Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-02-07 / 6. szám

48 Február 7. 1884. A hegyi ló törzsek a legkitűnőbb futókat szolgáltatják, a sivatag fajok igen jó paripák, az erdei ló fajok részben igen jó igás-lovakat adnak, mig a Feketetöld törzsei kitűnő teher­és kocsi-lovakat nehéz vonatra. I. Erdei lótörzsek. A) Az északkeleti kormányzóságok, törzsei. a) A Kama-me'léki lovak a wjätkai kormány­zóságban. A 228 mértföld hosszúságú Kama folyó (a wotjäkek, csuvaszok és tatárok rendesen „Fehér folyóinak, „Kis-Volgá"-nak nevezik) erdőségekben dus kerületeiben hosszú szőrű, kicsiny, de erőteljes lovakat nevelnek, melyek látszólag sokkal kevésbbé távoztak el termé­szeti állapotuktól, mint Oroszországnak inkább nyugatra fekvő kormányzóságaiban. Blazius J. H. zoolog, igen helyesen azt mondja „Reise in europäischen Russland" czimű munkájában, hogy: „Oroszország észak­keleti részében amaz állatok alak-eredetisége egyenlő mértéket tart az életmód eredetiségé­vel. Sehol a birodalom északi részén nem for­dítanak a házi állatokra oly gondot, mint a nyugatiban. Éjjel-nappal szabadon járnak-kel­nek ezek, saját magok keresik a tápláléku­kat, melyről a tulajdonos csak télre gondos­kodik. Juhok és kecskék többnyire a hely­ség közel legelőivel s ugaraival érik be. A szarvasmarhának már az erdőt kell fölkeres­nie, melyet a lovak csaknem kizárólag igénybe vesznek." Az „erdei ló" elnevezés Oroszor­szág északi és északkeleti részében tökélete­sen helyesnek látszik előttünk, az ottani lo­vakra nézve. „Az ottani házi állatok uagy szabadsága oka annak, hogy minden földmives kerítéssel veszi körül a szántóföldjét, hogy eképen gab­náját a legelő bázi állatoktól megvédhesse. A szarvasmarhák azonban, ugy látszik, hozzá vannak szokva, bogy az erdőbe ne mélyedje­nek nagyon be. Pásztorok nélkül is csordák­ban együtt maradnak, hogy a duvadak ellen könnyebben megvédhessék magokat. A tejelő állat a meghatározott időre beállít az udvarra, hogy megfejhessék, s a lak közelében, a sza­badban hál meg; a lovak is a szabad mezőn és a lakások közelében szeretnek meghálni. Ez állatok természeti ösztöne szerencsés össz­hangban áll az emberek igényeivel. Ugy az emberek mint az állatok fiatal nemzedéke megszokja a már fenálló idylli és határozottan független viszonyt." A Kama mocsáros forrásvidékén, az Ural délnyugati lejtőjén, a wjätkai kormányzóság­nak glasowi kerületében, ritkás erdőmagasla­ton vannak — az utazók egyhangú állításai szorint — a legkisebb pony к vagy poroszkák, többnyire szürke, szögsárga vagy fekete szőrű, vaskos fejű, hosszú, bozontos söréDyű állatok. A hátukon, gyakran a keresztcsontjukon is egy sötét, többnyire fekete csík vonul végig s lábaikon is gyakran láthatók sötét gyürü­zetek. E poroszkák hazájukban főleg mezei munkákra és fuvarozásokra használtatnak, a több képességet mutatnak, semmint ily apró állatoktól várni lehetne. A wjätkai kormány­zóság némely kerületeiben ujabban kísérletet tettek, finom fajta csődöröket — úgynevezett szvedkiket — fedező ménekűl alkalmazni hoz­zájok, hogy a régi bonos fajnak javítását esz­közölhessék. Óhajtandó, hogy e keresztezési törekvést a legjobb siker koronázza. Mi ama véleményben vagyunk, hogy Oroszország északnyugati részének ép e jeles lótörzse, melyet mi 1876-ban saját észlelődésünk nyo­mán tanultunk ismerni, nagyon hivatva van arra, hogy amaz északi földterület kisebb faj­táit megjavítsa. A wjätka-ponyknak esthlandi vagy veseli poroszka-csődörökkel való vérve­gyitése — mi ott a korábbi időkben, már ] Nagy Péter czár korában is, több izben meg- , kiséreltetetl, — persze itt tartós eredményre nem vezethettek ; lehet, hogy akkoron a fe­dező mének megválasztásánál nem jártak el a kellő gonddal. A hiányos táplálkozás, melyben ez álla tok a hosszú téli időszakban többnyire része­sülnek, lehet főleg oka annak, hogy gyakran nagyon rosszúl fejlődnek ki. Ama kerületek­ben rendesen kevés takarmányt gyűjthetnek tél idejére. A Kama, felső folyásában, ok­tóber derekától körülbelől april derekáig, tehát 180 napig marad befagyva, Permnél azonban s 4 foknyira délibb vidékeD, april elejéig, te­hát 160 napig. Ily sokáig tartó téli időszakra, a kielégítő táplálás végett nagymennyiségű takarmány lenne szükséges, de ez csak ritkán gyűjthető össze ; ugy a lovak, mint a szarvas­marhák és a juhok, tavaszszal gyakran na­gyon silány állapotban jutnak legelőre. Min­denesetre gondoskodniok kellene az ottani mezőgazdáknak és lótenyésztőknek rétjeik és takarmánynemeik javitásáról jobban, mint azt eddig tették. Blasius ez állapotokra vonatko­zólag következőket mondja: „A szántófölde­ken és kerteken kivül, mindenütt a termé­szet szabad keze működik, ahol itt-ott az em­berek rombolási dühe nem mutatkozik. A ré­tek elhanyagolvák, legfölebb egyes helyeken, a fövenyes partokat iparkodnak rendes elöntés által rétekké átalakitani, mik, ha egyszer azokká alakultak, többé semmi gondot nem fordítanak reájok. Az itt termő fűnemek ugyanazok, melyek Közép-Európában honosak. Ujabb fűnemek vetése által kevesebb előny volna elérhető, mint a meglevőknek czélszerű gondozása által. Hogy e tekintetben a réteknél viszonylag még több sikert lehetne látni, mint e földmivelésnél, mutatja ezt az áradási és hegyi rétek buja füve, mely kizá­rólag a természetre van bizva. Amaz észak­keleti kerületekben a természet gondoskodott az erdőnövésről bőven, mint az emberi pusz­titó kezek a legfontosabb fanemek kiirtásáról. Oly helyeken, ahol az erdőkre való szigorúbb felügyelet nem tartozik a lehetetlenségek közé, Blasius már akkor ajánlotta ama vidékek la­kosainak észak két legfontosabb fa-nemének a vörös- és czirbolyafenyünek (Larix europea et Var- et Pinus cembra L.) tenyésztését. A mint értesültünk, ujabb időkben e fák tenyész­tése több helyen szépen sikerűit ; a leg­több kerületben azonban, még e tekintetben is sok kivánni való maradt fenn. A kicsiny, U35 meternél ritkán magasabb lovacskák a Kama mellett, bizonyos tekintetben az erdők urainak tekinthetik magokat; ezekben tartózkodnak — kanczák és mének közösen — reggeltől késő estig, többnyire kevéssé őrizve, s szaporodá­suk bizonyára nagyobb lenne, ha némely csikó a dúvadak áldozatánl nem esnék, és sok, a kemény tél idején, tápszerhiány és a nagy hi­deg miatt el nem pusztulna. Moerder Iván a wjätkai lovakat könyvé­ben nagyon „intelligens" állatoknak nevezi, könnyű, csinos teremtményeknek mondja, me­lyek nem sok gondozást igényelnek tartásu­kat illetőleg. Más hippologok is dicsérik az e fajta lovak okosságát és vérmérsékletét s egye­seket ezek közül a „legjobb race"-nak tarta­nak Oroszország északi részében ; szilárd tag­jaik s jó patáik által ez állatok rendkívül be­csesekké váltak az ottani mezőgazdasági vi­szonyoknál ; de más vidékeken is több figyel­met érdemeltek, mint amennyiben sok ideig részesültek. Azok után, a miket az ujabb időben a wjütka-poroszkák és ezeknek ujabb elterje­dése felől tapasztaltunk, ugy látszik, meghall­gatták amaz utasításokat s Kamából sok álla­tot vittek ki Észak-Oroszország más kerüle­teibe. Hutten-Czapski gróf adatai szerint, a wjätkai kormányzóságban Depreis birtokos 25 anyakanczából álló ménesben, angol-arab lovakat tenyészt; Inszkow istállómesternek a ménese 110 anyakanczából és 12 ménből áll, s tenyészt angol, arab, hollandi, obwinki és wjätka-lovakat. A wjätkai kormányzóságban most gyakran találhatni a poroszkák közt meseni fajtákat, melyeket Ustjug lakosai kü­lönösen kocsizásra használnak. (Folyt, köv.) MÉNES- ÉS GYEPU JDONSÁGOK. Idomítás alatti lovak. Feldsbergi idomító-intézet. Idomár : G. Herbert. Victoria, id p к ар Victor a Maid of Honour (fv.) Bumpaci Vagabundus, ap Grimston a Lawina, Com­promisetől vagy Blue Jackettől. Handwerksbursch, 5é p h ap Hochstapler a HanDah. Ancona, 5é sga к ap Grand Coup a Anarkali. Brirzi, 5é p к ap Bajnok a Árvaleány. ÜGETŐ VERSENYEK,TENYÉSZTÉS. Cupid első csikai a napokban jöttek vi­lágra gr. Dessfcwffy Alajos urnái; és pedig: Emma kaueza tebr. 3-án világos pej mén­esikót hozott csillaggal, 4 lába csűdben kesely. Siess kancza febr. 5-én sötétpej vagy fekete kanczacsikót, csillaggal és csűdben 3 lábára kesely. A csikók, mint halljuk, igen szépek és correct állásúak. * * * A mult vasárnap a bécsi Ugetőverseny­pályán fogadás volt Ibrahim és Wolakita közt, mely az előbbinek a győzelmével vég­ződött. * * * Gray Salem ismét gazdát cserélt. Br. Roggieri ugyanis több mint 15,000 lira nye­reséggel egy nápolji urnák (Vinzenzo Bonavita) adta el, ki a mént tovább idomitva, a folyó február hó 20-án Nápolyban tartandó trab­versenyen inditani akarja. * * * A bécsi ügetőverseny-egylet 1883-ki beszá­moló jelentéséből látjuk, bogy a lefolyt évben a versenynapok száma hatról hétre emelke­dett. Nevezetes az a körülmény, hogy tavaly először versenyeztek belföldön tenyésztett te­livérek legjobb sikerrel. Dijakért összesen 31,285 frt osztatott ki. Ebből a tavaszi mee­tingre esett 15,929 frt (3 nap, 21 verseny ­nyel), 4878 frt a külön verssenynapra, aug. 19. (7 vesseny) és 10478 frt az őszi mee­tingre (3 nap, 18 verseny). A totalisateurnél tett fogadások utján 14,846 frtot belépti je­gyek és eladott programmokért 19,447 frtot vett be a bécsi ügetőverseny-egylet. mely a lefolyt év végéig 3 tiszteletbeli tagot, 40 ala­pitót és 499 tadot számlált. Tavalyi összes bevétele 69,915 frt 80 kr., összes kiadása pedig 47,810 frt, 4 krra rúgott. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Az osztrák-magyar birodalom Lajthán-in­neni részén az országos lótenyésztésnél 2190 fedező mén volt alkalmazásban, melyek közül 1975 állammén voltt, 215 pedig engedélye­zett magán-mén. Az előbbiek által fedezett kauezák száma 106,906 volt, melyek közül 82,462 a méntelep-állomásokra vezettetett, mig a magánosok gondozása alatt álló állam­mének 12,933 és a bérbeadott államméuek 2603 kanczát fedeztek. Átlag e három kate­góriába tartozó mének 42, 44 illetőleg 32 kanczát fedeztek, mig az engedélyezett ma­gán-mének 37 kanczát ugrottak meg. A folyó évben csak 1953 állammén fog a fedezési év­szakban működésben lenni, A mi ezeknek a korát illeti, lényeges javulást mutat az a ko­rábbi évekhez viszonylag, a húszévesek és idősbek száma 47-re, a 15 és 19 év közt le­vőké 320-ra, a 10-14 év közt levőké 612­re s a fiatalabbaké 974-re rug.

Next

/
Oldalképek
Tartalom