Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885
1885-01-22 / 4. szám
Január 22. 1885. Vad ász- és Verseny-Lap. 35: Eperjesen február 6-án. Debreczenben „ 12-én. Turia-Remetén „ 9-én. Rima-Szombaton „ 15-én. Homoródon „ 18-án. Sepsi-Szt.-Györgyön „ 20-án. Deésen „ 15-én. fog eszközöltetni, mely mén-szétosztásokra az érdekelt lótenyész-bizottmányok és tenyésztők ezennel megbivatnak. Budapest, 1884. deczember bó 28-án. A miniszter megbízásából: Kozma. VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Gr. Csekonics Endre zsombolyai uradalmában folyó január bó 9, 10 és 12-én tartattak meg a rendes téli nagy vadászatok, melyen hg Thurn Taxis Egon, gr. Festetics Pál, lnkey István, gr. Cziráky Antal és Béla, gr. Esterházy Andor, Béla és László, gr. Álmásy Dénes, br. Trautenberg Frigyes, Jankovich Gyula, lnkey Antal, Kiss Elemér, Jakab György és a házi ur vettek részt. — Az idő igen kedvező volt és 1818 nyul, 39 róka s 2 őz került teritékre. * * * Az 1884-ben gr. Appouyi György eberhardi vadászterületén (Pozsony megye) lőtt vad jegyzéke: Hasznos vad: Gz-bak 39 Fogoly 712 Őz-suta 5 Szalonka 4 Nyul 1556 Fürj 24 Fáczán 564 Vadrécze L4 Összesein: 2918 Kártékony vad: Tengeri nyul 2729 Kutya 9 Róka 3 Macska 43 Ny est 7 Szarka 76 Görény 36 Varjú 155 Menyét 136 Vércse 26 Sas 26 Bagoly 39 Összesen: 3285 HALÁSZAT. Szerény indítvány a balatoni halászegylethez. Örömmel említhetjük, bogy a balatoni halászat és baltenyésztés érdekében, a legközelebb mult időben, sikert eredményezhető baladási lépés történt. Ugyanis ifjabb gróf Széchenyi Dénes kezdeményezése folytán s elnöklete alatt, a balatoni halászatjog tulajdonosai s ennek főbb bérlői halászati társulattá alakultak, s mult évi szeptember havában a Siófokon tartott alakulási közgyűlésben, a halászati viszonyok rendezését, a bal s főleg a nemes hal lehető óvását és szaporodását, valamint az esetleg életbe léptetendő mesterséges baltenyésztést tűzte ki czéljául. Minthogy a tulajdonképpeni halászati viszonyok okszerű, s a halászati törvényeknek tökéletesen összbaugzó rendezése, a fennálló kisebb-nagyobb halászati bérletek jogerejénél fogva keresztülvezethető csak fokozatosan leend: a megalakult társulat minden előtt a hal-óvást s a rabló-halászat lehető gátlását tűzte ki feladatául. Az elsőbbit illetőleg a Balaton egész mentében ugy a halászati idény meghatározása, mint a használandó hálók szemei nagyságának megalapítása végett, határozatok már régóta hozattak ugyan, — de minthogy ezek pontos megtartására senki sem ügyelt, s ha per analogiam ugy nevezhetném „vizi rendőrség" nem létezett, ügyelni sem igen lehetett; e megállapodások tettleges eredményhez annál kevésbbé vezettek, minthogy az úgynevezett „tiszai halászok", kik a helybeli halászoknál sokkal nagyobb halászati bért fizettek, a Balatonnak volt halbőségét a legnagyobb mértékben kiaknázták, — s igen aprészemű keritő bálóikkal oly sistbematicus rabló-halászatot gyakoroltak, hogy a halászat tulajdonosai egyszerre csak azt vették észre, miszerint a bal, nagyon is fogytán van, s nagy hal, kivált fogas és süllő-bálóba csak ritkán kerülvén, ez leginkább csak 4—6 hüvelyknyi hosszúságú halacskával telik meg, melyeknek nagyobb része a véghetetlenül szapora piros szárnyúból és szálkás keszegből állt. Eme szomorú tapasztalás volt talán fő-oka annak, bogy ugy a halászat tulajdonosai, mint bérlői is, a halászat emelésére szolgáló komolyabb s erélyesebb intézkedéseket óhajtanak életbe léptetni. A mint az egylet igen tevékeny tagjainak egyikétől értesültem, az egylet minden előtti teendőjének azt határozá el, hogy ugy a háló-szemek ellenőrzése, mint a rabló és tiltott időben gyakorlandó halászat megóvása végett, vizi rendőröket, vagy helyesebben mondva, az erdő- és vad-védők mintájára felesketett vizi-csüszöket állit fel, kik könnyű ladikokkal ellátva, ugy mint a szárazon alkalmazott örök a vizén, a nádasok között czirkálni, — a halászati kihágásokat gátolni, a kibágókat feljelenteni köteleztetnek. Ha ez intézkedés csakugyan erélyesen keresztülvitetik, ha a csőszök hivatásuknak lelkiismeretesen megtelelnek, s ez uj intézmény a hatóságok meleg pártfogásában részesül: a balatoni halászat tulajdonosai azt a ezélt, hogy bal-állományuk néhány év alatt tetemesen felszaporodjék, bizonyosan elérendik, s megoldandó csak az a kérdés marad : vájjon a Balaton kiváló dísze, a fogas is ugyanazon mérvű szaporaságnak fog-e örvendeni, mint szép tavunk egyéb lakosai, melyben a harcsa és csuka a nagy pusztítás daczára is majdnem érintetlenül maradtak.*) Eme felvetett kérdés első pillanatra talán különösnek tetszik; — de ha ama két főtenyezőt veszszük tekintetbe, melyszerint egy részről tudjuk, hogy a harcsa és csuka a melegebb, bináros káka- és nád-ligetekkel átszelt vizet a hüvesebb szabad viznél inkább szereti, mig ellenben az apró fogas mihelyt fejlődésénél fogva teheti, a sik vizbe siet, s minthogy a frissebb vizet kivánja, a nádasba vagy part melletti sekély ligetes vizbe vissza nem megy, — másrészről pedig bőven tapasztalhattuk: bogy a tiszai balászok s mindazok, kik halászati módjukat követik, több száz méter hosszúságú igen apró szemű keritő bálóikkal csakis sik vizben halászhatnak, — természetes, hogy eme rabló halászattal leginkább a fogas, — a vele rokonfajú süllő, — s minthogy mindkettő ragadozó hal — az élelmükre szolgáló egyéb apró hal szenvedett, inig a harcsa és csuka, tartózkodási helyénél fogva, tetemes óvásban részesült. — Minthogy továbbá addig, mig a ragadozó harcsa és csuka a nádasokban és káka között eleséget bőven talál, a fogas és süllő részben saját ivadékának pusztítására vau utalva: az elébb felvetett kérdés kellő figyelembe vétele talán kivánatosb, mint első tekintetre lenni látszik. Habár biztosan remélhető, bogy a hálószemek kellő nagyságának meghatározásával és szigorú óvás mellett a Balaton hal-állománya tetemesen emelkedni fog, s bogy a fogas újra elszaporodása mellett nagyon is megnőhet, — a halászat nagyobb jövedelmezésének tekintéből fölösleges talán nem volna, ha az ujonan alakult társulat fígyel*) Hát a tengeri-lazacz, melyből 1883-ban oly sok ezeret eresztettek ki: meghonosul-e? — Aligha — a mint azt egy főúrtól, kinek vizeiben a kieresztés történt — értettük. Szerk. mét más nemes halnak meghonosítására és szaporítására is kiterjesztené. Miután tudjuk, hogy a balatoni balak fő-állománya a fogason, süllőn, harcsán, csukán és pontyon kivíil, leginkább őn, keszeg, kárász egy egyéb közönséges apró balból áll, s hogy ez alig értékesíthető bal-nemek, minden fogásnak legalább 6—7 százalékát képezik, — önkénytelenül az a kérdés merül fel: nem volna-e kívánatos, hogy eme csekély értekü halak helyett, nagyobb számú nemes s bárhol értékesíthető halat lehessen fogni ? Engedjék meg tehát a legközelebb érdeklettek, hogy őket a kecsege meghonosítására ismételve figyelmeztessük. Igaz ugyan, hogy a halnak vidéki helyen való honosítására, tenyészdék felállítása a legbiztosabb mód. — tudjuk továbbá, bogy a Balaton mentében e czélra való alkalmas hely. és kisebb-nagyobb patak elég van, — melyek közül a kőröshegyi patakot ismételve kiemeljük — de ugy hiszem, hogy a kecsegét illetőleg, előkészületekkel és költséggel járó intézkedésektől egyelőre el lehetne tekinteni, mert ott van a a siófoki kikötő, melynek a zsilip felé nyúló részét könnyen és csekély költséggel szabad tenyésztőre át lehetne alakítani, s pedig a következő módon: Minthogy a Füred ésSiófokközt közlekedő gőzös a zsilip előtti köröndig soha fel nem megy, hanem a kikötőből bátrafelé inegy ki, ennek kikötő helyét jóval hátrább kell helyezni, — a csatornát sodrony-bálóval elzárni, s a körönd napnyugoti részét éjszak felé akképpen kibőviteui, hogy ott meglehetős kiterjedésű, változó mélységű, de átalában sekély viz álljon. Ez igy elkészített helybe, néhány héttel ivás előtt annyi kecsege volna beleeresztendő, a mennyi benne kényelmesen elfér s megélhet; a mesterségesen elkészített ívási helyét a bal aztán ösztönszerűleg megtalálja, petéit lerakja, s minthogy a kikelt apró bal, mindaddig, mig a petét tökéletesen el nem hagyja, a sekély vizböl nem távozik: majdnem bizton remélhető, bogy a kikelt sarjadéknak nagyobb része megmarad s eleinte a csendes vizű bosszú csatornában tartózkodván, oly állapotban jut a nagy vizbe, hogy létét a ragadozó halakon kivül, egyéb nem veszélyezteti. Ivás után a tenyész-kalakat is szabadra lehetne bocsátani, s a jövő idényre ujakkal pótolni.*) Z. H. J. ATHLETIKA és TESTGYAKÖRLATOK. Lapunk legutóbbi számában felsoroltuk a mult évben athletikai versenyekben győztesek neveit. Mindenelőtt néhány sajtóhibát igazítunk helyre: Kinsky Nusi gróf távugrását (a „M. A. C." tavaszi versenyén) a versenybíróság csupán 18 láb 9 V« hüvelyk hosszura határozta, mert a nevezett ugrása után több hüvelyknyit visszalépett. Vermes Lajos időméretéuél, a „M. A. C." tavaszi versenyén, 2 perez 55'/ f t másodpercz lőu kiszedve, holott amaz időinéret 3 perez 55 '/ r> mdpercz. Fiscli Miklós időméreténél (a Gödöllőn május 22-kén tartott sikverseny futásban) 1 perez 367 5 mdpercz lőn kiszedve, 2 perez 36 l/s mdpercz helyett. Geyer József versenyjárása pedig (ugyanazon alkalomkor) 2 óra, 54 perez, 11 mdpercz alatt történt; a 11 mdpercz kimutatása nyomdahibából elmaradt. Végül, Asbóth Jenő bajnok versenyjárása (a „M. A. C." őszi versenyén) alatt, miként a táv utánniérései bizonyították, csak 11997 metert tett meg. Amaz egyletek, illetőleg versenyrendező-bizottságok, melyek tavaly mérkőzéseket s athletikai-versenyeket tartottak, közzé tartozik a „Budapesti Tor*) Ha a halászati társulat e tervet figyelembe véve megkísérli, az eredmény felőli értesítést nagy köszönettel veendjiik. Szerk
