Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-06-26 / 26. szám

Junius 26. 1884. aratni, mert mig az előbb nevezett csak a harmadik helyre vergődhetett föl Bout eau és 2. В. után. Hecht helyet sein kaphatott. A vigasz-handicapról keveset mondhatunk. Hét ló keresett benne kárpótlást s Erstling találta meg benne a vigaszt, mely heves küzdelem után egy fejjel verte le ellenfelét Goldsternt, mig Schneewittchen tiz hoszszal hátrább mint harmadik érkezett be Armandus előtt. * * * A lembergi meeting is véget ért. Az idő a versenyekre meglehetősen kedvező volt s a pályatér eléggé látogatott. A két versenynaphoz volt még egy harmadik is csatolva. mely állt: egy díjlovaglásból, melyre azonban csak Kolik hadnagy jelentkezett, kinek a birák a dijat ki is adták ; aztán egy dij ugrásból, melyben Mienocki L. lovag, hat más versenyző ellenében, lett győztes; továbbá gátversenyből, önkéntesek számára s egy igen szépen rendezett vadászlovaglásb il. melynél gr. Cetner Albert vezetése mellett, Garapich lovag érkezett be elsőnek, gr. l'otoc ky József másodiknak s gr, Schaffgottsche József hadnagy harmadiknak. Végre egy, urak és hölgyekből alakult cavalcade zárta be a napot, kik a versenyben gyülekeztek. Az első napon Preciosáuak az asszonyságok dijában könnyű győzelme volt Surema ellenében, mig a második nap császárdijában Fornarinától vereséget kellett szenvednie. E kanczán, mint átalában az Ochocki-istálló lovain, kissé sok a hus, s ennek róható föl, hogy a második napon futásában ernyedés volt észlelhető. Az első nap egyleti diját, mint szintén a II. oszt. császárdijat Fornarinától alig ragadhatta volna el valamely ló, ha ez huzamos ideig influenzában nem szenved, igy azonban esélyét veszté a miatt. Igy aztán Moonlightnak jutott az egyleti dij, mig a II. oszt. császárdijat Ravitz vitte el, noha mindegyik ló csak mérsékelt benyomást gyakorolt a nézőre. A gátversenyt Kalandor II. nagy könnyedséggel nyerte meg Metamorfosa ellen. A második nap egyleti dija Gilinának Galicja ellen való könnyű győzelmével végződött. Az első osztályú császárdijat Wallenrod küzdés után, fél hosszal ragadhatta el Fornarina elöl, noha a mén igen jó conditióban látszott lenni. A Beaten- Handicap kedvencze Surema volt, mely legmagasabb terhe mellett is canterben győzött Rózsa és Little Mary ellen. A versenyek részletes leírását hátrább adjuk. * * * Már emiitettük mult számunkban, hogy az angol Jockey-club által a St. Gatien ellen beadott protest fölött hozandó határozatot nagy érdeklődéssel várja az angol publicum. A Jockeyclub azonban nem is volt kénytelen az ügygyei foglalkozni, mert Harvester tulajdonosa visszavonta az általa beadott tiltakozást. Ezzel ez ügy formailag el van intézve, érdemlegesen nem ; — és érdekes kérdés tárgyát képezi még mindig. hogy vájjon a stewardok, ba az ügy csakugyan eléjök terjesztetik, miként Ítéltek volna ? Az angol sportlapok egy bét óta majdnem kizárólag e kérdés fejtegetésével foglalkoztak és érveléseikben a képzelhető legkülönbözőbb conclnsiókra jutnak. Olvasva eme különféle szempontból fejtegetett okoskodásokat, nem lehet tagadnunk, hogy a Jockey-club helyzete, szemben a protesttel, igen kényes lett volna, annyival inkább,miután az angol versenyszabályok az első nevezés kellékeiről — némelyek felfogása szerint — nem elég világosak. É nézetet osztja a „Field" is és ebből kifolyólag sürgeti a szabályok erre vonatkozó részének präcisebb, minden kétséget kizáró szövegezését. — Hivatkozik többi közt egy praecedens esetre, melyben a maga idején Augustine disqualificálva lett i egy versenyből, melyet Kempton Park, ban nvert — később azonban a Jockey-club által megint rehabilitáltatott oly indokolással : .hogy a szabályokban, azoknak meg nem tartása esetében, nincs sem disqualificatió, sem poenalitás megállapitva." Ez indokolás nehezen érthető és ha megengedjük hogy a Field által felhozott eset csakugyan fenforgott egyszer, csak ugy magyarázhatjuk azt, hogy amaz időben a „rules of racing" máskint hangzottak, mint ma. Mert a ma érvényben lévő angol versenyszabályok 14. §. határozottan megmondja „a horse shall not be qualified to run for any plate unless be has been duly entered for the same", miből önként következik, bogy ha a ló mégis részt vett oly versenyben, melyre nem helyesen neveztetett, az disqualificatiót von maga után. De hát épen eme — tagadhatlanul — csak indirect következtetés nem tetszik a kényes jogérzékkel biró angoloknak. Határozott, minden kétséget kizáró, világos szabályt kívánnak arra nézve, hogy mi teendő akkor, ha valamely ló nem a szabályokban előirt módon lett nevezve — és egy ilyen priicis intézkedés csakugyan hiányzik is a „rules of racing"-ben. Mert a fent emiitett 14. §. egész általánosságban csak disqualificiót állapit meg. azt is csak indirecte, és nem tesz semmi különbséget a között, hogy a téves nevezés egyszerűen csak hanyagságból, könynyen megbocsátható feledékenységből vagy rosszakaratból vagy plane csalási szándékból történt-e, — nem lehet tehát tagadni, a rules of racing e részben határozottan i<íé. . о nyelnek egy kis reformot. Mennyivel präcis- ebben intézkednek a mi szabályaink, melyek téves bejelentések esetén azoknak különféle természetéhez képest 1000 forintig terjedhető bírságot, az illető versenyből való kizárást és minden pályáról való kizárást ismernek, tehát 3 büntetési fokozatot tartalmaznak. * * * Az ascoti második napon nem volt valami nagy emotióra való kilátás, de a valószínűségi calculatiók éppen megforditva ütvén ki a Royal-Huut-Cupben, s hozzá járulván Queen Adelaide váratlan megveretése, valamint Donatelloé és Ishaké : ez roppant veszteségeket hozott a fogadókra. — A versenvek d. u. 1 óra 30 perczkor a Coronation Stakessel kezdődtek ; ez 1 mfldes verseny kanczáknak, tehát hasonló távsága a mi Hazafi dijunkhoz, s valamint nálunk az idén, kissé váratlanul, Dart vitte el azt Misa és Jewess elől, úgy odaát még váratlanabbal vesztette el azt Queen Adelaide ; odaát is csak 4 kaneza indult tavaly is ; a Westminsteri hgtől Sandiway és Thirlmere ; ez utóbbi csak egyszer futott az idén, akkor is megveretett ; s Sandiwayról sem álmodták meg, hogy egy Queen Adelaide ellen (notabene egyenlő teher alatt!) győzhessen. Sir Willoughby és trainerje, ugy látszik, igen csalódtak a kaneza tehetsége felől ; a Derbyre is biztosnak vették s 2000 fontot vesztettek rajta. * * * Az Ascot-Meeting második napján a Fernhill Stakesben Beduin — mely tavaly a gradiczi Weltmann ellen egy magánkisérletben oly gyönyörűen futott, hogy hazájában akkor nagy jövőt Ígértek neki — megverte Cheerry-t, az epsomi Grand Prize nyertesét, mely e szerint itt első kudarczát vallotta s mely mögött érkeztek még be a 2éves Grecian Bride és Wbitelock. A legnagyobb meglepetést azonban a BoyalHuntCup idézte elé Acrostic győzelmével, mely eddig többnyire megcsalta a hozzá csatolt reményeket, s most gazdája korántsem várt tőle sikert. Daczára ennek, a mén megnyerte a versenyt Duke of Rich- mond, Cutlet s még más 13 ló allen, melyek ugyan nem valami pompás mezőnyt képviseltek, Duke of Richmond pedig nagyon nehéz terhet vitt. Jól lehet Acrostic legyőzte őt, mind a mellett, a viszonyokhoz képest, oly jó formát mutatott, mely nem áll hátrább annál, melyet a elassiens versenyek győztesei tanúsítottak s ebből arra lehet következtetnünk, bogy e mén nincs mindig menésre hangolva, mit a meeting további folyamában is igazolt. Az a képesség, melyet St. Simon a „Gold Cup "-ben előtüutetett, a legnagyobbszerű volt, a minőt valaha a versenygyepeu látni lehetett s méltán tarthatják őt egyik legjobb, ba ugyan nem határozottan a legjobb bárom évesnek azok közt, melyeket a mostani turf-nemzedék láthatott ; úgyhogy már is a XIX-dik század „ Eclipse "-jének szeretik nevezgetni. St. Simon e versenyben tulajdonképen csak egy nagyobb távolságra szóló matchét futotta újra Tristan ellen, a mennyiben a versenyben levő többi lónak semmi köze sem volt annak kimeneteléhez. Csak ritka esetben sikerült még báromévesnek, az Ascot-Gold Cup megnyerése s 1870ben törtéut ez utolszor, midőn Sabinus győzött; az előtt való évben Brigantine az Oaks-nyertes s még előbb Blue Gown volt ily szerencsés. Ugyan e nap All aged Stakesé-hen Geheimniss egy matebben mérkőzött Despairrel, melyben előbbi vivta ki a győzelmet, mig a meeting zárnapján, a Queens Stand Plate- ben a harmadévi Oaks-győztes szintén elsőnek érkezett be canterben a Kisbér-Northwind-mén és Glen Albin előtt. A Wokingham Stakesben Duke of Richmond újra azt bizonyitá, bogv nincs elég szive, mert mig versenyközben győztesnek látszott, a döntő pillanatban már nem akart harczolni s Energy- nek engedte át a diadalt, mig Rosie mint rossz harmadik érkezett be tiz más ló előtt. A Triennial Stakes-hen, melylyel a meeting végződött, még Talisman — melyet az előtt való nap Cambusmore megvert — vívhatott ki győzelmet. Mielőtt e meetingre vonatkozó szemlénket bezárnék, örömmel kell konstatálnunk, hogy a Doncaster-ivadékok abban jelentékeny szerepet játszottak s ugy látszik, az angolok ép ugy jártak Doncasterrel, mikor azt a magyar kormánynak átengedték, mint jártak egykor Buccaneerrel, melyet aztán örömest visszaváltottak volna drága pénzen is. A legszebb sikert mutatta Doncaster ivadékai kózt Ascoton Sir Beulen, mely a Prince of Wales Stakest (2425 f.) nyerte Hermitage, Talisman és Beaucbamp ellen ; Doncaster leánya Sandiway a CoronationsStakesben aratá győzelmét, mely 2200 font sterlinget reprezentált s itt megjegyzendő, hogy az utána következett kaneza Thirlmere is Doncaster leánya. Ezeken kivül még Cambusmore (ap. Doncaster a Strathfleet) az As- cot-Derby Stakesben második lett Brest mögött, mig a következő napon a St. James Plate Stakes 1850 font értékű diját megnyerte : Talisman, Royal Fern és öt más ló ellen. Ugy Sandiway mint Cambusmore, eme sikereik nyomán, esélyt szereztek magoknak a St Legerre s a fogadási piacon 10:1 jegyezvék a nevezett versenyre. * * * Bobért the В evil-nek (az 1880-diki Grand Prix és St.-Leger nyertesének) első ivadékai a mult héten kerültek árverés alá a beenham-house-i yearlingek közt. melyek átalában jó árakon is keltek. Mr. Manton egy sárga mént (ap Robert the Dewill a Ursula) 850 fonton vett meg s ugyanily árt fizetett T. Brown egy másik sárga ménért, mely ugyanattól az apától származott Gratiuskából. A más bárom Robert-ivadék már olcsóbb volt ; igy a Reay-mén 300, az Atossa-mén 170 s végre egy kaneza Nellából 70 fonton kelt. A beeubami árverés legdrágább vearlingjei voltak: egy Cremorue-Strategy-mén.