Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884
1884-11-27 / 48. szám
November 27. 1884 5. Kisfaludy S. ur vör tark kan Bezzeg. (j Kisfaludy S. ur vör tark szuka Csecse I. 7 Huukár Dénes ur ordas szuka Dáma. 8. Békeffy György ur vör szuka Csecse II. y. Kégl Lajos ur fek szuka Fecske. Első összevetés: l Bezzeg Regény ) Cgecg e j Csecse II 5 e Csecse 1.) í Rajta fecske ) ш Dáma ) J Fityur ) Piczike ) Piczike. Eroveszto) 3Iásodik összevetés : Bezzeg ) B e Fityur) ш Piczike ) Rajta ) Csecse I ) Cgecg e j Eroveszto ) Harmadik összevetés : Bezzeg ) Fityur. Csecse I. ) Erövesztő. Csecse I. visszavonatott, ugy az Erővesztő is, s igy a dijra futottak : Bezzeg ) Első : Fityur. Fityur j Második : Bezzeg. I. dij. Billikom 150 frt érték benne 40 arany. II. dij teljes nyereg-felszerelés 30 arany •értékben. „4 vigaszversenyre neveztek : 1. Major László ur fek szuka Gránát. 2. Huukár Dénes ur fehér szuka Bille. 3. Hunkár Dénes ur ordas szuka Dáma. 4. Kisfaludy S. ur vör tark szuka Csecse. 5. Békeffy Károly ur vör szuka Parázs. 6. Békeffy Károly ur vör tarka kan Iiajta. Első összevetés : Granat) pole Csecse ) p aráz g Pille ) rarazs) 5 aj t ai Dáma. Dama) Második összevetés : g á m„ a X Parázs ™ e J Pille. Parazs ) Eroveszto) Harmadik összevetés : £ lll e \ о Parazs ) A dijra futó agarak a nyúllal he nem számolván, a 200 frt dij és a tétek a pénztár számára fenmaradtak. Kisfaludy Sándor, egyleti titkár. Holirson is egész buzgalommal élvezik a parforce-vadászatot az ottani katonai equitatio tisztjei, kikre e férfias időtöltés mellett ugyauaz a hasznos föladat megoldása vár, a mit nálunk a jászberényi katouai equitatio teljesít igen szépen : az állami ménesek lovai tehetségének kipróbálása paríorce-vadászafon, melyhez nálunk br. Podmaniczky Géza engedi át szives előzékenységgel a falkáját. Miképen bánjunk a vadászlóval? Nincs szándékunk, jelen czikkünkben olvasóinknak állatorvosi előadást tartani, valami uj és olcsó etetési rendszerrel sem szolgálhatunk, annál kevésbbé vagyunk pedig hivatva oly rendszabályokat közzé tenni, melyek az ügyetlen lovasból mindjárt valami Assbetoii Smith féle crack-sider-1 teremtenek, mihelyt nyeregbe kerül. A rendes vadászati idény azonban arra emlékeztet bennünket, hogy a vadászlovakkal való bánásmód nem szokott mindig a józan ész és az emberi érzés elveivel megegyezni. És csakis erre kívántuk olvasóink figyelmét felhívni. Minden előtt főelvül azt állítjuk, miszerint a naponkiuti vadászat faradalmai Vadász- és Versenv-Lap. egészen mások, mint a lónak naponta történt nyeregben vagy hámban való munkája ; e két munka annyira különbözik egymástól, mint a rendes séta a uyulkopókkal való vadászattól. — Továbbá még megjegyezzük, hogy mióta Sefton lord ama szokást behozta, melyszerint két ló használtassák egy napon, az egylovas ember mindenesetre hátrányban maradt a kétlovas ember ellenében. Vannak ugyan napok, midőn a második ló felhasználása szükségtelen fényűzéssé válik és eme ritka esetekben a fennérintett hátrány megszűnik. De mihelyt a második ló ideje megérkezett, az egylovas ember gyakran hazafelé vágyódik, különösen, lia a falka is hasonló hajlamot mutat. Azt pedig olvasóink is tudni fogják, hogy oly esetben, midőn egy lóval kettőnek dolgát kell végezni, az istállóba visszatérve, azt találjuk, miszerint kelleténél többet vettünk ki lovunkból. Ez okból valahányszor reggel számos galoppra és ugratásra került a sor, az egylovas embernek mindig a falka előtt kellene hazafelé tartania Még egy másik fázisa is vau a vadászló tulmegerőltetésének. Nincs vadászidény, melyben oly run elő nem fordulna, a melynek következtében egy vagy több lő kimúlik, vagy pedig ehhez hasonló sorsra jut. Sőt olyan sportsman betűkkel irt dicséretét is olvastuk, ki oly „kemény" vadász és „erős" lovas volt, bogy a run befejezését még akkor is bevárta, midőn lova már sehogy sein birta. Részünkről ezt az eljárást sehogy sem tartjuk „sportsmaulike"-uak. A master és a cselédség kivételével, kik bizonyos kötelességet teljesítenek, a mezőny a mulatság, nem pedig az üzlet kedvéért lovagol és mi oly ember között, ki lovát a vadászaton agyon hajszolja, és a londoni szatócs között, ki talyigába fogott szamarát Epsomtól Hamptouig ide-oda kergeti, éppen semmi különbséget nem találunk. Minden ember, ki a kutyák után a lovával tisztességes kondiczióban megjelen, tudni fogja, mit tehet, és meddig mehet lovával, s hogy bizonyos ponton tul a lónak megölése embertelenséggé fajul. — Nem igen tévedünk, midőn azt állítjuk, bogy a lovak tulhajtása nagyon ritkán fordulna elő, ha az illető lovasok a kimerültséget magukban is érezték volna. Kevés ember kivételével, kik talán idegen országokban kalandoztak. csakis azoknak lehet fogalmuk a végképpen való kimerültség érzetéről, kik valami heves, bosszú versenyben gyalog vagy lóháton, csónakon vagy bicycle-en az utolsó szuszig jutottak. — Ha valaki azt a fáradságot venué magáuak, hogy bármely vadászó mezőny tagjait e részben kihallgatná, bizonyosak vagyunk arról, miszerint 100 ember közül egy sem tudna erről bővebb felvilágosítást adni. Egy napi puskázás kifárasztja az embert, ha a vonatról lekéstüuk, szintén resteljük a gyalog tüskén-bokron keresztül megtett utat ; de arról fogalmunk sem lehet, mit érez az agyonhajtott vadászló, mely a finish előtt alattunk kimúlik, vagy pedig csak nagy nehezen vánszorog a legközelebbi istállóig. о a Ilyesmi nem szokott ugyan uaponkint előfordulni, mi azonban azt állítjuk, hogy ennek soha sem kellene megtörténnie, ha a lovas azonnal felhagyna a lovaglással, mihelyt sarkantyúit használni kénytelen, vagy pedig egyéb jelek a ló kimerülésére mutatnak. — Ezzel nem azt akarjuk mondani, mintha a lovat, mihelyt kissé fújni kezd vagy pedig első élénksége megszűnt, mindjárt haza kellene terelni ; de megjegyzésünk helyes voltát, minden vadászember megértheti. A ló kimerülése sokféle körülményektől szokott függni, nevezetesen a lovas súlyától, a talaj minőségétől és a ló temperamentumától ; de azonkívül leginkább az állat 473 készenvoltától (fitness). Ez alatt nem azt értjük, liogy a ló tökéletesen idomítva legyen, mire a fák levelei hullanak-, a legnagyobb suly arra fektetendő, mily bánásmódban részesül a ló, midőn vele vadásznak. Ezelőtt néhány évvel egy jól ismert vadászistálló fő lovásza annyira vitte az „üres gyomor" rendszerét, hogy vadászuapokou etetés és itatás nélkül jöttek ki a lovak a mezőre. — A józan észszel előre látható következmény az lett, hogy délután a lovak nagyon gyöngén dolgoztak és ha délutáni két órákkor rókára akadtak, mindenelőtt a huntsman és a whip-ek lovai mondták fel a szolgálatot. Most is elég lovászt ismerünk, kik vadászat napján rendkivül szűk zab-adagokat adnak, mig a viz elvonása, most már mindenütt szokássá vált. Bizonyos, bogy e rendszer nem csak szükségtelen, hanem egyúttal a józan ész és emberi érzelemmel is ellenkezik. A lónak gyomra, a miként tudjuk, nagyon kicsiny testének többi részeihez képest, ha most boszszasb ideig nem táplálkozott, a nap vége felé nagyon elgyengül. A vizet illetőleg csakugyan nem birjuk megérteni, mi baj támadhatna abból, lia jókor reggel, mielőtt még az 5 —12 mértföldnyi távolságban fekvő meetbez érünk, a lovat mérsékelten mesritatjuk ? A ló mindenesetre jobban fog menni, mint ha a szomjúság gyötrené. A tapasztalás mindenesetre azt mondja, hogy a kellő időben megitatott ló sokkal könnyebben birja ki a nap fáradalmait. Állításaink helyes — v agy helytelen voltáról mindenki meggyőződbetik egy igen egyszerű kísérlet által. Vacsoráljon valaki bőségesen, mielőtt másnap a nyulkopók után vadásznék, de az egész run előtt vagy alatt ne egyék semmit és fogadunk reá, miszerint ezt többé ismételni nem fogja. Vagy pedig, reggelizzék valaki szárazon, tea, kávé vagy egyéb italok nélkül a vadászat előtt, ugyancsak furcsán fogja magát egész nap érezni. Végre reggelizzék rendesen, kellő időben és bizonyára ez utóbbi rendszert találandja leghelyesebbnek. Ha most ez utóbbi rendszer felel meg legjobban az emberi testnek, miért kellene éppen a lóuak koplalni vagy szomjúságot szenvednie ? A koplalás elég visszás rendszerét leginkább lovászok szokták alkalmazni, kik ha nagy ritkán kissé lioszszabb gyalogutat tesznek — mit különben, ha csak lehetséges, nagyon kerülnek — azonnal a legközelebbi korcsmában kimerült testi erejük helyreállitásálioz látnak. — Szoros összefüggésben áll eme kérdésekkel, miképpen bánjunk a vadászlóval, a vadászat után. — Itt ismét a lovászmesterek theoriája, szerény nézetünk szerint, a józan észszel ellenkezik. — Ok azt tartják, hogy a vadászló főtt zabos vizet, vagy pedig langyos vizet addig ne kapjon, mig csak tulajdon istállójába vissza nem kerül. Itt is a nyulkopók után való gyalog vadászatot kell példaképen telhoznunk. — Mindenki tudja, mily jól esik a uap középszerű vagy pedig erős fáradalmai után egy csésze tea vagy leves, és mennyire megrövidíti a hazafelé való utat. — A lovászok talán tulajdon tapasztalásuk után indulva, azt hiszik, hogy ha idegen helyen rontják meg gyomrukat, ezért senkit felelősségre nem vonhatnak, s igy a ló is maradjou itatás nélkül, mig haza ér, ha aztán itt rosszul lenne, ezért a lovászgyereket lehet elővenni. Továbbá, szerintük a lónak baja nem eshetik, ha addig, mig ők frissítőket vesznek magukhoz, a ló a korcsma ajtaja előtt koplal. Mindezekre csak azt válaszoljuk, hogy a vadászat után lovaikat főtt zabos vizzel
