Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-02-22 / 8. szám

Márczius 1. 1883. " Vadász- és Verseny-Lap. 59 napján a megnyitóversenyben megnyerve azt Bizarr ellenében nagyon könnyen, habár ettől nyolcz kilo teherkönnyebbséget kapott is, ez által oly reményekre jogosított formát muta­tott, miszerint tulajdonosa őt joggal inditá mint jóesélyű lovat a Derbyben. Itt azonban a mént baj érte — s letört, letört pedig ugy, hogy többé tavaly nem volt nyilvánosan ki­hozható. Megjelenik-e ez évben a pályán — nagyon kétséges; mi inkább hiszszük,mhzerint nem, legalább egész készen alig lesz kihoz­ható. Altona édes testvérje a Cambuscan-Sophia Lawrence kancza Bizza reám, kivált az ősz foly­tán, passionatus tulajdonosának Jankovich Gyula urnák nagyon jövedelmező lóvá vált. Nyere­ményei 4695 frt tesznek ki, mely összeget leg­inkább a pesti Caeinódij megnyerésének kö­szönheti; igaz, miszerint e versenyben Gyöngy­virágtól ő nem kevesebb mint tiz kilo teher­könnyebbségben részesült, de daczára eme jó terhének, a versenyben oly szépen futott, s kivált a végküzdelemben oly szivósságot fej­tett ki, mi valóban emlitésre méltó. 0 egyike a szebb Cambuscan-kanczáknak s ez évi sze­replésében bizonyára még hasznot hajtó lóvá fogja magát qualifikálni istállójának. Igaz, mi­szerint, a kanczák őszre fordulva, többnyire jobb formában szoktak felfutni, mint a milyent tavaszszal mutatnak, de eme javulási proces­sus egy tavalyi hároméves kanczán sem volt ugy észlelhető, mint épen Bizza reámon. Nem hagyhatjuk említés nélkül még a gróf Apponyi Tittle Tattle-'ykt sem. E Bucca­neer-Clairet Angot kancza a mult verseny-idény alatt versenypályáinkon nagyon tevékeny sze­repet játszott s kilencz versenye közül négy­nek megnyerésével számolt te lulajdonoEának, melyeket többnyire handicapekben erős küz­dések után, versenylovaink jobbjaival vivott ki magának. Egy mértföldig ő volt egyik legsebesebb háromévesünk, de távolsága ennél tovább nem terjedt, mi eléggé kiviláglott a pe6ti őszi versenyek alkalmával a kancza díj­ban a midőn is mig egy mértföldig az eleitől oly sebes iramban vezető Veronica után nagyon jól bent volt a versenyben, annak meghaladá­sa után kiesett abból egészen. A gr. Károlyi, gr. Batthyányi és Blaskovics szövetséges ver­senyistállónak mult évben csak két háromévese volt : Borbolya és Briczi. Elobbeni a Buceaneer­Cashdown-kaneza, habár mint kétéves, sokat igérő ló volt, rosz temperamentuma míattazon­ban a versenypályán tavaly egyáltalában nem birta magát értékesíteni s őszre ki is véte­tett a traÍDÍngből. Briczi e Bajnok-Árvaleány­kancza, habár tavaszszal nem is birt futásával eredményt felmutatni, őszszel azonban Deb­reczenben a handicapban Balaton, egyik leg­jobb[ idősb lovunk ellenében megnyerve a versenyt, nagyon szép szivósságot fejtett ki a nagy távolságú versenyben s eme szivóssá­got benne, már kétéves szereplései után, le­hetett sejteni. Valószínűleg a trainingben ő most az e gy évvel fiatalabb nemzedéknek vezető lóul szolgál, mely istállóban a fősuly jelenleg bizonyára oda bazirozandó, s mely nemzedéket jövő számunkban fogjuk részle­tesebben ismertetni. (Folytatása következik.) A verseny-ló idomítása. (Ujabb tanulmányok e téren.t XV. Camerine és Touchstone. — Kis és nagy lovak. — A szavatosság. — Egyévesek vásárlása. Camerine korának s talán minden kornak legjobb kanczája volt négy mértföldes távra és Touchstone a legjobb mén nagy távolságok­ra. Az előbbi egyizbeD, miután egy négy­mértföldes versenyt megnyert, még keresztül­tutott Newmarketen, egészen a bury-i halmo­kig, mig meg lehetett állítani. Egyik ló sem volt nagyobb 15 marok és egy vonalnál s Venison még kisebb. Utóbbinak a képes­sége rendkívüli volt. Mint háromévest csak kétszer verték meg és, pedig egyszer Bay Middleton, egyszer Touchstone, mely két évvel idősebb volt. A mellett tekintetbe kell ven­nünk, hogy Venison, életében több mint 1300 mértföldet futott meg s tizenkét oly verseny­ben vett részt, — több Kings Plateben — melyek igen nagy távolságúak voltak s ön­kénytelen iölmerűl a kjérdés: mily képessé­get fejtene ki e ló mai napság, midőn a vas­úti szállitás oly nagy könnyebbségül szol­gál. Ugyanabban az évben történt először, hogy Elis-t és The Drummer-t nagy, széles ko­csin szállították Denca sterbe s még sok ideig használták e nehézkes jármüvet versenylo­vak szállítására, mig a vasúti szállitó-kocsi­kat hasonló czélra igénybe lehetett venni. A kis lovak, ismételjük, határozottan jobbak, mint a nagyok.' Joe Miller is rendki­vüli képességet fejtett ki; mindig megverte a nagy lovakat s midőn hosszú carrier je után ménesbe küldték, ép oly egészséges volt, mint elletésekor. Ha az ellentétekre kellene hivat­koznunk, csak lapoznunk kellene a turf év­könyveiben. Mi nem igen ismertünk többet a a nagy lovak közt, m'nt Ratuplant és Fisher­man-t, melyek sokat és jól futottak. Kicsiny lovak, második évük után ctak ritkán javulnak kiválóan; igen sok közülök kétéves korában félmértföldnyi távban a leg­jobb. Parole és Heroine eléggé tanúskodtak er­ről. Utóbbi nagyon könnyen megnyerte 1856­ban ayearlingek versenyét Shrewsburyben (az elsőt e nemben) s az előbbi, mint kétéves, egy kis versenyben győzött Brightonban; noha Heroine még később is Dyert, azonban sem ez, sem amaz semmi 'kiválóbb gyarapodást nem tüntettek föl. Nagy lovak ellenben gyak­ran idősebb korukban javulnak, sok akkor, mikor teljes kort ért, versenyearrierjének vé­ge felé. Szóval a kis lovak már rendesen két­éves korukban megmutatják, mi rejlik ben­nök, mig a nagyoknál a valódi képesség csak később világlik ki. Van azonban egy más fontos pont is, a nagy lovakra vonatkozólag, mit tekintetbe kell vennünk, nevezetesen, hogy a nagy lo­vak nemcsak hamarabb letörhetnek, hanem könnyen sipolókká is válhatnak. Szóltunk már egy előbbi fejezetben ama képességi különbiégrí 1, melyet nagy és kis yearliDgek a padockbsn mutatnak ; azonban a yearlingek vásárlása oly fontos dolojr, hogy annak egész fejezetet szentelünk. Egyelőre már most megjegyezhetjük, hogy az előbb mondottakat tekintetbe veszszük, mely szerint kis lovak már korán megkapják legjobb for­májokat, s ebből azt a következtetést is von­hatjuk, hogy ritkán tévedünk, ha egy kis lo­vat látunk, mely mindamellett rosznak mu­tatkozik ; az ilyentől szabadulnunk kell s hasonlónak megvételétől óvakodnunk. Nagy lovakat először nagy távokra kell kipróbál­nunk, mielőtt elhatározzuk magunkat, mint használatra nem alkalmasaknak eladására; ép igy kell a kis lovaknál is eljárnunk, kivé­ve ha tgészeD lassúk ezek. Oly lovat azon­ban, mely némi sebességet mutat, először a neki megfelelő távra kell megkisérlenünk, mi­előtt elszánnánk magunkat eladására. Most még néhány szót a garantiáról s aztán átté­rünk az egyévesek vásárlására. Valamely versenylónak az eladásánál rit­kán nyújtanak egyéb szavatosságot, mint a pedigreét és a kort; más kezességet ritkán vállalnak. — Oxoniant i 1200 font sterlin­gért eladták ama föltétel alatt, hogy azt egy állatorvos megvizsgálván, egészségesnek talál­ta ; de nem felelt meg a hozzácsatolt várako­zásnak, noha a legegészségesebb volt, s egy év múlva minden kötelezettség nélkül adták el oly gentlemannek, ki azt korábban visz­szautasitotta. E ló aztán még 8—10 évig versenyezett, mindig tökéletes jó egészségben. Kétséges, vájjon száz versenyló közt van-e csak egy olyan is, melyet a szigorú állator­vosi vizsgálat teljesen hibátlannak talál ? Ha egyéb hibájok nincs is, de azok a lovak, me­lyek idomitásban voltak, soha sem birnak ama szabad actióval, melyet a fényűzési lovaknál tapasztalunk s az állatorvos ezt már hibául róvja föl, noha ez legkevésbbé sem akadályoz­za a lovat a galoppozásban. Még egy körülményt kell itt megemlíte­nünk, nevezetesen azt, hogy sok ló alig tud menni, mikor az istállóból kilép s valódi ac­tióját csak akkor nyeri vissza, midőn már jó ideig ügetett s egy-két cantert csinált. Joe Miller, néhány nappal az Ascot-Cup-ben való futása előtt, mig a padockban ügetett, meg­sántult. Ez annyira meglepte tulajdonosát, hogy megkért bennünket, ne galoppoztassuk a lo\at; mi azonban tudlára adtuk, hogy e ménnél a sántitás nem szokatlan, mikor erős munkában van, s mi nem sokat törődtünk az zal. Az eredmény igazat adott nekünk ; a ló folytatta galopját s később megDyerte ver­senyét. Miután ily tapasztatatok nem tartoznak a rendkivüliségek közé, nagyon ritkán akad­hat olyan ember, ki valamely versenylónak hibátlanságáért jót állhasson. Most pedig térjünk át az egyévesek be­vásárlására. A versenyügyben talán semmi sem jár Dagyohb bajjal és gonddal és mi sem nyújt kevesebb megnyugvást, mint az egy­évesek vásárlása; mert a mint „nem mind arany az, ami fénylik*, épugy a legszebb külsejű egy­éves gyakran mit sem ér. Lehetetlenség vala­mely szabályt állítani föl, mely a venni szán­dékozónak kalauzul szolgálhatna az egyéve­sek kiválasztásánál, hogy a jót megvásárol­juk s a rosszat ott hagyjuk. Csupán a tapasz­talásra támaszkodhatunk itt; de mindamellett sem lesz felesleges, tájékozás gyanánt, egyet­mást elmondanunk. Mindenelőtt azt ajánljuk a vásárolni szán­dékozóknak, hogy a doncaBteri jelentékenyebb egyéves csikóvásárokon mennél gyakrabban megforduljanak, melyek junius vége felé kez­dődnek s tartanak egész szeptemberig. New­market ben is vannak ily eladások október havában s ezeket sem kell figyelmen kivül hagyni; azonban némely tekintetekből mégis jobb a bevásárlást korábban eszközölnünk. Mielőtt valamely lovat megveszünk, min­den menetnemben figyeljük meg, legalább a lépését vegyük jól szemügyre. Ha ez tökéle­tesen tiszta, akkor az állat többnyire jól ga­loppozik. Amaz eladások alkalmával, melyek Don­casterben szeptemberben történnek, legczél­szerűbb vásárolni; itt mindig nagyon sok ló van ilyenkor, melyek különböző szülőktől származtak, különböző nagyságúak és ér­tékűek. Nem egy szépen és jól alkotott year­linget, mely fiatal, még hirre nem vergődött méntől s ugyancsak jószármazású kanczától ered, gyakran meg lehet ott szerezni 100 — 150 guineán, mig a kiváló kedveltségnek ör­vendő szülők ivadékaiért ez összegnek oly­kor tízszeresét, huszorosát fizetik. Néha ott egyegy yearliDgért 1000—1500 guineát is fizetnek, melyek a versenyben mit sem ér­nek. Igy például egyik legdrágább egyéves volt, mely valaha eladatott, Maximilian, mely 4000 guineán kelt el s „nyilvános formája" után itélve, nem volt eléggé jó egy „ Selling plate" megnyerésére.*) Még sipolók is gyakran kelnek el 1000guineán, s ez bárkivel megtör­ténhetik a vételnél, mert nincs benne mód, e hibát a vétel előtt fölfedezni, ha csak vala­kitől esetleg meg nem tudjuk. A legdrágább egyéves, melyet én valaha Mr. Robinsonnal vettem 1000 guineán, Pro­misedland volt s ez nem volt kidobott pénz, mert igen szépen jövedelmezett nekünk. Az­óta sok egyévest vásároltunk, de többnyire jutányosán, úgyhogy egyért alig adtunk ki többet 150 guineánál. Szerencsés vételeink *) Mióta Day ezt irta, azóta Maximilian már nyert versenyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom