Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-03-13 / 11. szám

nyék alkalmával az 5000 frkos Kancza dijban volt, midőn az első helyért Veronicával oly gyönyörű versenyt futott, s csakis igen erős küzdés után lett általa egy fél boszszal az első helyért megverve. A 4éves sárga mén Horace Vemet, tizszeri futása közül szintén csak egy győzelmet bir felmutatni ; a pesti májusi versenyek alkalmával megnyerte az 1500 frtos Áll ványhandicapet Kisbaba, a Moonlight-mén és más három középszerű ló ellen. — Az 1882-diki Derbyben Taurus után másodiknak beérkező Pierrot sem igen bir nagyobb eredményéket mult évben felmutatni a versenypályán ; ötször futva, szintén csak egy versenyt nyert, a Batthyány-Hunyady-dijat, a pesti májusi versenyek alkalmával. A harmadév hérosza Taurus is kihozatott egyszer a bécsi első osztályú államdijban, de a mén mindennek inkább nézett ki, mint kész versenylónak, s ennek következtében rosszúl is szaladt. Idősb belföldi lovaink legsebesebbjei kurta távolságra Camilla és Tittle Tattle szintén nem mutatnak fel nagyobb eredményeket; előbbi nálunk öt versenye közül egyet, a bécsi őszi versenyek első napján a 800 frtos handicapet nyerte meg közepes társaság ellen, mig Tittle Tattle 15-szöri futása közül két sik- és két gát verseny-nyeréssel számolt be istállójának. Három idősb lovunk, melyek Németországban neveltetvén, magunkénak nem mondhatjuk, részint Németországban részint a mi pályáinkon igen tekintélyes szerepet játszottak. Ézek az ôéves Monseigneur—Gorse sárga mén Kaiser, az Albert Victor—Timaru pej mén Pancake, és a Distin—

Victoria Peel pej mén Albion voltak. Kaiser nyereményei nálun 9905 frtot tesznek ki ; tizennégyszeri futása közül négy győzelmet bir felmutatni, melyek között a legtekintélyesebb a bécsi őszi versenyek alkalmával az első osztályú államdij megnyerése volt Kortes ellen ; hogy e versenyt azonban megnyerte, valóban nagy szeroncsével dicsekedhetik a mén, miután Kortes ellenében nem épen a legszerencsésebben volt lovagolva. Pancake tavaly nálunk nem futott, Németországban is csak kétszer ; a berlini nyári versenyek alkalmával megnyerte az ezüst paizs és 10,000 márka nagydijat Brocken, Albion, Botschafter és Schneemann ellen; Doberanban azonban a Friedrich-Franz-dijban letört, s igy Botscbafternek kellett átadnia az e versenyben reá biztosan mosolygó győzelmet. Albion nálunk csak háromszor futott, s egy győzelemmel számolt be, megnyerve a pesti májusi versenyek alkalmával a Donna Christine-dijat Occident, Kétheiy, Kengyel és Árva ellen, mig a reá következő napon a br. Wenckheim Memorialban FrangepáDtól lett megverve. Németországban hatszor futott a mén, és négyszer győzött, mely győzelmei közül okvetlenül a legszebb Aachenben volt, midőn a 3000 márka értékű államdijban az öéves Blue Monkey verte meg egyenlő teher alatt. B. A. Az orosz birodalom lótörzsei és tenyésztésük. Dr. Freytag Károlytól. (Folytatás.) £) Nyugat-Oroszország törzsei. a) A semgalleni ló. A kurlandi és semgalleni kormányzóságok, melyek 495,54 négyszög mértföld területet foglalnak el s 537,288 lakossal birnak, csaknem egészen sikságot képeznek (a legmagasabb pont a Krewe Kales halom Amboten vár mellett, kb. 200 meter magas), a partok többnyire fövenyhalmokkal környezve. A talaj átalában termékenynek mondható. Egy harmadrészét e tartományoknak még máig is erdő boritja. Kurland is, mint a többi balti tartomany, gazdag a tavakban, mocsarakban, ingovány okban. Áz égi íajlat átalában zord, ködös, nyirkos és nagy mértékben változó; a tél novembertől márcziusig tart s rendesen nagyon hideg. A tengerhez közel eső kerületekben azonban enyhébb időjárás észlelhető. A lakosok többnyire kurok, — a letteknek egy törzse — részben oroszok, lengyelek és németek. Az országnak nem kis részben nagyon jómódú nemessége Lengyel és Németországból ered s mai napig jelentékeny előjogokkal bir. Semgallenben fekszik az egész Kurland fővárosa Mitau (lettül Jelgawa), német telepitvényesek által 1276 ban épült, fövényes, lapályos tájon az Aa mellett egy Meden Konrád nevű jobannita vezér által épittetett vár körül. A marhatenyésztés, mely itt a régibb időkben meglehetősen el volt hanyagolva, ujabb időkben javulásnak indult; nagyobb figyelemben részesült azonban a lótenyésztés, melyie nézve a jeles mének fölállítására nagy áldozatokat hoztak. A semgalleni ló-faj már a lengyel uralom idején, vagy talán még előbb is, elterjedt egész Litvániában. Mondják, hogy Gedymin, Kiejstut, Olgierd és fiai, háborúikat mindig e fajú lovakon küzdötték s hogy a litvániai lovasság a Rurikok korában semgalleni lovakon merész lovassági müveleteket hajtott végre. A történetírók szerint a litvániak e fajta lovakon zúzták be a tatár ko ponyákat és pedig oly időben, midőn még senki sem mert a tatároknak ellenszegülni. Semgalleni lovakon vivták ki a kulikowi meI zőköD a tatárok fölötti győzelmet és Sándor czár ez állatokat nagy ménesekben tenyészteté. Zaleski Leó, a szent-pétervári lótenyésztési szakközlönyben azt irja, hogy a semgalleni törzs ama néhány lótól eredt, melyeket Gedymin a tatároktól hozott magával a Fekete tenger mellől, melyeket aztán fia, Kiejstut nagy gonddal ápolt s melyeket később a kard-rend vitézei, kik Semgallent több izben megrohanva, pusztitgatták, az Oesel szigetére szállították át. Hutten-Czapski gróf azonban e nézetet ép oly alaptalannak tartja, mint azokat, melyek az eszthlandi poroszkákat palesztinai protoplastáktól vezetik le ; ő azt hiszi, hogy a keleti tengeri tartományok, melyekben ma különböző nemzetiségek laknak, csupán finn lovakkal birtak ; ha tehát a semgalleni lovat a finn törzs ivadékának tartjuk, az igazságot leginkább megközelítjük. Es valóban, a régi semgalleni törzs jobb lovai csak nagyon keveset különböznek a finn lovaktól. Előbbiek, ép ugy mint ezek, kisfejűek, lapos homlokúak s kissé erős álkapczájuak. Nagy szemök erősen kiülő; fülök rövid, csaknem mindig hegyezett, mi által a 1 ló a nagy erély látszatát nyújtja. A semgalleni ló vastag nyaka magasan áll, többnyire kissé jobb tartású mint a finn lovaké s a méneknél a szalonnás nyak gyakran fordúl elő. Széles szügyök erősen kiféjlődött hustömeget képez ; a gömbölyded testet rövid, kissé vastag de többnyire száraz lábak hordozzák. Rendszerint rövid csüdűek s középnagyságú kerek, sima patájúak. Hátsó részök erősen ki van fejlődve, a far csak kevéssé hárántos s a fark sem igen mélyen esik. E faj legtöbb lovainál jó vérmésékletet találunk ; gazdáiknak engedelmesek, türelmesek a munkában s gyakran oly igényeknek felelnek meg, melyek nem látszanak összhangban állani az állatok nagyságával és erejével. Mar-magasságuk 1.35 és 1.45 meter közt változik ; csak kivételképen láthatni semgalleni parasztok birtokában nagyobb lovakat. Alkalmazzák e lovakat ugy különböző mezei munkára, mint könnyebb fuvarozásra. A munkában bámulatos szivósságot tanúsítanak ; kocsiban, szánban sok mértföldet futnak meg, a nélkül hogy rendes etetést igényelnének. Paripa-szolgálatra is gyakran alkalmaz: tatnak ; nyereg alatt nagyon jól járnak s még nehezebb teher alatt is meglehetős gyor! saságot fejtenek ki. A sárga szinű lovak SemI gallenben különösen kedveltek ; azt tartják ezekről, hogy szivósabbak volnának, mint a pejek, feketék és szürkék. Hutten-Czapski szerint, e lovak csekély nagyságának egyik oka abban kereshető, hogy a kanczákra nagyon kevés gondot fordítanak sőt elhanyagolják ezeket.Minthogy a herélteket nagyobb árakon könnyebben eladhatják, mint a kanczákat, a gazda nagy szerencsétlenségnek tartja, ha kancza csikaja lesz s igy e szegény csikót minden tekintetben elhanyagolja s nem ritkán már húsz hónapos korában szekér elé fogja. Ily módon nagyon könynyen megérthető, hogy a jövőbeli anyakaucza nem mindig ad kielégítő ivadékot s gyakran igen hitvány csikót hoz világra. Az ujabb időben több ottani nagybirtokos iparkodott a parasztokban a csikaik iránt való nagyobb kímélet ösztönét fölébreszteni, jutalmakat Ígérve nekik, ha a gazdasági kiállításokra jól megtermett anyakanczákat vezetnek. A kormányzóság némely helyein már is látható a jobb ápolás és gondozás jó eredménye. A mitaui országos vásárokon most nem ritkán vehetni észre jó, használható kocsilovakat, melyeket külföldi kereskedők is örömmel vesznek s 130 rubelt s többet is megadnak darabjáért. Az orosz kormány már régebb idő óta figyelmes lett a semgalleni lótörzsre s 1860 óta igyekezett a balti tartományok e vidékén a lótenyésztést évenkinti kiállításokkal és jutalmazásokkal is emebi. b) A samogitiai lovak. Samogitiának vagy Sehamaitnak nevezik ! az oroszok és lengyelek, nyugati vagy fehér Oroszországnak ama részét, mely Kurland, a Keleti tenger, Poroszország és a tulajdonképi Litvánia közt fekszik ; valamivel kisebb, mint a Svájcz, 738,08 földrajzi négyszög mértföld területű s az utóbbi számlálás (1870) szerint 1.131,248 lélek lakja. A XIV-dik században e terület lakosai — eredetileg lettek — a litvániai fejedelemségnek hódoltak meg, mely később e területről a német vitézi rend javára lemondott ; azonban már 1408-ban a rendnek vissza kellett adnia Samogitiát Litvániának, melylyel aztán később Lengyelországhoz esatoltatott. Most a Kowno kormányzósághoz tartozik s főleg imudok és samogitok lakják, kik többnyire igen derék földmivelők s tűrhető baromtenyésztők. Az ottani parasztoknál, nagyobb jólétet és valamivel több műveltséget is észlelhetni, mint a valódi litváuoknál; falvaik szabályosabban épitvék, többnyire jobban élnek mint amazok s a részegeskedés sincs nálok nagyon elharapózva. A kownoi kormányzóság nagyon erdős ; csaknem egy ötödrészét képezik ama nagy erdőségek, melyek a legújabb időkben a folyamok mentén irtattak némileg. Az ottani erdők négy kilenczedré-ze az orosz korona tulajdona; itt száz Különböző fanem található, melyek közt különösen a hársfa tűnik ki szép növése által.*) A lentenyésztéssel a samogitok nagyban foglalkoznak s az utóbbi évtizedekben a gabnatenyésztés is nagyobb lendületet nyert, úgyhogy a termelésnek öt-hatodrészét ki is szállíthatják. A Poroszországba való gabnakivitel ez utóbbi időkben körülbelől 700,009 púdra tehető, leginkább rozs és zab. A nemzeti jólét fejlesztésére ugy itt, mint nyugati Oroszország egyéb részeiben az a körülmény hat gátlólag, hogy a kereskedés és ipari tevékenység a voltaképi lengyel és orosz népségnél eddigelé csak zsidókézben volt. Zsidók *) Smorqanyi nevű samogitiai kis faluban van a tánczolö medvék fő-idomitási helye, a honnan e helységet tréfásan medve-akadémiának is nevezik.