Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-08-13 / 33. szám

Augusztus 13. 1885. Vadász- és Verseny-Lap. 335 valaha versenypályán is futott. Különben is, korábbi képességeért nem kell neki külön terhet vinni. Az ezredben csak pár középszerű félvérünk van s ezeknek legalább is öt fontot adhatunk. Igy fontolgatták a dolgot a derék bajtársak s terveik megbeszélésénél még egy urnak a megjelenése sem zavarta őket. A szomszédságból való ur volt ez, Cunning századosnak a vendége. Sir Tobias Rawlinson 1 hajdanában parlamenti tag volt s mindenféle közhivatallal s tiszteletbeli hivatallal föl volt ruházva. Főszenvedélye azonban a sportban nyilvánult s ha jó ismerőseit is olykor borba ugratni szerette, ugy a derék vidéki nemes álcája alatt sok oly müveletet engedett meg magának, melyek a meg engedhető dolgokkal éles összeütközésbe jöttek. Az illető úriember épp e miatt, minden vagyonossága mellett, sem kedvelt egyén nem volt sem társas körén kivül nem sok becsülésben részesült. Sir Tobiasnak tudomása volt arról, a mit a két bajtárs tervezgetett s e hármas társaság zavartalanul fontolgatott tovább, mig az ebédet jelző csengettyű a tiszteket s vendégeit egybe nem hivta. A diner a legkedélyesebb hangulatban ért véget. Számos pohárköszöntés fokozta a jókedvet, derültséget, mely akkor érte tetőpontját, mikor Sir Henry Drumond fölemelkedett, hogy kinyilatkoztassa azt, mi a jelenvoltak legnagyobb részét már huzamosb idő óta foglalkoztatta. Ugyanis, a Kimberley-vadász-klub megbízásából, a master a York-dragonyosok tisztikarának 100 guineas tiszteletdijat ajánlott föl egy „Ezred akadály versenyé "-re, mely a KimberleyHunt többi versenyével volt futandó a klub pályaterén. Holkett ezredes az ajánlatot az ezred barátai és pártfogóira mondott pohárközzöntés mellett köszönettel fogadta el s azonnal élénk megbeszélés tárgya lett a ver senyföltételek megállapítása. Abban általában megegyeztek, hogy az értékes tiszteletdíj egy sweepstakessel kapcsoltassák össze; azonban a tétek mennyiségét illetőleg meglehetősen eltérő nézetek nyilvánultak. A hevesebb vérű fiatalság, mint ezt máskép várni sem lehetett, a lehetőleg magas tétek mellett barczolt. Az ezredes és az idősebb tisztek ellenben a tétet, a mennyire lehetséges, alászállitani iparkodtak, tekintettel arra, bogy a versenyben mindenki részt vehessen s nehogy valamelyik gazdagabb bajtársnak eszébe jusson, e versenyre külön lovat vásárolni. Végre is tiz guinea tétben állapodtak meg s Greenfellnek amaz okszerű inditványa, hogy csak oly lovak bocsáttassanak versenyre, melyek e nap déli 12 órájáig, — a mikor még a verseny felől senki mit sem tudott — az illető tulajdonosok istállóiban voltak, általános tetszésben részesült. Alighogy az abroszt eltávolitották s a boros palack, a szokásnak megfelelőleg, az asztalnál körüljárt, az ezredi segédtiszt, Papier, tollatt vett a kezébe s készült a fontos sporteseményt annak rendje és módja szerint megfogalmazni. ö O Több megkezdett ivet kellett félredobni, mig végre a következő föltételeket a gyűlés általánosan helyben hagyhatta. A föltételek igy hangzottak: Vadászverseny. Tiszteletdíj, 100 guinea értékben, adva a Kimberley-vadász-klub által, kapcsolatban 10 guinea sweepstakessel, minden egyes pályázó részéről. Nyitva oly lovaknak, melyek október 25-dikének déli 12 órája előtt a York-dragonyos ezred tisztjeinek bona fide tulajdonai s a middlebourgi kaszárnya istállójában álltak. Fentemiitett ezred tisztjei által színekben vagy vörös kabátban futva. Teher: 4é 70 kilo, 5é 75% k., 6é és id lovak 78 kilo. Győztes lovakra a szokott teberemelések. Táv 2% angol mértf. Nyilt vadászterep. Aztán az aláírásra került a sor. Az ezredes Not ah sőt. p. kanczáját nevezte, mely biztos ugrási tehetségéről és szívósságáról eléggé ismeretes volt. Két-három idősebb tiszt követte példáját. Majd a segédtiszt fölhívására egy másik tiszt sajnálattal nyilvánitá ki, hogy nincs az istállóban oly lova, melyet a siker reményével pályáztathatna. Cunning is ez okból vonta ki magát a részvételből. Azonban alighogy Greenfell ezt meghallotta, azonnal javalta neki, hogy nevezze Red Rover ez Írországi heréltet. Ama kérdésre, hogy vájjon az a ló délelőtt már az istállóban állott-e, a tulajdonos kinyilatkoztatta, hogy az a ló egy hét óta áll a boxjában, egyébiránt ő még maga „ sem tudja, mily képességgel bir az a gebe. O „azt tulajdonkép maga akarta lovagolni. O azonban inkább Lady Birdet fogja lovagolni, mely nem éppen rossz ló s reméli, hogy Cunning bajtársa, a kiváló versenylovas, az ismeretlen lóval becsületet fog aratni. A százados ugyan mindenféle ellenvetést megkisérlett s fölhozta különösen azt, hogy Red Rover netalán meglehetős klasszisba tartozó ló és ő az állat esélyének ártani fog. Végre is Greenfell ösztönzésére megállapodás jött létre s az aláirás megtörtént. Pricket, az ezred legifjabb tisztje, Scottish Greyt nevezte, egy hatalmas termetű, de csökönyös szürkét, mely gazdájának a homlokára vadászat közben nem egyszer csalta".] ki verítéket, habár képes volt is, játszva pattanni át az akadályokon, mihelyt kedve vüt hozzá. Pringle, egy rendkívül csinos kis ember, a mellett ügyes, bátor és értelmes lovas, szívesen elfogadta az ezredes amaz ajánlatát, hogy ez utóbbinak a lovát lovagolja s mikor a segédtiszt, ki szintén kistermetű ember volt, a maga részéről az öreg Gameboy-1 nevezte, noha ez eddig nem sok kiváló tehetséget tanúsított, tréfálkozva kérdezték tőle, vájjon ki verheti ezt meg, kivált ha gazdája lovagolja. A beavatottak alig tudták derültségöket fékezni s a vendégek is óhajtották tudni jóizü nevetésöknek az okát. A segédtisztnek tehát, akarva, nem akarva, a következő kis történetet kellett elbeszélnie. Brown évekkel azelőtt, midőn a dragonyos ezredbe lépett, néhány évvel fiatalabb volt ugyan, de akkor sem volt nagyobb mint most s kis emberek módja szerint, a legóriásabb szolgálati lovat szerette lovagolni. Az ezred bemutatásánál igy hangzott a vezény szó: „Szállj le!" A lovasok zörömbölve le szálltak lovaikról. Brown azonban, tudva mi fog következni, csak a jobb lábát vonta át a ló hátán s a bal kengyelben állva, fe dezte magát a ló nyaka és nyerge mögött s aztán a vezéuvszára : „ Ülj fel !" az evetke gyorsaságával veté magát ismét a nyeregbe „Pompás!" — kiáltott a fiatal tiszt ügyességében gyönyörködött tábornok s a boldogtalan Brownnal éppen szemközt foglalt állást, bogy e manővert még egyszer, közelebbről szemlélhesse. Ez úttal nem lehetett egyebet tenni, mint leszállni a kakasiilőből a földre s aztán sokáig váltig iparkodott, hogy lábujját az álláig érő kengyelbe tehesse, de se^ hogy sem sikerült az. „Végre, mondá a segédtiszt, — oda ugrott egy dragonyos és fölsegített a lóra." A kis ember jó képet csinált a tréfához s még csak azt az elégtételt sem szerezhette magának meg, hogy egy különösen jóizüen kacagó bajtársát dióval célozva meg, eltaláljon, mert ez ügyesen ki tudott térni a dobott dió elől. A közben az aláírások sza porodtak s kilencz-tiz lóra bátran lehetett számitani. Egy-finom, megnyerő külsejü tiszt, kinek egész magatartása előkelőséget árult el a hosszú asztal végén ülve, az egész ebéd alatt, meglehetős szótalan volt. A tervezett verseny iránt is kevés érdekeltséget látszott elárulni. Gondolataiban egyik bajtársa zavarta meg egyszerre. — Nos, Graham, melyik lovat akarja nevezni? Talán Bourbakit? — Hiszen nincs hizlalt állatkiálUtásunk, — jegyzé meg egy másik mosolyogva.—Oda lehetne azt a vastag heréltet küldeni, de nem lóversenyre. — Ép azért nem is akarom azt nevezni — viszonzá a kérdezett, finom mosolylyal. — Boldogult bátyám azonban egy kanczát hagyott nekem örökül, mely talán tud kissé futni, mert James nagyon értett a lovakhoz. De nem tudom, istállómban van-e már. — Pej kancza az, fekete lábakkal ? — kérdé Cunning. — Ma délelőtt tiz órakor érkezett meg; láttam, mikor a lovász a vasútról beszállította. Az érdeklődés pillanatra az emiitett ló felé irányult. Halkett ezredes kinyilvánította, hogy James Graham oly lóismerő volt, mint csak kevesen s mindig jó klasszisú vadászlovakat tartott. — Tehát, nem bánom, nevezem a kanczát s magam fogom lovagolni, — szólt a ló uj tulajdonosa. — Öt éves ; egyebet nem tudok felőle. S midőn Brown fölhívta, hogy legalább adjon neki valami nevet, mélabús arczczal mondta: — Jól van, nevezzük el tehát „Keserv" -nek. (Folyt, köv.) V E G Y fi S. Parisban gr. Lambertye közelébb a „Cercle de Patineurs"-ben abba fogadott, bogy egy óra alatt 400 galambot lő le a kijelölt határvonalon belül a fogadását könnyen meg is nyerte. Minden 20 galambra 3 perez s egy galambra 9 mäsodpercz esett. * * A Goodwood Stakest 1823 év óta futják Angliában. A versenyföltételekben van egy pont, a mely szerint legalább tiz lónak kell a terhet elfogadni. Több mint 60 év óta először történt az idén hogy csak 9 ló maradt állva. E- körülmény miatt a Goodwood Stakes ez évben elmaradt s hogy a programra e számát pótolhassák, a Stewardok a Goodwood Platet tették helyébe az állva maradt lovak számára, hasonló föltételek mellett, 300 fonttal dotálva, de ama kikötéssel, hogy a 9 állva maradt ló közül legalább 6-nak kell indulnia, mert ellen esetbon csak a fele dij adatik ki s ha 3 ló sem indul, nincs verseny. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Sárkány János Ferencz. Szerkesztőtárs Dráveczky Anrél. NYILTTER. Minden a lapunk administrátlójára vonatkozó megkeresésekre a szerkesztői hivatal (Nemzeti Casino II. emelet) naponkint d. u. 4 órától 7-ig ad felvilágosítást. Eladó yearling ebet ajánlhatunk jutányos áron. •— Bővebben e lapok szerkesztőségénél. BACHRUCH A. ékszerész Budapesten, váczi-utcza 25, sz. ajánlja saját készítményeit aranyban, ezüstben, drágakövekben. Különlegességek: phantasie-tárgyak, versenyés vadász-dijak saját mintázatok és rajzolatok szerint.