Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-11-20 / 47. szám

November 20. 1884. 459 bokrosodott meg az akadály előtt, bolott még ezelőtt néhány évvel számos ily esetet láttunk. Nagyon kívánatos lenne, ba jövő alka­lommal a tiszteknek megeugedtetnék, hogy esetleg tulajdon lovaikon is kivonulhassanak a nagyobb gyakorlatokra, magától értetőd­vén, miszerint ez mindenkinek szabad tet­szésére bizassék. A mi az ágyús és szekerész-fogatokat illeti, melyek minősége az utóbbi tiz év le­folyása alatt jogos aggodalmakra szolgálta­tott okot, sajnálattal ki kell jelentenünk, hogy e részben sok jót most sem mond­hatunk. A tüzérség fogatai közt még elvétve sem láttunk jobb vérű lovakat, minek oka abban rejlik leginkább, bogy nehezebb von­tatásra alkalmas és egyúttal jóvérű lovak nevelésére nagyon kevés gond fordittatik. Az állam által tenyésztésre kitett mén­lovak, leginkább könnyii kocsilovak és pari­pák nevelésére valók ; minthogy azonban a tüzérség fogataiba nemcsak erős csontú, hanem egyúttal SZÍVÓS természetű lovak kel­lenek, mely utóbbi. tulajdonság kizárólag a jó vért teszi szükségessé, fölötte kívánatos leune, ba e cze'lra a kormány bannoverai méneket és kauczákat mérsékelt árakon a lótenyésztők számára hozatna. — Ez eszme keresztülvitelével a miként tudjuk, a lovas­sági főfelügyelőség köreiben már komolyan foglalkoznak **) A bonvéd lovasság lóanyagáról több izben kifejtett nézetünk, ez alkalommal is helyesnek bizonyult, mert a lovakon édes kevés kivétellel maglátszottak az eke meg о о a trágyás szekér nyomai. A magyar huszár­ság kivételével minden más lovas alatt, ugyancsak lamentábilis látványt nyújtott volna a Körmendről Blumenauig menetelt ezred. Ideje volna már, bogy a szerencsétlen bérbeadási rendszer, melynek életrevalóságát most már pártolói is komolyan kétségbe von­ják, minél előbb véget érne. A legénység kike'peztetését a lovaglás, lóápolás különösen pedig a kiváló fontos­sággal biró nyergelés dolgában csakis a legnagyobb elismeréssel kell kiemelnünk. A tömeges mozdulatoknál mindenütt azt a nyugalmat vettük észre, melyet csakis a biztos ülés s a ló fölötti teljes uralom ered­ményezhetnek. Szemtanúi voltunk egy huszár ezred nagy gyorsasággal történt századonkénti fej­lődésének oly szük helyen, bol rendes kö­rülmények között bárom század is alig fért volna el, de azért szorongások vagy éppen elmaradások nem fordultak elő. A Morva vizén való átkelést a drago­nyosok óvatosan és lassan, a lengyel dzsi­dások kissé gyorsabban, a buszárok pedig fele idő alatt úgyszólván rohamosan tették meg, a legkisebb fennakadás nélkül. Különös távlovaglások tömegekben nem о о fordultak elő, de annál több örvendetes ki­tartást és leleményességet mutattak egyes •őrjáratok és biztonsági szolgálatra kiren­delt közemberek, mi azonban e lapok kere­tébe nem tartozván, azzal fejezem be rövid közleményemet, bogy a fennjelzett egészben kedvező viszonyok, ezentúl is bizonyára na­gyobb kitartásra birandják lótenyésztő kö­jeinket. Nemo. AGARÁSZAT és KOPÂSZAT. Â kis-kartali „beaglek". Öröm nézni, hogyan gurulnak ezek a kis-kopók a Kartal körüli dombosokon le­felé, s minő teli hanggal űzik néha napján **) Meglehet, hogy az ausztriai, úgynevezett Fohlenhofokha vásárolnak ilyen csikókat, — de ná­lunk a Noniusok és a többi angol félvér mellett — felesleges kísérlet lenne az. Szerk. Bencze-komát, ba ez völgynek veszi irányát, s hogy ki tudják tartani szusszal e kis állatok ellenkező esetben — lia a nyul, mint leginkább szeret — dombhátnak föl­felé baktat . . . Néha egy két határon át elviszi magával a tapsi a kis csaholó társa­ságot, melynek eleinte csak fittyet hányt, végre azonban mégis bőrével adózik. A kartali fnlka most már 6—7-dik éve vadászik rendesen, s a 4—5 kopóból — melyet gr. Esterházy Miklóstól kapott a master, egész szép falka nőtte ki magát, mely egészen egyforma (10 —12 pár) mind nagyságra, mind szőrre és sebességre. Idő­közben már másfelé is ajándékozott el be­lőlek br. Podmaniczkv Géza, ki valóban érti, hogyan kell kis kezdetből a kitartás és gondozás által jelentékeny eredményre jutni. Az ő kastélya a Mátra aljában a sport­kedvelő gentry központja, hol a kedves házi asszony szivélyessége fogadja őket. A falka hetenként rendesen 3-szor va­dászik, mig a közbeeső napokon az uraknak a lővadászat (vaddisznókra, róka stb) a kö­zeli erdőkben nyújt szórakozást. Részt veszDek e vadászatokon rendesen a mastereu kivül a környékből, br Podma­niczky Levente, Benitzky Ádám. gr. Teleky József, Fáy Béla, Fáy-Halász Gida, báró Radvánszky János, Isaak István. Dessewffy Ödön, Karsay Vilmos, s aztán Henneberg altábornagy s Bobory őrnagy (s nélia ennek neje) a jászberényi honvéd tisztikarral és equitatióval, mely utóbbiak tisztjei egyrészt az állam-ménesekből belovaglásra és kipró­bálásra küldött méneket és kauczákat hasz­nálják e vadászatokon, — s igy e jövendő­beli tenyész-anyag képességéről az Orsz. lótenyésztés intézőjének kettős elassificátiót szolgáltatnak. Az egyes rüuök 18—20 perczig tar­tanak, de vannak hosszabbak is ; különösen érdekes volt a Hubertus napi, midőn a Zagyva folyamon is átlovagolt a csaholó kopók után az egész társaság. Az egyes va­dászatok közt alig múlik egy, bogy halla­lival ne végződnék, néha egy nap kettő is van, oly jól kézben tartja a master — egy saját maga által begyakorolt ostorászával — a falkát. Hubertus napját a sikerült vadászat után Fenyőharaszton, br. Podmauitzky Le­venténél ülte meg a vig társaság. Hubertus. Rákosi falkavadászat. Utóbbi tudósításunk óta a vadászatok­ban ujabb résztvevők voltak Baltazzi Hec­tor ur nejével. Lady Tatten Sykes (ki ta­valy már Budapesten rövid ideig időzött) fivérével Sir Bentinckel, gr. Almássy Tassilo, gr. Wolkenstein Antal ; az angol követ Sir I Paget s a franczia követ gr. Foucher de Careil. Igen érdekesen folyt le n a f. hó 10-iki vadásznap, melyre király Ö felsége s egy negyvenöt úrból és úrhölgyből álló társaság gyűlt össze Káposztás-Megyeren, honnan a 8-as rejthez indultak ki. Miután a Dunakesz közelében levő nagy coverből kiugrasztott két róka csakhamar lyukba menekült, senki sem hitte, bogy a vadásznap oly hamar be­végződhessék, annál kevésbé pedig, mert a kis coverből kizavart róka csakhamar a me­gyeri erdőcskében keresett menedéket. Azonban végre is sikerült ezt újra a szabad térre kiszorítani s ekkor a ravaszdi a csomádi begyek felé iramodott el. Noha az idő már dél felé járt, a falka még folyvást tartotta a szimatot s minden check nélkül követte a menekülőt egészen a begyekig, liol szemre vette s „kill" gyönyörében részesité a társaságot. E run szabad mezőn 42 per­czig tartott, s az egész vadászat ötnegyed órát. 11-én harrierekkel vadászott a szép­számú társaság, mely e czélból Megyeren gyűlt össze. E vadászat ritka szép runt nyúj­tott. Egy Dunakesz közelében fölvert nyul a csomádi begyek felé iramodott, hol 30 per­czig tartott run után nyomát vesztette a falka. A 12-én Vecsésnél tartott vadászatról már megemlékeztünk lapunk mult számában, melyen a run 30 perczne'l tovább tartott s melyen király Ö felsége is jelen volt. Párdubitzi falkavadászat. A Stadion grófnak lapunk mult számá­ban emiitett hirtelen halála fölött való gyász miatt néhány napig szünet állt be a vadá­szatban, s csak akkor kezdődött meg ismét, midőn Slatinanbau a boldogultnak a vég­tisztességet magadták. November 10-én Poliranovnál volt a találkozás. Jelen voltak a masteren kivül, a nassaui berezeg és berezegné. Kinsky Fer- dinand. Auerspcrg Ferencz, Hohenlohe her­czegek, Vecsera báróné, Kaunitz Albert, id. Kinsky Rudolf. Kinsky Zdenko, Stockau György, Clam-Gallas Ferencz, ifj. Wilczek János. Kinsky Károly és Kinsky R grófok, Breidback, Aerentbal, Türkbeim bárók, s a párdubitzi garnison tisztjei. Egy szarvasüsző volt a vadászatra kijelölve. Ez gyors tem­póban futott az erdőszélen, átment a mo­csáros réten s a völgyerdőbe váltott át. Mi­helyt a falka fölverte a vadat, erős galopp­ban folyt a vadászat 20 perczig az ostrowi erdőig, hol check állt be; a szimat a lom­bok közt nagyon rossz volt. Sok keresés után végre megtalálták az állatot kifáradt»u egy gödörbe rejtőzve. Aztán egy tartalékban levő hat ágast bocsátottak el Pohranownál, mely 30 perczig tartott runre adott alkal­mat, a midőn Hradistnál az Elbébe vetette magát s az e napi vadászat itt végződölt. November 11-én Pardubicekuél volt a meet. Egy szarvastebenet bocsátottak el, ruelv 45 perczig tartó élvezetes runt nyúj­tott" November 12-én ismét szarvastehén lett kijelölve, melyet Kolodéjnél bocsátottak el, mely azonban rossz vadászatot nyújtott. A lani szántóföldeken átfutva a Lovena vizébe vetette magát, honnan kiűzetve, nem akart tovább menekülni, ugy, bogy a falka azonnal rábocsáttatott s rögtön curée következett be. Szt.-Hubert napja Mándokon. A mándoki liarrier-falka fennállásának 13-dik évében ismét megkezdette, szeretett háziurunk és falkanagyunk gróf Forgóéit László vezetése alatt, működését; az ez éii saisonban a falka után vadásztak mint ven­dégek: gr. Forgácb Sándor, gr. Forgácb István. Bottka Béla, Draveczky Aurél, Czo­bel István, br. Wesselényi Béla, br. Sennyei István cs. kir. busz. hadnagy, br. Sennvei Miklós, Jármy Ödön, Jármy Imre, Jármy Miklós^ Jármy András, Jármy József, Új­helyi Ábris, gr. Vay Gábor cs. kir. tüzér hadnagy és gr. Vay Tibor. A Hubertus vadászat a f. hó 3-dikára általtett kegyelet napja következtében f. hó 4-én tartatott meg: a „field" 17 urlovasból állott, mig a hölgy-társaság bárom kocsi kíséretében vett részt. A vadászat kedvező időben és talajon ejtetett meg, de fájdalom, daczára két szép 24, illetve 18 perczes erős „runnek" killhez nem vezetett. A szép va­dásznap, mely a jelenlevőket teljesen kielé­gítette, kedélyes dinerben végződött, mely­nél a társaság szeretete és hálája örök zá­logául szeretett falkanagyjának és barátjá­nak egy ezüst Hubertus-kürtöt nyújtott át, melyhez br Wesselényi Béla fényes és al­kalmi pohár-köszöntőt mondott. Ebéd utáu nem soká birtak a kedélyek önmagoknak pa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom