Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-02-22 / 8. szám

MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN VADÁSZ- IS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSEN YEGYLFTEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYESZBIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. toíiWfanüiit <- ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 forint, FÉLÉVRE 6 FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET) KÜLDENDŐ. 8. sz. Budapest, 1883. február 22. XXVII. évfolyam. HIVATALOS. A dunántuli lóverseny-egylettől. Meghívó. A dunántuli lóverseny-egylet X-dik rendes közgyűlése szombaton, a f. é. márczius hó 3-án d. u. 4 órakor, gr. Széchenyi Kálmáü elnök ur lakásán, Sopronban fog megtartatni, melyre az egylet t. cz. tagjai ezennel tisztelettel megbivatnak. A napirend tárgyai. 1. Az elnök jelentése az egylet mult évi működéséről. 2. Az 1882-dik évi zárszámadás előterjesztése. 3. Az 1883-dik évre szóló költségvetés előterjesztése. 4. A választmány kiegészítése. 5. Netáni indítványok. Sopron, 1883. febr. hó 20-án. A választmány megbízásából: Szalay Imre százados, egyleti titkár. * * * A „Kolozsvári Lovaregylet" folyó hó 28-án d. u. 4•/, órakor a Casino termében rendes évi közgyűlést és ennek közvetlen befejezte után választmányi gyűlést fog tartani. Kolozsvártt, 1883. február 17. Az elnök ő méltósága megbízásából: Bartha Lajos, egyleti titkár. TELIVEREK ES VERSENYEKKörültekintés. Tavasz felé közeledünk, — s ezzel a tevékenység is a versenysport mezején fokozatosan nagyobb s nagyobb arányokat ölt. A „Magyar Lovar-egylet" igazgatósága már közhirré tevé a pesti pálya versenyprogrammjait, melyek egy szorgalmas, nagy éleslátással és szakértelemmel összeállított munka bélyegét viselik magukon. Az egyes versenyek összeállítása az egyes versenynapokra s némely versenyfeltételnek czélszerű megváltoztatása s az előbbi évekénél sokkal magasb pénzüszszeggel dotált programm oly szép képet nyújt a szemlélőnek, melyért versenyigazgatóságunknak csak szívből gratulálhatunk. Ezt követi nemsokára a bécsi s más nagyobb pályák versenyfeltételeinek közhírré tétele, s az ausztriai lovar-egylet gazdagságánál fogva azok bizonyára szintén nagyszerűek s a mult évinél is gazdagabban összeállított programmok lesznek. Igy tehát az eddigieknél is nagyobb mértékben megnyílik a tér, miszerint sportsmanjeink telivéranyag jokat többszörösen is kipróbálhassák. Meg is indult a tevékenység az egyes versenyistállókban, mi különben a kedvező tél lefolyása folytán (miután a lovak többnyire szabadban mozoghattak s habár csak lassan de folytonosan galopirozhattak) csakis időnkint szakadt meg, s nem voltak kénytelenek a lovak szalmaágyon végezni trapban és lépés ben munkájokat. Sok jó és örvendetes hírt hallottunk némely versenyistállóból az ott rejtegetett egyes krackok nagy reményt keltő előhaladásáról, de talán egy versenyév kezdetén sem kellett eme híreknek oly nagy mértékben örülnünk/mint épen e versenyév kezdetén. Erős, nagy küzdelmek elé nézünk német szomszédaink telivérkrackjaival szemben, s nem kevesebbről mint arról lesz a szó: meg fogja-e birni telivéranyagunk az oly bosszú éveken keresztül uralt fölényt, mely a tavalyi versenyidényben mármár nagyon ingadozó lábon állt, ez évben is tartani német szomszédaink felett. Nehéz lesz a küzdelem bizonyára, de az elérni vélt siker is annál örvendetesebb; hisz egy Architekt, Niclot, Mária fognak crackjainkkal szemben állani, oly lovak, melyek az elismerést bizonyára nagy mértékben megérdemlik, s melyek ellenében a netaláni megverettetés sem szégyenletes. Igaz, miszerint nehéz, sőt alig lehetne papiroson crackjaink jó esélyét ezek felett akárhogy is kiszámítani, de mi még sem hagyunk fel a reménységgel, s várjuk miszerint egyes hároméves crackjaink s hozzá amazok is, melyek mostanáig nyilvánosan nem szerepeltek, a téli pihenőt oly előnyösen használják fel, miszerint bátran szembe állhatnak németországi vetélytársaikkal. Különben örvendetesen constatálliatjuk, miszerint telivértenyésztésünk terén fokról fokra nagyobb előhaladás és tevékenység észlelhető; minden irányban megindult a mozgalom annak fejlesztésére, s valószinüleg nem sokára oly örvendetes tény megtörténtét tudathatjuk tisztelt olvasóinkkal, melytől ugy telivértenyésztésünk, mint országos lótenyésztésünk fejlesztésére bizton igen-igen sokat várhatunk — de e tény megtörténtére annál is inkább számítunk, miután ez módot fog nyújthatni mentül több telivérkancza anyag megszerzésére a külföldről, mire azonban valóban nagyon is nagy szükségünk van. Méneink vannak már s kivált Craig Millar-tól igen sokat várunk, s nagyon szerencsés aquisitiónak tartjuk azt, de lcanczák — azokban valóban nagyon szűkölködünk, pedig elbírnánk még kétszer annyit is, mint amennyivel birunk; több év óta, lehet mondani, csak a földmivelési minisztérium vásárolt kisbéri telivér-ménese részére Angliából kanczákat, s eme hézag telivértenyésztésünkben nagyon érzékenyen észlelhető, min bármily uton módon segíteni kell. Több nagy ménes-tulajdonost s telivértenyésztőt tudunk, ki nagyon szívesen adna nagyobb összegű pénzt is telivér-kanozáért, ha az kívánalmainak s igényeinek megfelelő lenne; módot s alkalmat kell nyújtani ily tenyésztők részére s e téren az országos kilenczes bizottmánytól várunk sokat. Napi lapokba már kiszivárgott, hogy a Magyar Lovaregylet választmányi tagjai a mult vasárnap gyűlést tartottak, melynek tanácskozási tárgyát az orsz. telivér-lótenyészanyag nagyobb mérvű szaporithatásának módja képezé, — s nincs ok tagadni, hogy a Lovaregylet csakugyan behatóan tanácskozik, s pedig a mult ősz óta mir több izben (mint ezt a lefolyt év végén jeleztük is) — az utak és módokról, hogyan lehetne a telivér-tenyésztést, mint közönséges lótenyésztésünk javítási anyagát — nagyobb mérvben elterjeszteni, miután e hiány napról napra érezhetőbb. — Ismeretes dolog ugyanis, hogy hazánk legnagyobb jövedelmeit a földmivelés és állat-tenyésztésből szerzi, — s hogy ez utóbbi ágban különösen a jobb félvér ló az, mely telivérrel keresztezés után, a szerencsés éghajlati és legelői viszonyok mellett annyira sikerül s Nyugat-Európa által mind gazdászati mind katonai használatra annyira keresett, hogy annak nagyobb mérvben tenyészthetése, közgazdászatuok már is egyik — aránylag legjövedelmezőbb ágát (kivitel 20,000—24,000 db évenkint, átlag 7—8,000,000 millió forint értékben) még sokszorosan emelhetné. — Lóanyagunk volna elég, (számra nézve valamivel több, mint Angliának), — de legnagyobb része nem kivitelre való, mig Anglia mind lókiviteli jövedelme évenkint 50 millió forint körül áll. — Miután pedig mind legelői, úgy éghajlati viszonyaink kedvezők. sokkal több jó lovat kellene nevelnünk, azaz, a meglevő közönséges, de elég jó alappal biró anyagot javitni. De a javitb telivér anyag még mindig csekély, daczára hogy nagyúri családainkban hagyományként s jóformán kötelezőleg száll apáról fiúra e javitó anyag szaporitása; s daczára hogy a kormány a lehető legnagyobb erőfeszítéseket teszi e tekintetben, — miután tart attól — hogy az utóbbi években már alig kielégíthető kereslet másfelé tordul . . Ennek elhárítása sürgős, s a Lovaregylet és kormány egyetértenek abban, hogy csak is a javitó-anyagnak több éven át tömeges importatiója segíthetne a bajon. E czélra évenkint 300—400 ezer frt kellene. — A mód meg van találva, s hiszszük, hogy sikerülni fog ; kivált ha az ország jobbmódú lótenyésztői a kivitelben segédkezni fognak. Hogy mily módon szándékszik a Lovaregylet azt foganatositni, erről legközelebb. * * * Úgyszintén megindult a mozgalom, országos lótenyésztésünk terén is, s egy igen czélszerű terv valószínű létrejötte van kilátásba helyezve, értjük a vidékeken való közös csikó-legelők létesítését, mely által igen sok kisebb mezei gazdának alkalom és mód nyújtatnék, jobb lovak nevelésére is, mert hiszen lovat nevelni szabad legelő nélkül alig képzelhető, vagy pedig ha istállón fel is neveli azt, csak tehetetlen, gyenge csontozató, minden betegségre inklináló dögöt nevelhet fel szegény.