Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-02-22 / 8. szám

MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN VADÁSZ- IS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSEN YEGYLF­TEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYESZBIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. toíiWfanüiit <- ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 forint, FÉLÉVRE 6 FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET) KÜLDENDŐ. 8. sz. Budapest, 1883. február 22. XXVII. évfolyam. HIVATALOS. A dunántuli lóverseny-egylettől. Meghívó. A dunántuli lóverseny-egylet X-dik ren­des közgyűlése szombaton, a f. é. márczius hó 3-án d. u. 4 órakor, gr. Széchenyi Kál­máü elnök ur lakásán, Sopronban fog meg­tartatni, melyre az egylet t. cz. tagjai ezen­nel tisztelettel megbivatnak. A napirend tárgyai. 1. Az elnök jelentése az egylet mult évi működéséről. 2. Az 1882-dik évi zárszámadás előter­jesztése. 3. Az 1883-dik évre szóló költségvetés előterjesztése. 4. A választmány kiegészítése. 5. Netáni indítványok. Sopron, 1883. febr. hó 20-án. A választmány megbízásából: Szalay Imre százados, egyleti titkár. * * * A „Kolozsvári Lovaregylet" folyó hó 28-án d. u. 4•/, órakor a Casino termében rendes évi közgyűlést és ennek közvetlen befejezte után választmányi gyűlést fog tartani. Kolozsvártt, 1883. február 17. Az elnök ő méltósága megbízásából: Bartha Lajos, egyleti titkár. TELIVEREK ES VERSENYEK­Körültekintés. Tavasz felé közeledünk, — s ezzel a tevékenység is a versenysport mezején foko­zatosan nagyobb s nagyobb arányokat ölt. A „Magyar Lovar-egylet" igazgatósága már köz­hirré tevé a pesti pálya versenyprogrammjait, me­lyek egy szorgalmas, nagy éleslátással és szakértelemmel összeállított munka bélyegét viselik magukon. Az egyes versenyek össze­állítása az egyes versenynapokra s némely versenyfeltételnek czélszerű megváltoztatása s az előbbi évekénél sokkal magasb pénzüsz­szeggel dotált programm oly szép képet nyújt a szemlélőnek, melyért versenyigazgatósá­gunknak csak szívből gratulálhatunk. Ezt követi nemsokára a bécsi s más na­gyobb pályák versenyfeltételeinek közhírré tétele, s az ausztriai lovar-egylet gazdagságá­nál fogva azok bizonyára szintén nagysze­rűek s a mult évinél is gazdagabban össze­állított programmok lesznek. Igy tehát az ed­digieknél is nagyobb mértékben megnyílik a tér, miszerint sportsmanjeink telivéranyag ­jokat többszörösen is kipróbálhassák. Meg is indult a tevékenység az egyes versenyistállókban, mi különben a kedvező tél lefolyása folytán (miután a lovak többnyire szabadban mozoghattak s habár csak lassan de folytonosan galopirozhattak) csakis időn­kint szakadt meg, s nem voltak kénytelenek a lovak szalmaágyon végezni trapban és lépés ben munkájokat. Sok jó és örvendetes hírt hallottunk né­mely versenyistállóból az ott rejtegetett egyes krackok nagy reményt keltő előhaladásáról, de talán egy versenyév kezdetén sem kellett eme híreknek oly nagy mértékben örülnünk/mint épen e versenyév kezdetén. Erős, nagy küz­delmek elé nézünk német szomszédaink telivér­krackjaival szemben, s nem kevesebbről mint arról lesz a szó: meg fogja-e birni telivéranya­gunk az oly bosszú éveken keresztül uralt fölényt, mely a tavalyi versenyidényben már­már nagyon ingadozó lábon állt, ez évben is tartani német szomszédaink felett. Nehéz lesz a küzdelem bizonyára, de az elérni vélt siker is annál örvendetesebb; hisz egy Architekt, Niclot, Mária fognak crackjaink­kal szemben állani, oly lovak, melyek az el­ismerést bizonyára nagy mértékben megér­demlik, s melyek ellenében a netaláni meg­verettetés sem szégyenletes. Igaz, miszerint nehéz, sőt alig lehetne papiroson crackjaink jó esélyét ezek felett akárhogy is kiszámítani, de mi még sem ha­gyunk fel a reménységgel, s várjuk miszerint egyes hároméves crackjaink s hozzá amazok is, melyek mostanáig nyilvánosan nem szere­peltek, a téli pihenőt oly előnyösen használ­ják fel, miszerint bátran szembe állhat­nak németországi vetélytársaikkal. Különben örvendetesen constatálliatjuk, miszerint telivér­tenyésztésünk terén fokról fokra nagyobb elő­haladás és tevékenység észlelhető; minden irányban megindult a mozgalom annak fej­lesztésére, s valószinüleg nem sokára oly ör­vendetes tény megtörténtét tudathatjuk tisz­telt olvasóinkkal, melytől ugy telivértenyészté­sünk, mint országos lótenyésztésünk fejlesz­tésére bizton igen-igen sokat várhatunk — de e tény megtörténtére annál is inkább számítunk, miután ez módot fog nyújthatni mentül több telivérkancza anyag megszerzé­sére a külföldről, mire azonban valóban na­gyon is nagy szükségünk van. Méneink vannak már s kivált Craig Mil­lar-tól igen sokat várunk, s nagyon szeren­csés aquisitiónak tartjuk azt, de lcanczák — azokban valóban nagyon szűkölködünk, pe­dig elbírnánk még kétszer annyit is, mint amennyivel birunk; több év óta, lehet mon­dani, csak a földmivelési minisztérium vásá­rolt kisbéri telivér-ménese részére Angliából kanczákat, s eme hézag telivértenyésztésünk­ben nagyon érzékenyen észlelhető, min bár­mily uton módon segíteni kell. Több nagy ménes-tulajdonost s telivér­tenyésztőt tudunk, ki nagyon szívesen adna nagyobb összegű pénzt is telivér-kanozáért, ha az kívánalmainak s igényeinek megfelelő lenne; módot s alkalmat kell nyújtani ily te­nyésztők részére s e téren az országos ki­lenczes bizottmánytól várunk sokat. Napi lapokba már kiszivárgott, hogy a Magyar Lovaregylet választmányi tagjai a mult vasárnap gyűlést tartottak, melynek ta­nácskozási tárgyát az orsz. telivér-lótenyész­anyag nagyobb mérvű szaporithatásának módja képezé, — s nincs ok tagadni, hogy a Lovar­egylet csakugyan behatóan tanácskozik, s pe­dig a mult ősz óta mir több izben (mint ezt a lefolyt év végén jeleztük is) — az utak és módokról, hogyan lehetne a telivér-tenyésztést, mint közönséges lótenyésztésünk javítási anyagát — nagyobb mérvben elterjeszteni, miután e hiány nap­ról napra érezhetőbb. — Ismeretes dolog ugyanis, hogy hazánk legnagyobb jövedelmeit a földmivelés és állat-tenyésztésből szerzi, — s hogy ez utóbbi ágban különösen a jobb félvér ló az, mely telivérrel keresztezés után, a szerencsés éghajlati és legelői viszonyok mellett annyira sikerül s Nyugat-Európa által mind gazdászati mind katonai használatra annyira keresett, hogy annak nagyobb mérv­ben tenyészthetése, közgazdászatuok már is egyik — aránylag legjövedelmezőbb ágát (kivitel 20,000—24,000 db évenkint, átlag 7—8,000,000 millió forint értékben) még sok­szorosan emelhetné. — Lóanyagunk volna elég, (számra nézve valamivel több, mint Ang­liának), — de legnagyobb része nem kivitelre való, mig Anglia mind lókiviteli jövedelme éven­kint 50 millió forint körül áll. — Miután pedig mind legelői, úgy éghajlati viszonyaink ked­vezők. sokkal több jó lovat kellene nevel­nünk, azaz, a meglevő közönséges, de elég jó alappal biró anyagot javitni. De a javitb telivér anyag még mindig csekély, daczára hogy nagyúri családainkban hagyo­mányként s jóformán kötelezőleg száll apá­ról fiúra e javitó anyag szaporitása; s da­czára hogy a kormány a lehető legnagyobb erőfeszítéseket teszi e tekintetben, — miután tart attól — hogy az utóbbi években már alig kielégíthető kereslet másfelé tordul . . En­nek elhárítása sürgős, s a Lovaregylet és kor­mány egyetértenek abban, hogy csak is a ja­vitó-anyagnak több éven át tömeges impor­tatiója segíthetne a bajon. E czélra évenkint 300—400 ezer frt kellene. — A mód meg van találva, s hiszszük, hogy sikerülni fog ; kivált ha az ország jobbmódú lótenyésztői a kivitelben segédkezni fognak. Hogy mily mó­don szándékszik a Lovaregylet azt foganato­sitni, erről legközelebb. * * * Úgyszintén megindult a mozgalom, or­szágos lótenyésztésünk terén is, s egy igen czélszerű terv valószínű létrejötte van kilá­tásba helyezve, értjük a vidékeken való közös csikó-legelők létesítését, mely által igen sok kisebb mezei gazdának alkalom és mód nyúj­tatnék, jobb lovak nevelésére is, mert hiszen lovat nevelni szabad legelő nélkül alig kép­zelhető, vagy pedig ha istállón fel is neveli azt, csak tehetetlen, gyenge csontozató, min­den betegségre inklináló dögöt nevelhet fel szegény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom