Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884
1884-11-27 / 48. szám
D e cze mber 11. 1884. Vadász- és Versen v-Lap. 469 az „állami lótenyésziutézetek" ma már nemcsak országos lótenyésztésnek, hanem az ország összes állattenyésztésének alapforrásait képezik. Az állami ménesbirtokokon tartatnak ugyanis az országos szarvasmarha-tenyésztés emelésére hivatott nagyszámú tehenészetek és gulyák, úgymint : Mezőhegyesen a magyarfaj gulya 300 tehénnel, ugyanott a feuhlandi tehenészet, melynek létszáma 100 tehénnel van megállapítva. Kisbéren az allgaui tehenészet, Bábolnán a siemmenthali és Fogarason a uiöllvölgyi és bivaly tehenészet, melyeknek létszáma külön-külön szintén 100, a bivalyoké pedig 50 tehénnel van megállapítva. Mindezen törzsek eredeti behozatal által tisztán fentartva, nagy gonddal tenyésztetnek, hogy ivadékaik a segélyt igénylő országos szarvasmarha-tenyésztés érdekében előnynyel felhasználhatók legyenek. Eme tehenészetekből látják el magukat évenkint eredeti vérű bikákkal a jelentékenyebb teheuészettel biró gazdák, s azonfelül innen kerül ki a biztos vérű községi bikák nagy része is. Ezenkívül a sertéstenyésztés mindkét iránya, azaz a zsir- és hústermelés, Mezőbegyesen és Kisbéren bir jelentékeny forrásokkal, honnan a tenyésztők elismert jelességü anyagot nyerhetnek. Végre az utóbbi időben a juhtenyésztés terén mindinkább előtérbe lépett angol és franczia irányú hústermelés is megfelelő fajták által meghonosittatott a kisbéri és bábolnai ménesbirtokokon : igy most már az ez irányban baladni kivánó magyar juhtenyésztő is megtalálhatja az állami lótenyészintézetekben a czéljaira szükséges meghonosított. vért. Igy tehát az állami lótenyész-intézetek, egész általánosságban, jogosan országos állattenyésztési telepeknek nevezhetők, s miután ez általános jellegükre és rendeltetésükre jövőre is nagy súlyt kivánok fektetni, az ez intézetek fentartása és fejlesztésére forditott javadalmazás az olyannyira segélyre szorult általános állattenyésztés felvirágoztatására szolgáló bef'ektésnek is tekinthető. — A törvényhozásnak gondoskodása a lótenyésztés ügyének nagymérvű állami segélyezéssel való emelésére nem volt eredménytelen. a mint ez a következő vázlatból ki fog tűnni : 1869-ben, a lótenyész-intézetek átvétele alkalmával, a méntelepekben hasonlíthat]anul rosszabb minőségben találtatott 1.200 állami mén, mely akkor alig 36.000 kanczát fedezett. A jelen évben 2.150 drb nagyrészt kitűnő minőségű állami mén volt a tenyésztők rendelkezésére bocsátva, mely apalovak által majdnem 100.000 kancza fedeztetett az országban. Miután pedig az álladalmi lótenyészintézetek keretén belül a ménesek és ménesgazdaságok csupán csak eszközül szolgálnak arra, hogy a ménteJepekben minél több és jobb apaló basználtathassék s a végczél csak az lehet, hogy az állami mének ntán minél több jó ivadék származzék ; annálfogva akkor, midőn tizenöt év előtt 36 ezer, most pedig 100 ezer kancza fedeztetett állami mén által : bátran felvehetjük, miszerint az állami lótenyész-intézetek baszoneredménye közvetlenül is oly nagy mérvben fokozódott évről-évre, hogy ma háromszor oly nagy, mint volt másfél évtized előtt. Közvetve pedig még sokkal nagyobb e haszoneredmény, mert bárhová tekintsünk az országban, minden elfogultság nélkül állithatjuk azt, hogy ugy a tenyésztő istállóiban, mint a földmives gazda ekéi és boronái előtt, ugy a hadsereg lovas-ezredeinél, mint a lókereskedők telepein, ugy a nagyobb uradalmak és gyárak fogatjaiban, mint a személyt és árút szállító fuvarosok szekerei előtt, mindenütt hasonlíthatatlanul jobb minőségű lovakat találunk ; s e jobb állatok nagyobb munkaeredméuye kiszámithatlan hasznot hoz közgazdaságunknak. A belforgaiomban használt lovaink minőségének nagy baladásával lépést tartott lókivitelünk gyarapodása is. Mig ugyanis 1868-ban alig egy millió forintra rúgott lókivitelünk összege, addig az utóbbi években már volt oly 12 hónapos időszak is, mely alatt 7 — 8 millió forintra rúgott az országból külföldre kivitt 25—28 ezer darab ló értéke. Végre nem kicsinyelhető a hadászati czélokra alkalmas lovak tenyésztésének hatalmas fejlődése sem. Az ujabb kor hadviselési módja olyan, hogy a háborúkat nagy hadseregek minél gyorsabb mozgósításával döntik el. Oly óriási számú csapatok küldetnek rögtönözve a harcztérre, melyeknek szükséges lólétszámát lehetetlen béke idejében csak megközelítőleg is a hadsereg keretében tartani. A jó részt döntő gyors mozgósításhoz tehát mellőzhetlen kellék az, lwgy a szükséges számú és minőségű lovak az ország határán belül gyorsan beszerezhetők legyenek. Igy tehát amaz ország, mely lótenyésztését elhanyagolja s annak folytán elegendő hadi czélokra alkalmas lóval nem bir, bármi egyéb gazdagság és segélyforrások birtokában legyen is, bonvédelem tekintetében gyenge s igy háború esetén állami létének és Közgazdasági integritásának megcsorbításától méltán félhet. Ily állapotban volt még e század második felében is a monarchia hadserege, mert akkor még béke idejen is alig láthatta el hadseregét belföldi lovakkal. E tekintetben is felette örvendetes a lendület lótenyésztésünk terén. Ma már nemesek a béke idején szükséges 5 — 6 ezer ló vétetik legnagyobb részt Magyarországon a közös hadsereg és honvédség számára, hanem a teljes mozgósításra szükséges 70—80 ezer alkalmas ló is könynyen előteremthető az országban. Tagadhatlan azonban, bogy e lovak egy részének minősége még további javítást igényel, s többnyire csak azok alkalmatossága biztos, melyek állami mének után származnak. Ha tehát állami méneink számát csökkentenők, közgazdasági érdekeink csorbításán felül létünk főérdekén, a honvédelem biztonságán esetleg kiköszörülhetleu csorbát ejthetnénk : mig ellenkezőleg minden egyes jó apalóval, mely állami méntelepeink létszámát szaporítja, egy-egy követ rakunk le közgazdasági fejlődésünk és honvédelmi biztonságunk épületeinek magasodó falaira. Mindezekből világosan látható, hogy az országos lótenyésztés állapota nagyot baladott az utolsó másfél évtized alatt, a mint ezt az ország közvéleménye nyíltan hangoztatja is. E kedvező eredmény biztos zálogul szolgálhat arra, hogy az 1885. évre kért javadalmazás is jótékony közgazdasági hatással leend ; mert számitásom szerint ugyanezen készpénz javadalmazás korlátai között legalább 50—100 darabbal fogom a méntelepek számát szaporíthatni, s igy 2200—2250 állami mént fogok az 1885-iki fedeztetési idény alatt a tenyésztők rendelkezésére bocsáthatni ; s ez uton jelentéktelenebb javadalmazási többlettel, a legközelebbi évek alatt egyelőre legalább 2500-ra volna a mének száma emelendő. Ezek után áttérek még röviden ama különbözetek indokolására, melyek az 1884-re engedélyezett, s a jelenleg 1885-re beterjesztett lótenyésztési budget egyes rovatainál előfordulnak. II. rovat. Méneskari hadapródi iskola. Eme rovat alatt ugyanazon összeg irány oztatott elő, mint 1884-re, de meg kell jegyeznem, hogy ez összeg egy része némileg más irányú rendeltetést nyer, a mennyiben a budapesti méneskari hadapródi iskolába, illetőleg az állatgyógyászati gazdasági és tenyésztési szaktanfolyamra a jövő évre kevesebb egyén fog küldetni, de e helyett néhány méneskari tiszt és végzett hadapród a lóidomitásban és lovaglásban való magasabb kiképzés végett a jászberényi központi bonvéd lovasiskolába fog rendeltetni. (A III czimet mint tisztán gazdászati ügyeket illetőt — kihagytak.) IV. rovat. Az állami ménesek kiadásai 34536 frttal, bevételei, pedig 64.650 frttal nagyobb összegben irányoztatnak elő. A kiadások többlete a lólétszám szaporodásának természetes folyománya, valamint annak is tulajdonitkató, hogy a sarjadék tökéletesbite'se végett ujabb időben évről-évre erösebb idomitás alá vétetnek a beosztandó fiatal kanczák és mének, mi ugy több legénységet, mint erősebb takarmányozást és nagyobb szerszáméihasználást igényel, de a lótenyészintézetek fejlesztésének egyik alapfeltétele s eddig is csak sürgősebb teendők miatt volt háttérbe szorítva. A ménesek tiszti létszámában sorra kerülő katonai előléptetések és szükséges változások is hozzájárulnak az említett kiadási többlethez. Végre az épületfentartási rovat is többet igényel, inert különösen Mezőbegyesen több nagy istálló fedelének megújítása elodázbatlanná vált. A ménesek bevételeinél azonban szintén egész alapossággal volt előirányozható a kimutatott jelentékeny jövedelmi többlet ; mi az eddigi befektetések gyümölcsözésének köszönhető. A kisbéri ménes számára beszerzett nagyértékü uj telivér mének után jelentékeny bevételi többlet várható. A telepekbe nagyobb számmal lesznek átadhatók a ménesekben nevelt fiatal mének ; de tőleg szaporodik az egyéves korukban vásárolt s a ménesekben felnevelt fiatal mének száma, melyek a méntelepeknek és községeknek a jövő évben fognak először jelentékenyen nagyobb számban eladathatni. V. rovat. „4 méntélepek kiadásai 114,076 frttal, bevételei pedig 42.500 frttal magasabban irányoztatnak elő. A kiadási többlet természetes folyománya a méntelepek létszám-szaporitásának, melynek elkerülhetlen voltát az általános indokolásnál volt szerencsém előadni. Az 1885-ik fedeztetési idényre 100 —15U ménnel emelvén a létszámot, ezzel is csak alig tizedrészét fogom teljesíthetni amaz igényeknek, melynek uj fedeztetési állomások alakítása és a régi állomások méneinek szaporitása iránt minden egyes megye hatóságától, gazdasági egyletétől és lóteuyész-bizottmányától sürgető kérvény alakjában támasztatnak. De ez alkalommal nyíltan be kell vallanom, miszerint nemcsak egyedül a tervezett létszámszaporitás okozza a kiadási költségtöbblet ; hanem az eddigi ménállomáuynak immár elodázbatlanná vált czélszerübb elosztása és elhelyezése is jelentékenyen hozzájárul. A ménlétszám ugyanis az utóbbi évek alatt jelentékenyen szaporodott a nélkül, hogy a méntelepek osztályai és azok helyiségei szaporittattak volna. Igy keletkezett amaz állapot, liogy a legénységi laktanyák és a mének istállói az egészségügyi tekintetek rovására zsúfoltan megteltek ; mégis több helyen ideiglenes lakásokat és istállókat kellett a legsürgősebb szükséglet pótlásár i bérelni. Eme tarthatatlan állapot folytán örömmel fogadtam Rima-Szombat és Dorozsma városok amaz ajánlatát, hogy egy-egy újonnan alakítandó teleposztály elhelyezésére a birtokukban levő fekvőségeket és laktanyá**
