Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-07-17 / 29. szám

29. sz. MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. VADÁSZ- is VERSEHT-LÁP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. a « m agy. lovaregylet», a vidéki versenyegylf­tek, s az összes megyei lótenyeszbizottmányok hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 FORINT, FÉLÉVRE 6 FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET). KÜLDENDŐ. Budapest, 1884- julius 17. XXVIII. évfolyam. v ^.'vvt^ll HIVATALOS. Nevezési zárlatok. (Augusztus hóban.) (Augusztus 20-diki versenyekre.) 3 Budapest. I. Kétévesek versenye, a „Magyar 1000 frt. Táv 950 meter Lovaregylet" Handicap. Nevezés éjfélig, versenytit- II. Budapesti dij. 5000 kárságánál frt. Táv 2800 meter. Nemz. Casino Futhat minden ország­beli 3é és id mén és kancza. „ „ _ — IV. Handicap. 1500 frt. Táv 1600 meter. Futhat minden 3é és idősb ló. „ „ — — VI. Gát-verseny. Kisbéri dij. 1000 frt. Handicap. Táv 3200 meter. Fut­hat minden ló, „ я 16 — I. Kétévesek versenye. 1000 frt. Táv 950 meter. Handicap. Teherközlés éjfélig. — — IV. Handicap. 1500 frt. Táv 1600 meter Futhat minden 3é és idősb ló. „ „ — — VI. Gát-verseny. Kisbéri dij. 1000 frt. Handicap. Táv 3200 meter. Fut­hat minden ló. „ „ 18 — I. Kétévesek versenye. 1000 frt. Táv 950 meter. Handicap. Kisbánatje­lentés éjfélig. — — IV. Handicap. 1500 frt. Táv 1600 meter. Futhat minden 3é és idősb ló. „ „ — — VI. Gát-verseny. Kisbéri dij. 1000 frt. Handicap. Táv 3200 meter. Fut­hat minden ló. „ „ _ —V. Eladó-verseny. 1000 frt. Táv 1200 meter. Fut­hat minden 2é és id ló. Nevezés éjfélig. — — II. Budapesti dij. 5000 frt, Táv 2800 ' meter. Futhat minden ország­beli 3é és id mén és kancza. Kisbánatje­lentés éjfélig. 19 _ V. Eladó-verseny ; 1000 frt. Táv 1200 meter. Futhat minden 2é és idősb ló. Eladási ár­bejelentés déli 12 óráig. E versenyek propositióit lásd a „Vadász- és Verseny-Lap" folyó évi 6-dik számában. Budapest, 1884. julius 15-én. A Magyar Lovaregylet versenytitkársága. Masjon Vilmos. TELIVEREK és V ERSEN YEK. Lóverseny-napok 1884-ben. A Magyar-osztrák monarchiában : Budapest (Progr. 6. sz.) augusztus 20. Kolozsvár (Progr. 24. sz.) augusztus 29. 31. Be'rs (Progr. 13. sz.) szeptember 7, 8, li, 14. 16, 18, 21. Sopron (Progr. 12. sz.) szeptember 28. 29. 30. Debreczen (Progr. 24. sz.) október 4, 5. Budapest (Progr. 6. sz.) október 11, 14, 16, 19. Zágráb (Progr. z8. sz.) oktdber 5, 7. Auszt.-Magyarország nevezetesb határnapjai: Bécsi I-s5 oszt. államdij (3200 meter) szept. 8. Soproni polgár dij (Ш0 meter) szept. 28. Budapesti St. I.eger (2800 meter) október 12. Nevezetesebb külföldi versenyek határnapjai: Doberaui Friedr. Fr. Rennen aug. 4. Zukunftspreis „ 21. Preis von IITezbeim „ 21. Badeni Jubileum-dij „ 23. Saint-Leger Handicap „ 28. Badeni nagy Handicap szept. 1. Észak-német St.-Leger „ 21. Nevezési zárlatok. (Augusztus hóban.) 1. Kolozsvár Asszonyságok dija. Tisz­Bartha Lajos teletdij Nevezés Lovaregyleti Háromévesek versenj-e. titkár. Államdij. 2000 frk ar. „ „ Kolozsvár, Erdélyi dij. 1200 frt. „ „ főtér 4. sz. Fogarasi teiénes dija. 2000 frank aranyban „ „ — — Eladő-verseny. 500 frk ar. „ „ — — I-só oszt. államdij. 3000 frank aranyban „ „ — — Il-od oszt. államdij. 2000 frank aranyban „ „ — — Reiter-Cluh eladó aka­dály-verseny. 700 frt. „ „ 20 — Vigaszverseny. Handicap. Kisbánatjel. — — Vigaszverseny. Handicap. Teherközlés 25 — Polgári és Kolozsvár vá­rosi dij. 250 frt, Nevezés Nyilt levél Esterházy Miklós gróf ő méltóságához! Tisztelt barátom ! A mult év őszén körünkben az állami telivér tenyésztés beszüntetését czélzó s kez­deményezések folytán megindított mozgalom, noha bizony elodázbatlan bajainkon lett volna enyhítendő, csakhamar fönakadt, s a nélkül, hogy még csak kellőleg s nyilvá­nosan megvitattatott volna is, ugy látszik, végkép levétetett a napirendről. Szakközlö­nyünk január 10-iki száma, németországi szomszédaink hasonló bajairól szólva, föl­említi ugyan még ugy odavetőleg a dolgot, s kilátásba helyezi a pro et contra megvi­tatását, ez azonban elmaradt s az ügy többé nyilvánosan egy szóval sem említtetett.*) Hogy ily körülmények között mi a köz­ponttól távolabb eső, de azért nem kevésbbé érdeklett felek, nem lehetünk kellőleg tá­jékozva, hogy mely elodázbatlan akadályok állottak indokolt óhajaink tekintetbe véte­lének útjában, az természetes ; de ba sejtel­mein nem csal, s az, mi puszta hallás utján jutott tudomásomra, valóságon alapszik, ugy, mint ballom, főleg a tenyésztő közönség még nem kellü mérv — mint általánosság­*) Mi készséggel közöltük volna azt — ha be­küldik ; ismertük az emiitett memorandumot s ol­vastuk, de nem lettünk felszólítva, hogy közöljük, bár ugy tudjuk, hogy az megtalálta volna okada­tolt válaszát ; — s talán igy helyesebb is lett volna — mert mindig czélszerübb, ha ily nagy­fontosságú kérdések előlegesen és nyilvánosan vi­tattatnak, — mintha egyszerre erőszakosan oldatná­nak meg. Szerk. ban elterjedt szak-értelem s a magán kéz­ben levő tenyész-anyag, ugy mennyiség, mint minőségben elégtelen volta hozatott fel első sorban indítványod egyelőre mellőzé­sének okául ; nem tartatván ugyanis e bét főkellék kellő mérvben meglevőnek, bogy telivér anyagunk jövője magánkezekben tel­jesen biztosítottnak tekintethessék. Hogy e két föltevés, ugy a kívánatos szakértelem mint anyag dolgában, nem egé­szen alaptalan, azt elösmerem, de kérdem, hogy mai viszonyaink között várhatjuk-e e két hiány megszűntét ? Hiszen létező viszo­nyaink között nemhogy föltebetnők tenyész­tőink s ezzel az anyag szaporultát, de meg­győződésem, hogy a már meglevők száma is apadand, ha az állam, melylyel magánte­nyésztő utóvégre sem versenyezhet, föl nem hagy a telivér-tenyésztéssel. Mig tehát mérvadó köreink várnak az anyag s szakértelem kellő terjedésére, s e czélt a telivér állami tenyésztése által elő­segíteni vélik — ép azzal teszik tönkre a már meglevőt is. Vegyük csak egyelőre állitásom bizo­nyítékául az ez évi állami yearlingek árve­rését követő magánárverés eredményét, vagy ezen eclatáns példán kivül általában a rendes arányt, az állami s magán yearlingek átlag­árai között — s lehetetlen tagadnunk, hogy ily concurrentiával szemben magán ménes virágzóvá nem lehet. Tagadhatlan, hogy ez árkülönbség az illető anyag értékében leli tökéletesen logicai magyarázatát ; s igy, hogy a bajon segítsünk, első sorban a magán te­nyésztő föladata lenne oly anyagról gondos­kodni, mely az államival versenyképes, ez elméletileg tökéletesen helyes ; de hol vau erre a gyakorlati lehetőség ? Hol s mikor álland a magántenyésztőnek oly tőke s al­kalom rendelkezésére, mint az államnak — ily küzdelem állam- s magántenyésztő között oly őrültség lenne, s oly egyenlőtlen fegy­verekkel lenne kiizdendő, hogy abba higgadt gondolkozású s számító ember, mai viszonyaink között, nem is kezdhet. Egészen másként állanának azonban az esélyek, mihelyt a magántenyésztő, fölmentve az állam ölő concurrentiája alól, csakis saját egyenlőivel, tenyésztő társaival lenne utalva megküzdeni. Ne tartsanak attól vevőink, hogy ez esetben a tenyésztők, nem tartva többé az állam nyomásától, s mintegy mo­nopolizálva az anyagot, megszűnnének előre törekedni ; s igy a vevők, jobb hiányában, kénytelenek lennének a közepes anyagot is csakúgy drágán megfizetni, mint jelenleg a legjobbat. Keletkeznék s maradna is a tenyész­tők közt igy is elég concurrentia arra, hogy az anyag megóvassék a hanyatlástól, s e mellett meglenne a tenyésztőnek legalább az a megnyugtató érzete, hogy egyenlő fegy­verrel egyenlőivel küzd s nem Don Quixote szélmalom-harczát kell küzdenie, mint je­lenleg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom