgette meg a gondolható legszű­kebb helyen, a zajongó, tolakodó nagy kö­zönség között. Majláth 2 darab 3éves méz­szürke kanczája pompás jukker fogattá vál­hatnék. A darnvári uradalom ménese, mint a bemutatott 2 db lipiczai fajú csikó is mu­tatja, a kezdet kezdetén van. Ugrón Ákos két kis fekete kanczája, Murillo, szinte karsti fajú, állami méntől, köztük különösen a kisebb, állítólag székely kanczából, jó kis kemény ló. Herczeg Thum-Taxis Egon lovai között, melyeket fentebb méltányoltunk, is van két, igen jó -Conversano Erga" ivadék. S hogy említés nélkül ne maradjon (itt szólunk róla is) egy apró, kis „Piczi Sándor" nevű pony, de annyi tűzzel és erővel, a mi elég volna akár egy 17 markosnak is. A keleti vérről szólva, meg kell még Kállay N. Lajos kauezáját is említeni, me­lyet 4 csikójával mutatott be, mind keleti származású : Sagya, Neapolitano állami mé­nektől. Egytől-egyig sikerült jó lovak, leg­jobbak azok, melyek nem eladók. * * * A mint e lókiállitáson a lehető egyik legérdekesebb tanulmány volt népies lótenyész­tésünkre az angol vér befolyását és ennek be­mutatott eredményeit, e szempontból figye­lemmel kisérni, ugyanoly érdekes volt ez a keleti vért illetőleg is. S a keleti vér hatását e tekintetben, a mint egyáltalán az országos lótenyésztés­nél, ugy annak itt bemutatott egyedeinél is főleg három irányban lehetett és kell is figyelemmel kisérni: a mint az a vele ha­sonló vérnél — ide értve természetesen a régi magyart is, a mint ez részben tisztán, rész­ben legalább a belekevert idegen felett ki­sebb-nagyobb mértékben uralkodva, a nép kezén fenmaradt, — a mint az angol jel­legű lovaknál, a mint végre a különböző nyugati fajok behatása alatt termetesebbé, ne­hezebbé vált, vagy egyenesen ilyen fajú ál­latoknál érvényesült, keresztül hatolni ké­pes volt. Persze, bogy a helyes s csak némileg is biztos következtetések vonbatása czéljából látni kellene itt az apát és anyát, vagy a mennyiben az államménesek öntudatos és kö­vetkezetes vezetése, anyaguknak ma már szi­lárd és megállapodott fajjetlege mellett ez innét kikerült apa neve, vagy faja és csa­ládjának megjelölése után legfőbb tulajdon­ságaira következtetni lehet, legalább az anyát ismerni. De ba ez természetesen lehe­tetlen is, legalább igyekezünk, minden kí­nálkozó támpontot felhasználva, a keleti apák után származott lovakat, figyelemmel a jel­zett irányra, ismertetni. S az ismertetést Hódmező-Vásárhely ki­állításánál kezdve, a mi e város kitűnő ló­tenyésztésénél az angol vérből „Ecsed", az volt az arabsból első sorban „ Elbe Davy", utána „Amurat Bertha Sándor Elbe Davy kanczája s Hegedűs Sándor Amurat-Ecsed ménje a sok jó között a legszembetűnőbbek. Különösen az utóbbi tekintélyes nagyságá­val, (169 centimeter) hatalmas csontjai, igen szép formái és jó járásával nyerte meg a szakértők kiváló tetszését. — E mén ha­sonló lovak példája mutatja, bogy a föld­műves tenyésztő kezén levő anyagra, mikor az a többször egymásután használt magasabb angol vér által, rendesen aránylag túlságos nagyság mellett, az ily viszonyok közt való tartás es felnevelésnél, a többnyire ki nem elégítő mozgásnál kevés és vékony csontúva, szegletessé válik, éppen nem rossz tenyész­tési eljárás: egyszer arab mént bocsátani, mely keresztezés által az ivadék kisebb for­mái gömbölyűbbek, táplálása könnyebb lesz, s e czélra (melyre ilyen tenyésztőknél a leg­több vidéken a lovat még mindig leginkább keresik) kevesebb költség és koczkázattal állitható elő ugyanoly értékű piaczképes árú. A vásárhelyi lovak között meg arab vérből egy Abugress és anyai ágon egy pár Gid­ran igen jó lovaknak látszottak. Ama megyek, melyek nagyobb, terme­tesebb lovakat tenyésztenek, e keleti vérből tudvalevőleg leginkább csak Gidrán mene­ket használnak, s ennek ínegfeielőleg a ki­állitasra is eunek ivadékait vezették tel; igy Gömör, Esztergom, Győr, Bács, sőt még ide számítható Sopron, is, mely egy előszáílási Zoltán nevű, szinte Gidran eredetű méntói származott két csikóval jelent meg. E lovat közt volt egy-két kiváló, igen nemes, szép kocsilónak való példány, a többi közép osztály, de mind jó, pructicus, földműves istallójába való ló, ki annak gazdasági munkájánál ki­tűnő basznat veheti, s e mellett eleg jó for­makkal bír arra, hogy megfelelő men utau belőle értékes ivadékot neveljen ; több ellen a legnagyobb kifogás az, hogy batarozottaii puha. A Gidrán ivadékok különben legszámu­sabban voltak Torontálmegye gazdag kiálh­tásásan képviselve. Közel huszonöt olyan ldvat mutatott be, mely Gidrán apatói szár­mazott, s még ezeken kívül soknak anyja eredt e család bői. Pedig e megye kiállitasa­ban nemcsak Gidrán apaktól láttunk keleti vérű lovakat, kivülök még Abugress, Sagya, Siglavi, Oakbal, Bagdady, Conversano, Maes­toso és Incitato menek ivadékait is igen nagy számban vezették tel. Az altalános be­nyomás itt is mindamaz arab szarmazású lovaknál az volt, mint fentebb a Gidránokroi szólva vázoltuk; nagyon ritkán valami fé­nyes, szembeötlő forma, de iranya baszual­batóság, és aranylag olcsó felneveléssel jó és biztos értékesíthetőség. E megye kiállí­tott lovainál, két-két Gidrán - INonius es Abugress— Nonius csikón volt alkalmunk látni azt is, bogy a termetesebb nyugati lóra al­kalmazva, mily eredményt mutat fel a ke­leti származású mén. Ez eredményt valami kitűnőnek mondani nem lehet. A tömeghez viszonyítva kevés csont, aczel és nemesség. A vérben mag. sabban álló, finomabb arab mének után, veleményünk es mas alkalom­mal tett tapasztalataink után, az aránylag meg kevésbbé lett volna kielégítő, semmi esetre sem olyan jó, mint a milyet az angol ver ez anyagnál itt és másutt is felmutatni képes. Szabolcsból két aranypej Zarifot láttunk Oakbal anyából, emlitésre érdemes közép­nagyságú hámos lovak. A könnyebb bábolnai arabok hatását a könnyebb, régi keleti származású magyar lóra s eunek már az arabok által nemesített ja­vitott ivadékaira Borsod, Zempléni, «omogy, de leginkább Heves megyek kialiitásamak ily fajú lovainál lehetett eszlelni. Mindössze keveset hoztak e lovakból, de a mit hoztak, az jó volt. Egyáltalan bámulatos az, bogy a lovaink ismert hibáit az arab mén már első nemzedékben mennyire javítja, s annál csak az bámulatosabb, hogy az ilyen ivadék, csak a tágas közlegelőkön szabadon jarbasson, mily kevéssel beeri s mily csekély mennyi­ségű abrakon lesz könnyű de igen szívós,

Next

/
Oldalképek
Tartalom