Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-01-10 / 2. szám

12 Január 10. 18ö4. lovagoltatott egészen, úgyhogy Millerjung is megverte a második helyért. A kanczák kísérleti versenyén aratta Donua Elvira első győzelmét, s itt könnyen verte meg Fiamettát, mely öt hoezszal, hátrább, heves küzdelem után, ütötte el Árvát egy fejhoszszal a második helytől. A bécsi nyári meeting hetedik napján, a kétévesek handicapjében a kancza szépen igazolta formáját, amennyiben Chaim Bi.ffnek — mely nem megvetendő ellenfele volt — a nemen kivül négy és fél kilót adott, s még könnyen verte meg, inig Angela és Attala, melyek még előnyösebb terhet vittek mint Chaim Baff, e mögött érkeztek be. A meeting zárnapján aztán a Buccaneer-kancza könnyen búcsúzott el a Bucsuversenyben a pályától, amennyiben csupán Volante állt vele szemben, melyet még csak közelébe sem engedett. A bécsi külön-napon, a kétévesek versenyében, igaz, hogy Donna Elvira nem jutott helyhez négy kilójával, a versenyt Borealis nyervén meg Művész és Jauerling előtt ; de a bécsi őszi meeting zárnapján már jobb formát mutatott, amennyiben ott — mint már fentebb emlitve volt — csak Stronzian ellenében kellett félhoszszal vereséget szenvednie, mig öt más vetélytársát, s ezek közt Fiamettát ás Chaim Baffet messze maga mögött hagyta. A sopronyi Széchenyi-dijban Donna Elvira a legmagasabb terhet vitte s csak küzdelem után győzhetett ellenében Favoríta, melynek tizenkilencz kilót adott, mig Flory, Millerjung, Jauerling s mások, utána érkeztek be. Mindenesetre föl kell említenünk, hogy Favoritát a legkönnyebb lovászfiú lovagolta s hogy Flory és Jauerling a nagyon rosszul sikerült indulásban sok hosszat vesztettek. Utóljára Debreczenben lépett föl Donna Elvira s Bálvány nővérével szemben formáját tökéletesen meg tudta tartani, s ezt, noha másfél kilót adott neki, biztosan verte meg egy hoszszal. Mindemezeredmények után elmondhatjuk, hogy Donna Elvira, habár korának legjobbjaitól vereséget kellett is szenvednie, s igy ezekkel egy sorba állitani nem lehet, mégis ha figyelembe veszszük képessége mellett hű kitartását, nem csalódhatunk ama reményünkben, hogy Metallistnek emez istállótársa a közelebbi saisonban is, mint nagyon hasznos ló igazolja magát. (Folyt, köv.) A lovak átalános megitélése a fogyasztók szempontjából. Gr. Lehndorff Györgytől. (Vége.) Gyakran halljuk némelyektől komolyan, némelyektől gúnyosan emlegetni, hogy a versenypályán való próba a tenyésztésre mi jelentőséggel sem bir, e tapasztalati tételt hangoztatva: „Pferde laufen unter allen Formen." E mondat a gyakorlati életben néha kétségkívül jóváhagyó ítéletet nyer, de nem csupán a versenypályán, hanem a munkaképesség más terein is. A hadseregnél persze e tapasztalatot amaz egyszerű okból nem lehet tenni, mert a pótló-vásárlásnál viszonylag szűk határ állapittatik meg a ktíle ő formatiókat illetőleg. Máskép van ez a mindennapi forgalmi életben, ahol minden anyagot ki kell használnunk, ha azokat a lóvágónak nem akarjuk átadni. 1869-ben például átadtam az 1859-ben elletett Miriam telivér kanczát (Stiltontól) a graditzi igás osztályba, mert egészségtelen csikókat hozott létre, s befogattam próba végett egy, pár évvel vénebb roppant erős dán kanczával (valamennyi igás fogat Graditzban mint kétfogatú használtatik.) Nyolca év múlva a dán kancza teljesen kihasználtatott, s mint többé egyátalán nem használhatót le kellett szúratni. Azóta a telivér-kancza egy nehéz félvér-lóval jár összefogva, s még máig is (1880 tavaszán) kitűnő igás-ló, csak a vasárnapi pihenés teszi virgonczczá, ugy hogy hétfőn a befogásnál kissé óvatosan kell vele bánni. Vemhes, természetesen, már tiz év óta nem volt. A legérdekesebb tanulmányokat a fölött, hogy a lovak mily különböző formák alatt mennyire egyenlő képességet birnak kifejteni, Anglia nag\ vadász-istállóiban van alkalmunk leginkább tenni. Az actio módja fölött körülbelől következtetést vonhatunk némileg a csontállomány szerkezetéből, de a képességet illetőleg gyakran rettenetesen tévedhetünk. Azt сзак látnunk kell, hogy elhigyjük, mily teljesen különböző formákban mehetnek lovak vadászatban; különösen teherhordó képességek módjában (egy angol vadászié leginkább értékhatározó momentum) a külső jelenség, formában, nagyságban és erő tekintetében, gyakran a legfurcsább tévedésre vezethet minket. A mi németországi átalános elméletünket, a különböző gerinczszerkezetek tcherképességét. illetőleg, a gyakorlatban nagyon téveseknek ismerjük föl. Lovakat, melyek közvetlen a mar mögött mélyen behorpadvák vagy az olyanokat is, melyek lapos, sőt látszólag besüppedt lágyék-gerinczűek is, láthatunk legnehezebb terheket vinni mély talajon nagy könnyüdséggel, mig mások szépen domborult lágyékkal csak könnyű lovast hordozhatnak. Ha azonban ama látszólag besüppedt hátú vadászlovakat pontosan megfigi éljük, ugy fogjuk tapasztalni, hogy ezek mindannyian nagyon széles lágyékgerinczczel és rövid zárlattal*) birnak. (Lásd az ábrákat.) Az következik ebből, hogy a teherhordási képesség főleg a hat ágyékgerincz alkatától és fekvésétől függ. Mennél rövidebbek és erősebbek az lágyékgerinczek, mennél hoszszabbak a vízszintes harántnyujtványok ; s *) A zárlat rövidsége illetőleg hosszúsága (a távköz az utolsó bordától;a csipőig) néha csalódást idézhet ugyan elő, a mennyiben a kérdéses távköz amaz irány altal, a melyben a bordák domborúlnak (vaevis némileg többé-kevésbbé hátrafelé, úgyszintén a medencze állása által és a csípőknek attól föltételezett előre vagy hatratolódásától (a külső bélcsontszögleté) befolyaso tank. Átalában véve, e pontban a látsza csak ritkán csal mennél szélesebb annálfogva a bázis, a melyen alul és leiül az izmok kifejlődhetnek és tapadhatnak, annál nagyobb a ló teherhordási képessége. E melleit szól a szamár analógiája, melynek köztudomás szeriot öt lágyékgeiincze van, s viszonylag mégis roppant terhet képes vinni. Egyébiránt a lágyékgerincz lapossága igen gyakran csupán szemcsalódás. Ha ugyanis a medencze felső nyujtványai (a belső bélcsont-szögletek) valamivel hosszabbak a szokottnál, az utolsó lágyék-gerincz tövisnyulványa felett kiemelkedik, (oly alakulat, a minő pl. a Monarque ivadékoknál észlelhető), akkor természetesen a felső hátvonalnak, innentől kezdve az első lágyék-gerinczek felé kissé sülyednie kell, miáltal az egész lágyék-gerincz besüppedtnek látszik, anélkül hogy ennek a valóságban igy kellene lenni. A szép, meglehetősen hosszú nyakat (hattyúnyak) ugy a tenyésztők, mint a fogyasztók nagyra becsülik ; oly nézet, melyhez én csak lényeges megszorítással csatlakozhatom. Ha én egyenlő tágasságú, de különböző hosszúságú két csövet veszek elő, s mindeniken egyenlő időtartamig egyenlő mennyiségű levegőt bocsátok keresztül, ebből mértani pontossággal az következik, hogy a légáramlat a hoszszabb csőben erősebb tempót vesz föl s igy e cső falait és szelepét jobban megtámadja, mint ez a rövidebbiknél történik. Ebben rejlik szerintem amaz, a gyakorlatban naponkint előforduló jelenség főoka, hogy a rendkívül hosszú nyakú lovak közt sokkal nagyobb százaléka található a sipolóknak (roarer) mint a rövidebb nyakúak közt. Annálfogva én minden fogyasztónak azt ajánlanám, hogy a hattyúnyakkal szemben óvatos legyen. A mar felső vonala a fülekhez, nem lehet eléggé hosszú, de igen is az alsó, a gégétől a szügyig. Hiszen az embergyógytanban is köztudomású tény, hogy a hosszú nyakak inkább ki vannak téve a gégebajoknak, semmint a rövidek. Egyátalában nem szándékozom itt tüzetes tanulmányt nyújtani a lovak külleméről. Afféle boneztani tárgyalásokat a tömérdek, eléggé ismert művekből*) könnyen tanulmányozhatunk; én csak néhány pontra akartam figyelmessé tenni az olvasót, melyekben én az átalánosan elterjedt nézetektől eltérek, vagy pedig az olyanokra, melyek, véleményem szerint, nagy gyakorlati jelentőséggel birnak amaz elméleti tárgyalásokban, de méltányolatlan maradnak. A mértani vizsgálatok, a Settegast három congruens parallellogrammjától Roloffnak az arany metszésről való tanáig, ennek a lovaknál alkalmazását illetőleg, kétségkivül érdemes müvek, azonban elméleti hippologok több hasznát vehetik azoknak, semmint a gyakorlati lovas vagy tenyésztő. Mert ama föltevés, hogy a normális vadász-ló, paripa és katonalónak ép oly magasnak mint hosszúnak kell lennie, nézetem szerint hamis s annálfogva az e föltevésre alapított számitások nem ütnek ki jól. Mérjük meg pl. Doncasternek, az 1873-diki Derby-győztesnek s Bend Or apjának a dimensióit. Doncastert átalában rendkívül normális és arányos alkatú lónak tartják, azonban Anglia hippolog közönsége ugy vélelkedik, hogy nem ártana, ha kissé hosszabb lenne. Én azt hiszem, egy használati lovakból álló szállitmányt, melynek egyedei ép oly hoszszúak miut magasak, a gyakorlatias Angliában nem lehetne értékesíteni. Szerző. *) Nathusius, Settegast (Die Thierzucht), Koloâ (Reurtheilung des Pferdes und Zugochsen), Presch (Lehre vom Äusseren des Pterdes), Müller ós Schwaranekev (Die Pferdezucht nach ihrem jetzigen rationellen Standpunkt.) sat. sat.