Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884
1884-04-10 / 15. szám
Ápri lis J$ . 18 84. Vadász- és Verseny-Lap. 141 Az amerikai a tiszta vérből származott ügető lovát ba eladja, éppen ugy mint nálunk a telivérek bejelentetnek s e birtokváltozásokat a „The Spirit of the Times" rendesen közli s nem ritkán az eladási árt is ; igy mint egy alkalmi eladást emliti fel, hogy dr. A. S. Talbert elhalálozása folytán annak istállója eladatott következő árakon : „Alicea", 3 éves pej kaneza, Alcantara egész testvére, 4000 dollárért. „Alline", 4 éves, apja Belmont, 1500 dollárért. , Allandorf", egy éves sárga, 800 dollárért. „Jona", 2 éves fekete, 670 dollárért cserélt gazdát. Egész Európában egyre szaporodnak az ügető-versenyek. Francziaország 171 városában vannak ügető-versenyek. ugy Olaszországban, Oroszországban, ez utóbb nevezett országban mult évben kiosztatott 177,061 rubel ügtő-verseny-dij ; legtöbbet nyert : Vitáz s. mén 9,280 rubelt, Polkán 9,100 Zima 8,100 A tulajdonosok szerint a legtöbbet nyert : F. S. Makaroff 11,551 rubelt, Gróf Woronzoff-Dascbkoff 9.685 Gróf Ribeaupiere 9,280 A ménesek szerint beosztva : Herczeg Galizyn 14,112 „ Borisovszky 12,926 „ Herczeg Wiasevosky 10,676 „ A versenypályákon kiosztatott ügető-dij : Pétervárott " 48,878 rubel, Moszkvában 47,936 Nischny Nowgorod 23,450 „ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Az 1884-ik évben szervezett fedeztetési állomások s az ezeken felállított, valamint az egyes tenyésztők által kibérelt ménlovak kimutatása а „V. és Versi." m. heti számához mellékeltetvén, eme kimutatás kiegészítéséül következő adatok szolgáljanak még : Az 1884-ik évi fedeztetési állomásokon felállíttatott : 78 angol telivér mén, 682 „ fajta „ 32 arab tejivér „ 377 B fajta „ 291 Nonius „ 170 Gidran 101 uorfolki „ 178 lipiczai „ és 51 nóri „ Ezek közül : 202 Kisbérről, 232 Bábolnáról, 753 Mezőhegyesről és 80 Fogarasról származik, 516 mint teljos korú és 167 я egy éves vétetett. A folyó évben egyes tenyésztőknek bérbé adatott : 28 angol telivér mén, 82 fajta 4 arab telivér я 8 я fajta , 34 Nonius я 31 Gidran „ 9 norfolki , 8 lipiczai B és 1 nóri B melyek közül 33 Kisbérről, 11 Bábolnáról, 121 Mezőbegyesről és 2 Fogarasról származik, 38 pedig mint teljes korú vétetett. Az összes létszáma a fedező méneknek (a fedeztetési állomásokon) 1950, a be'rméneké 205, együtt 2155. Tavaly volt 2020 állami mén, igy az idei létszám a tavalyit 135-tel múlja felül. Győr, 1884. április 6-án Az itteni tavaszi lóvásár mindig igen jelentékeny szokott lenni ; a legjobb tenyésztők és vásárlók találkozó helye volt eddig. Az idén is sok lovat felhajtottak, mintegy 2500 darabot, de legnagyobb része csak közönséges paraszt- és igás ló volt ; igen kevés közép fajta, és még kevesebb hintós, juckernégyes pedig alig néhány; a legszebb volt még a Kégl-féle, melyet Singer Miksa, a jól ismert bécsi lókereskedő vett meg. Régóta -II ir ° nem volt annyi vevő, mmt az idén, Németország minden részéből, Itáliából, a legtöbb Bécsből és Csehországból. Ez utóbbiak, jobb nem létében, beérték a közepes és igás lovakkal ; amazok csak keveset találhattak a jobb, elegánsabb fajtából . . . Kezd nagyon észrevehető lenni, hogy a nemesb lovak tenyésztése kevesebbedik ; gondoskodni kellene szigorú törvény által, bogy a tenyész-anyag el ne pazaroltatbassék. К. E. (Bocsánat, de ezt téves nézetnek látjuk; törvény által nem raison senkit kényszeritni, hogy azt ne adja el, amit legjobban fizetnek meg neki. A nemesb lovak tenyésztése sem fogy —- ugy biszszük, de sokkal több a kereslet. Betölt a hire Európában a lótenyész-társulat és mások utján — mily jutányosán lehet még nálunk szép, jó lovakat venni, s termelésünk nem tart lépést a kereslettel. De ez majd megtermi orvosságát is ; csak legyen jó ára a jó lónak, majd tenyésztenek többet. — Kicsinyesnek tartjuk ama nézetet, hogy mióta földbirtokosaink a honvéd lovasságtól kapnak tartás fejében lovakat : azóta sokan felhagytak a tenyésztéssel ! — Hisz ez oly kevés, hogy alig jöhet számba egy ország lótenyésztésénél, melynek állománya a 1 % milliót meghaladja ; — hanem az a baj, hogy vagyonosb mezei gazdáink nagy része még nem bir elég takarmányt termelni vagy nem helyez annyi súlyt reá, mint a bánáti és tolnai sváb. Szerk.) Az orosz birodalom lótörzsei és tenyésztésük. Dr. Freytag Károlytól. (Vége.) F) Lengyelország lovai. A lengyelek nagyon szeretik dicsérgetni lovaik rettentbetetlenségét s oly dolgokat is beszélnek felőlük, melyek egyenesen a mesék országába tartoznak. Mindazt, a mit hitelt érdemlő irók a régi lengyel lófaj rettentbetetlensége felől beszélnek, nem vonjuk kétségbe, nevezetesen azt, bogy ezek közt igen sok erélyes, bátor állat találkozott, melyek — jó lovasok vezénylete mellett — semmi akadálytól sem riadtak vissza, soha sem féltek csatában az ágyudörejtől s az ellenséges hadcsapatok megrohanására mindig hajlandóságot mutattak. Nézetünk szerint azonban ez inkább, a régi lengyel lovasság merészségének, bátorságának róható föl, semmint ama lovak rettenthetetlense'gének s azt hiszszük, hogy bármily fajú minden ló — kivéve talán az ideges állatokat — hasonlóra képesek, mihelyt lovasaik a ló vezényléséhez értenek s a sarkantyút mindig helyesen, okszerűen tudják alkalmazni. A kisebb fajta, könnyebb parasztlovak, — 135 —140 meter magasak — a minőkkel mai napság sok helyen találkozunk, nem tarthatók többé alkalmas katonalovaknak; ezek a mezei munkára s könnyű fuvarozásra alkalmasak ugyan, de egyáltalában nem felelhetnek meg amaz igényeknek, a melyeket Nyugat-Európában átalában az igás-, és kocsilovakhoz s paripákhoz csatolnak. Mihelyt Lengyelországban nagyobb teher szállitásáról van szó, négyes vagy ötös fogat i szükséges arra; az ekét is gyakran látjuk 3—4 lóval vonatni ; de azért ritkán látjuk a szántást kielégitő mélynek ; ugy a boronálási munka is sok kívánni valót hagy fönn. E lovacskák tápszer-igénye nagyon szerény s jóval csekélyebb, mint a nagyobb faj félvérlovaké. E körülményre azonban nagy súlyt fektet a szegény lengyel paraszt ; mert lovainak táplálására uaponkint nem költhet többet néhány kopeknél. A nyugati kormányzóságok néhány kerületében a nagyobb és erősebb fajta parasztlovakat tenyésztik, melyek lovassági és tüzérségi szolgálatra alkalmasok. A remonták tenyésztését egyébiránt ott a nagyobb birtokosoknak és bérlőknek engedik át. Ezek aztán többnyire a régi faj erősebb, jobb kanczáit alkalmazzák a tenyésztésre, leginkább keleti, kelet-poroszországi vagy angol ménekkel fedeztetve azokat. Habár e keresztezések első tenyésztményei nem mindig mondhatók kielégítőknek, már a második és harmadik generatio rendesen jó szokott lenni. Mi is néhány jó és használható állatot láttunk az ily keresztezésekből, melyek jó lovas alatt mint paripák, vagy vadászkocsi előtt mint jukkerek, figyelemre méltó képességet tüntettek föl. Láttunk a többi közt ily kiváló félvér lovat a lublini kormányzóságban Bobrowski urnái, kinek ez saját nevelése volt. E ló jóalkatú, szabályos termetű volt s ugy kocsiban mint hátán feltűnő képességet mutatott. Ez az „Artos u nevű pejkancza a lengyel-arab félvérkanczától, „Uroczá"-tól és vAtylla u telivérméntől származott s az újkori lengyel fél vér tenyésztésnek méltó képviselője gyanánt tekinthető. Több kiállításon a legnagyobb figyelmet ébresztő föl. Ugyanennek a tenyésztőnek snopkowi jól berendezett ménesében több fiatal lovat és csikót láttunk, melyek hasonló szép alkatúak, mint az „Artos u kanczas ba teljesen kifejlődnek, hasonló képességet várhatnitőlök. A lengyel félvérlovak közt igen jó tagokkal s erős háttal megtermett lovakat találhatni, melyek képesek meglehetős nehéz lovasokat minden hátrány nélkül vinni ; többnyire nagyon szívósak, nagy utakra — távlovaglásra —- képesek, s átalábaD jó evők. Még a rosszabb tápszer mellett is, ha némi zabot és szecskát kapnak, munkabírók s megtartják szép gömbölyüségöket. A mint tapasztaltuk, a szomjúságot is sokkal jobban tűrik, mint némely nyugateurópai ló. De értenek is ám ott ahhoz, miképen kell a lovakat kevéssel beelégedővé nevelni. Az' ottani félve'rlovaknak eme dicséretre méltó tulajdonai nagyon használhatókká teszik azokat tábori szolgálatra s innen magyarázható meg, hogy az ujabb időkben ugy Oroszmint Poroszországban igen nagy keresletnek örvendenek az ily lengyel lovak s tekintélyes árakat fizetnek azokért. A lengyel tenyésztők az utóbbi időkbeu meg is voltak elégedve tenyésztéseik sikerével s amaz árakkal, a melyeket lovaik eladásából bevettek, s bizton remélik, hogy Lengyelország lótenyésztésének régi jó hirét csakhamar visszaállítják. A janowi állami ménesben jó tenyészmének fölállítása és a nemesség magánméneseinél tanusitott áldozatkészség által — véleményünk szerint —• Lengyelország léte nyésztése magában, nem emelhető ; abban az országban nemcsak a nagybirtokosoknak, hanem a kisebb gazdáknak is, mint szintén a parasztoknak több alkalmas, nagyobb fajta, jóalkatú kanczát kell a tenyésztésnél alkalmazniok. Janowban tartózkodásunk alkalmával meggyőződtünk arról, hogy az ottani ménekhez vezetett kanczák apró, jelentéktelen parasztlovacskák voltak a környék falvaiból, melyeket tenyésztésre épen nem kellene alkalmazni. Minden tenyésztő tudja mai napság — vagy legalább tudnia kellene, — hogy még a legjobb mén is csak akkor nemzbet
